Délmagyarország, 2006. december (96. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-15 / 293. szám

VENDÉGTOLL - NAGY BANDÓ ANDRÁS Az utolsó rongyaitól is megszabadítják a lakosságot a megszorítások ­jelképezik a társadalmi töltetű játszótéri performance keretében kiállított ruhadarabok, a rendező szándéka szerint. Hosszú távon és nagy általánosságban mindez természetesen megtérül; ennyi áldozatot csak kell hozni az ország fölemelkedéséért, ez a minimum FOTÓ: TÉSIK ATTILA, SZÖVEG: F CS. A DÉLMADÁR HETI ÜZENETRÖGZÍTŐ SZÖVEGE Én messziről jöttem és azt mondok amit akarok. A sípszó után ezt te is megteheted. SZORAKOCTATAS, HUMOR, SZATÍRA MINDEN PÉNTEKEN NAPI MELLÉKLETEK DELMADAR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY-ÍR Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAM SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, LACZÓ BALÁZS • 2006. DECEMBER 15. WWW.DELMAGYAR.HU Meg a sztárok Társadalmi töltetű tél Vigyázz, ha jön a vonat! H Szóval a gyanútlan (más meg­közelítésből nézve) hülye vagy hülyévé tett vevők (ezek volnánk mi) tonnaszámra vásároltunk föl lejárt szavatosságú élelmiszere­ket, romlott árukat, olyasmiket, amiket sem az üzletek polcaira, sem a kirakatokba nem lehetne (nem szabadna) kirakni. És per­sze (mondom, hülyék vagyunk, butácskák és ostobák) annyira gyanútlanok vagyunk, hogy a vá­sárlások blokkjait sem tesszük el. Mivel gyakorta vagyok (gyakorló) bevásárló, szokásaimat ismer­ve állíthatom: utálom a blokkokat, főként a végeredmény látványa miatt, magam sem rakosgatom el, túl vagyunk rajta, kifizettem, le­tudjuk napi veszteségként. Azt is tudom, érdemes szemüveggel be­járni a bevásárlóközpontokat, egyrészt, mert vagy van az árucikke­ken a lejáratra utaló dátum vagy nincs, és ha van rajta, az vagy ki­betűzhető vagy nem. Ma már minden, ami nem fontos, nagy betűk­kel van rájuk vésve, és minden, ami fontos, nagyítóért kiált. Még így, kellő odafigyeléssel is mellényúltam már párszor, így került ha­za idejét múlt felvágott, sajt, kefir. Az eladók technikáját ismerjük: az újonnan jött portékákat hát­rébb rakosgatjuk, hogy csak akkor nyúljanak érte a a polcok hátsó fertáján turkálástól idegenkedök, amikor a vevők mind egy szálig el­vitték a lejárt termékeket. Hogy mi folyik a pultokon belül, a raktá­rakban, sosem tudhatjuk meg: látványbevásárló központok egyelőre nincsenek. Na jó, végtére is most egy lépcsőfokkal lejjebb (föl­jebb?) lépünk, itt ez a mega cég (hadd írjam kis betűvel, Nemecse­ket is kisbetűkkel írták, amíg újra ki nem érdemelte a nagybetűket. Szóval ugye halljuk (látjuk) a híreket, tonnaszám vakarászták le az eredeti címkéket, címkézték fel újra, kamionos nyilatkozik, hogy még a határnál visszafordították néhányukat, őt pedig hirtelen nem a be­bukott raktárbázis, hanem újabb célpont felé irányították, mentsük ami menthető, stb. Egyre dagad a nyomozással foglalkozó csoport, már a németek is nyomoznak, botrányról beszélnek, és közben (mint kiderült), akinek nincs meg a blokkja, az ne is reménykedjen, nem kap orvoslatot. De: tudja-e egyáltalán a vevők nagyobbik hányada, hogy amit vett, az a romlott áru vagy sem? Ha a bevásárlóközpontok áruforgalmazói, raktárosai, üzletvezetői és eladói sem vették észre, hogy át vannak verve, hogy vennék észre a vevők? Na jó, amikor ezen sorokat írom, végre megszólalt a mega német főnöke is, igaz szűkszavúan, ami esetünkben azt jelenti: egy szó sem igaz a vádakból. Igaz, mire szólásra bírták (bírhatták), már elmondta az igazat ügyvédeinek, akik ez esetben is hármasával jönnek, mint a királyok, igaz, nem ajándékkal, inkább tisztes (hm...) díjat kialkudva maguknak. (Hadd vessem közbe, nem megalapozatlan, amit előbb írtam, Esterházy is megírta a Harmóniában, „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.") És mostantól (hadd bon'tékoljam előre) egy lyukas garast nem adnék a nyomozók (és esetleg majdan a bíróság) „sikeréért". Még a híradó is engem erősítget: Vellai Györgyike károsultjai mintha nem is volnának, ő és a társai akár boldogok is lehetnek, táncot járhatnak, hiszen a bíróság egy-két évnyi büntetést szabott ki rájuk, legtöbbjük már le is ülte előzetesben, gratulálunk! Sztár­ügyvédek sora kelt föl a tárgyalóterem székeiről, na, akkor ezzel is megvolnánk! Ml van tehát? A sztárügyvédek gazdagodnak, a sztárbűnözők ülnek egy kicsit, de a megszerzett vagyonuk meg­marad, a mega sztárok pedig megússzák. Mi meg vagy járunk a sarki fűszereshez, vagy disznót és csirkéket tartunk, kenyeret sütünk, és sajtot készítünk. Tud bárki valami jobbat?... Tételkérdés Történelmi érettségire szó­lítják be a diákot: - Húzzon egy tételt! - uta­sítják a vizsgáztatók a tanu­lót. A tételen ez állt: 1. XI. Lajos 2. V. I. Lenin 3. VI. Pál pápa - Olvassa fel a tételeit! Mire a diák szemrebbenés nélkül nekikezd: - Az l-es tétel ikszi Lajos... - Az nem ikszi Lajos, hanem XI. Lajos! - vágnak közbe. Kö­vetkező? - Hatodik Lenin. - Az nem hatodik Lenin, ha­nem Vlagyimir Iljics Lenin! Következő? - Vlagyimir Iljics Pál pápa. Két barátnő hosszú idő után találkozik. Az egyik felhábo­rodva mondja a másiknak: - Te jól átvertél engem! Azt mondtad, a Béla gazdag, én meg hozzámentem felesé­gül! - Rosszul emlékszel. Én azt mondtam, hogy több pénze van, mint esze. Egy kamionos betér Las Ve­gasban egy kuplerájba. Odaad a madámnak ötszáz dollárt, és azt mondja: -- A legrondább lányt aka­rom, és egy tál spagettit! Erre a madám: - Hiszen ennyi pénzért meg­kaphatja a legszebb lányt és egy fejedelmi vacsorát is. - Nem kell nekem semmi különleges, csak honvágyam van! Halló, központ? Nem jól hallom, mit mond, vigyázzak, mert jön a vonat? Nem értem, miért vigyázzak; most néztem jobbra, onnan nem jön semmi. Balra meg nem nézek, azt a vonalat már megszüntették. Micsoda? Hogy még nem szüntették meg, csak tervezik? FOTÓ: FRANK YVETTE Az utolsó rongyok A MÁSODIK... EGY ADÓFIZETŐ ÁLLAMPOLGÁR LEVELET KAPOTT AZ ADÓHIVATALTÓL, MELYBEN EZ ÁLLT: „MÁSODIK FELSZÓLÍTÁS. HA KÉT NAPON BELÜL NEM RENDEZI ADÓTARTOZÁSÁT, VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁST KEZDEMÉNYEZÜNK." A FÉRFI MEG­DÖBBENVE OLVASTA A LEVELET, MAJD AZONNAL ROHANT A HIVATALBA BE­FIZETNI A TARTOZÁST. AZ ÜGYINTÉZŐNEK SŰRŰ BOCSÁNATKÉRÉSEK KÖZEPETTE MAGYARÁZTA, HOGY SAJNOS NEM VETTE ÉSZRE AZ ELSŐ FELSZÓLÍTÁST. - JA - MOSOLYGOTT RÁ AZ ÜGYINTÉZŐ -, AZ ELSŐ FELSZÓLÍTÁST SOSE KÜLDJÜK KI, MERT A MÁSODIK SOKKAL HATÉKONYABB.

Next

/
Oldalképek
Tartalom