Délmagyarország, 2006. december (96. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-27 / 301. szám

14 • MŰSOR* SZERDA, 2006. DECEMBER 27. 1942. május 19-én jelent mega Délmagyarországban. Szeged-FTC 5:0 (2:0) Vasárnap Szeged apraja-nagyja kint volt az újszegedi pályán; 5000 ember szorongott az álló- és ülőhelyeken és olyanokat is láttunk a mérkőzésen, akik csak igen ritkán, vagy soha nem járnak mecscsekre. Sok volt a hölgy; valóságos divatbemutatót rendeztek a szegedi szép asszonyok és leányok a Ferencváros tiszteletére. Nagyszámban vonult ki a vidék; egyszóval ünnepi külsőséget adott a nagyszámú szurkolótábor a Szeged-Ferencváros mérkőzésnek. Ennyit a külsőségekről, és most térjünk át a mérkőzés bírálatára. Pompás győzelem Azt felesleges hangsúlyozni, hogy milyen nagy örömöt okozott ez a pompás győzelem Szegeden. Amennyire örülni kell annak, hogy ez a gyüzelem nagyarányú és megérdemelt, éppen annyira fájlalni kell a Ferencváros súlyos vereségét országos sportszempontból. Az a Ferencváros, amelyet vasárnap Szegeden láttunk, árnyéka volt a régi zöld-fehér együttesnek. Nem menti és nem is mentheti súlyos vereségét az a körülmény sem, hogy Gyetvay nem játszott a II. félidőben, mert kiújult a sérülése. Micrt játszatnak sérült embert? Az is gyenge vigasza lehet a zöld-fehéreknek, hogy Kiss is sérült volt. Meg kell állapítani, mind a két futballista teljes értékű harcos volt még akkor, amikor már 2:0-ra vezetett a Szeged. A vereséget semmiképpen nem kerülhették volna el a ferencvárosiak, akik örülhetnek, hogy ennyivel „megúszták" a mérkőzést. Szegedi sajnálat? Amikor már 5:0 volt, a nézőtérről ügy láttuk, mintha a szegediek sajnálták volna nagynevű ellenfelüket és nem is igen igyekeztek több gólt lőni. És tényleg elég is volt, sőt sok is volt az öt gól. így is mit fognak gondolni azok, akik nem látták a mérkőzést... Nem túlzás az az állítás, hogy macska-egérharc volt az, amit a Szeged a Ferencvárossal csinált a vasárnapi mérkőzésen. Az, aki nincsen egészen „benne" a sportban, nem is tudja értékelni, felbecsülni és fájlalni, mit jelent 5:0-ra legyőzni a Ferencvárost, a Fradit, a magyar futball büszkeségét. Jobban tudtunk volna örülni egy keservesen kiharcolt egygólos győzelemnek, mint ennek a nagyarányúnak, mert akkor jobban tudtuk volna értékelni a Szeged teljesítményét... Mindent összegezve: a Ferencváros vasárnap nem tudott méltó ellenfele lenni a piros-fehéreknek, és ha 10:0 lett volna az eredmény, azt is igazságosnak kellett volna elfogadni. Addig vitatkoztak az illetékesek, az érdekeltek a rendszerek fölött, amíg a Ferencvárost, sportnyelven szólva, így ki lehetett „tömni"... Báló nyitánya Báló szerezte meg a vezetést, azután Kalmár lőtt dugót az I. félidőben, majd szünet után hattricket csinált a szegedi középcsatár és 5:0 az eredmény. Az egyéni teljesítmények elbírálásánál kezdjük azzal, hogy a piros-fehéreknél csak egy kirívóan gyenge ember futballozott: Nagy. Unottan, minden lendület nélkül játszott, pedig a lendület, a lelkesedés az erénye a balszélsőnek; ne igyekezzen technikázni, mert az nem tud. Tóthnak nem volt sok dolga, hibátlan volt, egyszer azonban majdnem bajt csinált azzal, hogy nem futott ki Finta elé. Szabó azt nyújtotta, amit vártunk tőle, semmivel sem többet, sem kevesebbet. Gyuris kitűnően játszott: szerelései jól sikerültek és sokszor kisegítette Szabót. Baróti mellett nem tudott „élni" a legjobb ferencvárosi, dr. Sárosi. Kis volt már jobb is; feltűnően sokat bizonytalankodott és luftolt. Lakat pompásan futballozott. Báló lendületes volt és sokat ígérően játszott. Harangozó volt a mezőny kimagaslóan legjobb futballistája. Kalmár ötletes, gyors és főleg eredményes volt: Polgár nem bírt vele. Toldi jól játszott. A Ferencvárosban a két Sárosi és Kiss adott ízelítőt a régi Fradi stílusából és tudásából és Gyetvay, amíg játszott. Még csak annyit, hogy sportszerű keretek között zajlott le a mérkőzés és hogy mennyire megérdemelt a győzelem, bizonyítja az a körülmény, hogy a játék után dr. Sárosi gratulált Markovics Szilárdnak, a szegedi ügyvezető-elnök pedig kijelentette, hogy két emberelőnyt nem adhat a Ferencváros a piros-fehéreknek. A foci csak játék A vezetőknek, játékosoknak mindig szem előtt kell tartaniuk azt a tényt, hogy a labdarúgás csak játék... Első a Hungarikum KISPÁLYÁS LABOARUGAS A Hungarikum sikerével zárult a szegedi Topolya soron rendezett Kelme Karácsonyi Kupa kispályás labdarúgótorna. MUNKATÁRSUNKTÓL A két szervező, Miskolczi Mihály és Badényi János szokásos, karácsony előtti meghívója huszonnyolc csapat részére szólt. A szegedi Topolya sori sportcsarnokban a Kelme-kupán hatodik alkalommal küzdöttek az együttesek az elsőségért, az esemény rangját pedig emelte, hogy a két román gárda révén nemzetközivé minősült a torna. A győztes végül az a Hungarikum lett, amely a negyed- és az elődöntőből is hetesekkel került a fináléba, ahol viszont a rendes játékidőben nyert. A tornán első helyen végzett gárdában fontos szerepet töltött be az egykori szegedi kedvenc, Orosházi László, aki nemcsak jól irányított, de a büntetők végrehajtásában is kíméletlen volt. Eredmények, nyolcaddöntők: Hungarikum-O'Neill Team 6-0, Kitagadottak-Victoria Nagylak (romániai| 2-4, Malter-Coliba Nagylak (romániai) 3-0, Eurolakk-Üllés 5-1, Ham and SexKuszi 3-0, Akutherm-Algyő 7-2, Silver-Uhlsport Márkabolt 10-3, Csillag söröző- Csaó FC '90 1-3. Negyeddöntők: Hungarikum-Malter 2-2, hetesekkel: 3:2, Victoria Nagylak-Eurolakk 2-3, Ham and Sex-Silver 3-6, Akutherm-Csaó FC '90 4-4, hetesekkel: 5:4. Elődöntők: Hungarikum-Silver 4-4, hetesekkel: 5:4, Eurolakk- Akutherm 0-4. A harmadik helyért: Silver-Eurolakk 10-1. A döntőben: Hungarikum-Akutherm 2-1. A győztes csapat névsora: Szűcs Marcell, lójárt Zsolt, Varga Zoltán, Maróti Sándor, Tóth Lukács, Tóth Attila, Gémes Péter, Siha Zsolt, Makra Zsolt, Krucsó Ákos, Orosházi László, ifj. Orosházi László, Orosházi Dániel. Különdíjasok, a legjobb játékos: Siha Zsolt (Hungarikum), a legjobb kapus: Kiss Ernő (Akutherm), gólkirály: Dóra János (Silver), a legjobb fiatal tehetség: Hegyesi Zsolt (Silver). % f Baróti Lajos-emlékmeccs a DM/DV és a Szeged VSI . mwj\ szervezésében í<r* % ' la%1'M. \ BS9? a A válogatottal négy világbajnokságon járt Baróti Lajos A legjobbak közt emlegették Holnapután az újszegcdi sportcsarnokban rendezi lapunk és a Szeged Városi Sportigazgatóság a Kék Mókus-kupa finálénapján a tavaly december 23-án elhunyt Baróti Lajos enilékmérkőzését. Az egykori kiváló focista, majd edző életútja igen érdekesen és eredményesen alakult. Sokan nem tudják, de Baróti Lajos 1914. augusztus 19-én Kratochfill Lajosként látta meg a napvilágot a romániai Baróton. Aztán a Székelyudvarhely melletti település előtt tisztelegve felvette szülőhelye nevét - így már Baróti Lajosként futotta be igen tartalmas és változatos életútját. A pályájából Szegedhez sok minden köti: 1935-ben például itt lett az akkori Szeged FC profi labdarúgója; jogi tanulmányainak eredményeként 1940-ben az abszolutóriumig jutott; a testnevelési főiskolán előbb edzői (1947), majd szakedzői (1956) képesítést szerzett. No és állandó társa, a szőregi származású Erzsike is Szegedre emlékeztette. Maradjunk azért még egy picit a sportpályafutásánál! A szegedi futball legsikeresebb korszakában játszhatott a Tisza partján. A magyar válogatottban 1937-ben mutatkozott be (MagyarországNémetország 5-1), majd 1941ben a csapat a város történetének legjobb első osztályú eredményét Baróti Lajos igen termékeny és eredményes fociéletpályát hagyott maga mögött DM/DV-fotó AZ 1940-41-ES BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE 1. Ferencváros 2621 3 2113- 47 45 2. Újpest 2615 4 7 79- 5734 3. SZEGEDI AK 2614 4 8 56- 4732 4. Szolnoki MAV 2613 5 8 63- 4331 5. Csepel (WMFC) 2611 8 7 61- 4930 S. Diósgyőr 2611 510 61- 5727 7. Elektromos 2613 1 12 53- 50 27 8. Salgótarjáni BTC 26 9 611 44- 64 24 9. Gamma 2610 3 13 54- 68 22 10. Kispest 26 9 4 13 56- 68 22 ll.BSZKRT 26 8 315 49- 6319 12. Tokod 26 7 5 14 38- 66 19 13. Törekvés 26 6 416 48- 75 16 14. Szombathelyi 26 5 5 16 37- 69 15 Haladás (lásd keretesünket) érte el: harmadik helyen végzett. És mindezt úgy, hogy ez előtt és ez után is éppen csak lemaradva a dobogóról negyedik helyen zárt a Szeged. Bár a csapat 1943-ban kiesett, ő nem mondott egyik jelentős együttes hívására sem igent, inkább maradt a másodosztályban is Szegeden. Mindezt egészen 1946 nyaráig tette, miközben megjárta a szovjet hadifogságot is. Következik Győr, és 1948-as visszavonulása után az ottani gárda edzője lesz. Ujabb tréneri állomások az életében: Postás (újoncként bent tartja a gárdát), Vasas (győzelem a Magyar Kupában, kétszer a Közép-európai Kupában és a bajnokságban). 1957 szeptemberében számára is eljött minden edző álma, a válogatott kispadja. Három világbajnokságon (1958, Svédország: kiesés a nyolcaddöntőben; 1962, Chile: kiesés a negyeddöntőben; 1966, Anglia: világraszóló 3-1-es győzelem a brazilok ellen, majd kiesés a negyeddöntőben) járt Magyarország nemzeti tizenegyével. A vb-szereplések közé befért egy Eb-bronzérem 1964-ben, Spanyolországban. Következett megint egy klubcsapat: az Újpest. Termékeny három és fél évet töltött el a lilák kispadján, hiszen ebbe az időszakba belefért három bajnoki cím, valamint a Vásárvárosok Kupája (ma UEFA-kupa) ezüstérem is. Második válogatottja Peru volt, majd hazatért, és a Vasas edzéseit irányította. Nem is akárhogy: MNK-győzelem, bajnoki harmadik hely a mérleg. Trénerként négyszázharminckilenc NB l-es meccs után 1974-ben döntött úgy, hogy klubcsapatnál többet nem dolgozik. Viszont elfogadta a hazai szövetség invitálását, és újabb, számára már a negyedik vb-re, az 1978-as argentínai világeseményre jutott el. Külföldön is felfigyeltek rá: 1979-ben az osztrák Wacker Innsbruck, majd 1980- ban a Benfica trénere. 1982-ben elválik a portugál sztárgárdától, és úgy döntött, nem vállal több edzői munkát. Am bárhol is fordult meg, szavára, meglátásaira, tanácsaira hallgattak. Értett a szakmához, értett a játékosokhoz is. Az UEFA 2000-ben életműdíjjal tüntette ki, míg 2004-ben Magyar Örökség Díjat kapott. Lapunk sportrovata haláláig, 2005. december 23-áig rendszeresen készített vele anyagot. Hihetetlen, mennyire felkészült volt napjaink labdarúgásából is. Kilencvenévesen így nyilatkozott: - Persze azért itt is szokott fájni, meg ott is, de hát mit várhatnék ennyi idősen. Csak a lelkem ne sajogna annyira! A jelenlegi magyar fociért fáj a szívem... Ő már nem éli meg hazánk labdarúgásának felemelkedését. Vele nagyon magasan szárnyalt az ország válogatottja és néhány klubcsapata. Azok az aranyidők mára elmúltak. Am Baróti Lajos emléke sosem fog elmúlni. M. J. A KEK MOKUS-KUPA PROGRAMJA December 29., újszegedi sportcsarnok. 13 óra, vigaszági döntő: Szeged Plaza Junior—Pörnye Gödör söröző (2x20 perc). 14, öregfiúk bronzmeccs): Siker-Gulyás Csárda (2x20). 15, nyílt kategória bronzmeccs: Kész Kft —Első Beton (2x25). 16, öregfiúk döntő: Fit World-Első Beton (2x20). 17, Csordás József utánpótlás emlékmeccs: Tisza Volán SC '92—Olimpia '92 (vajdasági, 2x20). 18, Baróti Lajos-emlékmeccs: Délmagyarország-VSI-Délvilág-VSI (2x15). 19, nyílt kategória döntő: Varga Pince-Turbó Kft. (2x30). 20: eredményhirdetés. Még mindig kritikus helyzetben a szegedi atlétika Menyus Team: idén is éremeső A Szegedi VSE Menyhárt Zoltán edző vezette utánpótlás atlétikai csoportja 2006-ban is remekelt: a Menyus team fiataljai a bajnokságokon 8 arany-, 13 ezüst- és 6 bronzérmet nyertek. Már régóta adunk hírt a Szegedi VSE atlétikai szakosztályának keretein belül működő utánpótláscsoportról, melyet Menyhárt Zoltán egykori többszörös bajnok fog össze, irányít edzőként. A nem éppen ideális körülmények - például nincs rekortánpálya - dacára az indulástól, 1999. január 15-étől majdnem ötszörösére nőtt a csoport létszáma és minden esztendőben 200 feletti volt az éremtermés. 2002 óta van a csoportnak magyar bajnoka, 2003-tól pedig a korosztályos válogatottakba is rendszeresen delegál versenyzőt. A városi, az egyesületi pénzek mellett szükség van a szülők hozzájárulására, áldozatvállalására is. De a különbség mégis tovább nő(het) - a körülmények és a támogatottság mértéke miatt - Szeged és a többi atlétikával foglalkozó város között. - Nem azzal a tervvel, elhatározással kezdtem el dolgozni, hogy más edzőknek, egyesületeknek neveljek tehetségeket - mondta Menyhárt. - Pedig ha nem változik meg a szemlélet, nem javulnak a feltételek, a legtehetségesebbek elhagyják klubunkat és a várost. Csak reménykedhetem, hogy ennél rosszabb már nem lesz, mert jövőre sok feladat vár ránk. Elég, ha csak az ostravai ifjúsági világbajnokságot, az európai ifjúsági olimpiai fesztivált, és a hollandiai junior Európa-bajnokságot említem. Ezekkel kapcsolatban pályázatokat kell benyújtani, támogatókat szerezni, hogy válogatottjaink megfelelő körülmények között készülhessenek fel. Menyhárt Zoltán trénerként sikeres, de menedzserként is hasonló teljesítményt nyújt. Nem csupán a szakmai munkára koncentrál, ő teremti meg az anyagi hátteret is. Csak így edzőtáborozhat a legjobbakkal és külföldi (Németország, Ausztria) versenyekre is eljut velük. Jó hír - panaszkodtunk már eleget -, hogy egy rövid nyíregyházi kitérőt követően Papp Gabriella ismét vele szeretne dolgozni. A jelenlegi teamből pedig, eredményei alapján, Lengyel Attila, Lengyel Roland és Szlatárovics Orsolya emelkedett ki, ők a válogatottban is bizonyíthattak. - Biztos, hogy változtatni, fejlődni kell, ha még jobb eredményeket akarunk elérni és azt szeretnénk, hogy a tehetségek ne rekedjenek meg a mostani szinten. Csak még a módját nem tudom... De erre a helyzetre is igaz a „nóta" refrénje: egyedül nem megy... A Szegedi VSE MASZ (Magyar Atlétikai Szövetség)-pontversenyben elért helyezései, abszolút (93 szakosztályt rangsoroltak): 15. 2012,5 ponttal, utánpótlás (82): 12. 1190,5 ponttal, serdülők (73): 10. 3338 ponttal, rövidtáv- és gátfutás (65): 21. 285 ponttal, közép- és hosszútávfutás (68): 10. 654 ponttal, gyaloglás (16): 10. 142 ponttal, ugró szakág (55): 43. 25 ponttal, dobó szakág (58): 3. 881 ponttal, összetett szakági (49): 32. 25 ponttal. IMRE PÉTER BAJNOKOK ES ARANYJELVÉNYESEK Az SZVSE Menyus Team bajnokai: Lengyel Roland (60 m. serdülő fedett pályás ob; 100 m, diákolimpia), Lengyel Attila (4500 m, mezei bajnokság; 1500 m, diákolimpia; 800 m, serdülő egyéni ob), lány csapat 14 évesek (3000 m; mezei bajnokság), fiú csapat 14 évesek (4500 m, mezei bajnokság), lány csapat 14 évesek (8 km, kismaratoni bajnokság). Aranyjelvényes szintet a következők értek el, serdülők: Fóris Katalin (1992-es születésű, 300,800 m, 8 km), Kormányos Dániel ('93, összetett A), Lengyel Attila ('91.400.800,1500 m, 10 km), Lengyel Roland ('91,100,200 m), Szabó Bence Zsigmond ('92,10 km), Szelepcsényi Zsolt ('92, 800 m, 10 km); ifjúságiak: Szlatárovics Orsolya (1990-es születésű, 100 m).