Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-08 / 6. szám

II. •A DÉL SPORTJA* HÉTFŐ, 2007. JANUÁR 8. Klampár Tibor sikeres bemutatót tartott az asztalitenisz-gálán Edzősködik, öregurasan játszik Tarolt a SZUE Várakozáson felül szerepeltek a Szegedi Úszó Egylet versenyzői a balatonfűzfői hosszú távú uszodai országos bajnokságon. Bán Sándor tanítványai hat érmet nyertek. Balatonfűzfőn rendezték meg a hosszútávúszó uszodai országos ifjú­sági és felnőtt bajnokságot, amelyen rajthoz álltak a Szegedi Úszó Egylet versenyzői is. - Nagy örömöt szereztek a versenyzőink, hiszen még álmomban sem reméltem azt, hogy kilencen végeznek az első nyolc hely valame­lyikén. A legnagyobb meglepetést számomra is Király Bence szolgál­tatta, aki 10 kilométeren nagyon bátor versenyzéssel ezüstérmet nyert. Sallai Ági nagyon jól kezdett, 5 kilométerig együtt úszott a ké­sőbbi bajnok Prohászukával, azonban hat kilométer után utolérte a címvédő Kovács Rita, akivel már nem tudott lépést tartani. Öröm, hogy fiataljaink az első ilyen versenyükön milyen kitűnően helyt áll­tak. Közülük is kiemelném Lábdi Alexandrát - mondta Bán Sándor, a klub vezetőedzője, aki elárulta, hogy élete egyik legszebb hétvégéjét okozták a versenyzői. S. J. Szegedi eredmények, érmek A szegcdiek eredményei, ifjúságiak, 3 km, lányok: 2. Lábdi Ale­xandra 37:49.0, 3. Olasz Anna 37:51.5, 5. Stefán Gréta 37: 55.2, 6. Nagyi Barbara 37:55.4, 8. Ambrus Diána 37:56.2. Fiúk: 2. Herczeg András 36:14.0, 4. Sibalin Dávid 36: 16.3, 5. Király Ben­ce 36:17.4. Ifjúsági nők, 5 km: 3. Sallai Ágnes 1:05:15, 4. Stefán Gréta 1:09:24, 5. Olasz Anna 1:10:49. Felnőttek, 10 km, nők: 3. Sallai Ágnes 2:10:06, 4-5. holtver­senyben, azonos idővel Stefán Gréta és Olasz Anna 2:14:12.4, 6. Nagyi Barbara 2:14:54.0, 7. Lábdi Alexandra 2:16:10.6. Férfiak: 2. Király Bence 2:07:04, 4. Sibalin Dávid 2:11:47, 5. Herczeg András 2:12:11. Aamodt visszavonul Klampár Tibor a hét végén Szegeden varázsolt Fotó: Segesvári Csaba Kjetil Andre Aamodt, minden idők legeredményesebb alpesi sízője bejelentette visszavonu­lását: - Mentálisan és fizikáli­san is úgy érzem, eljött az idő, hogy befejezzem pályafutáso­mat - mondta a norvég legen­da, aki hazájában amolyan bú­csúajándékként átvehette Az év sportolója címért járó díjat köszönhetően annak, hogy a 2006-os torinói olimpián har­madszor is megnyerte a szu­peróriás-műlesiklást. Pedig ak­kor már sérülten állt rajthoz, mivel lesiklásban - amiben ne­gyedik lett - megroppant a tér­de, amelyet márciusban meg is kellett műteni. Aamodt a jelenlegi szezont még végig akarta versenyezni, azonban fájós térde miatt janu­árra halasztotta visszatérését, de mostani bejelentésével véget ve­tett a vele kapcsolatos tálálgatá­soknak. Az ATSK Szeged által rendezett DKMT eurorégiós újévi aszta­litenisz-gála díszvendége a két­szeres világbajnok Klampár Ti­bor volt, aki nagyon sikeres be­mutatót tartott a Tbpolya sori sportcsarnokban. A sportág le­gendájával beszélgettünk. - Ötvenhárom évesen a Békés­ben játszik, a Celldömölknél edzősködik. Meddig lehet ezt bírni ? - Muszáj, ezt választottam, ez az életem, máshoz igazán nem is értek. Bírom, de nagyon nehéz. - Mennyi időt tölt naponta, hetente az asztalitenisszel? - Naponta négy-öt órai elfog­laltságot jelent, hetente pedig öt-hat napot vesz igénybe. A sporton kívül még a három uno­kám okoz sok örömöt. - A pályafutása fantasztikus sikereket hozott, melyik a leg­emlékezetesebb 1 . - A csapat-világbajnoki arany a legszebb számomra, de az egyéni Világkupa-siker és az Európa-12 győzelem is nagyon kedves, az előbbit Ázsiában, Malajziában nyertem meg. Hogy mi hiányzik? A szöuli olimpián játszani kellett a harmadik-negyedik helyért ­ilyen még sohasem volt -, és vé­gül lecsúsztam a dobogóról. Vir­tuális bronzéremnek tekinthet­jük, de ezzel nem jár életjáradék. - A sportág egykor nagyon népszerű volt, a közvetítések­kor odaragadtunk a képernyők elé, a strandoknak és játszóte­reknek elmaradhatatlan „kellé­ke " volt a pingpongasztal. Mi a helyzet mostanságt - Ma már szinte nincs is televí­ziós közvetítés, ami mondjuk nem csoda, elég gyengék va­gyunk. Pedig ez nagyon jó, na­gyon érdekes, látványos játék ­nem olyan, mint a maratonfutás -, mégsem akarják csinálni a gyerekek. Eltávolodtak a sportág­tól az emberek, bár szórakozás­ból, hobbiként sokan űzik; de ko­molyan, hivatásszerűen kevesen, mert rengeteg munkával jár, és az már nem szórakozás. Pedig a mai világban ha valaki „ráfek­szik", és elsajátítja a csínját-bín­ját, tíz év alatt megkeresheti azt a pénzt, amit más civilben hat­van esztendő alatt sem. - Annak idején mi oktattuk a világot, most tanulnunk kelle­ne. Miért estünk ennyire visz­sza? - Nem jött utánunk senki, mint a svédeknél, vagy a kínai­aknál. Bár a kínaiakat hagyjuk, ott „hatvanmillióan" pingpon­goznak, akad bőven utánpótlás. Kevés a pénz, a szponzor a sport­ágban és nem szakemberek fog­lalkoznak a gyerekekkel, a fiata­lokkal; háttérbe szorultak azok, akik korábban remek játékosok voltak, pedig mindegyik rendel­kezik edzői képesítéssel. Mon­dok egy példát: egy olyan tréner, aki játékosként csak az „enbé­négyben" szerepelt nem tudja megmutatni azt, amit kellene. -Arra nem gondolt, hogy élet­rehív egy Klampár pingpongsu­lit? Szerintem özönlenének a gyerekek... - Biztos lehetne, a Winkben, az Ázsia Center mellett nyílt egy asztalitenisz-iskola, most ott is edzősködöm a fiataloknál. - Számunkra vonzóbb lenne a Klampár név... - Jómagam is örülnék neki, ha lenne egy ilyen suli és én lennék a vezetőedző, elképzelhető, hogy még megvalósul. De egyedül ke­vés lennék, még odavennék két-három edzőt, mondjuk a ko­rábbi aranycsapat tagjait. - Mit kívánna a magyar aszta­liteniszsportnak 1 - Azt, hogy még egyszer legyen egy olyan csapat, mint, amilyen a Jónyer, Gergely, Klampár volt ­megint szülessen egyszerre há­rom ilyen tehetséges ember. Hogy megismernek-e? Az ifjabbak már nem nagyon, talán a szüleik me­sélnek nekik rólam. Nekem van DVD-m magamról, a világbajnok csapatról. De ritkán nézem meg... - Miért 1 - Rossz látni, hogy akkor olyan jól játszottam, a mostani teljesít­ményem már nagyon messze van attól, öregurasan asztalite­niszezek. Időnként már a labda felvétele is nehezemre esik... IMRE PÉTER www.mlsz.hu/olleprogram BL-GYOZELEM, EHF-KUPAREMEKLES Női nemzetközi kupamérkőzések, Bajnokok Ligája, csoportkör: Budapest Bank-FTC-Kometai Skopje (macedón) 31-28 (24-12). KEK, 3. forduló: Cornexi Alcoa-Oltchim RM Valcea (román) 25-25 (14-15). EHF-kupa, a 16 közé jutásért: Rosztov Don (orosz)-Dunaferr 24-26 (10-15), HC Zalau (román)-Debreceni VSC 21-31 (12-16). Kiskunhalas-Celeia Zalec (szlovén) 36-27 (16-12). Herbert sérült, Vadkerti elégedetlen A szegedi Vadkerti Attila (labdával) mindkét meccsen pályára lépett MTl-fotó A január 19-én kezdődő német­országi férfi kczilahda-világhaj­nokságra készülve a magyar vá­logatott vendege a világesemény házigazdája, nemzeti gárdája volt. A két válogatott szombaton Deb­recenben 7500 néző előtt csapott össze. Skaliczki László csapatában két szegedi, Ilyés (2 gól) és Vadker­ti (1 találat) is helyet kapott. A ma­gyar együttes az első félidőben nagyszerűen játszott, s 1-3-10-re vezetett, a végén azonban a vendé­gek vonultak le győztesen. MAGYARORSZÁG-NÉMETORSZÁG 20-23 (13-10) A visszavágóra sem kellett so­kat várni, hiszen tegnap Buda­pesten, a Syma-csarnokban fél ház (3 ezer néző) előtt mérte ösz­sze ismét tudását á két váloga­tott. A magyar együttesben ismét helyet kapott Vadkerti és Ilyés. MAGYARORSZÁG-NÉMETORSZÁG 23-23 (13-14) Sem a debreceni, sem pedig a budapesti mérkőzésen nem szere­pelt a csapatban a harmadik sze­gedi válogatott, Herbert Gábor. Az okról a Pick-játékos így beszélt: - Tavalyig minden télen kiújult a lumbágóm. Egy évvel ezelőtt bíztam abban, hogy már elfelejt­hetem ezt a betegséget. De most bepótolta a tavalyit is, mert any­nyira fájt, hogy még gyúró sem érhetett hozzá. Hétfőn azonban már elkezdhetem a könnyített munkát, s bízom abban, hogy ti­zenkilencedikén én is tagja le­szek a magyar válogatottnak. Vadkerti Attila számára különö­sen nagy volt a tét ezen a két előké­születi mérkőzésen, hiszen hár­man pályáznak a balszélső posztra. - Hármónk, rajtam kívül Iván­csik Gergő, Törő Szabolcs pályá­zik a két balszélső posztra. Iván­csik most kézsérülés miatt nem játszott, ezért nekem kétszere­sen is jól kellett volna játsza­nom. Ez azonban két okból el­maradt: egyrészt mert nemigen játszatták a belsők a széleket, másodsorban pedig a túlzott aka­rásom kapkodásba és ebből kö­vetkezően sok hibába torkollott. Nem voltam megelégedve a telje­sítményemmel. Azért bízom ab­ban, hogy vb-résztvevő leszek. SÜLI JÓZSEF ORSZÁGOS LABDARÚGÓPÁLYA | LÉTESÍTÉSI PROGRAM1

Next

/
Oldalképek
Tartalom