Délmagyarország, 2006. szeptember (96. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-02 / 206. szám

6 •MEGYEI TŰKOR" SZOMBAT 2006. SZEPTEMBER 2. Irániak, románok, kínaiak vizsgáztak Mátyás király a kedvencük Az izgatott Wang Yar Rang a magyarságáért vizsgázik Fotó: Schmidt Andrea Ahhoz, hogy egy itt élő külföldi magyar állampolgárságot kapjon, vizsgát is kell tennie. A magyar történelemről, kultúráról, alkotmányról kérdezik írásban és szóban. A magyarként születetteknek ez könnyűnek tűnik, de azért próbát tettünk, a sportszerűség jegyében viszont teljesen felkészületlenül mentünk vizsgázni a megyeházára. A teremben tizenheten - szerbek, románok, kínaiak, irániak - várakoztak az írásbeli vizsgára: valaki még feszülten lapozgatta a tankönyvet, más nyugodtan hátradőlve várt a kezdésre. A tíz kérdéses, összesen húsz pontos teszt megoldására fél órát kaptunk, tizenegytől már átment a vizsgázó. Többek között meg kellett válaszolni, hogy ki írta a Nemzeti dalt, hány évre választják a köztársasági elnököt, és hogy melyik csatában nyert Hunyadi a török ellen. Néhány kérdésen bizony el kellett gondolkodnunk, például, hogy a honosítást ki engedélyezi. Egy hibával mégis megfeleltünk - igaz, volt aki hamarabb végzett. Mint minden vizsgán, kisebb sutyorgás, puskázás itt is előfordult, a figyelmeztetés után azonban minden „állampolgárjelölt" fegyelmezetten dolgozott. Már a teszteket javították, miközben a bizottság elkezdte a szóbeli vizsgákat. Az itt húzott A és B tételek között már voltak szent-györgyi kínaiul A folyosón Szauter Hilda, a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal koordinációs és személyzeti főosztályvezetője arról beszélt, hogy a vizsgázók háromnegyede ma már a környező országok magyarlakta részeiről jön, a mentességi kör kiszélesítése miatt pedig egyre kevesebb a vizsgázójuk. Amelyen mi is teszteltük állampolgári ismereteinket, az volt idén a harmadik. talán még lesz egy az év végéig. A magyar állampolgársági vizsga egyébként viszonylag liberális, viszont nem elég hozzá magyarul beszélni olvasni és írni is tudni kell. A dolgozatok között most is akadt olyan, ami válaszolt ugyan a híres tudósok nevét firtató kérdésre, de Szent-Györgyi Albertet kínai írásjelekkel írta le. Ez sajnos nem fogadható el. olyanok, amelyek a magyar állampolgárokat is megizzasztották volna. Például a választásokkal, az alkotmányos kötelezettségekkel kapcsolatos, vagy az Állami Számvevőszék, az országgyűlési biztosok, a fegyveres erők feladatait, hatásköreit taglaló. - Melyik bírósághoz fordul, ha el akar válni? Ha nem tetszik az ítélet, milyen lehetőségei vannak? - kérdezték az egyik vizsgázót. A válaszok kissé akadozva, segítséggel ugyan, de végül is jöttek. A szóbelire várt a folyosón az egyelőre még román állampolgár Nicoleta Manea, aki hat éve él Dorozsmán, Szegeden dolgozik, és a barátja magyar. Azt mondta, a teszttel alig volt gondja, a szóbelitől azonban tart egy kicsit. - Sokat tévéztem, olvastam, ha valamit nem értettem, megkérdeztem vagy megnéztem szótárban - mesélt a felkészülésről. Hozzátette: munkája is segítette, hisz egy boltban eladó, ott pedig sokat kell beszélnie. Kínai főnökével érkezett, aki izgatottan sétált föl-alá, ugyanis ő is vizsgázni jött - először a családjából. - Csupá jó emberrel tálákosztám itt, itt van á Kálávin téren üzletem is - beszélt akcentussal Wang Yar Bang. A férfi tizenöt éve él itt, öt éve felesége, két éve pedig a gyerekei is követték. A kisebbik gyerek most aput „korrepetálta", ő ugyanis már magyar iskolába jár. Nikivel az üzletben magyarul beszélnek, így gyakorolhatja a nyelvet munka közben is. A korlátnak támaszkodva várta vizsgázó, várandós feleségét a neve eltitkolását kérő, húsz éve itt élő iráni orvos. Neki