Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-28 / 253. szám

10 SZIESZTA 2006. október 28, szombat „GYÓN" A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SZEGEDI APPARÁTUSÁNAK TAGJA Kommunistából szociáldemokrata „Nem voltam kulcsfigurája az 1956-os szegedi esemé­nyeknek, ám a mozaikcserepeim között talán akad né­hány eddig hiányzó kövecske a kép kikerekrtéséhez" ­véli Fenyvesi István, aki a Magyar Dolgozók Pártja sze­gedi apparátusának akkori tagjai közül elsőnek „gyón". Az MDP szegedi székházában dolgozók közül Fenyvesi István „gyón" először az apparátusról. A Tisza-parti épület (idén tavaszig Sajtóház) 1956-ban a városi pártbizottság otthona volt FOTÓ: KARNOK CSABA ötven év óta első ízben hallatja hangját 1956-tal összefüggés­ben Fenyvesi István, aki 25 éve­sen, néhány héttel a forrada­lom kezdete előtt lett tagja a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) szegedi apparátusának. Vallo­mása súlyát, dokumentumér­tékét az érzékelteti, hogy a Ti­sza-parti székház, Szeged párt­színpadának akkori szereplői ­rajta kívül - már nem élnek. Pártapparatcsik A szentesi kubikos család sar­ja - apja nyomdokait követve ­már 15 évesen a kommunista párt tagjai sorába lépett, s a gimnázium után Leningrád­ban tanult. „A hatalmas or­szágban megvalósulni hittem a közös célt" - érzékelteti az ak­kori ideált. Hazatérve azt ta­pasztalta, hogy Szegeden „1953 nyara óta nem volt érdemi kor­rekció, a tudós- és művészér­telmiség megbántottsága, a határozatban is hangsúlyozott lebecsülése, elzártsága, az iránta megnyilvánuló bizal­matlanság, a réteg méltatlan életszínvonalával együtt már másodrendű állampolgár-ér­zetté fokozódott." Menesztet­ték a városi pártbizottság éléről Ladányi Benedek első titkárt, Telkes Györgyöt, a kulturális és köznevelési osztály vezetőjét (mindkettőjük szakképzettsége szabósegéd). Az első titkári poszt betöltetlen maradt. Kul­turális osztályvezetőnek az egyetemi tanszékvezető Feny­vesit, köznevelési felelősnek pedig az öt hónapos megyei pártiskola 26 éves kora ellenére legképzettebb tanárát, a Szege­den két éve kitüntetéses törté­nészdiplomát szerzett Suki Bé­lai kérték föl. A leváltásokról csak október 24. után jelent meg közlemény. Az apparatcsikok, a szegedi városi pártbizottság Tisza-parti (akkor Sztálin sétány, ma Stefá­nia) székházának főszereplői életét jellemzendő Fenyvesi István elmeséli: „kötött, 8.30-tól 17 óráig tart a munka­idő, tetszés szerinti időben egyórás ebédszünettel. Az elő­fizetéses menüt a közeli Hun­Illúziók „A november 4-i fordulat sok, majd csak fokozatosan ismertté váló részletének, il­letve a Nagy Imréékkel tör­téntek súlyos eszmei és mo­rális kérdéseinek a belső tisztázása éveket igényelt ­ismeri el Fenyvesi István, aki az első adandó alkalommal, még 1956 őszén távozott a pártapparátusból és oroszt tanított - általános iskolá­ban és az egyetemen. - Az 1989-ig húzódó évtizedek egyre gyarapodó és mind súlyosabb információs hor­daléka kellett ahhoz, hogy ­másokhoz hasonlóan - ben­nem is elfonnyadjanak a rendszerrel szemben táplált illúziók. Hogy a negyvenes évek érzelmi, az ötvenesek meggyőződéses kommunis­tájából életem alkonyára megszenvedetten szociálde­mokrata humanista lehes­sek." gáriában, egy külön, Foglalt jel­zésű 'pártbizottsági' asztalnál pincér szolgálja ki. A havi étke­zési díj az egyetemi menzáé­nak a fele." Csönd - vihar előtt Az értelmiségi pártszerveze­tek feladatai című, a Délma­gyarország október 9-i számá­ban közölt írásával debütált Fenyvesi. „Mai szemmel olvas­va látom, hogy mindez az ak­kori, lényegében csőlátásmó­dunk szerint mér és javall, s (annyi sok máshoz hasonlóan) arról tanúskodik, hogy két hét­tel a vihar kitörése előtt meny­nyire nem éreztük annak akár csak a fuvallatát sem" - jegyzi meg önkritikusan. De „a han­gulatjelentések egyre kemé­nyebbek - teszi hozzá. 