Délmagyarország, 2006. szeptember (96. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-23 / 224. szám

10 SZIESZTA 2006. szeptember 23., szombat JÓZSEF ATTILA OSZTÁLYTÁRSA VOLT A KISZOMBORI BÁCSI Bottyán Imre száz éve Ismerte József Attilát, katonakorában ő köszöntötte Szolnokon Horthy Miklós kormányzót, kőművesként pedig ő tette le a szegedi fogadalmi templom alapzatának első tégláit. A kiszombori Bottyán Imre nemrég ünnepelte a századik születésnapját. Egyszerű, szegény sorsú, öt­gyermekes család tagjaként látta meg a napvilágot a ki­szombori Bottyán Imre. Testvé­rei közül már senki sem él, ami igazából nem csoda, hiszen Imre bácsi éppen százeszten­dős. A falu idősotthonában egy dolgos élet fáradalmait piheni ki, emlékezik vissza a régi szép időkre. Mesélte, pásztorkodó édes­apja nyomdokait követve már egészen fiatalon cselédkedett, napszámba járt. Elhatározta húszesztendős korában, hogy beáll egy építkezésre segéd­munkásnak. Szegeden akkor kezdték alapozni a fogadalmi templomot. Úgy emlékszik, a dóm építése bizony nem volt egyszerű, hiszen daruk és más munkagépek nélkül dolgoztak, a kézzel kevert maltert pedig, ahogy magasodtak a falak, kö­téllel, csigák segítségével húz­Az élet titka Bottyán Imre azt mondja, nem tudja, mi a hosszú élet titka. Életmódjáról annyit: so­kat dolgozott, de sosem evett sok húst, inkább tésztafé­léket és főzelékeket, ami pe­dig az italt illeti: fiatalon sze­rette, de a részegségig sosem jutott el az ivásban. ták fel vödörben. Negyven­öt-ötven filléres órabért kapott. Gyalog ment be Szegedre az el­ső nap, hajnali egykor indulva, mert a vonatjegy hetvenöt fil­lérbe került volna, ennyi pénze pedig akkor nem volt. Egy da­rabig haza sem jött - ott aludt szalmán éjszakánként. A nélkülözésnek az vetett vé­get, hogy mint jó fizikumú legény, jelentkezett katoná­nak. A kecskeméti Ferenc Jó­zseflaktanyában már egy pen­gő harminc fillért, kosztot és kvártélyt kapott. Katonakorá­nak emlékezetes pillanata volt, amikor - Szolnokon szol­gálva - ő köszöntötte Horthy Miklós kormányzót, ugyanis épp a születése napján láto­gatott el hozzájuk. Máig nem tudja, miért éppen őt kérték fel erre a megtisztelő feladat­ra. De azt sem felejtette el, amikor egy ideig a korona­őrséghez csatlakozva a királyi ékszereket kellett őriznie. Két­órás váltásban posztoltak mellettük díszegyenruhában, mint mutatja, két méterre tő­lük. De őrzött hidat is - igaz, már nem katonaként, hanem csendőr korában, mert nyolc évig kakastollas sisakot is vi­selt. Amikor az emlékezetes biatorbágyi robbantásos me­rénylet történt, a szentesi híd­ra kellett vigyáznia. A legillusztrisabb ember, Bottyán Imre szerint az élet hosszúnak tűnik, de valójában rövid FOTÓ: KARNOK CSABA akit hosszú élete során meg­ismert, a költő, József Attila volt. Úgy meséli, elsős korá­ban osztálytársak voltak, és össze is barátkoztak. A lelenc­gyerek Attila azonban nem sokkal később bekerült Ma­kóra, és attól kezdve ritkán találkoztak már. Két találko­zásra azonban emlékszik. 1924-ben Budapesten futottak össze - akkoriban épp csend­őrként szolgált Imre bácsi, s bizony furcsa volt szembenéz­ni a gyerekkori baráttal, akit a hatóságok akkoriban már fi­gyeltek. Egyszer pedig, már is­mert költőként visszalátoga­tott Attila Zomborra egy ara­tásra - akkor még énekeltek is egyet együtt. Bottyán Imre nem lepődött meg, hogy gyer­mekkori pajtása bekerült az irodalomtörténetbe, azon vi­szont mélyen megdöbbent, hogy fiatalon, tragikus körül­mények között kellett meg­halnia. Imre bácsi a korához ké­pest jó egészségnek, ráadásul kiváló szellemi frissességnek örvend: gyógyszereket ugyan szed, de jól érzi magát. Mivel a lábai már gyengébbek, mostanában kevesebbet mo­zog, de néhány napja, ami­kor csalogatóan sütött a nap, még kisétált az utcára. Ami hiányzik neki, az a foci­meccs. Amíg a lábai vitték, a helyi csapat minden meccsét megnézte lelkesen szurkolva, sőt mint afféle kabalaszurko­ló, volt, hogy a kezdőrúgás elvégzésére is felkérték. Mos­tanában inkább tévézik, be­szélget a többiekkel és pihen. „Az élet hosszúnak tűnik, de valójában rövid" - mondja elmerengve. Ha valaki, ő biztosan tudja. szabó imre Jóindulatú tréfák célpontjai Két Kosztolányi Dezső és egy Katona József is él Vásárhe­lyen. A magyar irodalomból is­mert neveik miatt többször kerültek tréfás helyzetbe. A jeles íróval, költővel és drá­maíróval csak névrokonság­ban állnak Két vásárhelyi férfi, apa és fia is viseli a Kosztolányi De­zső nevet. A papa a Villeroy & Boch Magyarország Rt.-nél dolgozott műhelyvezető­ként, fia háztartási gépszere­lő. Ifjabb Kosztolányitól megtudtuk, hogy folyamato­san jó szándékkal viccelőd­nek velük az emberek ami­att, hogy nevük megegyezik a híres író-költő és műfordí­tóéval. - Bő egy hónapja becsön­getett hozzánk a kéménysep­rő. A Kosztolányi név olvastán azt mondta, ugyan rossz volt irodalomból, de annak idején tanult egy Kosztolányiról. Azt már csak találgatta alighanem Sándorról vagy Józsefről, aki úgy emlékezett, meseíróként lett híres. Ekkor esett le ne­kem, hogy nem viccel a ne­vemmel, tényleg nem figyelt irodalomórákon - mondta ifj. Kosztolányi. Szintén már elhunyt édes­apja nevét viseli Katona József vásárhelyi könyvkereskedő. Tőle bemutatkozás után gyak­ran megkérdezik akkor vajon ő írta a Bánk bánt? Annak idején gimnáziumi felvételi el­beszélgetésén pedig a bizott­ság külön is kérdezgette e tör­ténelmi drámáról. - Leginkább április elsején érdeklőnek tőlem, mikor de­dikálom már a Bánk bánt a könyvesboltban, ugyanis sze­retnének egy autogramot egy ma is élő klasszikustól - tette hozzá azzal, tudomása szerint nem állnak rokonságban drá­maíró (név)elődjével. B.K.A. Katona József könyvkereskedő lett, nem drámaíró HUNYADI-EMLEKEWEL ÜNNEPEL HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Vitézségével emelkedett Magyarország kormányzójává Hunyadi-emlékév kezdődött szeptember 21-én Vásárhe­lyen, mely keretében szobrot avatnak a város egykori földesurának. A rendezvénysorozattal a város az előtt is tiszteleg, hogy Hunyadi János 1446-ban, azaz 550 évvel ezelőtt adományozott a településnek mezővárosi rangot. Magyarország első kormányzója, aki többször is meg­fordult Szegeden, középnemesi családból, önerőből, saját vitézségével jutott a hatalom csúcsára, s tartotta haláláig távol az országtól a török hadakat. A Hunyadi család két törté­nelemformáló személyiséget is adott, Hunyadi Jánost, a nándorfehérvári győztest, Magyarország első kormány­zóját, és fiát, az igazságos Má­tyás királyt. A tapasztalt katona A szláv eredetű vlach-illír családból származó Hunyadi János édesapja Vojk havasi bo­jár 1414-tői használta a Hunya­di nevet, miután Zsigmond ki­rálytól megkapta Hunyad vá­rát. Negyedik gyermekeként szülte meg János fiát felesége, Morsinai Erzsébet. Hunyadi Já­nos katonai pályáját Ozorai Pi­pónál kezdte, szolgált Stefán l-azarevics szerb despota udva­rában, Újlaki László, majd Csu­por Demeter nagyurak szolgá­latában, de 1430-ban Zsig­mond király udvarába került, s érdemei elismeréseként hama­rosan bekerült a királyi tanács­ba. Két esztendeig a milánói herceg szolgálatában állva is­merkedett meg a korszerű had­viseléssel, majd már lovagként eljutott Rómába, Bázelbe és Csehországba. Az 1437-ben a törökök ellen Szendrő váránál győzedel­meskedő Hunyadi ezt köve­tően számtalan hadisikert tudhatott magának. Hunyadi életcéljának tűzte ki az eretnekek elleni küzdel­met. Közéjük sorolta a Kons­tantinápolyt 1453-ban elfog­laló törököket. Nem véletlenül kapta meg feladatul a Dél­vidék védelmét, s ennek fe­dezetére a királyi sójövedel­meket. 