már csak a neje miatt kell izgulnia - maga pár éve már magyar állampolgár. - Ha megszületik a gyerekünk, ő már szinte azonnal magyar lesz - mosolygott a férfi, aki Magyarországot azért szereti, mert itt nyugalom, béke van, az emberek pedig aranyosak. A pár kedvenc magyar történelmi személyisége Mátyás király, aki felvirágoztatta az országot, hódított és még igazságos is volt. Az iráni férfi szerint ez volt Magyarország utolsó virágkora. Nem tudtunk vele vitába szállni. TOMBÁCZ RÓBERT Tehén, kutyapiszokkal Szóltam én már műtehénkéről, de az más volt. Akkori hírjárat szerint valahol Amerikában olyan szerkezetet találtak volna föl, amelyet meg lehet etetni friss füvekkel, esetleg abrakkal, mindenféle vitaminnal, és tejet adott volna. Nem áltatom magamat, jól kinevettem ezt a gépezetet, bár nem tudom, a mostani tejek miként készülnek. Nem biztos, hogy valamennyi vállalná születési helyeként a tehén tőgyét. Most másféle műtehénkéket termett az emberi lelemény. Talán nem üti le bakó a fejemet, ha ezért is elmosolyintom magamat. A minap a rádió háromnegyed órát áldozott arra, hogy műanyagból domborított és csúcsosított tehénkéket raktak ki a székesfőváros utcáira. Egyiket-másikat láttam is, képernyői közvetítéssel, és aranyos bumfordiságuk, meg az erőszakolt esztelenségük megrezegtette a rekeszizmomat. Azt időtlen idők óta hallom, hogy Budapest a legnagyobb magyar falu, de igazi tehenek már a falvakban is alig vannak. Méltó tehát a téma országos és nyíltszíni vitára. Vandálok kezére, és lába elé kerültek a jámbornál is jámborabb jószágutánzatok, de ezt előre lehetett volna tudni. Nekik édesmindegy, szemeteskukákat borigatnak-e föl, vagy szobrokat rongálnak, törni, zúzni, fújós föstékkel megszentségteleníteni, eddig ér csak a zsenialitásuk. Előjöttek ezek a rémtettek is, és én se hiszem, hogy a régi gulásgyerek bunkósbotos vehemenciája dolgozott volna bennük. És természetesen olyan ötletek is előbugyborékoltak, hogy. pásztorolni kellett volna a szabad ég alatt éjjel is, nappal is, valamennyit, külön-külön. A nyájas hozzászólók egy része oltári blöffnek nevezte a kezdeményezést. Nem csatlakoztam lélekben hozzájuk, de el se utasítottam gondolataikat. Ott van az a sok - egyre kevesebb - fővárosi gyerek, leginkább csokireklámból ismeri a tehenet, esetleg lila változatban, hadd lássanak kétfejűeket is - amelyikeknek az elején is fej van, meg a hátulján is -, meg kétfarúakat is. Tetszeni szokott mindig, ha gyereknevelési szempontok jönnek elő, de ez azért lehet marhaság is. Az értük lelkesedő másik részben olyan szalajtós is termett, aki azt mondta, azért is időszerű volt együtt lépnünk a fejlett nyugattal, mert családi vonulásokkal sorba vizitálván a teheneket, rájöhetünk, mennyire tele van kutyapiszokkal a város. Hogyne örülnék, ha a környezetnemesítő előbbiek mellé a hétköznapi környezetvédők is fölsorakoztak. Lehet nézni a megvandálosított tehénkéket elölről is, hátulról is, alulról is, fölülről is, jobbról is, balról is, és lám, mindegyik más nézetet eredményez. Ennél nagyobb ágyúval még verebekre se lőttek. És ennél meszszebb talán soha nem juthattunk a normális észtől - de ezt csak én gondoltam hozzá. Akár országos vetélkedőt rendeztek volna, hogy szakemberek közreműködésével eldönthessék, ki ma a legnagyobb marha Magyarországon. Száz üres zacskót adtam volna a győztesnek, kutyagumi gyűjtögetésére. Nagy szerencsénk, hogy a művészet örök. Állítólag. H. D. Melbourne-i ajándék a szegedi villamosvezetőnek Egy melbourne-i villamos modelljét kapta ausztrál drukkerétől Szegeden Klonkáné Kiss Borbála, a leggyorsabb magyar villamosvezető-nő. Az ajándékot AlfLazer, a Nemzetközi Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség egyik vezetője pénteken adta át a SZKT