'Mintha nem is a pártalapszervezetek propagandafelelősei írták vol­na, hanem a Szabad Európa szerkesztője' - dühöngött Tel­kes." A vihar előtti morajlás­nak, „az első szegedi tömeg­tüntetésnek" minősíti a Szent Johanna október 12-i bemuta­tóját; a MEFESZ október 16-i megalakításáról pedig azt mondja: akkor „senki se fogta föl, milyen villámcsapás ez"! „A két történelmi hét során tulajdonképpen nem sok fon­tos eseményhez volt említésre méltó közöm" - jelenti ki Fenyvesi István. Elárulja: ok­tóber 23-án Suki Bélával együtt nagyjából „négy órán át vonulunk a tömegben. Ami igazán megdöbbentett, az a jelszavak evolúciója. Minden­kiben egyre nagyobb a nyug­talanság. Ennyit ért csak tíz év fejlődése? Egyre erősödik a 'Russzkik haza!' jelszó. Ez mintegy a többi összegzésé­nek tűnik föl." Az addig csöndes pártbizott­sági székház október 24-től mint „a fölbolydult méhkas. Mindenki benn van, sok isme­retlen is, hármas-négyes vitat­kozó csoportokban. Valahon­nan már egy rajnyi fegyveres (kék ávós) üldögél az egyik te­remben, a főbejárat fölötti nagy erkélyen pedig, jó messze a bábos korláttól, hogy az utcá­ról ne vegyék őket észre, néhá­nyan fegyvertelenül figyelnek kifelé" - meséli. A Takaréktár utcai sortűz napján az akkor 45 éves másodtitkár, Vereska And­rás hangja kihallatszott a zárt ajtók mögül: „Bitang csirkefo­gók, látjátok, már itt is vér folyt. Ez kellett nektek? Senki se mos­sa le rólam!" A „benti" emberek jellemző magatartásaként más emlékképek is föltűnnek. „Si­mon Béla az egyik tiszttel vitat­ta annak a részleteit, hogyan kell majd 'közécsapni ezek­nek', ha betörnének. Javasolta: az apparátus tagjainak is adja­nak fegyvert. A rendőrségről már át is hozattak néhány láda dobtáras géppisztolyt. 'Mi is ki­fekszünk majd az erkélyre, a golyószóró mögé! Te is, Feny­vesi, majd akkor mutasd meg, kikkel vagy!' - ismételgette. A pártból a pártba Balogh vissza akart menni a gyárba. Eperjesi Júlia, a párt- és tömegszervezeti osztály sötét tekintetű vezetője az egyeden pb-ülésen, amelyen jelen vol­tam, a fiatal akadémikusnak, Fodornak és nekem esett: 'Ma­guk hozták ránk ezt az egész balhét, a rohadt nyugatimáda­tukkal, meg a munkások lené­zésével!' Egyik nap egy szépar­cú, molett asszony robbant be. Senkinek nem köszönt, csak robogott a titkári szoba felé, mint egy mozdony. Csupa energia, s szinte rutinosan, nagy hangon, mint valami mindennapos problémáról ki­nyilatkoztatott a mindnyájun­kat kínzó helyzetről: 'Majd megoldjuk mi ezt, ne féljenek, jól odab...unk nekik, az anyjuk jó istenit!' 'Ki ez?' - kérdeztem valakitől. 'Hát nem ismered, Forgóné, a megyei agitprop ve­zetője!' Rá két-három napra egy gyűrött képű, középterme­tű férfi zokogott a folyosón, szinte a hisztéria rázta: 'Vége! Minden elveszett!' Őt sem lát­tam korábban. A férj volt, a vá­sárhelyi első titkár..." Temesváron vészelték át a nehéz napokat Szeged expo­nált vezetői (például ládányi és Telkes) - rakja össze utólag a képet a pártapparátus egy­kori tagja, akit az illetők nem avattak be „életbiztosítási ter­veikbe". „Az egyetlen, teljes egészé­ben általam összeállított po­litikai dokumentum az a föl­hívás, amelyet november l-jén írtam - Szegeden meg­alakult a Magyar Szocialista Munkáspárt helyi Ideiglenes Intézőbizottsága és a követ­kező felhívást teszi közzé cím­mel" - árulja el Fenyvesi Ist­ván, aki társaival együtt no­vember 3-án részt vett az ira­tok elégetésében. Aztán for­dult a kocka: november 4-én, Münnich, majd Kádár rádiós beszéde benne „a reményt éb­reszti, hogy nem szakadunk ki a világszocializmus testéből, fennmarad, de megtisztítva a Rákosi okozta szennytől, mindaz a jó, amit tíz éven át csináltunk. így, többes első számban, hiszen se én, se az apám, meg a többi hány száz­ezer egyszerű párttag se em­berteleneden itt. És nem is hagyjuk, hogy majd most ugyanazok visszajöjjenek és folytassák ott, ahol Sztálin ha­lálakor, meg Rákosi leváltá­sakor abbahagyták. Akkor nem is sejtem, milyen ellen­állás fogadja Pesten a tanko­kat!" Milyen véres lesz a meg­torlás. LEJEGYEZTE: Ú. I. Szegeden megfagyott a remény A szegedi néptanács megalakulását követően, 1956 októbere végén az élet új kerékvágásba zökkent. De néhány nap múlva a Tisza-parti városban is megfagyott a remény: bevonultak a szovjet harckocsik, a forradalom elbukott. A Szegeden 1956 októberétől novemberig tartó időszak kronológiáját, illetve a forradalom és szabadságharc jubileumát köszöntő cikksoro­zatunkat most lezárjuk. OKTÓBER 29., HÉTFŐ: Délelőtt a városháza dísz­termében döntenek a Városi Munkástanács Nép­tanáccsá alakításáról. Tárgyalnak a Katonai Köz­igazgatási parancsnoksággal, feloldják a kijárási tilalmat, megválasztják a Néptanács végrehajtó testületét, a testület a Minisztertanácsnak me­morandumot küld, 13 pontba foglalja politikai és gazdasági követeléseit. A pártbizottsággal foly­tatott megbeszélés eredményeként a Délmagya­rországot átveszi a Néptanács. OKTÓBER 30., KEDO: Budapestre érkezik a Szegedi Néptanács küldöttsége, tárgyal a Budapesti For­radalmi Nemzeti Bizottsággal. A városban foly­tatódik a munkástanácsok alakítása. Délután Nagy Imre miniszterelnök és több miniszter a Parlamentben fogadja a megyei küldöttségeket, közte a szegedieket. A szegedi helyőrségből meg­alakul a Katona Tanács. Délután felhívások ösz­tönöznek a szociáldemokrata és a kisgazdapárt alakítására. OKTÓBER 31., SZERDA: Reggel Hódmezővásárhe­lyen, a megyeszékhelyen ülésezik az MDP megyei intézőbizottsága. Délelőtt a rókusi temetőben sokezres gyászoló tömeg Schwarcz Lajos te­metésén. Szeged Város Néptanácsa Forradalmi Nemzeti Bizottsággá alakul. MEFESZ-nagygyűlés: a Budapestről visszatért küldöttek élménybe­számolója. A többpártrendszer hírére Szegeden megalakítják a Szociáldemokrata Pártot, a Nem­zeti Parasztpártot. NOVEMBER I„ CSÜTÖRTÖK: A városi napilap Szeged Népe címmel jelenik meg. Munkaszüneti nappá nyilvánította november l-jét a sztrájkbizottság. A Nemzetőrség - a lincseléseket megelőzendő ­több ÁVH-s tisztet a Csillag börtönbe menekített. NOVEMBER 2., PÉNTEK: A Forradalmi Nemzeti Bi­zottság legfontosabb feladata a sztrájkok meg­szüntetése, a termelés beindítása. A helyzet konszolidálódik. Megkezdte adását az úgynevezett Széchenyi rádió. NOVEMBER 3., SZOMBAT: Megalakult a Nemzet­őrségen belüli egyetemi zászlóalj. Szegedi egye­temi oktatók felhívással fordulnak a világ egye­temeihez a szovjet megszállástól tartva. A szegedi Széchenyi rádió este 8 órakor közvetíti Perbíró József, a néptanács elnökének fölhívását. NOVEMBER 4., VASÁRNAP: Reggel és délelőtt a fiatalok fegyveres ellenállásra készülődnek - Nagy Imre hajnali rádiós beszéde nyomán. A szovjet csapatok bekerítik a várost. Az abszolút túlerővel szemben érteimetlen az ellenállás - fogalmazza meg a néptanács. Ideiglenes védelmi terv készül. Éjjel páncélosok vonulnak át Újszeged felől a hídon, a szegedi oldalon elfoglalják állásaikat. NOVEMBER 5., HÉTFŐ: Hajnalban bejelentik a Nem­zetőrség feloszlatását. Szovjet harckocsik vonul­nak át a városon, egy házba belőnek, kisebb utcai lövöldözések a Kossuth Lajos sugárúton és a Rákóczi téren. Kiengedik a Csillag börtönben a kommunistákat, zömükben a volt ÁVH-sokat. Meg­alakul az Magyar Szocialista Munkáspárt helyi szervezete, elkezdődik a párt szervezése. NOVEMBER 6., KEDD: Délelőtt a pártapparátus helyi küldöttsége tárgyal az öthalmi laktanyában lévő szovjet katonai parancsnoksággal, kidolgozzák a város elfoglalásának tervét. Délután harckocsik szállják meg Szeged stratégiai pontjait - pán­célosok fogják körbe a városházát is. Letar­tóztatások. Feloszlatják a Nemzeti Forradalmi Bizottságot, megalakítják a Munkás-Paraszt Ta­nácsot, és az intézőbizottsága elnökévé Tombácz Imrét, helyettesévé Perbíró Józsefet és Vincze Antalt választják. NOVEMBER 7., SZERDA: Reggel több szegedi üzem­ben megindul a termelés. Az MSZMP helyi vezetői a Kádár-kormány támogatására, a rend hely­reállítására, a munka fölvételére szólítanak föl. Megkezdődik a munkásőrség szervezése. Szovjet páncélosok fogták körbe a szegedi városházát - 1956. november 6-án. FOTÓ: MÓRA FERENC MÚZEUM GYŰJTEMÉNYE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom