Délmagyarország, 2006. december (96. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-23 / 300. szám

VIII. CSENDES ÉJ 2006. december 23., szombat Fenyőfák termésrézből - a természet szeszélyes játéka -, és egyéb ásványok. Részlet a teremnyi Koch-gyűjteményböl FOTÓ: GYENES KÁLMÁN nélkül is karácsonyi fényben úszó „szentélyt" Pál Molnár Elemér, az ásványtani, geoké­miai és kőzettani tanszék ok­tatója, a gyűjtemény keze­lője. Koch professzor nem csak karácsonykor volt ember. Di­ákjai egyszer úgy találták, geo­lógiából kimondottan lehetet­len államvizsgázni. írtak is a miniszternek: törölje el a geo­lógia-államvizsgát. A miniszter megkapta a levelet és visszaírt Koch Sándornak, aki akkor ép­pen dékán volt: hogy képzelik a hallgatók, micsoda tűrhetet­len állapotok uralkodnak Sze­geden, egyáltalán, mi folyik ott?! Az évfolyam ezek után föl­készült arra: az államvizsgán minden második ember, hm, kirúgásra kerül. Jött az állam­vizsga napja, a lényeg: Koch senkit sem buktatott meg, je­lest annál többen kaptak. Nem csoda, az előzmények után geológiából különlegesen so­kat készültek... Köszöni, de marad Szegeden Mennyire vált szegedivé a ba­jai gyökerű, onnan Kolozsvár­ra, onnan pedig Pestre költö­zött - igazi Kárpát-medencei ­Koch család? - Édesapám azért vállalta el az induló szegedi egyetem meghívását 1940-ben, mert Budapesten nem lehetett egyetemi tanár. Mikor azonban két év múlva hívták volna visz­sza, mondta: köszöni, nem megy, marad Szegeden - vála­szolja kérdésünkre az idén nyolcvanegy esztendős ifj. Koch Sándor virológus profesz­szor, ald tizenhárom évet töl­tött Szegeden. Itt járt egyetem­re, s már másodévesként az Ivánovics György akadémikus vezette mikrobiológiai tanszé­ken kutatott. - Azért mentem vissza Pest­re, mert elvállaltam a Humán Oltóanyag-termelő Intézet ví­rusosztályának vezetését - be­széli ifj. Koch Sándor. Elsőként a mumpsz elleni vakcinát dol­gozta ki, aztán, már az Or­szágos Közegészségügyi Inté­zetben, az akkor tetőző jár­ványos gyermekbénulás elleni Salk-vakcinát készítette el Ma­gyarországon, amit Ameriká­ban Sabin fejlesztett tovább. Sabin azzal a föltétellel en­gedélyezte a vakcina, a Sa­bin-cseppek itteni gyártását, ha azt Koch Sándor vezeti. Az eredmény: Magyarország az elsők között, a világon har­madikként győzte le a kórt, Kilencvenszázalékos agyi tartalék Vajon lehetséges-e emberi evolúció, fejlődhet-e felelősség­érzetünk önmagunkért és a világért? - tűnődünk mindezeket hallva, hangosan. - Elképzelhető - mondja erre Koch professzor-, hisz, mint tudott, az emberi agy tíz százalékát sem használjuk a mindennapi élet során. Lehet, majd egyszer használnunk kell; márkellhetett is, hiszen, ha nem lett volna rá szükség, nem alakult volna ki ebben a terjedelmében és szerkezetében. Lehet, hogy az emberiségnek egyszer „leesik a tantusz", és ez a ki nem használt kilencven százalék még jól jöhet. KOCH SÁNDORTÓL KOCH SÁNDORIG - VIBRÁLÓ ÁSVÁNYOK, GYERMEKMENTŐ SABIN-CSEPPEK Ha az emberiségnek leesik a tantusz Szörfdeszkán érkezik a Mikulás mely korábban rengeteg em­bert kényszerített arra, hogy vastüdőben élje le életét. Milyen világképe lehetett a nemzedékeken át természettu­dós Koch családnak? Isten van, az ember történik", ez a cí­me Mezei Károly idén kará­csonyra megjelent, ifj. Koch Sándorral készült interjúköte­tének, s a könyv ebbe is bepil­lantást nyújt. A kötetben így vall a virológus professzor: „Isten nem hat nap alatt teremtette a világot, és nem is sárból gyúrta össze az embert. Isten kezdeti és peremfeltételeket teremtett a semmiből, egy algoritmust, amelynek mentén az elemi fel­tételekből és kölcsönhatások­ból folyamatosan bomlott és bomlik ki a világegyetem." Hogyan lehet egy természet­tudós istenhívő? - Tudom, so­kan furcsának találják, de én úgy látom: a természet min­den megnyilvánulása ésszerű, nagyon jó szándékú, végte­lenül bölcs tervezőre utal ­mondja. Visszaélünk a szabad akarattal S a háborúk, az emberir­tások, és az önmagukban is iszonyatos pusztításra képes vírusok? Ez is „tervező"-re utal, „jó szándékú terve­ző"-re? A vírusoknak is meg­van a maguk dolga a földön ­ha más nem is, az, hogy hosz­szú távon részt vegyenek a világ makroszkopikus harmó­niájának kialakításában és fönntartásában - így a pro­fesszor. Persze az ő dolga meg az, hogy mindent megtegyen a vírusok ellen - teszi hozzá. A háborúkról és egyéb ember­irtásokról meg az a vélemé­nye: mindez nem Isten, ha­nem az emberi szabad akarat műve. Jele annak: a szabad akaratot nem jóra, hanem rosszra használjuk. - Isten ránk bízta a Földet, teremtett világának parányi részletét - mondja -, de csak csak akkor tudjuk e világot megőrizni, ha felnövünk az ő terveihez. FARKAS CSABA Volt egyszer - azaz van ma is - egy világhírű tudóscsalád, amely ugyan nem szegedi, de majdnem. Apának és fiának egyaránt az a neve, hogy Koch Sándor. Az idősebb Koch ásványokkal foglalkozott, mineralógus volt - ifjabb Koch pedig virológus. Idősebb Koch tudományos pályája Szegeden tel­jesedett ki - az ifjabbiké innen indult. Mindkettejük élet­pályájának nagyon erős üzenete van az utókor számára. Ka­rácsonykor kivált. Karácsony volt, karácsony szombatja, 1951. A szegedi egyetem kollégiumában javá­ban tanultak a földrajz-geo­lógia szakos hallgatók. Abban az évben indult először ilyen szakpár az egyetemen - id. Koch professzor, a modern magyar ásványtan megalapí­tója, négy új ásvány fölfede­zője hozta Szegedre. Karácsonyi bejgli a bőröndben Nem utaztak haza téli szü­netre a diákok: tanultak, mert közelgett a vizsgaidőszak, azt pedig az ásványtan-kollokvi­um nyitotta meg. Az ásvány­tant maga Koch Sándor taní­totta, aki a „Jó szerencsét!" üd­vözletet használta, s ebből is tudni lehetett: a hallgatónak­úgy kell értenie az ásványok­hoz, mint egy bányásznak. Mint egy ásványtanból kollok­váló bányásznak. Tehát a hall­gatóktól mi sem állt távolabb, mint a karácsonyra való haza­utazás- és semmi sem állt hoz­zájuk közelebb, mint a tanulás. ...Kopogtatás hallatszott, s a mélységesen csöndes kollé­giumi szobába - szilencium volt, csak a tankönyvek lapjai forgatásának száraz zaja hal­latszott - belépett Koch Sán­dor és Donáth Éva tanársegéd. Kezükben hatalmas bőrönd. Az asztalra tették, fölnyitották, s a bőrönd telis-tele volt bejg­livel, süteménnyel, kaláccsal, tortával. Koch, a nagy peda­gógus - aki pedagógiai mun­kájáért kapott Kossuth-díjat, igaz, díját Rákosi fogcsikor­gatva írta alá - tudta, hogy a diákok nagyon tanulnak, és a vizsga előtti feszültséget eny­hítendő, így kívánt boldog ka­rácsonyt. Ezzel a történettel A 81 esztendős virológus: ifj. Koch Sándor emlékszik vissza Szeged hal­hatatlanára az egykori diák, ma nyugalmazott főiskolai docens, Bagdi Sándor. A szférák