Délmagyarország, 2006. szeptember (96. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-18 / 219. szám

HÉTFŐ, 2006. SZEPTEMBER 18. •MEGYEI TÜKÖR* 7 Mindentudás Egyeteme - Szeged: Vinkó József Fantázia és valóság Mi a scifi? Hogyan segíti a jövőkutatást a képzelet? Van-e összefüggés a kozmikus ka­tasztrófák és a földön kívüli civilizációk kö­zött? E kérdésre is válaszol a Mindentudás Egyeteme - Szeged újra induló sorozata má­sodik előadásán Vinkó József, az SZTE fizikus tanszékcsoportjának egyetemi docense. MUNKATÁRSUNKTÓL - A science-fiction (SF|, azaz a tudományos-fantasztikus iroda­lom, film- és képzőművészet napjainkban vezető szerepet tölt be a szórakoztatóiparban, kasz­szasikert hozó komputerizált fil­mek tucatjai árasztják el évről évre a kikapcsolódni vágyó néző­ket - ismeri el Vinkó fózsef, az SZTE TTK Optikai és Kvantum­elektronikai Tanszékének egye­temi docense. - E kereskedelmi jellegű megjelenés mellett azon­ban a SF-nek vannak lényegesen komolyabb, gondolkodó és gon­dolkodtató irányzatai is. Ezek­ben a művekben gyakran jelen­nek meg olyan kreatív ötletek, elképzelések, melyek valamilyen természettudományos problé­mára keresnek alternatív megol­dást - természetesen nem tudo­mányos módszerekkel, hanem a képzelet segítségével. Figyelemre méltó, hogy ezen ötletekből mi­lyen sok válik később valósággá. Erre a legismertebb példa a 19. századi klasszikus író, Jules Verne, aki korát messze meg­előzve képzelte el és írta le a re­pülőgépet, a tengeralattjárót, az elektromosság által működtetett motort, sőt a holdutazást is. A modern tudomány művelői kö­zött is gyakran találkozhatunk olyanokkal, akik valamilyen SF-műből kaptak ihletet, vagy akár ötletet tudományos problé­mák vizsgálatához, mégpedig olyan is előfordul, hogy tudósok saját eredményeiket SF-művek­ben is publikálják. Mivel széles tömegekhez jut el, a SF-nek na­gyon komoly szerepe van a ter­mészettudományok népszerűsí­tésében, az ismeretterjesztésben. - Előadásomban négy témakör­ből mutatok példákat a SF-mű­vekben megjelenő ötletekre és azok valóságtartalmára - árulja el az 1965-ben született, Szegeden végzett fizikus. Az érintett témák: a csillagközi űrrepülés, az időuta­zás, a kozmikus katasztrófák és a földön kívüli civilizációk köré kapcsolódó kérdések. A Mindentudás Egyeteme - Sze­ged előadása szerdán 18 órakor kezdődik Szegeden az egyetemi TIK kongresszusi termében (Ady tér 10.). Ez - felvételről - pénteken és vasárnap este fél nyolctól látha­tó a Városi Televízió Szeged műso­rán. A Mindentudás Egyeteme a Magyar Tudományos Akadémia tudományos vezetésével és a Ma­gyar Telekom társadalmi szerep­vállalásával jött létre. Magyar Tudományos Akadémia Magyar HTJ Tetekom 1 • • A zeneigazgató a Tiszatájban Aczél Géza, Fenyvesi Ottó, Gergely Ágnes, Tandori Dezső és Villányi László versei, Oravecz Imre és a nemrégiben elhunyt Faludy György prózája olvasható a szegedi Tiszatáj szeptemberi számának szépirodal­mi összeállításában. Lengyel András Kosztolányiról, Balogh Tamás Ka­rinthyról és Nietzschéről írt tanulmányt, Csűrös Miklós Domokos Má­tyás esszékötetét méltatja. Fűzi László a naplóíró Németh Lászlót mu­tatja be a Tiszatáj Könyvek sorozatban megjelent új kötet kapcsán. Bán­ki Eva második regényét, az Aranyhímzést Büky László elemzi, Kollár Árpád például a madzag című kötetéről Ócsai Éva ír. Kass János Ham­let-,, illusztrációiról" Torma Katalin publikál tanulmányt. A Tisza-par­ton mit keresek? című portrésorozatban Molnár László karmester, a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatója vall pályafutásáról, beszél a szegedi operajátszás lehetőségeiről. Végveszélyt jelenthetne egy újabb ciánkatasztrófa A megritkult süllőt sikerült újra elszaporítani a Tiszában A fogás reménye. A Tisza halállománya ma sem teljesen olyan, mint a 2000-es ciánozás előtt volt Fotó: Segesvári Csaba Ahányféle hal, annyiféleképpen alakult a sorsuk a 2000-es ciánkatasztrófa követ­keztében. Sokuk újra elszaporodott, mes­terséges telepítéssel vagy anélkül. De van­nak halak - védett különlegességek, ki­zárólag a Kárpát-medencében fordulnak elő az egész világon - melyek azóta is rendkívül ritkák. Hogyan alakul a Tisza halállománya a 2000-es cianid- és nehézfémmérgezés óta? A Halászati és Öntözési Kutatóintézet állo­mányfelmérő vizsgálatai rendkívül tanulsá­gosak. A gazdaságilag is fontos halfajok kö­zül három ritkult meg katasztrofálisan a mérgezéskor, s azóta mindháromnak helyze­te másként alakult. - A süllő ismét gyakori lett, s ebben nagy szerepe volt a horgászok, halászok végezte ivadéktelepítéseknek is - mondja Györe Ká­roly, az intézet halászatbiológusa a Mártélyi Tájvédelmi Körzet jubileuma kapcsán. A menyhalból azonban máig csak negyedannyi van a mérések szerint, mint a ciánozás előtt. Ez annak is betudható, hogy nem telepítik. Bár mesterséges szaporítása megoldott, na­gyon nehéz, mert az ikra rendkívül érzékeny a legkisebb hőmérséklet-változásra is. A bu­saállomány magától regenerálódott. Ennek egyáltalán nem örülnek a szakemberek, mert ez a tájidegen hal táplálékkonkurense az ős­honosak ivadékának. Érdekesen alakult a védett - az egész vilá­gon kizárólag a Kárpát-medencében megta­lálható - magyar, illetve a német bucó hely­zete is. A mérgezés fqleg a magyar bucó élő­helyét érintette, így rendkívül megritkult. Az áltála benépesített területet a mellékfo­lyók magasabb területeiről érkező német bucó foglalta el. Mára kezd visszaállni az eredeti helyzet - azért is, mert az intézet időközben kidolgozta e hal mesterséges sza­porítását, és magyarbucó-ivadékokat is tele­pített. A szintén csak a Kárpát-medencében élő, védett selymes durbincs állománya ti­zedére zsugorodott. Az, hogy például Mind­szent környékén is találtak belőle példányo­kat - korábban főleg a Felső-Tiszán élt -, nem a terjedését jelzi, hanem azt, hogy a mérgezés elől lefelé menekülő példányok némelyike túlélte a katasztrófát, és le is ív­hatott. Hogyha a mérgezés - esetleges újabb ciánkatasztrófa nyomán - megismétlődik, akkor a különleges, ritka halak végveszélybe kerülhetnek. F. CS. JEGBE FAGYVA IS MEGEL Vannak halak, melyek épp a mérgezés nyomán szaporodtak el. Ilyen az ezüstkárász és a törpeharcsa, mely azonnal betöltötte a tömegesen elpusztult más halak élőhelyét. Mára visszaszorultak, s ebben a ha­lászatnak is nagy szerepe lehetett. A távol-keleti ó'shazájú, behurcolt amuri gébbel még rengeteg gond lesz. Rendkívül ellenálló - jégbe fagyott példányok kiolvasztva újra elúsznak az őshonos halak ivadé­kaira nagyon veszélyes. Északról terjed, a Tisza felső szakaszainak holtágait már elözönlötte - s ahol el­szaporodott, onnan eltűnt például a védett, ritka lápi póc Csongrád megyében és a szerbiai szakaszon is megjelent. Szabó Gábor rektor: A jövőt a három kar együttműködésében látom A szegedi tanárképzés jövője a tét - Újfajta integráció Presztízsharc volt, a szenátus döntése után is maradt nézetkülönbség a Sze­gedi Tudományegyetem (SZTE) Böl­csészettudományi Kara (BTK) és Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskolai (JGYTF) Kara között. De a BTK-n el­kezdődött az új típusú, öt (3 + 2) éves tanárképzés, ugyanakkor az óvodape­dagógus-, a tanító-, a gyógypedagó­gus-képzés, valamint a készségszakok a JGYTF karoff maradnak. E kettős­ségről kérdeztük az érintett karok ve­zetőit és az SZTE rektorát. - Megváltozott a törvény, megszűnt a két­ciklusú képzés, vagyis nem tartható fönn tovább az eddigi struktúra - rögzítette ki­indulópontját a BTK dékánja, Almási Ti­bor. A bolognai folyamatnak nevezett vál­tozás értelmében az első három évben mi­nimális, majd az ezt követő kétéves mes­terszinten jelentős óraszámú pedagógiai képzést kapnak a tanárnak készülők. így a szenátus döntése arról szól, a pedagógiai tárgyakat eddig is oktató két kar közül melyik szervezze meg a tanárnak jelent­kezők speciális képzését. Fél évszázad fölhalmozott értékei A BTK-hoz tartozó tanszékcsoport több mint fél évszázada foglalkozik pe­dagógusképzéssel. A tapasztalatok gaz­dagságára utal, hogy a BTK, a TTK és a zeneművészeti kar hallgatóinak az egye­tem által fönntartott, de más általános és középiskolákban egyaránt szerveznek tanítási gyakorlatot. A tudományos színvonal jellemzésére az itteni három nagydoktort, a számos minősített okta­tót, a doktori iskolát, az itt született tan­könyveket, a Magyar Pedagógia című szaklap itteni szerkesztését említette