Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-30 / 254. szám

HÉTFŐ, 2006. OKTÓBER 30. •AKTUÁLIS" 3 Virágok, mécsesek a városházánál és a színháznál - Pénteken lesz a temetés Búcsúznak Gregor Józseftől A szeretet és tisztelet lángjai. Szegediek százai gyújtottak mécsest Gregor József mellszobránál Fotó: Schmidt Andrea Zarándokhellyé változott szombaton és vasárnap a Széchenyi tér, ahol a városháza előtt két napra felállították Gregor Józsefbronz mellszobrát. Szegediek százai vittek virágokat és gyújtottak mécseseket, így emlékezve a nagy énekesre, a város legnépszerűbb emberére. Babakocsit toló kisgyermekes párok, bottal járó idős, beteg emberek is elzarándokoltak a hét végén a Széchenyi térre, ahol a városháza előtt a népszerű basszista szobrát felálh'tották. Szombaton estefelé sok fehér krizantém, rengeteg égő mécses is jelezte: megrendülve búcsúztak a szegediek a pénteken elhunyt Kossuth-díjas operaénekestől, a város díszpolgárától. A színház művészbejárójánál is többen mécsest gyújtottak. „Mindenkihez volt egy jó szava" - Nagyon szerettem Gregor Józsefet. Nemcsak kivételes művész, hanem csupa nagybetűvel EMBER volt. Ezért tartottam fontosnak, hogy most eljöjjek. Sokszor láttam színpadon és koncertpódiumon is, rettenetesen fog hiányozni. A Hegedűs a háztetőnben Tevje szerepében láttam utoljára színpadon. Sokáig a Csongrád Megyei Titkárnők Egyesületének voltam vezetőségi tagja, akárhányszor hívtuk, mindig eljött hozzánk a feleségével, Marikával együtt. Nem volt felvágós, rátarti, hanem mindenkivel közvetlenül tudott beszélgetni, ezért mindannyian nagyon szerettük - mondta az egyetemen titkárnőként dolgozó Román Lajosné, aki mécsest gyújtva emlékezett a Széchenyi téren. - 27 éves korom óta ismertem Jóskát, nagyon tiszteltem, jó barátságba is kerültünk. Amikor súlyos beteg lettem, mellém állt és biztatott. Még ő kérdezte tőlem: Ugye nem hal meg az én barátom? Én életben maradtam, ő pedig elment - sírta el magát a rokkantnyugdíjas Molnár György, majd A varázsfuvola Sarastróját említette, mint számára a legemlékezetesebbet a basszista szerepei közül. Mindenkihez volt egy jó szava, mindenki ismerte. Sándorfalván jártam körtét vásárolni, ott is olvasták a Délmagyarban a szomorú hírt. Náluk is megfordult vevőként, ők is nagy szeretettel emlékeztek rá. A világ legtermészetesebb dolga, hogy kijöttem a Szészeretettel, gondosan ápolta, de orvosként tudta, hogy nincs sok remény. Gárdonyból hazatérve az utolsó két hétben Gregor József nem akart kórházba menni, ott sem kapott volna jobb ellátást, mint szegedi otthonában. - A halála pillanatában is fogtam a kezét. Annyira hiányzik mondta a barátoknak könnyeivel küszködve Marika, akinek roszszulesett, hogy az egyik bulvárlap címlapján férje halála napján valótlanul azt írták: Gregor Józsefet leánya, Bernadett ápolja. Holott A művész özvegye fogadja Visy Csaba és felesége részvétnyilvánítását Fotó: Schmidt Andrea chenyi térre emlékezni. A temetésén is ott leszek. Köszönöm az önkormányzatnak, hogy a szobor kihelyezésével lehetőséget teremtett a tisztelgésre. Talán halkan szólhatott volna egy zenés összeállítás is a lemezfelvételeiből. „Fogtam a kezét" Leánya, Renáta kíséretében dr. Takács Mária, Gregor József özvegye is kijött a térre mécsest gyújtani. Barátok, ismerősök, tisztelők mentek oda hozzá, hogy részvétüket nyilvánítsák. Székhelyi József színigazgató is próbálta vigasztalni Marikát, aki heteken át virrasztott férje betegágya mellett, nagy akkor már több mint egy hete nem látták egymást, a népszerű színésznő telefonon tartotta a kapcsolatot édesapjával, és mindennap érdeklődött az állapota felől. A Szegedi Operabarátok Egyesületének nemrégiben megválasztott titkára, Visy Csaba fizikai kémikus, egyetemi tanár és felesége egy-egy szál fehér rózsát hozott, majd mécsest gyújtott a Széchenyi téren. - Mindketten operaszerető szegediek vagyunk, Jóskát legelső fellépése óta láttuk és becsültük. Azzal is kifejezésre szerettük volna juttatni megrendülésünket, soha el nem múló tiszteletünket a nagy művész iránt, hogy eljöttünk ide a kegyelet egy-egy szál virágjával - mondta a professzor. „Mindig önmagát adta" - A vígoperai szerepei voltak számomra a legkedvesebbek, de ilyenkor, a gyász pillanataiban felidéződnek a katartikus drámai alakításai is. Csodálatos volt például Fiescóként a Simon Boccanegrában vagy A varázsfuvolában Sarastróként, és szinte minden alkalommal, amikor csak megszólalt - tette hozzá a professzor felesége, aki szerint Gregor József titka az volt, hogy mindig önmagát adta. Akkor is, amikor komédiázott, és akkor is, amikor emelkedett volt. Ugyanakkor művészi alázat is jellemezte minden fellépését. Mindig emberi maradt, nem hordta fönn az orrát. Közöttünk járt, találkozhattunk vele a villamoson, a boltban. Sose felejtem el, még fiatal tanárként Tarjánban tanítottam, épp bevásároltam, amikor egyszer csak zengő basszusán megszólalt a gondolák közül: Csókolom! Közvetlen, kedves egyénisége mindannyiunknak hiányozni fog - emlékezett Visy Csabáné. HOLLÓSI ZSOLT FENTEKEN LESZ A TEMETES Stanzel Antal szegedi autodidakta szobrász még a hetvenes években Vaszy Viktor kérésére mintázta meg a már akkor rendkívüli tehetségnek tartott fiatal basszistát Három évtizeddel később, Gregor József 65. születésnapjára az önkormányzat öntette bronzba a mellszobrot Kerek Attila, az önkormányzat protokollfőnöke szervezte meg a városháza előtti megemlékezést, tőle tudtuk meg hogy Gregor József temetése pénteken lesz a Belvárosi temetőben, a város által biztosított díszsírhelyen. A gyászszertartás pontos kezdési időpontjáról a napokban döntenek. Kukoricafosztás az emlékparkban Kukoricanapot rendeztek szombaton az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban, így a látogatók megismerkedhettek a növény feldolgozásának, felhasználásának számos lehetőségével, valamint kukoricás ételeket is megkóstolhattak. A kukoricafosztást mese és tekerőmuzsika kísérte a skanzenben. A vállalkozó szellemű vendégek ki is próbálhatták a morzsolást, a darálását, illetve a csutkababa-készítést is. Felélesztett múlt. Tbngerihántás a skanzenben Fotó: MTI/Németh György Szomszéd rétje KOVÁCS ANDRAS A szabadkai piac a hetvenes években és a nyolcvanasok elején élte fénykorát, amikor Magyarországon-még hiánygazdaság volt. Déli szomszédunknál lazábbak voltak a viszonyok, s még inkább költötték azt, amit nem termeltek meg. A nagyobb kínálat vonzotta a szegedieket, akik a rendszer kivételezettjeiként - és határközeliként - keki borítású kisútlevéllel utazgattak viszonylag szabadon. Ki keményen üzletelt, ki csupán családjának hozott be nálunk egyáltalán nem kapható rizses csokit, banánt, rumpuncsot vagy trevira pulóvert. A családanya örült, hogy 38 helyett negyven dinárt is kapott száz forintjáért, de az igazi nagy kaszálások a BoneyM nagylemezeivel történtek. Ha valaki vámos ismeretségének köszönhetően -mert az egy ismeretségekkel összetartott világ volt - áthozott ötven vadonatúj bakelitkorongot a határon, meg sem állt Budapestig. Aranyáron vették a Déli vagya Keleti pályaudvar környékén. A pécsi közgazdászhallgatók egyenesen irigyelték szegedi állandó lakcímmel rendelkező diáktársukat, aki kishatárátlépővel akkor hozott be Adidas-cuccokat, amikor akart, s persze megrendelésre is szállított, farmert, lemezt, miegymást. Tisztes haszonnal. A különbözőképpen értelmezett szocializmusban eltérített árak a rendszerváltozások után lassan kiegyenlítődtek. De nem is olyan régen még szegedi testnevelő tanár pattant kerékpárra tanítás után, hogy fiatalos (második) feleségével együtt a szerb határig kerekezzen, s ott megvásárolja a törvényesen behozható cigaretta- és töményadagot, mintegy keresetkiegészítésként. A jövés-menés utolsó nagy felvonása talán az üzemanyagbiznisz volt, ráadásul változó iránnyal. Amikor polgárháború dúlt délen, mi voltunk a hadiszállítók, békeidőben meg onnan hoztuk, hiszen kevesebb volt rajta az adó. Ma már csak úgy egyszerűen, gyermekruha-vásárlás nélkül is érdemes átruccanni Szabadkára, ahol az egy négyzetkilométerre eső teraszok száma messze meghaladja a szegedit. És pontosan olyan szép a tavasz és az ősz, mint nálunk. Persze aki ráérősen sétál, különbséget is talál. A szegedihez megszólalásig hasonló Kligl-szobrot az egyik teraszon, s temérdek középkorú, életerős férfit az összes többin. Sehol Európában nem üldögélnek ennyien dologidőben a belvárosban, mint Szabadkán. Nálunk inkább a panelpresszók füstös mélyén veri a pénznyerő automatát ugyanez a korosztály. Miközben egyikük-másikuk párja talán éppen vonattal tart hazafelé a szabadkai piacról. Bírósághoz fordult az M5-ös régésze Munkaügyi bírósághoz fordult az M5-ös autópálya ásatásainak koordinátora. Szalontai Csaba azt szeretné, ha megsemmisítenék az ügyében született fegyelmi határozatot. Főnökét, Vörös Gabriella múzeumigazgatót épp az M5-ös ásatások miatt bocsátotta el a megyei közgyűlés, mondván, a múzeum több törvényt is megsértett. Szalontait „csak" egy évre korlátozták előmenetelében. Idén júbus 5-én indult fegyelmi eljárás a Móra Ferenc Múzeumban Szalontai Csabával szemben. Az M5-ös autópálya nyomvonalán lezajlott ásatások koordinátorát a megyei önkormányzat belső ellenőrzési osztályának jelentése alapján gyanúsították azzal, hogy vétkesen megszegte kötelezettségeit. A belső ellenőrök jelentése nyomán indult vizsgálat a volt múzeumigazgató, Vörös Gabriella ellen is. Őt a megyei közgyűlés - arra hivatkozva, hogy nem tudja megfelelő dokumentumokkal alátámasztani, milyen teljesítésért cserébe fizetett ki a múzeum félmilliárd forintot - július 27-én le is váltották. Szalontai Csabát részben ugyanazokkal vádolták, amikkel leváltott főnökét. A fegyelmi eljárás három hónapon át tartott, és a régészt végül három pontban marasztalták el. A tanács azt kifogásolta, hogy a régészeti munkákat lezáró elszámoláskor Szalontainak javasolnia kellett volna egy határidő meghosszabbítását, ezt nem tette meg, komolyan veszélyeztette a múzeum gazdasági érdekeit. Másrészt a kézi földmunkára és éjjeli őrzésre szerződött cég nem dokumentálhatta volna a leleteket, pedig ilyen címen is vett föl pénzt. Harmadrészt: szabálytalanul, ellenőrizetlenül zajlott a gépjármű-üzemeltetés, közel egy évig nem javították meg azt a terepjárót, amelyet a cég egyik embere magánúton tört össze, nem zajlott le a kártérítési eljárás, az esetről nem tudott a megyei önkormányzat. A határozat kimondja, a koordinátor nem megfelelően teljesítette kötelezettségeit, ezért az „előmeneteli rendszerben történő várakozási idő egy évvel történő mcghoszszabbodása" a büntetése. Szalontai lapunknak elmondta, azért fordul a bírósághoz, mert a határozatot nem érzi jogosnak. - A három hónapig tartó eljárás, a heti egy-két tárgyalás közben bebizonyosodott, mennyire instabilak a belső ellenőrök észrevételei, és az azokból levont következtetések; szerintem ez az ügy egy lufi volt. Végül három olyan pontban marasztaltak el, amelyek érzésem szerint nem is érintik a munkakörömet, és téves jogértelmezésen alapulnak. A céggel kötött szerződést a megyei közgyűlés elnöke is jóváhagyta, sőt révén részt vett az elkészítésében - sorolja érveit a régész. Szalontai hallott arról, hogy a rendőrség vizsgálja az ásatás elszámolásait a megyei önkormányzat feljelentése nyomán. Több érintettet már meghallgattak, őt azonban nem keresték a nyomozók. B.A. AZ ELTE SZAKERTOINEK TETSZETT A MUNKA Az M5-ÖS ásatásokat az ELTE régészei ellenőrizték a Nemzeti Autópálya Rt. megbízásából. A régészettudományi intézet szakértői idén augusztusban kelt véleményükben azt írták, „a Móra Ferenc Múzeum szakemberei által 2003 és 2004 kőzött elvégzett megelőző feltárások jónak minősíthetők." „Szakértői tevékenységünk során a rendelkezésünkre bocsátott elszámolásokat áttekintve megállapítottuk. hogy a költési struktúra nem tért el a szokásos metódustól, annak belső arányai arra utaltak, hogy a kiadások és kifizetések a régészeti leletmentések zavartalan lefolytatását és a feltárásoktól elvárható szakmai célokat szolgálták." Dr. Raczky Pál és dr. Szabó Gábor ezért jóváhagyta, hogy az NA Zrt. átvegye a munkát, és kifizesse a múzeum által benyújtott részszámlát.