Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-18 / 270. szám

10 SZIESZTA - REJTVÉNY 2006. november 18., szombat DISZKRÉT MATEMATIKAI JÁTÉKOK Nyerni - tudni kell A mókuskerék viccei A mindennapi mókuskerékben szükség van egy kis játékra, vicces momentumokra, hogy ezek megsokszorozzák a kö­zösség erejét. Néha jól jöhet egy kis kockázat vagy hazardí­rozás is, különösen, amikor jottányit sem haladnak előre az ügyeink - véli Rudolf Péter színész, akivel a játékról, meséről, életről beszélgetett Galambos Ádám. - A gyerekeim épp kinőttek ab­ból a korból, amikor az ember mesét olvas nekik - mondta Rudolf Péter színész. - De a mesét ma is az életem részének gondolom, hisz a mesét nyu­godtan lehet tágabban értel­mezni, arról nem szólva, hogy a jó mese: tanítás. - Amikor minden normális ember este leül a szeretteivel megbeszélni a napot, akkor kelünk mi fel az asztaltól. Rá­adásul a feleségem is színész, úgyhogy meglehetősen nehe­zen éltük meg ezeket a pil­lanatokat a gyerekek öt-hat éves korában. Egyszer, emlék­szem, mondtuk a gyerkőcök­nek, hogy anya és apa megy játszani a színházba, mire visszakérdeztek: „Miért nem itthon?" - Az semmiféle gondot nem okoz, s az infantilizmusomba lazán belefér, hogy úgy tanul­jak szöveget, vagy úgy írjak for­gatókönyvet, hogy előtte-utá­na a gyerekekkel vagyok - foly­tatta a mókuskerék jellemzését Rudolf Péter. - Sőt mivel alap­vetően lusta természetű va­gyok, sokszor örültem, amikor megmentőmként feltűnt a fi­am, s azzal nyaggatott, hogy menjünk legózni. Persze ami­kor olyan munkát végzek, mondjuk, rendezési tervet épí­tek fel, amiben a szétszórt lel­kemnek valamiféle rendre van szüksége, akkor nem szeretem, hogy csihi-puhi zajlik körülöt­tem. Mindennek a gyerekeim iránt érzett szeretetemhez ter­mészetesen semmi köze. - Amikor két éve néztük együtt az athéni olimpiát, s szurkoltunk Nagy Tímeának, egyszer csak kibökte a lányom, hogy ő is párbajtőrözni szeret­ne. Ezt követően a bátyjával le­törtek két ágat, nekiálltak vívni, mire rövidesen arra figyeltem fel, hogy Szonja mindig elveri Olivért. Egy idő után kedvet kaptam, s ágat ragadtam én is. Úgy gondoltam, két-három­szor hagyom nyerni Szonját, majd megtanítom neki, hogy veszteni is tudni kell. Nos, én sem jártam sokkal több siker­rel, folyamatosan bohócot csi­nált belőlem. - Hetente kétszer szoktunk Új társasjáték A szerepjátékok részesei a klasszikus fantasy mellett de­tektív vagy akár a jövő cyber punk világába is belecsöppen­hetnek. A szeánszokat a mesé­lő vezényli le. A játék karakter­lapja az adott világ szereplői­nek foglalkozását (varázsló, pap, lovag), a támadó és védő értékeket, valamint a kiválasz­tott hős egyéb tulajdonságait tartalmazza. A 6, 10, 12 vagy 20 oldalú dobókocka két hős összecsapásakor bír jelentő­séggel. Bakacsi Norbert, sze­gedi borszakértő a barátaival öt éve szerepjátékozik. Hetente egyszer találkoznak, amikor is 6-8 órán keresztül építik to­vább az általuk megálmodott világpt. h.l. focizni a színészválogatottal, nagyjából mindig ugyanaz a két csapat küzd óriási elánnal egymás ellen. Pár hete véletle­nül átkerültem a másik gárdá­hoz, s pillanatok alatt ugyan­olyan erőbedobással tudtam hajtani a korábbi csapatom el­len - magyarázta: a foci és az élet összefüggését. - A nagypo­litikában gyakran hasonló helyzettel állunk szemben, vagyis szinte teljes véletlen, ki melyik oldalon tűnik fel. Azok­nál a politikusoknál, akiknél semmilyen elképzelés, gondo­latmenet, csak sodródás látha­tó - márpedig szerintem igen-igen sokan csak sodród­nak a magyar politikában. Ró­luk mindig az jut eszembe, hogy amit képviselnek, azt nyugodt erővel képviselhetnék a másik oldalon is. - A színházban önmagában egy nagy játékról van szó. A vagány keresésre vagy az anyaghoz történő bátor hoz­zányúlásra pedig kimondot­tan a próbák alatt van lehe­tőség - indokolta a munka és a játék összefüggését. - Ugyan­akkor ahogy öregszem, mind­inkább a pontosság híve va­gyok, amibe természetesen bele kell hogy férjen az adott nap hangulata is. LEJEGYEZTE: SZEGHALMI BALÁZS A mese az életem része. A jó mese: tanítás - véli Rudolf Péter FOTÓ: SZÜK ÖDÖN Egy játék nyerő stratégiájának végiggondolása és leírása gyakran matematikai problé­ma. Ezért szereti kipróbálni és tanítani a diszkrét matematikai játékokat Csákány Béla, a Sze­gedi Tudományegyetem emeri­tus professzora. Nála szórako­zásként és fejtöröként is a sakk a nyerő. - Vonaton, utazás közben még akkor is játékkal műlathatjuk az időt, ha nincs kifejezett szó­rakozásra szánt eszköz a ke­zünk ügyében. Gyufaszálakkal is kipróbálhatjuk a kétszemé­lyes Wythoff-jétékot, amely kí­nai eredetű, de egy holland matematikusról kapta nevét, mert ő határozta meg a játék nyerő stratégiáját. A szabály egyszerű: két csomóba borítjuk a gyufaskatulya tartalmát, melyből a játékosok felváltva vesznek el - vagy valamelyikből akármennyit (akár az összest); vagy mindkét csomóból, de ak­kor ugyanannyit. Az nyer, aki az utolsó gyufát veszi el. E pri­mitív kis játéknak rendkívül gazdag a matematikai elmélete - lelkesedik Csákány Béla. A professzor elárulja, itt a megol­dás kulcsa a híres szám, az „egy plusz négyzetgyök öt per ket­tő", ami az aranymetszés ará­nya, megközelítőleg 1,6. Ez a szabály a legváratlanabb helye­ken érvényesül. Például köztu­dott, hogy egy görög templom homlokzata szélességének és magasságának aránya is ezt a számot adja. A Wythoff-játék­ban a nagyjából 1,6-ot eredmé­nyező csomók, például a 7 és 4, vagy a 8 és 5 gyufát tartalmazó csomók nyerő állások. A pro­fesszor szeret avatatlannal ját­szani, mert könnyedén nyer. De azt is élvezi, ha a korábbi el­lenfelet beavathatja a játék tit­kaiba. - Nem passzióból üldözte már Kapisztrán János is a nem „logikus" kártyajátékokat. De Mohamed is tiltja a véletlenen A szolitert Csákány Béla professzor azért is kedveli, mert ugyancsak matematikus feleségével közösen írt cikket e játék egyes titkairól FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Sakk és szoliter A sakk egy diszkrét matematikai játék, ami azt jelenti, hogy egyrészt sakkban a helyzet nem folytonosan változik, mint mondjuk a fociban, másrészt az összes állások sorozata a parti lezárultáig teljesen leírja a játszmát Futballban az állások sorozata, például 1:0, 2:0, keveset mond arról, mi történt a pályán. Ezért aztán újrajátszható és élvezhető a leírt sakkparti. Ugyanakkor annyira bonyolult játék, hogy ma, még a legfejlettebb számítógépes technika, a legbonyolultabb program sem mindig képes legyőzni a legnagyobb sakk-zseniket. A szoliter szó ma­gányos, azaz egyszemélyes játékot jelent, a kártyás pasziánsz játéko­kat is így nevezik. A klasszikus (szeges) szolitert kereszt alakú, 33 me­zős szolitertábla, mely lehet lyukacsos vagy mágneses, de a célra sakktábla kijelölt része is megfelel. A kezdőállás: minden lyukban (négyzeten) van egy szeg (korong, bábu) - összesen 32 - kivéve a kö­zépsőt. Lépni úgy lehet, hogy egy szeget a vízszintesen vagy függőle­gesen közvetlenül mellette levő szeggel átugrunk, az átugrott szeget levesszük a tábláról, az ugró szeget pedig a levett szegen túli, vele köz­vetlenül szomszédos üres lyukba tűzzük. Tehát csak olyan szeget lehet átugorni és leszedni, amelyen túl üres lyuk van. A játék célja: az ösz­szes szeg eltüntetése a tábláról - egy kivételével. A játék végén az utolsó szegnek a tábla közepén kell maradnia. múló játékot a Korán lapjain ­ad újabb iránytűt Csákány Bé­la. Példaként pedig elmeséli: a sivatagi népeknél vágni való te­ve volt a tétje a nyílhúzásnak, melynek filozófiája az ultiban létező betlihez hasonló, ugyan­is aki utoljára maradt, vagyis a legtöbbet kellett volna fizetnie, az végül nem áldoz semmit, mégis nyer, neki jut a tevehús nagy része, amit persze háza népével együtt fogyasztott el. A közismert „Ne nevess korán" is szerencsejáték, mert a kocka használatával a lépéseket a szerencsére bízza a játékos. E sztochasztikus, vagyis a vélet­lenen múló játékoknál a mate­matikus professzor sokkal job­ban szereti a determinisztiku­sokat, melyeknél az ember ma­ga dönti el, mit lépjen. - A konfliktuskezelést a két­személyes, a problémamegol­dást az egyszemélyes játékok modellezik - irányítja figyel­münket a diszkrét matematikai játékok hasznára Csákány Béla, aki e témáról egyetemistáknak tart előadást. Könyvet is írt e já­tékokról, mert azt tapasztalta, hogy a matematika megkedvel­tetéséhez és megértéséhez is segítenek. Például a kettes számrendszerben való gondol­kodást segíti egy másik egysze­rű játék, a nim, ami három cso­mó gyufával játszható, de min­dig csak egy csomóból vehe­tünk el. - A bűvös kocka tipikus egy­személyes játék, de a szoliter is az, s mindkettő nyerő straté­giája matematikai okoskodás­sal levezethető - mutatja a szo­literállásokat a professzor, aki ugyancsak matematikus fele­ségével együtt írt cikket a szoli­terről. - Matematikusként azt tekintem feladatomnak: hogy kiderítsem és leírjam, miként lehet egy játékot a legeredmé­nyesebben játszani. újszászi ilona Pihenésképp tarokkoznak a doktornők az érvelést a fogorvosnő. Állít­ja: az asszonyok kétheti tarok­kozása még a férjeket is jobban e körhöz kapcsolta. A férfiak közül ketten ugyancsak tarok­koznak, de máskor és mások­kal. A gyerekek pedig már föl­nőttek, de kisebb korukban is értették és elfogadták, hogy „az anyunak" jár e kétheti kikap­csolódás, meg a ráadás. Ugyan­is az öt asszony egy évben egy­szer egy hosszú hétvégére el­utazik - pihenni: sétálni, be­szélgetni és persze kártyázni. - Öten alkotjuk a társaságot, a játékban négyen vehetünk részt, a körbe újabb tagot nem fogadunk. Ha mindannyian rá­érünk, mikor összejövünk, ak­kor az, aki oszt, nem játszhat ­ismerteti a szabályokat Szon­tágh Eszter. - Ötünk otthona között forog a találkahely: a kártyázáshoz könnyű vacsora és egy csöpp vendéglátás is tar­tozik. Az osztás szünetében be­szélgetünk, és sokat nevetünk. Nagyon jó együtt! Régóta is­merjük egymást, vagyis nem a kártya hozta össze a társaságot. De a tarokk elmélyítette a ba­rátságot. Ú. I. Bűvös és titokzatos - szinte mindenki hallott a tarokk-kártyáról. De kevesen ismerik, és még kevesebben élvezik az arisztokrati­kusnak minősített játékot. Öt szegedi orvosnő azonban több mint tíz éve kétheti kedves időtöltésének nevezi a tarokkozást. - Különleges a tarokk-kártya, elbűvölő ez az ősi közép-euró­pai játék. Mi, öten, tizenkét éve kéthetente találkozunk és ta­rokkozunk. Ezt a játékot nem lehet megunni! - jelenti ki Szontágh Eszter. A szegedi száj­sebész és orvosnő barátnői na­gyon szeretik e tarokkos traccs­partikat. - Gyors a kártyamenet, min­den leosztásnál változnak a pá­rok. E játék nagy koncentrációt igényel, megmozgatja a szür­keállományt, de éppen ezért élvezzük a tarokkot - folytatja Szontágh Eszter (jobbról a második) és barátnői kéthetente csütörtökönként esedékes találkozóján a tarokké a főszerep FOTÓ: KARNOK CSABA

Next

/
Oldalképek
Tartalom