Délmagyarország, 2006. december (96. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-28 / 302. szám

12 •KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2006. DECEMBER 28. Aikidós sikerek - Makóról indultak Tények és gondolatok a múltról Az edzéseken mindig nagyszámú érdeklődő vesz részt Fotó: DM/DV A Makó Budo Klub december 16-án, szombaton tartotta évzáró aikido edzését a klub tagszervezetcinek tagjai számára. A Márton Imre 4. dános vezetőinstruktor által vezetett edzésen nagyszámú érdeklődő vett részt. Délelőtt a különböző övfokozatokkal rendelkező aikidokák gyakorolták egymással a technikákat, a nap második részében pedig vizsgabizottság előtt mutatták be tudásukat azok, akik kellő kitartó munka után érdemesnek találtattak arra, hogy megmérettessék magukat a magasabb övfokozat elnyeréséért. Ennek reményében közel 70 fő állt a tatamira, akik szereplését az e harcművészeti irányzat terén mesterfokozatot elért vizsgáztatók értékelték. A kemény és áldozatos munka eredményeként jelentkezők döntő többsége jól vizsgázott, így egy fokozatot előreléphettek az aikido „ranglétráján". Az évzáró edzés keretében került kiosztásra A Magyar Aikido Sportért Alapítvány és a Makó Budo Klub által elmúlt évben alapított „Év Aikidosa" cím is, melyet minden évben azok kapják, akik a legtöbbet tettek és tesznek az aikido népszerűsítéséért. Az idei évi döntés két olyan személyre esett, akik országos mércével mérve is ismert és meghatározó személyiségei az aikido magyarországi táborának - a 4. dan fokozattal rendelkező Pintérné Gazdag Anett és a 3. dános Céh László. Pintérné Gazdag Anett közel 20 évvel ezelőtt ismerkedett meg e szép harcművészeti irányzattal. Az első fogásokat Makón Márton Imre 4. dános mestertől tanulta. Aikidobeli pályafutása meredeken ívelt felfelé. Tanulmányai okán előbb Szegeden, majd Budapesten folytatta e japán harcművészeti ág technikájának és szellemiségének mind behatóbb megismerését és elsajátítását. Elkötelezettségének és kitartó munkájának eredményeként egyre magasabb övfokozatokat ért el, idén pedig megszerezte a szakmai szinten is respektált 4. dan fokozatot. Ismereteit nemcsak hazánkban, de külföldön is igyekezett gyarapítani. A néhány hónapos angliai edzések mellett régi álma valósult meg, amikor két éve lehetősége nyílt az aikidot „őshazájában", Japánban tanulmányozni. Az aikido szellemiségének megfelelően tudását igyekszik másoknak is átadni - három évvel ezelőtt Budapesten két dojot alapított, majd idén Veresegyházán is szervezett klubot az érdeklődő felnőttek és gyermekek számára. Az aikido mellett behatóan foglalkozik a battodoval, mellyel 2. dan mesterfokozatot ért el. Céh László Pécsett él és tevékenykedik. 17 évvel ezelőtt lépett először tatamira. Lelkesedése kellő kitartással és akaraterővel párosult. A hosszú évek sok-sok gyakorlása a megmérettetésekben is megmutatkozott. A precízen elsajátított és pontosan bemutatott technikákat a vizsgabizottságok egyre magasabb övfokozatokkal ismerték el, 2002-ben szerezte meg a 3. dan fokozatot. Az aikido mellett más japán harcművészeti irányzatokat is behatóan kezdett tanulmányozni. Elhivatottságát mutatja, hogy ezekből is mester fokozatokat ért el - Iaidoból 1. dános, míg battodoból és kendőből 3. dános mesterré vált. Egy éve alapította meg saját dojoját, ahol e magas szinten elsajátított harcművészeteket tanítja az érdeklődő fiataloknak. A japán harcművészeti irányzatokban való jártasságát oly módon is kiszélesítette, hogy japán nyelvet kezdett el tanulni, melyből időközben alapfokú nyelvvizsgát is szerzett. Magyar Aikido Sportért Alapítvány, Szeged A postabontás rovatban (2006.12.I6.-i számi Markó Csaba „történész", Széli István, véleményem szerint korrekt és tárgyszerű írására válaszolva Még egy gondolat a múltról című hozzászólásában a tényeknek ellentmondó megállapításokat tesz. Teszi ezt sorozatban és tendenciózusan. Szerény véleményem szerint ekkorákat „történész" nem tévedhet, csak szándékosan. Markó Csaba felrója, hogy a szovjet csapatok megszállták az országot. Ez tény, de hogyan is kezdődött, mi volt ebben Magyarország szerepe? Csak a közvetlen előzményekről: - 1940 végén Magyarország és Jugoszlávia megnemtámadási és barátsági szerződést köt! - 1941: a Jugoszlávia ellen vonuló német csapatok átengedése és velük együtt Jugoszlávia megszállása. Ha másért nem, Teleki Pál öngyilkossága kapcsán egy „történész"-nek erre illene emlékeznie. És amit ott, a Délvidéken a magyar csapatok tettek: több mint 5000 embert végeztek ki tömeges kivégzéseken, és 150 ezer embert üldöztek el, telepítettek ki lakóhelyéről (Nemere István: Magyarország Története, 683. oldal| - 1941: Magyarország hadat üzen (a kassai bombázás ürügyén] a Szovjetuniónak, majd Angliának és az USA-nak, valamint szövetségeseiknek. Magyarország aktívan közreműködik a Szovjetunió katonai megszállásában. Egy történésznek illik tudni, mit mond erről az ún. hadijog. Akkor is, és ma is, a megtámadottnak joga van védekezni, a támadót annak országába üldözni, ott hadseregét megsemmisíteni és a támadó országát megszállni, valamint a támadó által okozott kárt vele megtéríttetni! Markó Csaba „történész" úr azt írja, „ha nem tévedek, Budapestet és az ország több városát, hídjait, létesítményeit éppen a szovjet hadsereg pusztította el". Remélem, tudja, mekkorát téved. Altalánosságban a hidak, tömegközlekedési csomópontok megsemmisítése a háborúban a visszavonulók érdeke, ezzel ugyanis lassítják a támadókat. A szovjet csapatok sok hidat, pályaudvart, repülőteret robbantottak fel, de visszavonulásuk idején, saját hazájukban. Magyarországon támadásban voltak, itt a hidak megmaradása elemi érdekük lett volna. Ha átnézné a korabeli magyar sajtót, még képet is láthatna a Margit híd 1944. november 4-i felrobbantásáról (véletlen felrobbanásáról), amelynek robbanásakor a hídon rendes városi civil forgalom folyt. A képen látható a vízbe zuhant villamos és személyautók. Itt több civil áldozat is volt. A hidakat a német csapatok aknázták alá, és ők is robbantották fel, nemcsak Budapesten, de például Algyőnél is. Az első, állítólag nem szándékosan felrobbantott Margit hidat követte a Déli Vasúti híd, a Ferenc József híd, majd utolsónak az Erzsébet híd. A felrobbantott hidak képeit megtalálja a „II. világháború képei" című kiadványban. Nem kell hozzá szakértelem, a roncsok magukért beszélnek arról, mi okozta vesztüket. Magyarországot egyébként nem a szovjet hadsereg, hanem az USA és a Brit Királyi Légierő bombázta. Elsősorban az ipari létesítményeket és vasutakat. Budapestet a hidak kivételével a szovjet hadsereg földi erői (tüzérsége) és a védők rombolták le. A németek Pest eleste után Budáról ágyúzták a pesti oldalt is. Azonban ön mint „történész" biztosan ismeri Vörös János vezérezredes 1944. november 3-i 1. sz. parancsát, amely parancs híven tükrözi, hogy a főváros lerombolása a védők magatartásából következett. A parancs első és második pontjának ismerete nem tanulság nélkül való még egy „történésznek" sem: „1. Budapestet semmi körülmények között sem védjétek, mert akkor a város földig le lesz rombolva, és a lakosság télen hajléktalan marad4 2. Minden eszközzel akadályozzátok meg, hogy a németek a Duna-hidakat felrobbantsák!" így látta a Honvéd Vezérkar főnöke. Az utóbbi már szinte lényegtelen „történészi" megállapítás, „Kádár alatt az ország eladósítása". Pontosan volt 1990-ben 24 milliárd USD államadósság, ma több mint négyszer annyi van, és közben szinte minden lehetséges állami vagyont eladtak. Hát