Almási Tibor. Szerinte e pedagógia-pszi­chológia tanszékcsoport olyan tudomá­nyos eredményeket, intézményszervező apparátust tud fölmutatni, amely garan­ciája a megújulásnak. - A sikeres modernizáció eredete a ha­tékony tudásátadás. A tanárképzés kor­szerűsítésére többféle modell létezik. A szegedi képzés arculatának kimunkálá­sa még nem zárult le, hiszen a mester­szint akkreditálása az elkövetkező hó­napok feladata. De a befogadó iskolai környezetet is föl kell készíteni a válto­zásra. Ennek koordinálása is a BTK fel­adata - magyarázta a dékán. A párhuzamosságok fennmaradását látja a legnagyobb problémának Almási Tibor. Vagyis a BTK, illetve a TTK tan­székeihez (például magyar, illetve mate­matika) hasonló a JGYTF karon is léte­zik. A pedagógia és pszichológia tanszék „duplázódása" viszont indokolt egyrészt KREDITEK A tanárképzés átalakulásának ará­nyairól képet ad a kreditek megosz­lása. Az első hároméves bachelor szinten az első szakot 120, a máso­dikat 50 kredit mértékben hallgatja a diák, miközben 10 kreditért pedagó­giai ismereteket szerez. A kétéves mesterszinten 80 kredit a szakmáé, 40 a pedagógiáé, aztán a szakdolgo­zat leadását követően 30 kredittel azonos a közoktatási gyakorlat. az eddigi szakokon (a JGYTF-en 2009-ig, a BTK-n 2010-ig) kifutó képzé­sek lezárása miatt; másrészt a BTK-hoz került új, osztott formájú tanárképzés és a JGYTF-en most bővülő óvodapedagó­gus-, gyógypedagógus- és tanítóképzés miatt. „A szenátus rosszul döntött" - A szenátus rosszul döntött, amikor a tanárképzést nem a JGYTF karra helyezte - jelenti ki Galambos Gábor. A főigazgató úgy véli: a tanárképzés pedagógiai elemei­nek - például neveléstörténet, bevezetés a pszichológiába, didaktika - együttes okta­tása lenne gazdaságos - az óvodapedagó­gus- vagy gyógypedagógus-képzésben részt vevőktől kezdve például a matema­tika, magyar szakosokon át egészen a ze­netanárokig. De szerinte stratégiailag is rossz a döntés, mert a tanárképző főisko­lai kart megfosztja az ez irányú továbbfej­lődési lehetőségtől. - Most struktúraváltáson dolgozik a főiskola vezetése: ötéves stratégiai terv alapján átalakítjuk, mostani képzése­inkhez igazítjuk a szervezet szerkezetét - magyarázta a főigazgató, aki szerint a világos jövőkép alapján minden oktató el tudja dönteni, hogy megy, vagy marad ezen a képzőhelyen. E stratégiai terv megvalósításához kérik a szenátus tá­mogatását. Ezzel lezártnak tekintik a ta­nárképzés körül kialakult vitát. „A karok közötti határok lebomlanak" A JGYTF-nek 32 négy évfolyamos osztatlan képzéshez volt humánerőfor­rása. Ezzel szemben a jövőben 15-20 két évfolyamos felsőfokú szakképzés­ük, továbbá 10-12 három évfolyamos bachelorképzésünk, illetve 5-6 mester­képzésük lesz. Mindehhez a jelenlegi 440 személy nagyon sok. Az elvándor­lás beindult. Ebben a tanévben, első lé­pésként, várhatóan 150 kollégától kell megválniuk. Ennek az anyagi terhét - a főiskolai kar főigazgatója szerint ­egyedül nem viselhetik, a végkielégíté­sek kifizetése az egyetem egészének problémája. - A tanárképzés fontos képzés volt és marad a Szegedi Tudományegyetemen ­rögzíti alapállását Szabó Gábor rektor. ­A szenátus szakmai döntést hozott, mely a nemzetközi szintit tanárképzést szolgálja. A jövőt a három kar együtt­működésében látom. Ennek része, hogy a két egyetemi kar foglalkoztasson jelen­leg ma még a tanárképző főiskolai karon dolgozó oktatókat. Kétségtelen, a JGYTF hallgatókat veszített, de a sze­kunderképzéssel, felnőttek oktatásával, új szakok indításával minden ott ma­radt oktatónak lesz munkája. Hosszú evolúciós folyamat eredményeként, a nemzetközi trendeknek megfelelően: a karok közötti határok lebomlanak, mint ahogy már jelenleg sincsenek ilyen hatá­rok a tudományos projektek megvalósí­tásakor, s az egyetemi struktúra alapját majd az intézetek jelentik. Ugyanakkor új integráció elé néz a magyar felsőokta­tás: kialakulóban vannak a nagy regio­nális kutatóegyetemek, miközben a je­lenlegi 72-ről jelentős mértékben csök­ken az intézmények száma. E változá­sok közepette a Szegedi Tudományegye­tem profiljának egyik meghatározó ele­me marad a tanárképzés. Ú. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom