Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-02 / 256. szám

12 •KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2006. NOVEMBER 2. A JOGÁSZ VÁLASZOL Dr. Juhász György Örökölhető az adósság is ? Tisztelt ügyvéd úr! Van egy öcsém, aki meglehetősen önpusztító életet él. Emiatt kap­csolatunk évekkel ezelőtt megromlott, pontosabban felszínessé vált. Most nagyon beteg lett, az orvosok szerint nincs sok esély a gyó­gyulásra. Persze ez is fáj. de amiatt is aggódom, hogy nagyon sok hite­le, tartozása van. Korábban is nekem kellett kifizetni a végrehajtót, nehogy elárverezzék a tanyáját. Félek, ha netán meghal, és hitelezői megtudják, hogy nekem van pénzem, akkor mindenemet elbukha­tom. Testvéremet is foglalkoztatja a kérdés, azt mondja, bármit haj­landó aláírni, megtenni, ha az az én érdekemet szolgálja. Elég gondot okozott már eddig is, nem szeretném egy életen át nyögni az adósága­it. Tisztelt olvasó! Nem írta le családjukat részle­tesen, így abban sem vagyok biz­tos, hogy testvére után ön örö­kölne. Végrendelet hiányában a testvér csak akkor lesz örökös, ha az örökhagyó után sem leszár­mazó, sem házastárs nem ma­radt, és a szülei sem élnek már. Ebben az esetben valóban ön mint a közösszülő leszármazója lenne a törvényes örökös. Az örökhagyó tartozásai ha­gyatéki tehernek minősülnek, ami az örököst terheli. A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 679. § (1) bekezdés szerint: az örökös a ha- • gyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. Amennyi­ben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös öröksége ere­jéig egyéb vagyonával is felel. Ha tehát a „megörökölt" tartozások meghaladják az örökség értékét, akkor azt meghaladóan az örö­kösnek nem kell saját vagyoná­val is helytállnia. Önnek mérlegelnie kell testvé­re vagyonát és tartozásait. Ha a tartozások összege egyértelműen meghaladja a vagyont, akkor azt javaslom, utasítsa vissza az örökséget. Ezt csak az örökség megnyílta után, azaz a halált kö­vetően teheti meg, minden külö­nösebb formaság nélkül. Akár a hagyatéki eljárásban a közjegy­zőnek is bejelentheti. Ekkor az ön leszármazói, gyerekei lesznek az örökösök. Ha nincsenek vagy ők is visszautasítják az öröksé­get, akkor a távolabbi rokonak következnek. Az ő teendőjük is ugyanaz. A másik lehetőség, hogy még testvére életében egy kettejük kö­zött írásban kötött szerződésben lemondjon az öröklésről. Ha azt akarja, hogy a lemondás az ön le­származóira is kihasson, akkor ezt kifejezetten bele kell fogal­mazni a szerződésbe. Ezt a meg­oldást nem nagyon ajánlom. Nem veszít semmit, ha vár. Re­ménykedjünk benne, hogy test­vére felépül, és talán átértékeli az életét, rendezi dolgait. Az ember porszem létének sugallata Rónyai Ágnes szentesi születésű, Sándorfalván élő festő kiállítását láthatják az érdeklődők jelenleg a Szentes Városi Könyvtárban. A sándorfalvi festőnő, a Szegvári Alkotókör tagja csupán négy éve rajzol, és három éve fest. Tehetségével berobbant a megye amatőr művészeinek körébe. Rendszeresen részt vesz az országban kiírt pá­lyázatokon, szívesen kihasználja a bizonyítási lehetőségeket. Több zsűrizett, okleveles, illetve különdíjas műve van. Az Amatőr Artium elnevezésű, felmenő rendszerű megmérettetésen tavaly megyei szin­ten szerepelt. Most látható kiállításának címe: Üzenet. Munkáinak világnézeti elkötelezettsége, mély és átsugárzó hite ad mondanivalót az értő ember számára. Akvarelljein a természet áhíta­tos tisztelete és szeretete jelenik meg, de ott feszül annak mindenek feletti ereje, és az ember porszem létének sugallata is. A kiállítás no­vember 7-éig megtekinthető. NAGY EDIT MŰVELŐDÉSSZERVEZŐ, SZEGVÁR Rónyai Ágnes (jobbról) a szentesi kiállításon Fotó: DM/DV Tiszta megoldást i Az utcai szólás szabadsága ma még élő valóság. Ennek rendőri biztosítása természetesen pénzbe kerül. Most takarékossági megfontolásokból!?) sokan „bujtogatnak" az utcai vélemény nyilvánítás - azaz az élő, jogerős gyülekezési törvény - ellen. Ez így sunyi megoldás. Vagy áldozzunk pénzt a demokráciára, vagy töröljük el „tisztán", parlamenti úton, egyértelműen a szabad­ságjogokat! KÖVÉR KÁROLY, SZEGED Magyar Piéta 1956 Az utóbbi idők egyik legszebb, az 1956-os forradalom és szabad­ságharc legkifejezőbb, legérthe­tőbb köztéri szobrát avattuk, szenteltük fel október 8-án a dóm kertjében. Az avatóbeszédet dr. Polner Eörs ügyvéd mondta, a felszentelést dr. Kiss-Rigó László megyés püspök végezte. Tóbiás Klára szegedi szobrász­művész Magyar Piéta 1956 című szobrára Michelangelo is elége­detten mosolygott a dóm felett, s e szobrot a reneszánsz művészet nagy alkotója a saját Pietája mel­lé emelte. Mária - aki Szent Ist­ván király óta a Magyarok Nagy­asszonya - ott fiát, a kereszten meghalt Krisztust tartja ölében, itt a magyar nép szent forradal­mának és a „Keresztre feszített Magyarország" jelképét, a nem­zetiszínű lyukas zászlót. Megrendítő és magasztos mű­vészi alkotás! Aki ismeri a magyar történel­met - közte a világrengető 56-os forradalmunkat -, és nemzetben gondolkodik, s igazán tiszteli az igaz művészetet, az biztosan így érez a szobor előtti hódolatánál! Mi, szegediek büszkék lehetünk, hogy a „ szobrok városa" ismét gaz­dagodott egy jeles alkotással, amelynek üzenete világraszóló, s zarándokhellyé válik hamarosan. Büszkeségünk mellett az lenne a méltó, ha a mű költségét mi, közadakozók adnánk össze, hogy ne csak a lelkünk legyen benne! DR. NAGY PÉTER, SZEGED Szeged ismét gazdagodott egy jeles alkotással Rendőrségi információ: csak az eljárás végén A Délmagyarország október 31-i számában „Simicz megütötte Frányót?" címmel cikk jelent meg a címben szereplő két sze­mély tettlegességig fajuló nézet­eléréséről. Az írás szerint a Szegedi Rend­őrkapitányság az ügyet a Csong­rád Megyei Rendőr-főkapitány­ságnak adta át. A cikkben foglal­takkal ellentétben az eljárás je­lenleg nem a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságon, hanem a Szegedi Rendőrkapitányságon folyik garázdaság bűncselek­mény megalapozott gyanúja alapján. A keretes cikk végén zárójelben megemlítették, hogy „bővebb fel­világosítást a megyei sajtórefe­rens a késő délutáni órákban nem tudott adni a konkrét ügy­ről". Tekintettel arra, hogy folya­matban lévő eljárásról van szó, ráadásul kölcsönös nézeteltérés­ből adódó konfliktusról, addig, amíg az eljárás megnyugtató mó­don le nem folyik, információval a nyilvánosság számára nem tu­dunk szolgálni. Másrészről a ke­retes cikkben szó van arról is, hogy a két fél között rágalmazási per van folyamatban. Az, hogy ezt követően a megyei sajtórefe­rens kerül említésre, az olvasó­ban azt a képzetet keltheti, hogy ezen információ a rendőrségtől származik. Egy „rágalmazási per" olyan eljárás, mely magán­indítványra üldözendő, nem a rendőrség kompetenciájába tar­tozik, így arról nem is állna mó­dunkban nyilatkozni. DR. TUCZAKOV SZILVÁNA R. ŐRNAGY, SAJTÓREFERENS, SZEGED Fotó: Segesvári Csaba Engem is megbántottak! Ha vásárolni megyek a boltba, írok egy listát azokról a dolgokról, amikre szükségem van. Most másfajta listát kellett készítenem. Ne­hezen tettem, de a hallgatás cinkosságát nem vállalom tovább. Őszintén örültem, hogy kiváló emberek 1956. október 23-a nemze­ti ünnepén kitüntetést kaptak. Ezeket a miniszterelnök felterjeszté­sére a kormány nevében a köztársasági elnök adta át. Azért kaptak ki­tüntetést, mert tevékenységükkel vagy életútjukkal megbecsülést és tiszteletet szereztek, példát mutattak nekünk, egyszerű embereknek. Elégedettséget és büszkeséget kellene éreznem, hogy vannak még ér­tékek ebben az országban. Vannak olyan nők és férfiak, akik az ország valamennyi polgára számára bizonyságul szolgálnak, hogy érdemes jót és jól csinálni. A kitüntetéseket átadó magas rangú tisztségviselők engem is képvi­seltek. Kézfogásukban valamennyi egyszerű magyar ember megbe­csülése benne volt. Rosszulesett, hogy egyesek eltaszították elismerő, gratuláló jobbomat. Megalázó volt és megbecstelenítő. Naiv módon azt gondoltam, hogy az ország valamennyi polgára gratulálhat nekik. Tévedtem. Az én listám résztvevői megbántottak engem. Megérdemlik, hogy felsoroljam a nevüket. Tersztyánszkyné Vasadi Éva, Borbély István, Homola István, Cseh Imre Márton, Csete István, Koronics József, Pintér Károlyné, Mészáros Gyula. Tudniuk kell, hogy emberségből, nagylelkűségből, szeretetből megbuk­tak. Bízom benne, hogy nevük olvasásakor legalább a fejüket lehajtják. BAGI LAjOSNÉ, CSONGRÁD Isten engem Mint lelkipásztor, örömmel vettem részt Ma­rosleién az ünnepélyes önkormányzati eskü­tételen. Örömmel néztem a televízióban Hódmezővásárhely és más települések eskü­tételét, mert megható esemény volt szá­momra. Meghatódtam azon, hogy ünnepi ruhába öltözött, tiszteletreméltó emberek ­sok ember jelenlétében - vállalják lelkiisme­retük szerint (a lelkiismeret Isten szava ben­nünk) embertársaik, településeik szolgálatát. Megható volt, hogy a legtöbben hozzátették: Isten engem úgy segéljen! Meghatódtam és elgondolkodtam azon: milyen szép lenne a világ, ha mindez meg is valósulna. Úgy, amint fogadták, úgy, amint fézus tanítja, a világ Főnökének terve szerint szolgálnák a településeket, az embereket. Akkor nem lennének vérontások. Akkor nem lett volna 1956-ban forradalom. Dr. Marjanucz László egyetemi tanár arról tartott Földeákon előadást, hogy mi vezetett az 1956-os forradalomhoz. Egyértelműen ki­mutatta, hogy egy idegen hatalom jogtalan elvárásait lelkiismeretük ellenére kiszolgáló emberek magatartása vezetett ide. Az terem­tett olyan megalázó helyzeteket emberek ez­rei körében, amit már nem tudtak tovább el­viselni. Abban reménykedünk, hogy a közelmúlt­ban esküt tett polgármesterek és települési képviselők ezrei komolyan veszik azt, amit eskü alatt ígértek - Isten engem úgy segéljen! lelkiismeretük szerint fognak szolgálni. Alihoz azonban ápolni, erősíteni kell lelkiis­meretünket, és vállalni kell az ahhoz való iga­zodást akkor is, ha az áldozatot jelent. Úgy, amint 1956 hősei vállalták. Úgy, amint Nagy Imre miniszterelnök úr változtatva helytelen magatartásán élete föláldozása árán is lelkiis­merete szavára hallgatva védte a magyar népet a legnagyobb hatalommal szemben is. A világ most ezekre az eseményekre figyel. Szűnni nem akaró dicséretáradat hang­zott/hangzik el a hősök felé. Ünnepeltek ben­nünket mindenütt a világon. Ez mind szép és jó, de mellénk állnának-e ugyanezek az em­berek, ha hasonló helyzetbe kerülnénk? Tanuljunk az ötven éve történtekből, és ne engedjük, hogy hasonló igazságtalan, meg­alázó helyzetbe kerüljenek emberek tízezrei. KATONA PÁL, FÖLDEÁK Kecskedal - a görögöknél nem mást jelentett, mint: Tragédia Az Öregszőlők főutcáján hala­dok, a Tisza-oldalon, s látom, egy negyvenes férfi ugrik ki a ke­rítésen. Az persze túlzás, hogy ugrik, egyszerűen rálép a méteres dróthálóra - az úgy marad -, egyik kezében valami iratféle, a másik meg az oszlopot markolja. Lassítok, megállok, figyelem a betolakodót, s láss csodát, ismétel emberünk, de most befelé a kö­vetkező ingatlanra. Odagurulok, megvárom, s kiderül, a villany­órákat olvassa sorban, sietve, úgy, hogy ne is nagyon zavarjon. Meg különben is nem idevalósi - úgy küldték -, és nem tud mindenki­hez alkalmazkodni, így hát beha­tol. Jut eszembe, ha Valerij Be­rummel késő utóda lenne, nem taposná le a dróthálókat, kilincse­ket, kerítéseket. A derék szovjet a világon elsőként ugrotta a 2 mé­tert. De vissza emberünkhöz. Azt gondolom, hogy ő is egyszerűen csak ugrana, és kész. Úgyis ho­mokra esne, az arra járó tulajdo­nos még talán meg is tapsolná, vagy karót húzna, de rögvest. Per­sze ez a messziről jött is csak egy szolga, aki a külföldi tulajdonos jó pénzét gyűjti minimálbéren. Az jutott eszembe, hogy nem is szol­ga, hanem rabszolga, de ilyet nem merek mondani, mert ilyen nincs Magyarországon. Amúgy bolond ez a világ, mi meg elviselünk mindent. Egyik nap, nem is túl régen, azt hittem, elromlott a tévénk a kiskonyhá­ban, merthogy össze-vissza be­szélt. Ütögettem a tetejét, anten­nát állítottam, de a rend nem állt helyre, most is rendetlenség van benne. Történt pedig, hogy a derék pénzügyminiszter egyik nap vizit­díjazott, másik nap felejtett, csak­hogy fordított sorrendben. Főnöke ennél is tovább ment - bár még maradt -, kioktatta a centiméte­rekben kisebb elődjét vizitdíj ürü­gyén, mondván, ne riogasson, nem tudja, mit beszél. Mindezt fél könyökkel a szószékre támasz­kodva, hatásos tengeren túli stí­lusban. Most meg mit mutat a té­vénk: azt, hogy kiderült, a minisz­ter aludt rá egyet, fizess, magyar, fizess, mindent te fizetsz. Itt tartunk 2006 végén, Kecske­dal azoknak a millióknak, akik egy életen keresztül fizették - le­vonták fizetésükből - a vizitdíjat meg mindent. A görögök találták ki a szót, a Kecskedalt, és az nem jelentett mást, mint: Tragédia. MURÁNYI LÁSZLÓ, CSONGRÁD

Next

/
Oldalképek
Tartalom