erről is volna mit beszélni. HAVRÁNEK FERENC, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Megszállás kontra felszabadulás Mérlegen a múlt, eltérő nézőpontból címmel jelent meg december 21-én Széli István válasza egy korábbi plvasói levelére írt reagálásom folytatásaként. Ahogy azt ön is írja, a jelenről és jövőről alkotott véleményünk valóban hasonló lehet, habár minden bizonnyal más szemszögből vizsgáljuk a kérdéseket és más megoldásokkal értenénk egyet. A múltról alkotott megítélésünk azonban még mindig nem egyezik teljesen. Azt ugyanis én sem tagadtam és azzal nem is vitáztam önnel, hogy a nemzetiszocialista Németországnak volt az egyik legnagyobb szerepe a II. világháború kirobbantásában. Én csupán a Szovjetunió felelősségét is felvetettem. A kiváltó okok vizsgálata és, hogy miképp jöhettek egyáltalán létre ilyen rendszerek, már egy izgalmasabb téma, de erre még visszatérek. Ön azt írja aztán, hogy nem tud mit kezdeni a kommunizmus több mint 100 milliós áldozati létszámával, de nem vitatja a megállapításomat. Ezt köszönöm és mivel pontos forrásokból dolgozom, így tisztelettel ajánlom figyelmébe, a többek között Stephane Courtois szerkesztette A kommunizmus fekete könyve című nagyszabású munkát, ahol megközelítőleg pontos adatokat talál a kommunizmus rémtcttcinek számarányáról is. Ahogy ön sem enged a szovjet hadsereg felszabadító voltának téziséből, én sem tehetem, hogy erre ismételten ne reagáljak, egy kicsit más megvilágításból is. Magyarország geopolitikailag olyan ütközőzónában helyezkedik el, hogy szerencsétlenségünkre nem tudtuk elkerülni a világháborúba való belesodródásunkat, így pedig a felesleges emberveszteséget sem. Ön egyik gondolatát úgy fejezi be, hogy „milyen világba születek, ha nincs a nácizmus?" Sajnos, a „mi lett volna ha" kezdetű eszmefuttatásokkal nem tudok mit kezdeni, felesleges velük foglalkozni. Ilyen erővel akár visszamehetnénk Mohácsig is. A dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni. Az első világégés idején kiéleződő társadalmi feszültségek és az ezek nyomán keletkező általános válság, az elhibázott versailles-i békerendszer, és sok más összetevő miatt alakulhattak ki Európában és a világ más részein különböző totalitárius rendszerek. Ezek aztán az előbbiek következményeként belesodorták Európát egy újabb háborúba. Két diktatórikus jellegű nagyhatalom létezett: a német nemzetiszocializmus és a szovjet kommunizmus. Magyarország pedig e kettő közé volt szorítva. Az események folyásában aztán az egyik szerzett hatalmat fölöttünk, majd a másik gyakorolta ezt közel ötven évig. Éppen ezért nem tudom elfogadni a felszabadítás tézisét. A szovjet hadsereg ugyanis nem hagyta el az országot, így aztán folyamatos befolyást gyakoroltak a hazai események menetére. Itt említeném meg a nyugati hatalmak felelősségét is, amit már ön is felvetett egy másik megvilágításban. Magyarországon nem jöhetett létre egy polgári demokratikus berendezkedés, nem dönthetett a magyarság saját sorsáról, így pedig meglehetősen visszásnak tűnik felszabadulásról beszélni. Továbbá nem húzható határ a szovjetek jelenléte és a későbbi rendszer rémtettei között sem. Nem kell és nem is lehet minden bűnt felsorolni, nekem sem ez volt a célom az előző írásomban. Érzékeltetni akartam ugyanolyan arányban a kommunizmus vétkeit is, mint amit ön megtett a nemzetiszocializmussal szemben. Továbbá próbáltam kiemelni a szovjet megszállás, a Rákosi-diktatúra és a Kádár-rezsim közötti kapcsolatot, folytonosságot. A Kádár-korszakot sem lehet ugyanis mentegetni. Kádár, szovjet tankokkal és vérrel kikövezett úton jutott hatalomra. (A lelkiismeret-furdalása megmutatkozik aztán, mikor megbolondul.) Aztán úgy vélem, a puha diktatúra is alapjában véve elnyomás. Az előző