Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-20 / 271. szám

Aranylakodalmat ült Alsóvároson Szekeres Imre és felesége A mindenkori őszinteség a hosszú házasság titka Marika néni és Imre bácsi ötven évvel ezelőtti házassági fotójával. Akkor szerény esküvőt tartottak Fotó: Schmidt Andrea Szinte kisebb lakodalmat ültek szombaton az alsóvárosi Szckeresék Szegeden. A Mátyás téri templom oltáránál pedig az égieknek adtak hálát a jőban-rosszhan együtt töltött ötven évért. Aranylakodalmat ült szombaton a Szekeres házaspár otthonában a. család apraja-nagyja, amikor megleptük őket Alsóvároson. Az ünnepelteknek, Marika néninek és Imre bácsinak csak örülni volt szabad. Harminc vendégnek székeket kellett kölcsön kérni, különben a szobákat összenyitva a sok jó ember elfért egy helyen - a cserépkályha körül. A fiatal pár 1956 pünkösdjén jegyezte el egymást, és novemberben álltak az oltár elé. Imre bácsi édesapja előtte halt meg, ezért csendes volt az ünnep. - Kemény esztendők jártak akkoriban. Esténként kijárási tilalom volt. Be kellett jelenteni a rendőrségen, ha bárki vigadni akart emlékezett mosolyogva Szekeres Imréné Marika néni. Az ifjú menyecske mindössze tizenhét volt, amikor a huszonöt éves fiatalember feleségül kérte. - Nem lehetett neki ellenállni. Megláttam egy bálon, ahová persze akkoriban gardi mama, az anyukám, kísért. Megismertem, beleszerettem. Édesanyám is belátta, hogy nem tarthat vissza. A Kálvária sugárúti hármas tanácsnál tartottuk a polgári, az alsóvárosi templomban az egyházi esküvőt. Ott köszöntük meg most is Szűz Máriának, hogy egymás mellett megtartott bennünket jókedvben és egészségben. Szekeresék tősgyökeres alsóvárosiak. A fiatalasszony egy sarokkal feljebb cseperedett fel, onnan költözött a férje szüleinek napsugaras házába. Azt azóta elbontották, és építettek a helyére maguknak családi fészket. Az asszony a háztartásban maradt: nevelte a két gyereket, földet művelt, állatokat tartott. - Nagyon boldogunk vagyunk! Hogyan lehet legnehezebb időket is kibírni? Az a lényeg, hogy őszinték legyünk, és mindent megbeszéljünk. Nem szabad gyáván megfutamodni a problémák elől. És az a fő, hogy se szóval, se tettel ne csaljuk meg egymást. A gyerekeinket is erre neveltük szigorú szeretetben - vette át a szót meghatódva Imre bácsi. - Egy szál ruhában kezdtük, mert mindenünket elvették a háború után. Pedig saját kályhaépítő műhelyünk volt, még a cserepet is magunk égettük hozzá a bátyámmal. A nyolc testvéremmel a nulláról álltunk fel. Most is csak azt mondom a fiataloknak: nem az a művészet, hogy megkeressük a pénzt, hanem hogy gazdálkodjunk belőle. Szekeres Imre egy életen át keményen dolgozott a feleségével. Vállalatnál, szövetkezetnél, másodállásban és maszekként. Nem értek rá megunni egymás társaságát. Nehéz években minden szórakozásuk egy szép séta volt - kéz a kézben. Imre bácsi most is tevékeny. A kérdésünkre, hogy meddig is dolgozott, nevetve visszakérdezett: „Milyen nap is van ma? Tegnap hagytam abba." DOMBAI TÜNDE Szükségpénz a múzeumban Nem segélyt kapott a szegedi Móra Ferenc Múzeum, hanem a numizmatikai gyűjteménye gyarapodott harminc, úgynevezett szükségpénzzcl. MUNKATÁRSUNKTÓL Válságos időkben; amikor az állam nem volt képes ellátni kötelezettségeit, a helyhatóságok, sőt magáncégek is kiadtak pénzt helyettesítő fizetőeszközöket. A kocsmák, gyógyszertárak, kereskedők főként kisebb címletű átmeneti bankjegyeket bocsátottak ki, mert például a háborús időkben a hadiipar igényei miatt nem volt elegendő fém, hogy érméket verjenek. A szükségpénz ritkaságnak számít a gyűjtök és a numizmatikusok körében, mert kevés maradt fenn belőle. A napokban 1919 körül Szegeden használt időszaki bankjegyek kerültek a szegedi közgyűjtemény birtokába. Azokat egy fővárosi magángyűjtőtől vásárolta a múzeum kétszázezer forintnyi „tartós magyar forintért". Az idős férfi úgy döntött, felszámolja több évtizeden át gondosan őrzött és gyarapított kollekcióját. - A friss szerzemények között olyan érdekességek találhatók, mint a hajdan volt Royal kávéház, Bárd Piroska zenemű-kereskedő, a Szegedi Friss Újság vagy Földváry Sándor markotányos (itt használtcikk-kereskedőt jelent) szükségpénzei. És most került a közgyűjteménybe egy szegedi pék, egy fűszeres és egy hentes váltópénze - tudtuk meg Nagy Ádámtól, a múzeum numizmatikusától. HÉTFŐ, 2006. NOVEMBER 20. Chuck Norris régi barátja a fekete öves gall exrenáőr A francia kapcsolat A harcművészetek mestere, a hétdanos Claudc Boucabeille tartott bemutatóedzést a hétvégén Szegeden, a Csonka gimnázium tornatermében. A francia nagymestert szegedi barátja és egyben tanítványa, Kocsis István invitálta városunkba, aki korábban a magyar rendőrség kiképzésének irányításában működött közre. A két egykori rendőr, Claude Boucabeille és Kocsis István majd húsz évvel ezelőtt Párizsban, egy küzdősportversenyen találkozott egymással. A megismerkedés után gyorsan összebarátkoztak. A világról vallott azonos nézeteik mellett az is erősítette a barátságukat, hogy mindketten rendőrként dolgoztak. Kollégája hívására Boucabeille 1989-ben járt először Magyarországon, hogy részt vegyen egy edzőtáborban, ahol rendőröknek tartottak tréningeket. A francia férfi azóta évente kétszer is megfordul Magyarországon. Szeged mellett a fővárosban, Szolnokon, Veszprémben, Baján és Szombathelyen is tart edzéseket. A hétdanos mester hazánkon kívül Oroszországban, Horvátországban, Bulgáriában, Ukrajnában, Moldvában és Romániában is gyakori vendég. - A tudásom, a technikám nagy részét Japánban sajátítottam el, ahol hatszor is megfordultam, de sokat tanultam a tibeti kultúrából is, a buddhista életfilozófiából vágott bele a közepébe a hatvanhat éves francia mester. - Távol-keleti útjaimnak egy hátizsákkal és egy kamerával vágtam neki, kolostorokban vagy a szabad égbolt alatt aludtam, azt ettem, amit a szerzetesektől kaptam, mégis rengeteget tanultam. Óriási szerencsém, hogy a japán stílusalapító mesterek közül többel is találkoztam. Rengeteg harcművészeti ágat kipróbáltam, így a muai-thait, a judót, a thai-jitsut, az aikidót és a kung-fut is mondta el a shito-ryu hétdanos mestere. Boucabeille a hetvenes évek elején gyakran járt küzdősport versenyekre az Egyesült Államokba és Kanadába. Egy ilyen gálán ismerkedett meg a filmipar máig egyik legjobban foglalkoztatott harcművészével, Chuck Norris-szal, aki 1972-ben Boucabeille meghívására Franciaországba, Le Mans-ba utazott, egy közös edzőtábor erejéig. A francia exrendőr a kora ellenére máig kitűnő egészségi állapotnak örvend, pedig három komolyabb balesetet is szenvedett korábban. Az egyiknek a nyomát - egy széles heget - ma is ott viseli a koponyáján. A csupa energia, örökkön viccelődő harcművész szegedi bemutatójára Békéscsabáról, Kecskemétről és Székelyudvarhelyről is érkeztek érdeklődők. A nyolcéves Angyal Krisztofer nagyon várta a találkozást a shotokan, a shito-ryu és a goju-ryu nagymesterével. - Örülök, hogy itt lehetek az edzésen. Két éve karatézom, formagyakorlatban szereztem már országos második helyezést is, de még nagyon sokat kell tanulnom, ha olyan kiváló harcos szeretnék lenni, mint Claude. A mesterfokozat előtt álló, 38 éves pénzügyőr, Rigó Zoltán már több Boucabeille-edzést végigizzadt. - Soha nem hagyom ki, amikor a mester Szegeden tart bemutató tréninget. Nagyon közvetlen, barátságos embernek ismertem meg, akitől rengeteget lehet tanulni. Alázatos, soha nem durva, inkább a lágyabb módszereket kedveli. Szinte kiszívja az ellenfél energiáját, ezzel megsokszorozva a sajátját. És valóban Boucabeille a fizikum és a szellem tökéletes harmóniája. Elmondta, hogy amikor 1998-ban a franciák megnyerték a labdarúgó-világbajnokságot, minden gyerek focizni akart, senkit nem érdekelt a harcművészet. Nálunk emiatt nem kellene aggódnia, jönnének a gyerekek tömött sorokban. HORVÁTH LEVENTE Claude Boucabeille (jobbról) a bemutatóedzésen Fotó: Karnok Csaba 2006 slágerei a Mazdától! Bemutató- és tesztautók egyedi kedvezményekkel! Egyedi ajanlatainkat keresse márkakereskedéseinkben, vagy a www.mazda.hu honlapon. Ajánlatunk a készlet erejéig érvényes. Átiagfogyosztós-. 4,7-10.2 liter/100 km, co2-kibocsótás. 125-245 g/krr j