Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-04 / 258. szám
6 •VÉGSŐ BÚCSÚ* SZOMBAT, 2006. NOVEMBER 4. Másfél ezernél is többen kísérték utolsó útjára a Kossuth-díjas basszistát a szegedi Belvárosi temetőben Elbúcsúztatták Gregor Józsefet A kétoldalas összeállítás fotóit Schmidt Andrea és Segesvári Csaba készítette. Több mint másfél ezer ember kísérte tegnap utolsó útjára a szegcdi Belvárosi temetőben a múlt héten pénteken 66 éves korában elhunyt Gregor Józsefet. A Kossuth-díjas, világhírű operaénekestől, a város díszpolgárától, Szeged legnépszerűbb emberétől megrendülten búcsúztak családtagjai, barátai, művészkollégái, a város vezetői, ismert politikusok és ismeretlen tisztelők. A ravatalozónál Szeged polgármestere, a kulturális miniszter, a játszótársak képviselője és a színház főigazgatója beszélt. Az önkormányzat által adományozott díszsírhelynél a szatymazi plébános vezetésével a római katolikus liturgia szerint zajlott a gyászszertartás. Több százan egy-egy szál rózsával vettek végső búcsút, majd a sírt elborították a kegyelet virágai és koszorúi. Verdi Requiemjének Gregor József közreműködésével készült hangfelvétele szólt tegnap délután a Belvárosi temető ravatalozójában, ahol a lezárt koporsó mellett az énekes özvegye, leányai, unokái és nevelt gyermekei fogadták a részvétnyilvánítók sorát. A gyászolók között ott volt több ismert művész, a város teljes képviselő-testülete, közéletünk számos vezető személyisége, valamint Gárdony, Aszófő, Rákosliget és Fejér megye delegációja. A váratlanul jött nagy hidegben másfél-kétezer ember jött el, hogy végső búcsút vegyen az énekestől. Amikor a szállingózó hóesésben a hangszórókból Gregor József zengő basszusán megszólalt az „O, Isis és Osiris...", Sarastro híres áriája, sokan a könnyeikkel küszködtek. Mozart Requiemjéből a Lacrimosát együtt énekelte a színházi énekkar a soraiba beálló operaházi szólistákkal. „A mi vidékünkön ha a tehetség és a teljesítmény megbecsülést hoz, már az is nagy dolog. Gregor József többet ért el, többet hozott ki belölünk: szeretetet. Nem vágyott a fővárosba, mert fontosabb volt számára a szeretet, az egyes ember szeretete, a kisemberek közvetlen megbecsülése. Sarastro templomába nem léphet be senki, akinek harag vagy irigység van a szívében. A templom főpapja rendíthetetlenül tanítgatott minket: csak szeretettel megy, irigységgel, haraggal nem lehet élni" - mondta a ravatalozónál a láthatóan megrendült Botka László. Szeged polgármestere személyes hangú gyászbeszédében kiemelte: nem csak büszkék voltunk Gregor Józsefre, és nem csak szerettük, ő egyszerűen a miénk volt. Mindig visszajött, mindig hozott a tarsolyában valami űjabb díjat, elismerést. Az igazán nagy emberek végtelen szerénysége jellemezte. „Gregor József művészetével és szeretetével emelt szobra örökké fenn marad-Szegeden" - zárta szavait a polgármester. Tiidatosan döntött ügy, hogy ő lesz a legnagyobb magyar vígoperai basszus, mert Szeretett magával szemben mosolygó embereket látni. Soha senkinek nem akart megfelelni, csak közönségének és saját szigorú belső mércéjének - hangsúlyozta Hiller István. A kulturális és oktatási miniszter azt is hozzátette: Gregor József eljutott a világ legnagyobb operaszínpadaira, a New York-i Metropolitanbe, a milánói Scalába, a houstoni, a portiandi, az antwerpeni, a genti operába is, de bárhová vezette is a sors, mindig ezt az országot választotta, egész életében ragaszkodott Szegedhez, amely hajdan pályakezdő művészként befogadta és sikeressé tette. „Pamina voltam Sarastród mellett, vezettél minket a fény felé" - búcsúzott a régi operaházi kollégák nevében az egykori játszótárs, Csavlek Etelka operaénekes. „Bár sikerülne 66 szót leírni, elmesélendő ki is volt ő, hogy mennyire hiányzik" - mondta Székhelyi József, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója. A végzet hatalma kórusa után megszólalt a lélekharang, és a koporsót követve a családdal az élen megindult a hosszan kígyózó gyászmenet a díszsírhelyhez. Deli András szatymazi plébános a római katolikus liturgia szerint búcsúzott a sírnál Gregor Józseftől, emlékeztetve arra, hogy a művész előbb ministránsként, kántorként, majd istenadta tehetségével is alázatosan szolgálta az Urat. A Hegedűs a háztetőn Goldéja, Fekete Gizi József Attila Várlak című versével köszönt el. A Vaszy Viktor Kórus Rossini Stabat Materének és Bach János passiójának részletét énekelte. Markovics Zsolt szegedi főrabbi-szerint Gregor József olyan ember volt, aki képes békét és toleranciát teremteni. Sohasem azt kereste, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. „Egy olyan közösség képviseletében állok itt, amelyet egész életében támogatott" - mondta. Gregor József azt kívánta, bárcsak megadná neki a Mindenható, hogy a teljesen helyreállított szegedi zsinagógában énekelhetne emlékezett a főrabbi. Miután leeresztették a koporsót, több százan rokonok, barátok, kollégák és tisztelők - egy-egy szál virággal vettek végső búcsút, a sírt hamarosan teljesen elborították a kegyelet virágai és koszorúi. H.ZS.