rendszerben például nem jelentethettem volna meg ezt a cikket, és valószínűleg retorziókat is kellett volna érte elszenvednem. Meglátásom szerint ez nem normális dolog és az én felfogásommal nem egyeztethető össze. Az pedig, hogy jobb lett volna az élet Kádár alatt, csak az egyik oldalról közelíti meg a problémát. Ennek érdekében hatalmas adósságállományt halmoztak fel, hogy kielégítsék a magyar emberek igencsak leszállított igényküszöbét, és ezzel - elnézést a kifejezésért - befogják a szájukat. Egyetértek önnel, hogy szükség van a párbeszédre, de ugyanakkor úgy vélem, a múlt történéseit ötven év hazugsága után végre tisztába kellene rakni. MARKÓ CSABA, TÖRTÉNÉSZ, SZEGED Jobb, hogy nem lettünk rabszolgák Széli István és Markó Csaba történész mérlegre tette, hogy az egyéves náci megszállás vagy a közel 50 éves szovjet hadsereg megszállása okozott nagyobb károkat hazánknak. Markó úr szerint a nácik egy év alatt nem okoztak annyi kárt, én ezt csak annyival egészíteném ki, hogy nem volt rá elég idejük. Természetesen nemcsak Dunába lövés és a gázkamrák voltak, hanem a málenkíj robot és a gulágok is. Markó úr biztosan jól felkészült történész, de valószínű beteg volt és hiányzott arról az óráról, amikor a tananyag a Hitler által megálmodott Harmadik Birodalom volt, és annak a képzeletbeli térképén Magyarország nem szerepelt és a többi ország sem. Valószínű a történész úr tudott róla, csak elfelejtette, hogy a náci faji elmélet szerint minden alacsonyabb rendű faj, aki nem szőke, kék szemű északi típus, az arra született, hogy a német népet kiszolgálja. Még emlékeztetőül leírnám, hogy Amerika nem volt kommunista, szovjet barát, de tudta, hogy ha nem állítják meg a szövetségesekkel Hitlert, akkor Európa leigázása után Amerika ellen ment volna, mert a világ ura akart lenni és ezt nem csak a történészek tudják. Tehát ez esetben most Markó Csaba úr nem írna történészként levelet, hanem rabszolga lenne valahol az Urál táján. Ezt akár jobbról, akár balról nézzük: tény. MÁTRAI LÁSZLÓ, SZEGED Játszótér Sándorfalván Városunk nem bővelkedik játszóterekben. Egyetlen nyitott, bárki számára bármikor elérhető van, illetve az általános iskola udvarán tanítási időben használható, amit igénybe vehetnek a gyermekek. Ezért saját telkemen alakítottunk ki az utcabeli és a környezetünkben élő gyermekek számára egy kisebb játszóhelyet, mely minden kisgyermek számára nyitva van egész nap. A közúton azonban a gépkocsik, motorkerékpárok veszélyeztetik a gyermekek biztonságát, ezért kértem még tavasszal a polgármesteri hivatalt, hogy valamilyen figyelemfelhívó jelzést tegyenek ki a gyermekek védelmében. Erre most sor került, aminek nagyon örülünk. A fiatalok megtartása a településen ugyanisjnindnyájunk közös érdeke. CSÚRI LÁSZLÓ, SÁNDORFALVA Kelemen utcai viszálykodók A Széchenyi tér felől a Tisza felőli oldalon a járdán ballagtam, mögöttem óvatosan középkorú férfi kerékpáron. A Somogyi utcai zebrán ő tovább ment... A Széchenyi tér felöl autót vezető férfi a beforduláskor a kerékpár hátuljától néhány centire volt. Közben a kerékpáros édesanyját emlegette. A kerékpáros megállt, az autós kiszállt a Fekete Ház előtt. A vita tettlegességig nem jutott, valószínűleg azért, mert többen megálltunk. Majd a kerékpáros az Aradi vértanúk tere, az autós a Dóm tér felé indult. Vajon a történtekből levonták a hosszú távra szóló tanulságot? KÁTAI FERENC, SZEGED Moziba hívtuk előfizetőinket Ismét moziba, premier előtti vetítésre hívtuk tegnap délelőtt előfizetőinket. Kétszázötven olvasónk az Arthur és a villangók című családi filmet Luc Besson rendezésében - nézte meg. Az előadás előtt vendégeinket Pap Klára, a Délmagyarország Kiadó igazgatója köszöntötte. Olvasók a terem bejárata előtt Fotó: Segesvári Csaba