1446-ban a rendek kor­mányzóvá választották, hogy irányítsa az országot a kis­korú, prágai fogságban lévő V. László király helyett. 1453-ban a király kiszabadult, Hunyadi lemondott a kormányzóság­ról. Vásárhely földesura Katonai sikerei eredménye­képp kapta meg birtokul há­rom alkalommal is Hódot és Vásárhelyt, s a környező, ak­kor még létező településeket: Csomorkányt, Fecskést, Ku­tast, Mogyorósfecskést, Csó­kást, Ráróst. Hunyadi János­nak - a kevés fennmaradt ko­rabeli forrás szerint - a vá­sárhelyiekkel többször is meg­gyűlt a baja. 1445 szeptem­berében kemény hangon uta­sította őket, hogy minden to­vábbi halogatás, ellenkezés nélkül adják át jogos tulaj­donosának Szentkirály falut, melynek elfoglalták művelhe­tő területeit. 1445-ben egy másik levelet is diktált Vásárhelyre. A Már­ton fia Ferenc bírónak és az esküdteknek küldött, Hódvá­sárhely népéhez és a város elöljáróságához szóló doku­mentumból kiderül, a tele­pülés korábban megkapta tőle a mezővárosi önállósá­got. Annak köszönhetően, hogy egy viszonylag lassú fej­lődést követően piacos hely­ként gyorsan kiemelkedett a Hunyadi János, ahogy az utókor látta környékbeli aprótelepülések közül, ezzel azok központjá­vá vált. Hunyadi török elleni harcai mellett egyébként nem na­gyon foglalkozott a várossal, az is csak a helyi legendárium része, hogy itt várat, erődít­ményt emeltetett volna. Sze­ged szabad királyi városban viszont több ízben huzamo­sabb ideig is tartózkodott, mi­után a település a török elleni hadjáratok egyik kiinduló­pontja volt, a seregek gyüle­kezési helyeként is szolgált. Hunyadi 1456-ban kelt okle­vele arra inti a szegedi vár­nagyot és annak embereit, hogy ne kényszerítsék a hétfői vásárra érkezőket vám- és adófizetésre. A település sze­repe is hátországi. Hunyadi 1451-ben Földeáki Ambrus szegedi kanonoknak zálogo­sította el 1000 aranyforintra Csongrád megyei birtokait, hogy hadjárata költségeit eb­ből finanszírozza. írott nyoma ugyan nem maradt, de a tör­ténészek nagyon valószínű­nek látják, hogy Szeged alatt gyűjtötte össze azokat a csa­patait, melyekkel 1454 októ­berében tönkreverte Kruse­vácnál Ferid bég csapatait. Nándorfehérvár hőse Hunyadi 1456-ban tett javas­latot arra, hogy egy százezer keresztesből álló csapattal fog­lalják vissza a Balkánt és Kons­tantinápolyt a töröktől. Támo­gatója nem nagyon akadt, a szultán azonban megneszelte a dolgot. Hadjáratot indított Magyarország ellen, s ostrom­gyűrűbe fogta a Szilágyi Mi­hály által védett Nándorfehér­várt, az ország kapuját. Hunya­di 200 hajóból álló dunai-szá­vai flottát szervezett, zsoldo­sokból álló csapatai Szegednél egyesültek Kapisztrán János parasztokból álló keresztesei­vel. A magyar sereg július 21-22-én kétnapos harcban győzte le a többszörös túlerő­ben lévő török sereget. Hunyadi augusztus 11-én a harcokat követő pestisjár­ványban hunyt el a zimonyi táborban. Államférfiúi és főleg hadvezéri sikereit már kortár­sai is páratlan tehetségének tudták be. Személyét ma is több balkáni nép tekinti saját hősének. KOROM ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom