Délmagyarország, 2006. december (96. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-04 / 283. szám

8 MEGYEI T U K Ó R HÉTFŐ, 2006. DECEMBER 4. 2006. DECEMBER 5-ÉN, 16 ÓRÁTÓL Biicher Iván dedikálja KLÉTKA című új könyvét. A szerző vendége Gerlóczy Márton, író. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! "SrB5SC. RJBSÜEl H-6720 Szeged, Tisza L. krt. 34. tmjp www.fokuszonline.hu kttnyváruMz TÖRZSVÁSÁRLÓI KÁRTYÁRA Telefon: (-36 62) 420-624, Fax: (-36 62) 424-789 7% KEDVEZMÉNY! *-ma": 'ol»».»egedolir».hu Gyógyít a ketyere Búcsú járók között az is meg szokott esni, hogy a vakok lámák, a sü­ketek hallanak, a bénák és inaszakadtak pedig otthagyják mankói­kat. Tegyük félre egy kicsit ezt a tételt, mert szükségünk lesz még rá, ha egy kicsit populista megvilágításban is. A korszellem szerint. Éppen negyedszázada, hogy varázsos indíttatással oda csapód­tam az egyik zsombói tanyai iskolában akkor már tíz éve működő kertbarát körhöz. Senki nem gondolhatta, hogy lesz annak még huszonöt éve is. Ezt neveztük el 1987-ben Wesselényi Népfőisko­lának. Nehéz lenne, ha csak fölsorolni akarnám is. mennyit fé­nyesített elménken az a kikalapált fejű 152 tudós, aki eljött kö­zénk, és barátságátömlesztő népfőiskolává avatott bennünket. Barátok közül barátok közé hívtuk valamennyit, és ez önmagá­ban is csodának számít. Az akadémikus, a professzor, a messze földeken híres kutató barátja tud lenni a tanyai parasztszárma­zéknak, és ugyanez visszaúton is érvényes. Egyéni sors van mö­götte, hogy első helyen említem az agysebészetet, immár húsz esztendő óta minden évben, de beszélgettünk mi ott már relativi­táselméletről, igyekszünk lépést tartani a genetika legújabb meg­lepetéseivel, és ballaghatnék a tudomány áldásai között egészen 152-ig. Relativitáselmélet, agysebészet, genetika - tanyára?Min­denből a legjobbat, ezt tettük irányzékunkra legelőször, mert a ta­nyai nép leginkább a legjobbaktól volt elzárva világéletében. Idén, évnyitón azt is elmondtam, a tisztességes zsombói ember nyáron nem ér rá meghalni, mert dolgoznia kell, télen pedig azért nem, mert itt a népfőiskola. Mintha újabb divat terjedne, á kettő közé kezd betüremkedni egy harmadik: valamelyik javítóintézet. Tavaly például fölment Rektor urunk az akácfára. Fölülről sza­lámizta lefelé, nehogy beüsse valamelyik száradó ága a tanya fö­delét, de combnyaktöréssel érkezett a földre. Mentő vitte a klini­kára, összeszegecselték. Két mankót adtak a hóna alá, úgy enged­ték haza. Elnyűglödött vele egy darabig, de idén megint elő kellett vennie. Csípőprotézissel erősítették lábát, és ennek a bejáratásá­hoz kellettek megint a mankók. Búsult szegény a klinika ágyán, biztosan nem tud eljárni már közénk, aztán mégis eljár. És most gyerünk vissza a búcsúbéli csodálatos gyógyulásokhoz, egy kis hozzáragasztással. Évnyitónkra, kaján hecceléssei még vittem neki vasúti szerzeményezésként egy olyan hosszú csövű olajozót, amellyel a 424-es mozdonyok csapágyait olajozta hajda­nán a masiniszta. Ha a gőzös eljárt vele, neki is hasznára lehet. Az elmúlt napokban föllépcsőzött már a szegedi Szent István tér víztornyának a legtetejére is, megcsodálni a várost. Most pedig? Tessék jól figyelni! Különleges jóságok sorozataként másodszor mehettünk be a benti iskola számítógépes tantermébe, hogy legalább érintéskö­zeibe kerülhessen mindenki a ketyerével. Ez is a világ csodája, a tanyai embernek erről is tudnia kell. Majdnem-majdnem úgy söprúztek ki bennünket, annyira belemerültek az internetbe. Csapot-papot, mindent elfelejtve, nándorfehérvári győztesként vonult kifelé Rektor urunk is. Utána kellett kiabálni: állj meg, Miska! Itt hagynád a botodat ? Áhítatos gyógyító a számítógép. Jó, hogy észrevettük. H.D. Az aszaltgyümölcs-leves nyomában Pitvarostól Szegedig Bagolytüdő karácsonyra Aszalt gyümölcsből kitűnő leves készíthető télidőn - mondja Albeczné Akim Tünde Fotó: Gyenes Kálmán Mi a bagolytüdő? Éjszakai madár légző­szerve vagy az aszalt gyümölcs népi el­nevezése? Lehet ez is, az is - ám mi most az utóbbival foglalkozunk, mert közeledik a karácsony, s a bagolytüdő jellegzetes ka­rácsonyi csemege. Régen még levest is főz­tek belőle - sokan ma is. Az aszalt gyümölcs régen jellegzetes karácso­nyi étel volt. „Bagolytüdő" néven is ismerték - a számtalan egyéb, népi elnevezés mellett. Habarni, nem habarni? Egy internetes forrás szerint ugyanúgy habarták az aszalt gyümölcsből főzött le­vest, mint ami friss gyümölcsből készült.' A szegedi Mars téri pavilonok egyikében aszalványokat is árusító Albeczné Ákim Tünde viszont azt mondja: a belőlük ké­szült levest épp az különbözteti meg a friss gyümölcsből előállítottól, hogy nem kell hozzá habarás. Rengetegféle aszalt gyümölcs található a standon, csak a hazai gyümölcsféléket nézve, az almától a szurokszínű szilván át a napszí­nű sárgabarackig, a mézárnyalatú körtén át a birsalmáig és tovább. - Csakhogy már sok­szor a szilvát is az Egyesült Államokból hoz­zák, eleve aszaltan - mondja az elárusító, mi­kor az iránt érdeklődünk, hol termesztik-ké­szítik e termékeket. A belvárosi karácsonyi vásárok területén árusító Mezei Jánosné mondja: a legtöbb hazai gyümölcs a Beregből érkezik. Másutt az Ormánságot emlegetik, ismét mások a Bodrogközt. Meggyből a legjobb De vannak, akik nem cizellálnak ennyire; egy további árusnál a „lédig" aszaltgyü­mölcs-zsákra azt látjuk ráírva, „Származási hely: Magyarország." Úgy tűnik, errefelé az aszalt gyümölcsöt mindenki csak árusítja, il­letve eszi - senki nem készíti. Az agrárkamara segítségével mégis talá­lunk aszaltgyümölcs-készítéssel foglalkozó embert a megyében. A pitvarosi Tószegi Gyula minden gyümölcsből tud aszalványt készíteni. Az aszalványból készült levest ő maga is ismeri, ha nem is fogyasztja. - Pitva­roson a Felvidékről az egykori lakosságcsere keretében ide költöztetett magyarok körében kedvelt leginkább. A mi családunkban nem eszik, mert édesanyám szlovák, s a szlová­koknál nem terjedt el a fogyasztása - mond­ja. Egyébként Szegedtől Békés megyéig sok helyről szállítanak Tószegi Gyulához gyü­mölcsöt, aszalni. Legfinomabb talán a meggy, mint aszalvány - a cseresznye azon­ban sokat veszít zamatából. Ha a jelene nem is nagy a megyében az aszaltgyümölcs-előállításnak - jövője annál inkább. Régen, amikor a Maros partját kiter­jedt szilvaligetek szegélyezték - csak úgy kék­lettek a hullámtéri erdők szilvaéréskor -, ki-ki meg is aszalta, amit termesztett. Ennek ma már hűlt helye, de a WWF Magyarország a Közép-Tisza vidékén létrehozott egy több­hektáros hullámtéri gyümölcsöst, régi ma­gyar gyümölcsfafajtákkal, és innen aszalásra is kerül. Hullámtéri gyümölcstermesztés - A cél nem a mennyiségi termelés, hanem annak bemutatása, hogyan lehetséges hul­lámtéri viszonyok közötti gyümölcstermesz­tés - mondja Siposs Viktória, a szervezet Ti­sza-programjának vezetője. Elsősorban ott, ahol széles a hullámtér, vagy - mint a Maros esetében - az árhullámok gyorsan levonul­nak. F.CS. BácherIván Gold-regény Egyre több házi kedvenc nyakába helyeznek chipet, mely a legbiztonságosabb azonosítási mód A bőr alatti jeladó már a jelen Az azonosító chipet állatorvos helyezi be egy fájdalmatlan eljárással, mely hasonlít a védőoltások beadásához. Legtöbb esetben kutyákba, de gyakorlatilag erre minden állat esetében van lehetőség. - A leggyakoribb, hogy akkor kérik a gazdák az azonosító bein­jekciózását, amikor kedvencüket külföldre viszik. Ez ugyanis ebben az esetben kötelező, mivel a chip számát be kell vezetni az útle­vélbe - mondta el Szalai János kisállatgyó­gyász-szakállatorvos. - De a nagyértékű ku­tyákat is szeretik ilyen módon bebiztosítani gazdáik, hiszen a jeladó lehetőséget ad arra, hogy ha az állat elveszik és valaki megtalálja, ez alapján visszajuttathassa gazdájának. Ez az a funkció, mely az állatvédők számá­ra is nagy segítséget jelenthet. A Tappancs Alapítvány munkatársai egyszer már találtak is egy jeladóval ellátott állatot, mely végül visszakerült eredeti gazdájához. Sőt: néhány hónapja egy akció keretében bechipeltettek pár kutyát a menhelyen, hátha hamarabb új otthonra lelnek az ily módon értékesebbé vált állatok. Bár egy-egy forgalmasabb állatorvosi rende­lőben évente akár több száz chipet is beültet­nek, a tapasztalatok szerint még mindig ke­vesen ismerik ezt a lehetőséget. - Pedig az ed­dig felsoroltakon túl számos más előnye is van a bőr alá ültetett jeladónak - mondta Far­kas Gabriella, a Tappancs vezetője. - Ha pél­dául egy kutya megharap valakit, ennek kö­szönhetően elkerülhetővé válhat a sérült szá­mára a kellemetlen oltássorozat, hiszen a chipről egyből leolvasható, megkapta-e az ál­lat a veszettség elleni vakcinát. És persze nem szabad elfelejteni, hogy mindez a gazda számára is nagyobb felelősséget jelent. Nem dobhatja ki ugyanis csak úgy egyszerűen megunt kedvencét, hiszen hamar visszatalál­nak hozzá, és számon kérik rajta tettét. TÍMÁR KRISZTA Közel egy évtizede íródik Bácher Iván, a Népszabadság újságírójának-publicistájának folytatásos „családregénye". A negyedik kötet, a most meg­jelent Klétka sok szögből mu­tatja közelmúltunkat. Jenő és Vera idegenkedése, közele­dése, eggyéválása, együttléte, tá­volodása és elválása. Vagy: látlelet a nyolcvanas évek végének - a ki­lencvenes évek elejének értelmi­ségi létéről. Vagy: egy lendületes, élettől és szerelemtől duzzadó nő harmadik házassága, majd virág­kora és „elhalása". Vagy: egy férfi botladozásai szerelemből szere­lembe. Vagy: a férfi és a nő közötti vonzások és taszítások esettörté­netei. Vagy: egy pesti zsidó család, a Goldok és a hozzájuk csapó­dó-kötődő nációk, a holdudvar történetei. Mindez külön-külön, de együtt is Bácher Iván új regé­nye, a Klétka. Vera apanyelvén klétkának ne­vezik a kórházi folyosókról is is­merős vörös járólapokat, melyek­kel a derék tót mesterek kikövez­ték a padozatot. Vera, aki folyto­nos lamentálásával fedi zavarát, nem csak erre tanítja meg a hall­gatag férfit, akit először ki nem áll, aztán megkedvel, majd megsze­ret, akit magához köt, akihez nem csak lelki kapocs fűzi, akitől végül fizikai létében is függ. Gold Jenő 1982. május 21-étől 1993. szep­tember 21 -éig morzsolgatja napja­it. Elhatározza: nem megy el ta­nárnak, írni fog - aztán elmegy ta­nárnak, s közben írogat, de végül csakis ír és ír és ír. Jenő azt hiszi, választ, de őt választják - a szülei lakótársnak, a nők maguk mellé társnak, a szerkesztők szerzőnek. Mások élnek, Jenő csak hagyja, hogy megtörténjenek vele a dol­gok. Jenő szerint az élet: téma. Ú.I. Bácher Iván: Klétka - Ulpi­us-ház Könyvkiadó, Budapest, 2006, 190 oldal, 2580 forint. Egyre népszerűbb eljárás a háziállatok chi­pes azonosítóval való ellátása, de szak­emberek szerint még mindig sokan nem ismerik ezt a lehetőséget. A jeladó be­helyezése teljesen fájdalommentes, és nagy segítség lehet például abban az esetben, ha kedvencünk elveszik. Néhány éve még csupán sci-fi volt a bőr alá ül­tetett mikrochip, mostanra azonban ez már bárki számára elérhető szolgáltatássá vált ­legalábbis a háziállatok esetében. Ráadásul egyre többen igénylik is ezt a szolgáltatást, mely a ma létező legbiztonságosabb módszer a kedvencek azonosítására. A chip nem más, mint egy tartós, egyedi megjelölés. A tetoválással ellentétben nem le­het hamisítani, és nem is veszhet el úgy, mint egy egyszerű biléta. Lényege, hogy egy apró, alig egy centis kapszulát injekcióznak be az ál­latok nyakának bal oldalába, melyet egy speci­ális, fémkeresőhöz hasonló leolvasóval lehet aktivizálni. Minden kapszula más számot jele­nít meg ellenőrzéskor, azt pedig nyilvántartás­ban vezetik, melyik szám milyen állathoz tar­tozik, és az kinek a tulajdonában van. Könnyű megtalálni a kutyát a chippel Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom