Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-29 / 279. szám

SZERDA, 2006. NOVEMBER 29. "MEGYEI TÜKÖR" 7 A modellkedést nem itthon, Budapesten kezdik A szegedi lányoknak nem pálya a hazai Rekordszámú kisebbségi önkormányzat működik Szegeden Misszió vagy etnobiznisz? Bolgár testvérvárost keres Szegednek Halasi Barbara BARÁTOKBÓL ÖNKORMÁNYZAT • - Lelkesek vagyunk, szeretnénk minél több kulturális rendezvényt szervezni, és bolgár testvérvárost találni Szegednek - mondta Halasi Barbara, a most először megalakult bolgár önkormányzat elnöke. Az édesapja ügyvédi irodájában dolgozó fiatal nő édesanyja bolgár, ilyen szakot végzett az egyetemen, felsőfokon beszéli a nyelvet. Az egyetemen kialakult baráti társaságból és a nagy sikerű bolgár estekből nőtt ki az önkormányzat-szervezés ötlete, árulta el az elnök. Csak azt fájlalja, hogy - noha Szegeden jóval több bolgár él mindössze 45-en vetették föl magukat a választói névjegyzékbe, és közülük is csak 18-an szavaztak. A voksolók több mint húsz százalékát tehát maga a megválasztott ötfős testület adta. üzemi - számlát örököltek a korábban regnáló testülettől, amit két hónap alatt sikerült pár százezresre lefaragni. Ha megoldják ezt a problémát, várhatóan januártól állnak neki az érdemi munkának. Főleg a gyerekek oktatására, kultúrára, felnőttképzésre és a hagyományőrzésre koncentrálnak majd, ígéri a képviselő. T. R. Az idősebbeknél is hasonló módszert alkalmaz az oktató, mint a gyerekeknél - Éveken át kísérte fiát az uszodába Marika ötvennégy évesen kezdett úszni tanulni Vannak, akik ötven fölött döbbennek rá, hogy kimaradt valami az életükből. A nagy szerelem, egy külföldi repülőút, a hibátlanul kitöltött lottószelvény, de lehet, hogy csak annak az igénye, hogy megtanuljanak lovagolni, síelni vagy úszni. Molnár fánosné Marika esete bizonyítja, hogy sohasem késő. Molnár fánosné Marika éveken keresztül járt a fiával uszodáról uszodára, versenyről versenyre; ötvennégy éves koráig mégsem sikerült rávennie magát, hogy ússzon egyet valamelyik medencében, ahol a fia halmozta a sikereket. Marika fiát, Jánost már az óvodai úszótanfolyamon kiválasztották az éles szemű edzők, mondván, ebből a gyerekből bajnok lehet. Marika hitt is a csöppségben, aki az első négy-öt versenyét zsinórban megnyerte. Csakhogy hatéves korában, amikor bronzérmet akasztottak a nyakába, sírva fakadt. Nem tudott veszíteni. A kis Jánost sem a foci, sem más sport nem érdekelte, úszni akart. Hetente tizenegy edzésre járt, huszonkét órát „ázott" a vízben. A rengeteg munka gyümölcseként 1993-ban a 4x100 méteres gyorsváltó tagjaként aranyérmet szerzett az országos bajnokságon. Marika, a büszke anyuka akkor is ott ült az uszoda lelátóján, és pityergett örömében. Talán a medencébe is belevetette volna magát - ha tudott volna úszni. - Amikor nyugdíjba mentem, hirtelen nem tudtam mit kezdeni a szabadidőmmel. Korábban is nyaggattak a fiaim, hogy tanuljak meg úszni. Sokáig nem tudtam magam rávenni az úszóleckékre, - Nem volt különösebben nehéz megtanulnom úszni. Nem féltem a víztől, és Gyulában is bíztam. Mint mindenki más, én is a tanmedencében kezdtem, de nem sokat kellett várni a mélyvízre sem. Igaz, az elején csak a fal mellett vagy a kötelek biztonságában próbálkoztam, de később bátrabb lettem. Volt úgy, hogy az edzőm tudta nélkül, egyedül is gyakoroltam a nagymedencében - árulta el Marika, aki azóta is naponta jár az uszodába, hogy reggelenként háromnegyed órát tempózzon. Marikát Ádándi-Kiss Gyula, az idei, hazai rendezésű úszó Európa-bajnokságon is rajtkőre álló, szegedi Szél Friderika egykori edzője tanította meg úszni. - Nem egyedi, de azért igen ritka Marika esete. Az idősebbeket is ugyanazzal a technikával tanítjuk úszni, mint a gyerekeket. Az oktatás hoszszabb ideig tart, és csoportokban lényegesen hatékonyabb - mondta el a SZUE trénere. HORVÁTH LEVENTE MÁSODIK OTTHONUK Marika és János életének-részévé vált a víz, a medence, az úszás. Ha csak két napig zárva az uszoda, máris hiányérzetük van. Dolgos hétköznapokon mindketten ott vannak az uszoda sátra alatt: egyikük gyerekeket tanít, hogy biztonságosan érezzék magukat a vízben, a másikuk meg szakadatlan rója a hosszakat. Néha odasanditanak egymásra - a büszke anya és a büszke fiú. A medence vize pedig elnyeli az öröm sós könnyeit. Modclliskola Szegeden is van, az általunk megkérdezett sikeres, vagy kevésbé sikeres modellek azonban nem bíztak a „hazai" ügynökségekben. Volt, akinek sikerült, más már nem vágyik ilyen karrierre, inkább a szakdolgozatára koncentrál. MUNKATÁRSUNKTÓL A modellek közül csak egy maradhat - legalábbis az egyik televíziós csatorna most futó vetélkedőjén. Modellkarrierre azonban ennél jóval többen vágynak. Táborokat, tanfolyamot, munkalehetőséget Szegeden több ügynökség is hirdet. Arra voltunk kíváncsiak, a napfény városának lányai honnan dobbantanak. - Szegeden nincs lehetőség, legfeljebb a Kárász utcán, alkalmi kifutókon bohóckodhat, aki akar közölte Tímea, aki rögtön a fővárosban próbálkozott három évvel ezelőtt. Nem járt azonban sikerrel, a drágán elkészített portfoliója rosszul sikerült, összesen egy munkát kapott. Válogatásokra ugyan hívták, de az időpontról rendszeresen előző este, SMS-ben kapott értesítést. Végül úgy döntött: nem éri meg a castingokra Budapestre utazgatni, ezért végleg feladta a kifutóval kapcsolatos terveit. A 23 éves lány most az államvizsgájára készül. Barátnője, Anna sikeresebb volt. Több versenyen részt vett, a Miss World Hungary döntőse volt. A szegedi modellkedésről neki is az a véleménye, hogy kevés lehetőséget nyújt. Tapasztalatai szerint Szeged ebből a szempontból kisváros, ha egy lány részt vesz egy divatbemutatón, a közönség egy része azt találgatja, hogy a Sing-Singbői vagy a JATE-klubból ismeri-e. Anna ugyanakkor hangsúlyozta: az itteni modelliskolákkal nincs baj, lelkesek, kedvesek, csak éppen ő országos sikerre vágyott. Elekes Kata, aki az említett topmodellkereső legjobbjai közé került, azt állítja, Pesten érdemes kezdeni, hiszen aki befut, előbb-utóbb a fővárosba kerül, vagy külföldön kezd dolgozni. Ahogy a többiek, ő is úgy gondolta, hogy egy szegedi divatbemutató számára nem perspektíva. Kata egyébként nem is modellképzőben kezdett, hanem rögtön versenyen, a Unique Illusion Look Modell Search 2004-en indult. A verseny után egy ötéves külföldi és egy hároméves hazai szerződést ajánlottak számára. - Nem is nagyon tudom, hogy Szegeden milyen ügynökségek vannak - vallotta be a fiatal modell, aki a kezdő lányoknak azt tanácsolta, hogy jó referenciákkal rendelkező irodát válasszanak. Szerinte a legjobb azoknál kopogtatni, akik a most sikeres modelleket foglalkoztatják. Sokakat csábít a kifutók világa Illusztráció: Frank Yvette Országos harmadik helyre került Szeged a kisebbségi önkormányzatok számával: októberben tizenegyféle alakult, miközben választóik száma csökkent. Egyes vélekedések szerint etnobiznisz áll a háttérben, a támogatások mértéke ezt viszont nem indokolja. A pénzekből saját kultúrájukat terjesztik - más kérdés, hogy ezt a többségi lakosság nem látja. Az 1998-as voksoláson még kilenc, 2002-ben tíz, idén pedig már tizenegy kisebbségi önkormányzata lett Szegednek. Úgy tűnik, egyre több itt élő fedezi fel nemzeti identitását - miközben a kisebbségi választói névjegyzékbe felvettek száma a négy évvel korábbihoz képest igencsak megcsappant. A város nem érzékeli A megszaporodott kisebbségi képviseletek tevékenységéből a város többségi lakossága szinte semmit sem érzékel. Ezért vannak, akik a jelenség kapcsán etnobizniszt emlegetnek: a kisebbségi képviselők saját javadalmazásként, vagy barátaik, családtagjaik helyzetbe hozásával „lenyelik" a támogatásokat. Úgy tűnik azonban, ha létezik is ilyesmi, elég sovány haszonnal kecsegtet. A kisebbségi önkormányzatok ugyanis évente mindössze 640 ezer forintos támogatást kapnak az államtól, amit a város további 730 ezerrel egészít ki, mondta el Dobóné Molnár Terézia, a polgármesteri hivatal közgazdasági irodájának vezetője. Ezenkívül évi 13 millióval támogatja a szegedi önkormányzat az Osztróvszky utcai Nemzetiségek Háza működését: az ott dolgozó kisebbségi önkormányzatok bérleti díját és rezsijének egy részét ebből fedezik. A szűkös hely miatt több kisebbségi képviselet kiszorult innen - nekik önállóan kell fedezniük székházuk fenntartását. A képviselők természetesen dönthetnek saját javadalmazásukról is - az általunk megkeresett testületek azonban mind „társadalmi munkában" látják el feladatukat. Szlovákiai táborozás A szegedi szlovák önkormányzat - ahol a választásokon nyolcvanszázalékos volt a részvétel - a kapott támogatásokat nyelvoktatásra, anyaországi táborokra, kiállítások, kulturális események Kövér Béla, a bábszínház igazgatója intézményében is népszerűsíti az Örmény kultúrát Fotó: Schmidt Andrea megszervezésére költi. Kurusta Ildikó elnök elmondta: támogatásaikhoz pályázatokból próbálnak pluszpénzeket szerezni, rendezvényeik pedig nyitottak, bárki látogathatná azokat. A mindössze 37 bejegyzett választóval rendelkező szegedi görög önkormányzat több mint tíz éve működik. Ezalatt nyelv- és tánctanfolyamokat, honismereti kirándulásokat szerveztek, görög folyóiratokat járatnak, folyamatosan bővítik könyvtárukat. Két éve bőséges információt tartalmazó saját honlapot is működtetnek, amit Purosz Alexandosz alelnök egyik legnagyobb vívmányuknak tart. A többségi lakosságot saját szervezésű focibajnoksággal, rendszeres táncházzal, mitológiai vetélkedőkkel igyekeznek megszólítani. Jelenleg azon dolgoznak, hogy görög testvérvárost találjanak Szegednek. Szaszuni Dávid histórája A szegedi bábszínház igazgatója, Kövér László vezeti a városi örmény önkormányzatot, akinek apai ágon vannak örmény ősei. Ok szintén nyelvórákat tartanak, illetve kapcsolatokat ápolnak a hazai és erdélyi örményekkel. A messzi anyaországban még nem sikerült ezt kiépíteni, mert túl drága az út. A bábszínházban is megjelenik az örmény „vonal": a Szaszuni Dávid históriája című darab a keleti nép eposzi hősének tetteit mutatja be. A szegedi cigány önkormányzat egyelőre azzal van elfoglalva, hogy megpróbálja visszafizetni elődei adósságait. Virág Zsolt képviselő elmondta: milliós nagyságrendű - többnyire közféltem, hogy kinevetnek. Végül mégis belevágtam, és viszonylag gyorsan, tíz-tizenöt alkalom után már biztonsággal fennmaradtam a vízen - emlékezett vissza első medencés élményeire Marika. János ma már úszóedzőként dolgozik, mégsem ő tanította meg az úszás fortélyaira az édesanyját. Főiskolás korom óta edzősködöm, felnőtt csoporttal kezdtem dolgozni, de ma már inkább gyermekekkel foglalkozom. Nagyon komolyan veszem az úszásoktatást, és a tanulást nem szerencsés családon belül megoldani - mondta el a 31 esztendős fiatalember. - Édesanyám szerencsésnek mondhatta magát, mert annak idején Adándi-Kiss Gyulánál összetalálkozott négy-öt idősebb hölggyel, akik egyszerre szerettek volna megtanulni úszni. Együtt könnyebb dolguk volt, mintha külön-külön kezdték volna el - tette hozzá a testnevelő tanárként is dolgozó fiú. Fotó: Schmidt Andrea Molnár lános edző és a mama a sportuszodában. Nagy az egyetértés közöttük