Délmagyarország, 2006. szeptember (96. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-30 / 230. szám
KULTURÁLIS MELLEKLET MINDEN SZOMBATON SZERKESZTI: ÚJSZÁSZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2006. SZEPTEMBER 30. NAPI MELLÉKLETEK Hétfő A PÉNZ BESZÉL Kedd Szerda Csütörtök Péntek HMMMHMMM WWW.DELMAGYAR.HU HANGULATJELENTES: 1956. OKTOBER ELEJE Zamat-kávé és Szent Johanna Sokat tudunk már 1956 szegedi, és budapesti októberéről, és az egész országot gyászba borító novemberről. A nagyvárosokban, de a kisebb faivakban is mozgásba jött a tömeg, mintegy két és félezer munkástanácsot választottak, tetteikkel sokan a forradalom oldalára álltak. De milyen testi és szellemi táplálékkal éltek, hogyan töltötték hétköznapjaikat és gondolkodtak ötven évvel ezelőtt a szegediek és a Csongrád megyeiek? A választ a 96 éves Délmagyarország korabeli számai őrzik. Szegeden kezdődött az 1956-os forradalom Asszociációk sorát indítja el a Délmagyarország ötven évvel ezelőtti, 1956. október 2-i (keddi) fejléce alatt a magyar és a nemzetközi „folyamatok" egybefonódásáról árulkodó vezető hír: „Gerő Ernő és Joszip Broz-Tito találkozott a Krímben Hruscsovnál". Szektás nézetek ellen A „Szegedi névtelenek?" című glossza, mellette fotó hívja föl a figyelmet arra, hogy a nagy sietségben (közel egy év alatt tataroztak) a színház homlokzatán látható Erkel Ferenc- és Katona József-szobor alatt elfelejtették jelölni, hogy kit ábrázol az alkotás, illetve hogy kinek a művei (Tápai Antal) díszítik az épületet. A kritika közgondolkodásbeli jelenlététéről üzen a szerkesztő azzal is, hogy a címlapon a felhívás: „Kidolgozták a József Attila Kör működésének programját. Október 19-én tartják meg az első vitaestet". Kiderül: a DISZ és a TTIT kezdeményezte (egyébként a budapesti Petőfi Kör mintájára született) József Attila Kör szombaton (szeptember 29-én) vezetőségi ülést tartott, és kidolgozták az előadásokkal egybekötött viták vázlatos programját. Elsőként ,Az értelmiség helyzete Szegeden és az értelmiség politikáról szóló párthatározat" címmel vitáznak. A következő témák: „Irodalmunk időszerű kérdései", „Oktatásügyünk és ifjúságunk nevelésének kérdései Szegeden", „Vita a szegedi sajtóról", ,A szocialista törvényesség", „A szegedi várospolitika időszerű kérdései". A körről pedig elárulják: legfőbb programjának „az alkotó marxista szellemben kibontakozó és helyes irányba vezető viták kialakítását tekinti." „Képek a határról" - öt fotó és a hozzá tartozó néhány mondatos szöveg, vagyis ugyancsak a Délmagyarország értékteremtő hagyományaihoz tartozó képriport - mutatja be a magyar-jugoszláv határ menti csöpp falu, Térvár életét. Akkor arról nem esett szó, csak ma tudjuk, hogy Kováts József, az 1956-os forradalom szegedi szereplője és mártírja e faluban élt az ötvenes években. A közjó kijózanít Szeged október eleji mindennapjairól árulkodik az Éjjeli őrjárat című riport, mely a szombat este sajátos leírása: „Rendőrségi razzia a vendéglátó helyeken - 'Nincs nálam személyi igazolvány!' - Kettőkor a Jegesben - Amikor a részegek hamar kijózanodnak - Egy veszedelmes bűnöző nyomában". A „HÍREK" élén egy „pozitív" információ: „Terven felül 320 ezer gyümölcsszállító láda", alatta viszont azt a színházi előadást harangozzák be, amit később a visszaemlékezők az első szegedi tömegtüntetésként minősítenek: „Szombaton este fél 8 órai kezdettel mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház G. B. Shaw: Szent Johanna című történelmi színművét Horváth Jenő főrendező rendezésében. Johannát Papp Teri, a főbb szerepeket pedig Kaló Flórián, Bicskey Károly Jászai Mari-díjas, Kormos Lajos, Kátai Endre, Károlyi István, Kovács János alakítja." A „Mi hol mikor?" rovatból tájékozódhatunk a filmkínáÁthallások és hatások Tömegtüntetéssel ért föl a Szegedi Nemzeti Színház Shaw-bemutatója. A Szent Johannát október 6-án vitték színre, annak a napnak az estéjén, mikor - a Délmagyarország tudósítása szerint délután „Hatalmas részvét mellett temették el a párt nagy halottait", vagyis Rajk Lászlót és társait. Azon az esten többletjelentést kaptak Szent Johanna szavai: „És abbahagynád a harcot, amikor még angolok tapodják az édes Franciaország szent földjét?!" Amikor pedig az utójátékban Landvenu, a domokosrendi szerzetes jelenti a királynak, hogy Johannát föloldozták a boszorkányság vádja alól 25 év után, az eljárás ismertetését hallgatva mindenkinek az 1949-es pesti Rajk-per jutott az eszébe. „A tárgyaláson... csak úgy hemzsegett a sok hazugság, a szemérmetlen igazságszolgáltatásnak ebből a meggyalázásából ... mégis az igazság derült ki, napnál fényesebben." E leleplezést hallgatva többször is fölcsattant a nyíltszíni taps - demonstrált a közönség. Ma már tudjuk: Szegeden kezdődött az 1956-os forradalom - itt tüntettek először a Rákosi-rendszer ellen, itt alakult meg a MEFESZ. 1956. október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján, a Rajk László és társai újratemetése utáni esten Shaw Szent Johannájának szegedi bemutatójának közönsége demonstrált - a fennálló rend ellen. Október 16-án Szegeden a diákok megalakították demokratikus és független szervezetüket, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét, megfogalmazták és pontokba szedték követeléseiket, melyeket október 23-ától egy egész ország visszhangzott. A tények jó részét föltárták a történészek. De máig megválaszolatlan a kérdés: Miért éppen Szegeden pattant ki a forradalom szikrája? Miért innen indult rövid röptére a szabadság pillangója? Többek között ezekre a kérdésekre is keressük a választ az ötven évvel ezelőtti hangulat fölidézésével, a Szegeden és más Csongrád megyei településeken történtek fölvillantásával, az egyik és a másik oldalon álló emberek arcát, a forradalmárok és ellenforradalmárok, a hősök és közemberek portréiát fölvillantó, most induló, jubileumi cikksorozatunkkal. latról. A Szabadság moziban az Otelló („szovjet filmalkotás"), a Vörös Csillagban az ugyancsak szovjet film, Az új ember kovácsa ment, míg a Fáklyában az És megfordul a szél („művészi ausztrál film"), s persze mindenhol a híradó örvendeztette a közönséget. Az Apróhirdetések közt munkásokat (vizsgázott fűtőt, szakképzett hajtókat és rakodókat, üzemi gyakorlattal rendelkező gépésztechnikust, gyakorlott géplakatost) keresnek. „Különbejáratú bútorozott" szobát, de „ágynemű nélkül" és férfi részére kínálnak a Csemegi utcában. „Boros" a „szegedi 2 szobás társbérleti lakást (eléggé elkülönített szobákkal)" elcserélne „egy budapesti hasonlóra". Szövőszéket felszerelve, szép hármasszekrényt, kombináltszekrényt; Danuvia motort, goztatott szocialista törvényesség szellemében, és ennek a szellemnek az erősítése érdekében a közvélemény által megkívánt lépések... a párt új, következetes politikájának végrehajtását vizsgálva. S ... megállapíthatjuk, hogy megkönnyebbült poggyászunkban még mindig hordozunk köveket..." Néprádió - „újtípusű, középhullámon működő" - érkezett a Lenin utcai hangszerboltba - 670 forintért. E hír mellett a „Napi kérdések" rovatban arra keresik a választ: „Mit jelent az, hogy a kulák is egyenjogú állampolgár?" „Békés-Csongrád megye" vet föl egy szempontot a te- * rületrendezésről szóló minisztertanácsi határozatot bemutató cikk. A szerző, R. L. kitér a kettősségre: bár a megyeszékhely Hódmezővásárhely, de számos megyei szerv (rendőrség, bíróság, SZMT, Terményforgalmi, MÁV stb.) Szegeden működik. „Ez a kettős elhelyezés eddig is sok nehézséget okozott." Vitafórumra hívja föl a figyelmet a címlap kínálója, az 5. oldalon pedig a Műszaki értelmiség problémái című írásában fejti ki álláspontját Heimann Pál, a Szegedi Közlekedési Vállalat főmérnöke. A Tiszatáj vitához most Az írástudók felelőssége címmel szól hozzá Andrássy Lajos, aki szerint „azon a vitán megismerhette e néhány év átkos következményeit..." Az „Apróhirdetések" közt „Kertes villában egy éven aluli gyermek gondozását vállalnám" - így az egyik, „Krepp és színes gumitalpú cipők, hócsizmák, sárcipők, kerékpárgumik, nylon és vásznas esőkabátok javítását szakszerűen vállalom" - kontráz a másik. Gyászjelentések „Az egész magyar dolgozó nép nagy megelégedéssel fogadta a Központi Vezetőség júliusi határozatait... Teljesen jogos a türelmetlenség afelett, hogy gazdasági életünkben évek óta megismétlődő számos hiba kijavítása csak nagyon lassan, vagy egyáltalán nem történik meg. Minden erőnket, tudásunkat latba vetjük azért, hogy pártunkban és hazánkban soha többé, semmilyen formában és senkivel ezek a hibák és bűnök még egyszer meg ne ismétlődhessenek" - szól „Kovács Imre elvtárs", országgyűlési képviselő, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének tagja sajnálkozása a Délmagyarország október 6-i címlapján. Fölötte ott Pálffy György altábornagy, dr. Szőnyi Tibor, Szalai András és dr. Rajk László gyászjelentése - „életük, haláluk örök emlékeztető legyen!" ÚJSZÁSZI ILONA Olcsó torta Olcsó kávészelet receptjét küldte 1956 októberében a Délmagyarország szerkesztőségébe a kiskundorozsmai Bálint Istvánné. „Egy fél kocka Zamat-kávét tejben eláztatunk; 1 evőkanál zsírt a 2 kávésbögre cukorral, 3 bögre liszttel, 1 csomag sütőporral és kevés szódabikarbónával, tejjel piskóta-szerű, folyékony tésztává keverjük. Meleg sütőben lassan sütjük. Igen finom és kiadós sütemény. Tölteni lehet tej-, vagy vajkrémmel..." kis samottos kályhát kínálnak eladásra. „Gólképtelen volt a szegedi csatársor", kiabálja a cím a Tatabányai Bányász-Szegedi Haladás 2:0 (1:0) eredménnyel záruló meccsről. Úszásban viszont a Szegedi Orvostudományi Egyetem - Debreceni Orvostudományi Egyetem versenye 178:132 eredménynyel zárult. Szegedi nagy halak A „Kövek a poggyászban" című, október 3-án megjelent vezércikkében Németh Ferenc és a Délmagyarország szerkesztősége kimondja: „akár a Vajda-Vajtai ügyre gondolunk, akár a Művelt Népben folytatásban közölt Szegedi nagy halak című cikkre hivatkozunk, nem történtek meg a mindenki által hanMawfor és délszláv békstalálkszét rsndsztok Sxérsgm sSSS? SrSs?^ I fih SgS®íffiwafe OhióUr W-én tarifák m** os eUő Mfae*f«t -OfS-OKS* •MWZétl SVSSMSM * - Mtea* » M s»*> *«.» -kft; ' <1 W6Mt Szobó lárinc tea tortjo 55*1 6obw^«iő«do»ór í mSmÍÍSI; "Síbídíi v1_v ; » £ ».md. >. í! ™ S Í2w* wSBL* KíPEK A HATAR8ÖL