Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-09 / 7. szám

KEDD, 2007. JANUAR 9. -MEGYEI TÜKÖR* Menyhárt Attila a természet és az extrém sportok szerelmese Fotó: DM/nv utakat, s ezáltal a kanyonokban, hegyi uta­kon jól lehet haladni. Fejlesztések, óriásléptékben - Itt mindenkinek az az érdeke, hogy a kül­földiek jól érezzék magukat, hiszeri az ország főként a turizmusból él. Nemcsak a nyári melegben ideábs pihenőhely Montenegró, egyedülálló ldímája miatt még decemberben is ingujjban járnak az emberek - áradozott a konzul. így aztán nem véletlen, hogy a legna­gyobb filmsztárok, mint például a Catherine Zeta-Jones, Michael Douglas amerikai há­zaspár is a világörökség részeként számon tartott Kotor belvárosában vett lakást. A montenegrói turisztikai fejlesztések ér­zékeltetésére egy adat: a világ egyik leggazda­gabb befektetőcsoportja a Kotori-öböl szom­szédságában, a 15 ezres lélekszámú Tivatban húszmilliárd eurót fektet be. Nagyobb kaszi­nóvárost építenek, mint Monte-Carlo. Az egyik hegyre, a Vrmacra pedig olyan szállo­dát emelnek, ahova csak drótkötélpályán le­het feljutni. Innen viszont garantáltan csodá­latos kilátásban részesül a vendég. CS. GÁT LÁSZLÓ BEJÁRTA A VILÁGOT III A montenegrói konzul, Menyhárt Attila bejárta már a világot. Minden európai országban megfordult, de kedvenc he­lye Venezuela és Costa Rica. Ezenkívül eljutott Japánba, Kanadába, az USA-ba, Tunéziába, Jordániába és Li­banonba. Négy hónapot töltött Los An­gelesben, ahol a nemzetközi hírű Fred­ricks & von der Horst nemzetközi jo­gászcégnél tanulmányozta a nemzetkö­zi üzleti jog rejtelmeit, fontos tapaszta­latokat szerezve az üzleti viták peren kívüli rendezése terén. A TXM-nél sajnálják, hogy ezeréves, törvény adta bányajogokat vitat a párt A KDNP-nek nem tetszenek a gázkútfúrók Két édesanyának Remélem, most csak kettőtől kell bocsánatot kérnem, és egyben köszönetemet kifejeznem. „Kisanyuka, fusson!" című írásomra mondták el földbeverő véleményüket. Szeretném a tőlem telhető legkenetesebb hangon kimondani, hogy közösen írt levelük min­den ajánlatával egyetértek, és egyetlen mondatot le nem írtam, ami ezt cáfolná. Hogy akkor mit köszönök ? Néhány agyonismétel­getett rigolyámat újra elmondhatom, immár fölszólításra is. Az egyik. Újságot úgy is lehet olvasni, hogy az elején érzem, egye meg a fene, aki írta, „lehetőleg máma még", de így nem érdemes. Én kényes vagyok, akiről gyanítom, hogy nem az igazat írja, azét el se olvasom. A második. Isten báránya se én vagyok, aki elveszi a vi­lág bűneit. Rosszül esik, ha valaki a másoknál szerzett ellenszenve­it is rám önti. Köszönöm azt is, hogy visszarévedhetek pályakezdő koromra. Istenem, de rég volt! Egyik írásomra egyszerre öten (!) je­lentkeztek, és ha lúd, legyen kövér - pörrel fenyegettek. Pedig csupán egyikük volt érintve. Ahhoz az egyhez el is mentem. Nagy­késsel fogadott. A szalámit szeletelte vele. Most csak ketten értet­ték félre soraimat, és mérhetetlen fönntartásaikat borítják rám. Nem mondom, hogy beleedződtem a közel négy évtized alatt, csípi a bőrömet. Megeshet, nem is kettejükkel szoktam találkozni vala­melyik hídon. Istennek legyen hála, többen is vannak, akik szerve­zetük karbantartása céljából nem a bogyókat kapkodják be, inkább a mozgást választják. Őszintén mondom, nem értem azonban, mi a „maliciózus megjegyzés" abban, hogy „Vannak azonban sporthaj­landósággal megvert emberek" is. Kéznél van a tanács is: ezt is át kellene gondolnom, mielőtt nézeteimet a széles nyilvánosság elé tárom. A „megvert" lenne a ludas ? Az említett öt hajdani megtámadom óta biztosan tudom, vannak emberek, akik azt olvasnak ki minden írásból, amit akarnak. A tü­csökciripelésből mérgeskígyó-sziszegést. Kazalszámra születtek megföllebbezhetetlen félremagyarázásokból följelentések ellenem illetékes helyeken. Mivel tudok védekezni ? Jámbor és együgyű mondatokkal csupán: Se szívességből, de fizetésért nem ártanék senkinek. A véremben volt ez a meggyőződés már akkor, amikor nem akartam újságíró lenni de ide egyik teljes kötetemet kellene idéznem. Ha nem eleve háttal állna írásaimhoz a két anyuka ­édesanyának szeretem inkább nevezni őket, tulajdon Édesanyám­ra is emlékezve , akkor szíves figyelmükbe ajátúanám, így azon­ban azt kérhetem csak, olvassák el még egyszer azt a kicsikét, amit most ellenemre értelmeznek. Isten őrizzen, nem büntetésnek szá­nom! Vagyunk néhányan ebben az átokkal is megvert, áldott szép szakmában, akik úgy írnak - úgy igyekeznek írni -, ahogy néme­lyik édesanya a pulóvert köti. Ha a kész termékből csak egy szálat húz is ki valaki, oda az egész alkotmány. Egészben maradva vi­szont melegíteni is képes. Talán a lelket is. „Benzingőzben futni valóban nem egészséges, ebben az egyben egyetértünk az újságíróval." Ezt is köszönöm. Ha elkönyvelhet­ném, hogy valamermyi kedves olvasóm minden írásom legalább egy mondatával egyetért, már nem éltem hiába. „Sokak szeretné­nek kerékpározni, ideális talajon futni, görkorcsolyázni, labdajáté­kot játszani, stb., a szabadban, de Szegeden nagyon kevés az erre alkalmas hely. Talán ez is megérne egy rövid cikket." Köszönöm kedves egyetértésüket, kizárólag erről akartam szólni. Arról a bizonyos porckomngsérvről még valamit, „ha már a gerinc­nél tartunk". Nem kívánom, hogy megtapasztalják. Erős esküvésem van arra is, legalább olyan erős, mint orvosoknál Hippokratészé, hogy csak a bizonyított tudományt terjesszem. Most is beszéltem azzal a professzorral, aki sorozatban operálja a gerinceket, meg az agyakat. Megfeküdtem műtőasztalát, kétszer is. Nekem adott igazat. Tbvábbi jó egészséget, a kicsiknek is. Es a köztünk való békessé­get kívánom mindkettejüknek, kezeiket csókolva: H. D. „Növekvő aggodalommal" fi­gyeli a KDNP a Makó környéki gázfeltárásokat. A párt tegnapi, országos közleménye szerint a gázkincs „a nemzet kizárólagos tulajdona", és úgy vélik, nem derült ki, hogy a külföldi be­fektető milyen feltételek között kutathat. Az érintett vállalko­zás magyar igazgatója szerint a bányajogok hazánkban is közel ezeréves múltra tekintenek vissza, és cégük a törvényeknek megfelelően jár el. Fölkapta a fejét a Makó-meden­cében végzett földgázfeltáró fürá­sok hírére a KDNP. Az Országos Sajtószolgálat által tegnap dél­után közzétett kemény hangű kommünikéjében a kisebbik el­lenzéki párt arra hívja fel a figyel­met: még nem derült ki egyértel­műen, hogy ki és milyen jogi fel­hatalmazással, illetve milyen fel­tételek mellett kutathatott a dél-alföldi térségben. Az is kérdé­ses számukra, hogy a megtalált földgázzal mi lesz - ez a szénhid­rogén ugyanis értelmezésük sze­rint a magyar államé. A nyilatko­zat párhuzamot von a jelenlegi feltárás és a koncessziós szerző­dések között, amelyek „a leg­pusztítóbb gyarmati kizsákmá­nyoló technikák között szerepel­nek". Eszerint a kitermelő céget is kizsákmányolónak tekinti a párt. A kutatásról szinte a kezde­tek óta beszámolt lapunk. Több mint egy évvel ezelőtt Óföldeáknál már 2006 nyarán befejeződött a fúrás. A kitermelés idén még nem folyhat teljes kapacitással hírt adtunk arról, hogy a feltá­rás és az esetleges kitermelés is a TXM Kft. nevén bit. A Makó környéki fúrásokhoz az összes szükséges engedélyt ez a vállal­kozás szerezte meg. Értesülése­ink szerint az eddig befejezett, illetve még most is folyamat­ban lévő öt fűrás egyike kap­csán sem merült fel aggály ar­ról, hogy a szénhidrogén-feltá­rás közben bármilyen törvényt, vagy más jogszabályt megsze­gett volna a tengeren túli tulaj­donú vállalkozás. - A bányák kincsének kiter­melését csaknem ezer éve szabá­lyozza a jog hazánkban is, neves arany-, ezüst- és rézbányáink közül sokat külországi mesterek tártak fel, és miután megfizet­ték a királynak, vagy a tulajdo­nosnak járó járadékot, szabadon rendelkezhettek a bányakin­csekkel - kezdi messziről a vá­laszt lapunk kérdésére Szabó György, a TXM Kft. ügyvezető igazgatója. - A jogszabály lénye­ge ma sem más: aki befizeti a 12 százalékos bányajáradékot, ren­delkezhet a kitermelt ásvány­kinccsel. Nincs ez másként Eu­rópa többi országában sem, sőt tekintettel a nehéz körülmé­nyek között, nagy befektetéssel megvalósítható kitermelési Fotó: Illyés Szabolcs módra, például Franciaország­ban a hasonlóan nagy mélységű feltárások után nem kell járadé­kot fizetni. A törvény tehát vilá­gosan rendelkezik, és cégünk maradéktalanul be is tartotta, és ezután is betartja a szabályokat. A cégvezető lapunknak még elmondta: szilveszterig 150 millió dollárt, azaz több mint harmincmilliárd forintot fektet­tek be a feltárásokba, ám ettől VIZSGÁLATOT VARNAK A KORMÁNYTÓL gj? A magyar kormányt arra szólítja fel a K0NR hogy a síkeresnek tűnő Makó környéki gázfeltárások nyo­mán alapvetően vizsgálja felül Magyarország földgázellátásának stratégiai kérdéseit, és a szénhid­rogén-tárolás lehetőségeit. A poli­tikai szervezet úgy véli, ily módon meg lehet akadályozni „Magyaror­szág újabb darabkájának gyarma­tosítását". az évtől ennek a kétszeresét is elkölthetik a fúrásokra. A Ma­kó-medencében minden bizony­nyal nagy mennyiségű földgáz rejtőzik, de annyira mélyen, hogy csak a legmodernebb tech­nikával lehet a felszínre hozni a kincset. A Mol például nem is vállalta, hogy belekezd, sőt van olyan szakértő, aki szerint gya­korlatilag lehetetlen ilyen mély­ről a kitermelés. - Szomorú vagyok, hogy a po­litika ebbe is beleszól. De akkor én is elmondom: az MTV ost­romának órái alatt százával kaptam a telefonokat a tenge­rentúlról, a cég ottani tulajdo­nosaitól, hogy akkor most mi lesz a befektetésükkel. A kiter­melést szabályszerűen fogjuk végezni, terveink szerint késő tavaszra már jöhet gáz a csa­pokból, de teljes üzemben csak évek múlva működhet ez a lelő­hely - mondta Szabó. ILLYÉS SZABOLCS A szegedi Menyhárt Attila a Magyar Köztársaság új podgoricai konzulja „Tüdni kell, hogy Montenegróban minden az üzlet körül forog" A függetlenségét tavaly kiharcolt Monte­negró új magyar konzulja a szegedi Meny­hárt Attila lett. A harmincöt éves nemzet­közi üzleti jogász külügyminisztériumi pályázaton nyerte el az állást. A konzul Montenegrót természeti ékszerdoboznak nevezte, ahol minden a turizmus és az üz­let körül forog. A kicsiny, hatszázezer lakosú, mesébe illő természeti adottságokkal megáldott Monte­negró fővárosában, Podgoricában hazánk és Ausztria közösen nyitott tavaly nyáron nagy­követséget. Természeti ékszerdoboz A Külügyminisztérium magyar első beosz­tott diplomatának, konzulnak, pályázat után a 35 éves szegedi Menyhárt Attilát nevezte ki. Az egykori tömörkényes gimnazista Pod­goricába, Belgrádba, Pristinába, Zágrábba és Bukarestbe pályázhatott. - Azért döntöttem Montenegró mellett, mert előzetes tájékozódásom alapján tudtam, hogy az üzletre hihetetlenül nyitottak, min­denáron fejlődni szeretnének, és nem utolsó­sorban: az ország földrajzilag egy ékszerdoboz - mesélte lelkesen a konzul, aki a természetjá­rás, az extrém sportok szerelmese. A fiatal diplomata szabadidejében vadász- és munka­kutya-kiképzéssel foglalkozik, és hobbijai kö­zé sorolta a csillagászatot is. A nemzetközi jo­gász, közgazdász, külkeres, azaz háromdiplo­más, angolul, spanyolul, németül magas szin­ten beszélő, szerb-horvát nyelvtudását pedig gyorsan fejlesztő fiatalember szabadidős tevé­kenységei remekül illeszkednek Montenegró ökoállam nézeteihez. Helyzetbe hozni a magyarokat - Rengeteg tárgyaláson veszek részt, kuta­tom az üzleti lehetőségeket. Tudni kell, hogy Montenegróban minden a biznisz körül forog­magyarázta a konzul, aki a külügyminisztériu­mi munkája előtt a Mólnál a külföldi kutatási és termelési üzletágban dolgozott mint Közel­-Kelet, Amerika régióvezető-helyettes. Ezt kö­vetően egy évet töltött el a Külügyminisztéri­um konzuli főosztályán mint nemzetközi jo­gász, és öt évet a politikai főosztályon. Előbb mint öbölreferens dolgozott, majd Libanonnal, Szíriával, Jordániával, később az izraeh-palesz­tin konfliktussal és a közel- keleti viszonyok­kal foglalkozott. Montenegró hihetetlen fejlesztésekbe kez­dett. Havonta adják át a kitűnő minőségű

Next

/
Oldalképek
Tartalom