munkatársának, aki idén tavasszal nyerte meg az első hazai villamosgyorsulási versenyt. A Melbourne-ben, Ausztráliában éló sportvezető - aki az 5. egyetemi-főiskolai squash világbajnokságon tartózkodik a Tisza-parti városban - elmondta, három hónappal ezelőtt olvasott a gyorsulási versenyről, ezért hozott magával egy villamosmodellt, amellyel meglepte a győztest. A zombori Bottyán Imre centenáriuma MUNKATÁRSUNKTÓL Széles rokonsága mellett a falu polgármestere, Szegvári Ernőné is köszöntötte századik születésnapján tegnap a kiszombori idősotthonban lakó Bottyán Imrét. Az idős férfinak egyébként egy lánya és két fia született, van két unokája, négy dédunokája és már két ükunokája is. Imre bácsi korához képest jó egészségnek örvend, örült a kedves köszöntésnek és egy pohár pezsgőt is megivott áz ünneplőkkel - igaz, csak alkoholmenteset. Bottyán Imre fiatalon kétkezi munkás volt: a mezőgazdaságban dolgozott, illetve kőművesként. Most - egy dolgos élettel a háta mögött - többnyire pihen, tévézik, rádiót hallgat. Csak azért nem tesz nagyobb sétákat, mert egy évvel ezelőtt, amikor a helyi labdarúgók egyik meccsére ment ki, megbicsaklott a lába egyébként máig nagy focirajongó, a helyi csapat afféle kabalaembere. Hogy szerinte mi a hosszú élet titka? - A jó munka, a csöndös munka - mondta szerényen mosolyogva. Bottyán Imre bácsi jó egészségben érte meg a századik esztendőt Fotó: Szabó Imre Az idősotthon két meglepetéssel kedveskedett Imre bácsinak a jeles ünnep alkalmából: egy gyönyörű tortával ajándékozták meg, ráadásként pedig - mivel nagyon szereti a nótát - muzsikust is hívtak hozzá. Sztojkó Mihály makói prímás szívvel-lélekkel húzta neki. Szentes Városért Emlékérmet kapott a citerazenekar Harminc éve pengetik a húrokat Szentes Városért Emlékéremmel tüntette ki a város önkormányzata a Pengető citcrazenekart. Az együttes harminc éve ad elő népdalokat: együtt zenél a pénzügyi tanácsadó, az állatgondozó, az agrármérnök, a vasutas és a szakács. - Magyar népdallal az élet minden fontos érzelmét el lehet mondani - mondja lelkesen Kornélia. - Aki énekel, annak a lelke finomodik, átalakul a személyisége. Kornélia mellett énekel a csapatban Petesné Trupulai Erzsébet pénzügyi tanácsadó, a fiatal Szeri Szilvia és Vass Andrea, Földesi Márta állatgondozó, Őze Csaba vasutas, Bárányi Imre agrármérnök és Laczkó Péter fábiánsebestyéni szakács. Az együttes járt már Lengyelországban, Romániában, Bácskatopolyán, de szeretne eljutni Szentes európai testvérvárosaiba is. B. G. Országszerte ismerik és becsülik a népzenei találkozók résztvevői a Pengetőt. Most Szentes önkormányzata kitüntette a zenekart, amelynek vezetője, Mélykútiné Németh Kornélia azt mondta, ez azért különleges pillanat, mert szakmai díjuk van már bőven most a közösség elismerését kapták meg. Harminc éve muzsikálnak együtt. Először Joós Józsefné vezette az együttest, Nelli huszonhat éve válogat a megtanulandó dalok között. Mint mondja, a versenyekre való felkészülés a tervezéssel kezdődik, ki kell találni, hogyan épüljön föl, milyen dalokból álljon a csokor. A citerázás Szentesen nagyon népszerű ez a megye egyetlen városa, ahol a zeneiskolában működik citeratanszak, s a fiatal növendékek érdeklődése jelzi, van jövője a hangszernek a Dél-Alföldön. Elsősorban a hagyományok ápolása a fő vállalt feladata a Pengetőnek. Színpadon a Pengető. Az Arany Páva-díjat négyszer nyerték el ARANY PAVA NEGYSZER Az Arany Páva-díjat eddig négy alkalommal ítélte oda a szentesi Pengető citerazenekarnak a Kórusok Országos Tanácsa. A Vass Lajos népzenei versenyen nívódíjat nyert az együttes, a Duna Televízió Pentaton népzenei versenyén első helyet szerzett, a Csongrád megyei közgyűlés alkotói díjjal tüntette ki a csapatot. Fotó: Tésik Attila