Délmagyarország, 2006. szeptember (96. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-27 / 227. szám

FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS Horgászat, kirándulás, bál, disznótor a Tápai Házasok Klubjában Csak a jókedv kötelező Félszáz tápai és algyői ember sorsában az biztosan közös, hogy tagok a Tápai Házasok Klubjában. A 18 éve viruló civil szervezet legutóbbi kirándulására, az algyői horgásztanyára mi is kaptunk meghívót. Disznótoros és friss lekvár illata csalogatja a rcggelizőasztalhoz azokat, akik ráuntak a pecázásra. Az algyői horgásztanyára hivatalosak a Tápai Házasok Klubjának tagjai. Nagy a jókedv, Miklós Pálné Rózsika szórja a poénokat. Harsány nevetés a jutalom. - Nálunk semmi sem kötelező, csak a jókedv - magyarázza az idegennek Miklós Nagy Ferencné Ibolya, a Tápai Házasok Klubjának egyik vezetője. - Huszonöt házaspár tagunk közül mindig annyian jelennek meg a klubfoglalkozásokon, ahányan éppen ráérnek. Kéthetente péntekenként találkozunk a tápai művelődési házban. - Sose unatkozunk, de az év elején azért előre megbeszéljük a programot. Nem zártkörű a társaság, mindenki hívhat vendéget, mi is így cseppentünk algyői létünkre a tápaiak közé - mosolyog Pálföldi Márton asztalos, most éppen vendéglátó. A pecások csendben vannak, egyelőre nincs kapás. Az asztal körül azonban elindul az anekdotázás. Egyik a novemberi diszANYAGIAK gg A tagok közül a páronként beadott v havi 400 forint tagdijat is visszakapja, aki például elmegy a házaspárok klubjának kirándulására. Szinte egész Magyarországot bejárták már, idén Miskolctapolcára mentek - a klubtagok fejenként nyolc-, a vendégek 11 ezer forintért. Az anyagiakat mindig megoldják, s bár a pályázati lehetőségtől elesnek, mégis maradnak a klub formánál, mert így egyszerűbb a gazdasági ügyek adminisztrációja. Pálföldi Márton és felesége Algyőre hívta vendégségbe a tápaiakat Fotó: Karnok Csaba nóvágásról, a másik a szilveszteri mulatságról, a harmadik a jótékonysági bálról, a negyedik a majálisról kezd mesélni. Videók, fotók őrzik az együtt töltött perceket. Egy-egy programon a gyerekek is részt vehetnek. így aztán nem csoda, hogy a klub megalakulása óta felnövekvő (házas)pár már nem a gyerek, hanem a felnőtt jogán jár a foglalkozásokra. - Annyira jól sikerült a disznótor, hogy idén is megrendezzük biztosít Ibolya. - Előtte egy hónappal együtt savanyítottuk a káposztát a töltött káposztához... - Másokat akart megviccelni az egyik asszony, ezért húsgombóc helyett krumplit tekert káposztalevélbe, de véletlenül ő vitte haza - kacag nagyot Rózsika. - Volt ott minden, ami mifelénk disznótoron szokás - veszi át a szót Ibolya férje. - Nem kellett senkinek mondani, mit csináljon, tette a dolgát, s délutánra már elkészült a vacsora. - Azóta is az akkor készített kolbászt, sonkát tálaljuk föl a mostanihoz hasonló kirándulásokon, a közös étkezéshez - folytatja a történetet a klubvezető. Aki akar, süteményt hoz. De nem kötelező semmi. - Sok ismerősre bukkantunk, amikor először részt vettünk a feleségemmel a tápaiak rendezvényén - emlékszik Pálföldi Márton. - Sógor-, komaféle öszszemosódás is kialakult, annyira jó a közösség. Nem divat már, hogy vendégségbe járjunk", talán mert tűi megterhelő lenne a családnak. De így, hogy köztes helyen jövünk össze, s a kiadásokat együtt fedezzük, jobban megfelel mindenkinek. - Segítünk is, ha kell: egymásnak az építkezésben, vagy a tápai templom, a kultúrház kitakarításában. Szívesen föllépünk a Szomszédolón: legutóbb egy paródiát mutattunk be - volt abban Pa-dö-dő, 3 tenor, és három a kislány is - mutatja Dávidné Zsuzsi. A hajtós, stresszes világban kell valami kikapcsolódás - véli Miklós Nagy Ferenc. - Szinte kivétel nélkül kertes házban lakunk, ahol mindig lenne mit csinálni, mégis jó kimozdulni egy kicsit otthonról. Vidám a társaság. Szeretünk együtt lenni. Enynyi az egész. Ú.I. Egy hét futkosás, mire újra rátalálunk önmagunkra Negyedmillió egy ellopott női táska Egy ellopott női táska értéke átlagosan 250 ezer forint, feltéve, ha nincs benne pénz és ékszer. Több is lehet a kár, ha nent tiltjuk le időben a bankkártyánkat. MUNKATÁRSUNKTÓL Az ember agya néha kihagy, a baj megtörténik, az eseményeket pedig nem lehet visszaforgatni. A női táskának hűlt helye, a táskában pedig ott egy ember élete, a papírjai, amelyek nélkül hivatalosan nincs, nem létezik. Az őrület egy hosszú hét végén azzal a rettegéssel is párosul, vajon mennyi időbe telik az összes papír újbóli beszerzése. Az ember aztán, amikor már túl van rendőrségen, mindenen, megnézi az interneten az Ügyfélkapu című honlapot. Felhívja az ingyenes 189-es számot is, a kormányzati ügyfél-tájékoztató rendszert, hogy az is ráerősítsen addig megszerzett információira. Utóbb kiderül, csak egyben tévedtek: az ügyintézéshez nincs szükség a rendőrségi feljelentés jegyzőkönyvének másolatára. De feljelentést mindenképpen tenni kell, hogy letiltsák, körözzék az eltűnt iratokat. Még egy praktikus tanács:. a szegedi okmányirodában interneten időpontot lehet kérni, minden okmányhoz külön: személyi, forgalmi, jogsi, vállalkozói igazolvány. És elkezdődik az utánajárás, remegő gyomorral, egy nap szabadság kiírásával. Reggel nyolckor az okmányirodában aggódást keltő nagyobb tömeg, de az a nyitás után eloszlik a különböző ajtók mögött. Az érkezők sorszámot kapnak az elektronikus ügyfélhívón, amely mellesleg beépíti a várakozók sorába az internetes és telefonos bejelentkezőket is. A verkli a személyivel, lakcímkártyával kezdődik, jegyzőkönyv felvétele, fényképezkedés (vezetői engedélyhez is), csekkek egyenkénti kifizetése. Jó, ha van egy útlevél, vagy születési anyakönyvi kivonat. A számítógép már „látja", hogy a rendőrség körözi az okmányokat, a rendszer, a „szervek" közötti összeköttetés tehát tökéletes. így megyünk tovább, végig a hivatalon türelmes ügyintézők között, akik dolgoznak, mint a gép. Nincs kávészünet, az ügyek mintha nem apadnának, csak szaporodnak. A forgalmi engedély mellesleg ott helyben elkészül, akárcsak a vállalkozói igazolvány, lakcímkártya; személyit és a jogsit egy héten belül hoz a postás. Az okmányirodából az egészségbiztosítóhoz vezet az ember útja, ahol azonnal kap taj-kártyát. Az APEH-nél az adókártyát azonban majd csak az új személyivel intézheti. Az autóhoz kell még zöldkártya is, emiatt a közlekedés-felügyelethez kell kirándulni. Továbbá kell menni a bankba, a letiltott kártyák helyett újakat rendelni, nem beszélve az újságíró-igazolványról. És amikor már minden megvan, lehet elgondolkodni azon, az elkövetkezőkben hol is jelentsük be az új okmányok számát. AMIT FIZETNI KELL A személyi igazolvány pótlása 1500, a lakcímkártyáé 1000 forintba kerül, ez eddig a legolcsóbb kör. Az új jogosítványért 4000, a forgalmi engedélyért 6000, a vállalkozói igazolványért 5000 forintot kell fizetni, egyaránt 2200 forint a taj- és az adókártya. A zöldkártya ára 7 ezer 280 forint. A hivatalokban összesen 29 ezer 180 forintot kell otthagyni. A bankkártyák letiltása és újak igénylése is pénzbe kerül, darabonként ezer és ötezer forint között. A veszteséglistán ott van még az ellopott slusszkulcs okozta költség, a zárcsere az autón, több mint 100 ezer forintért. Ha lakáskulcs is odavész, akár 50 ezret is kifizethetünk az új zárakért. Már csak hab a tortán a mobiltelefon, a pénztárca, és legvégül a szép női táska, amibe mindez belefér. Évről évre hívják Cremonáha a volt hangszergyár-igazgatót A hegedű olyan, akár az ember - lelke van Hegedű és eniber sokban hasonlít egymáshoz. Minél továhh beszélgetünk a hangszerkészítő mesterrel - annál inkább úgy véljük. Embernél sem mindegy, milyen fából faragták, ho^y lenne mindegy ez a hegedű esetében! És lelke is van embernek, hegedűnek egyaránt. Romák György vonóshangszer-készítő mester harmadik emeleti, belvárosi lakásának aprócska műhelyében készíti a hegedűket, brácsákat. Egykor nem itt készítette, hanem a nagy hírű, szegedi hangszergyárban, ahol volt szakmunkástanuló, szakmunkás, művezető és legvégül, nyolc éven át a nagyüzem igazgatója. Igazgatóként sem tudta megállni, hogy a számtalan adminisztratív teendő mellett olykor-olykor ne készítsen el, csupán saját örömére, egy-egy hegedűt. A hangszerkészítés számára mindennél többet jelent. Ebből adódóan, mikor a kétezres évek elején - ahogy egy jó, szegedi gyárat illik - a hangszergyárat fölszámolták, a volt igazgató élete különösebben nem változott meg: nem igazgatóként készítette a hegedűket innentől kezdve, hanem magánvállalkozásban. Ahogyan beszél a hangszerről - mintha emberről mesélne. Embernél sem mindegy - halljuk tőle -, milyen fából faragják, s a hegedűnél sem. Lucfenyőből kell lennie a tetejének, és juharból a többi résznek: a nyaknak, oldalnak, hátnak. E párosítás rezonanciája a legjobb. Az sem mindegy, honnan való a fa, legjobban a boszniai fenyő és juhar szól, na és a szibériai. A jelek szerint minél sanyarúbb helyekről származik a fa, minél inkább kapaszkodnia kellett éltében - annál szebben rezonál holtában. A hangszerkészítő javíthatatlan optimista. Ki vesz hegedűt, brácsát ma, a számítógép segítségével feketén letölthető zenék korában? Valakik mégiscsak vesznek; alaptörvény: ha egy hegedű elkészül, előbb-utóbb meg is szólal. S hogy miként, az sok mindentől függ. A frissen elkészült hegedű kissé még olyan, akár a tanulatlan ember. Sokat kell rajta játszani, mire igazán szépen szól. Egy Stradivari többek között attól is Stradivari, hogy sokan játszottak rajta. Persze egy mesterhegedű már egynapos korában is tökéletes - összehasonlíthatatlanul több időt-energiát öl bele, fordít rá a mester, mint egy sorozatgyártott hangszerbe. Addig cizellál-finomít rajta, míg végül igazán remekmű lesz. A két kategória között ég és föld a különbség. Arukban szintén. - Mondjuk, egy kínai hegedű tokkal-vonóval, tegyük fel, harmincezer forint, és utána még rá kell költeni plusz harmincezret, hogy lehessen vele hegedülni. Amit pedig egy jó nevű cremonai hangszerkészítő állít elő, ennek többszázszorosába is kerülhet - halljuk. Apropó Cremona! Mindig meghívják az őszönte Olaszországban, Cremonában rendezett hangszerkészítő triennáléra. Hívták idén is - most mégsem oda küld hangszert, Hanem egy győri országos kiállításra. F.CS. JAVÍTANI IS LEHET - Csodálatos dolog a hegedűkészítés, ahogyan az évtizedeken át tartogatott, száraz fából élő hangszer lesz. És minden az ember saját keze nyomán! - beszéli a mester. Mint mondja, az ember nem örök életű, a hegedű sem. Ha egy hangszernek kitörik a nyakát, könnyen orvosolható - a hegedű ebben különbözik az embertől -, de ha lélektörést szenved, nehezen. Ebben viszont hasonlít az emberhez. - Micsodát? - kérdezzük meghökkenve. - Lelki törést? - Dehogy. Lélektörést! - így a válasz. Van egy kis fadarab a tető és a hát közt. Ha ütés éri a hangszert, többnyire ott törik el. De javítható. Egy mesterhegedű három hónap alatt készül el Fotó: Schmidt Andrea • MEGYEI TÜKÖR" SZERDA, 2006. SZEPTEMBER 27. Orbán Viktor hazudott. De a legnagyobbat most, 2006 szeptemberében hazudta: akkor, amikor ország-világ előtt kijelentette, hogy sohasem hazudott a választóknak. MSZP