zenéje és az ásványok - Egyébként az én javasla­tomra nevezték el Koch Sán­dorról a Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat (TIT) me­gyei szervezetét; Koch pro­fesszor a megyei szervezet el­nöke is volt - mondja a nyu­galmazott főiskolai docens. Az egyetem óriási ásványgyűjte­ménye is Koch nevét viseli, tel­jes termet foglal el az Ady téri épületben - a Kárpát-meden­ce ásványainak Európa-szerte legteljesebb gyűjteménye -, s ma múzeum is. Koch gyűjtöt­te, hatéves kora óta. - Nézzen körül. Az ásvá­nyokra nagyon jellemző a rit­mus. Az ásványok ritmusa: a szférák zenéje. A ritmus adja a formát, melyhez járulnak más fizikai tulajdonságok is, mint a szín. Az ásvány esztétikum is, már-már képzőművészet, Gaia ősanyánk, a Föld hozta létre, mi gyarló módon csak lemásoljuk - mutatja be a gyertyák, izzók, csillagszórók A karácsony alapvetően keresztény ünnep, de mi­vel szinte mindenütt vannak keresztény vallású­ak, világszerte megünneplik. A helyi szokások azonban mindenütt mások. A világ más tájain azokban az országokban tér­nek el leginkább a karácsonyi szokások az euró­paiaktól, ahol ilyenkor nem tél, hanem forró nyár van. Ausztráliában mindenki igyekszik a strandon tölteni az ünnepet. Épp ezért nem rit­kaság, hogy Santa Claus szörfdeszkán vagy mo­torcsónakon érkezik, bár egyes elképzelések sze­rint ha van szánja, akkor azt nyolc kenguru húz­za. A meleg időnek köszönhetően 1937 óta ha­gyomány a Carols By Candlelight: ilyenkor kará­csony estéjén, gyertyafényben, több tízezer em­ber énekli kedvenc karácsonyi dalait Melbourne utcáin. Karácsonyfa helyett az őshonos Christ­mas Bush-t, vagyis karácsonybokrot kedvelik, melynek gyönyörű piros virágos levelei vannak. A fagyos Grönlandon a családi és baráti láto­gatások ideje a karácsony, természetesen min­denki kap ajándékot, a gyerekek pedig kunyhó­tól kunyhóig járnak és énekelnek. Itt is állítanak karácsonyfát, és az emberek gyakran végigtán­colják az éjszakát. Két speciális karácsonyi éte­lük van, az egyik a mattak, ami bálnabőrbe te­kert bálnazsír, az íze állítólag érdekes módon kókuszra hasonlít, de mivel elrágni elég nehéz, inkább csak lenyelik. A másik étel a kiviak, a fó­kabőrbe csomagolva, hónapokkal korábban el­ásott nyers hús, amely épp erre az időre éri el a megfelelő oszlási állapotot. Grönlandon ez az egyetlen nap, mikor a férfiak szolgálják ki a nő­ket. Bangladesben, a korábbi Kelet-Pakisztánban a keresztény falvakban a férfiak rengeteg ba­nánfát kivágnak, majd ezeket párosával új­raültetik a templomokba vezető utakon és házaik körül. A hatalmas banánpálmaleveleket boltívesre hajtják, bambusznádakba lukakat fúrnak és megtöltik olajjal, majd a rudakat a boltívek közé kötözik. A templomba indulás idejét és útját milliónyi lángocska jelzi, mikor az olajat meggyújtják. Egy országon belül az Egyesült Államokban a legváltozatosabb a karácsony, mivel a különböző etnikumokhoz tartozó emberek eltérően ünne­pelnek. Santa Claus azonban a legtöbb helyen szánon érkezik, és a kéményen keresztül lopózik be a lakásba, hogy a fenyőfa alá helyezze az aján­dékokat. Ez nemcsak a családoknak, hanem a nagy játékgyártóknak és -forgalmazóknak is ün­nep: új termékeik világpremierjét az ajándékozá- ., _ Az Országgy^K^yy1*­si szezonhoz igazítják. — •f. zte a nyári Mikulások az ausztrál partokra FOTÓ: MTI/AP

Next

/
Oldalképek
Tartalom