Délmagyarország, 2006. szeptember (96. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-15 / 217. szám

•MEGYEI TÜKÖR* PÉNTEK, 2006. SZEPTEMBER 15. Alany és az ősz Az ősz lassan beveri a nyár ablakait, a falakat sár­gábban üli meg a nap. A lány és én megkezdtük újabb tanévünket az el­idegenedés romos iskolájában. A tantárgyak beszé­desek: dac, büszkeség, önkínzás, becsapás, kiszorí­tósdi. Ha nagy ritkán látjuk egymást az utcán, za­vartan mosolygunk, legfeljebb biccentünk, de nem állunk meg. Amelyikünk megtorpan, vesztett. Ön­feladáslenne... Bámulom őt a fodros őszben. Alakját első pillan­tásra kiszűröm a tömegből. Amikor elhalad mellet­tem. megérintem a karját - köszönés helyett -, s szemem sarkából utánanézek. De már megyek is tovább. Nem fordulok többé hátra. Ha megkérdez­né, miért, rávágnám: nehogy sóbálvánnyá váljak... Ha megkérdezné... De mi már rég nem beszélge­tünk. mert nem élünk egy fedél alatt a szerelem­mel, a barátsággal. Konokságból vagy kényelemből arra várunk, hogy a másik nyúljon a telefon után, vagy villámpostán üzenjen: „Rég láttalak. Hogy vagy Sokszor eltűnődöm: látása öröméért valaha ma­gas grádicsokon lépdeltem az égiekhez hálát rebeg­ni. Érdemes volt koptatni a lábam ? Bizonyára. Hányszor, de hányszor képzeltem, hogy ha egy­szer aranymosáshoz mérhető alapossággal vizsgá­lom meg a lelkét, rábukkanok a titokra: miért is bé­nít a varázsa. Ám a pillanatot, amikor azon a régi őszön szétáradt bennem a sarkantyúzott szenve­dély, nem tudtam megfejteni. Mintha viharban ho­mokszemek után kapdostam volna. (A testével könnyebben boldogultam: gombostűre tűztem az őt felépítő DNS-lánc apró szemeit. Érezni véltem összekapaszkodó sejtjeit, amint sebesebben űzik a vért az ereiben, felszítják szemtpgara tüzét.) Bámulom ót az érett őszben. Messziről látom, amint lábai - móresre tanítva a gravitációt - el­emelkednek a talajtól, vállain szárnyak nőnek, s teste a kobaltkékre mélyült végtelenbe száll. Oda, ahol Isten két tenyérrel formázza, és pályára löki a csillagokat. Tüdőm, hogy nem követhetem ót, mert a sors könyvében meg van írva: egymás nélkül mú­lik el az életünk... Évmilliárdok múltán porhüvelyünk atomokra bomlik: részecskeként bolyongunk a térben, mdjd molekulákká, sejtekké, szövetekké egyesít minket az a gigantikus, örök akarat, amely új világegyete­met teremt. Ki tudja, hányadikat az időben. Az ősz, az évszakok, a Föld, a Naprendszer már emlék sem lesz akkor, mert nyom nélkül eltűnnek az emberi értékek, szertefoszlik az értelem. Vajon újjászületik-e még egyszer az élet ? » Felfoghatatlanul távoli mindez. Mi ketten most csak azt tudjuk, hogy az északi féltekén majd húsz évvel ezelőtt bekofrogtatott egy szép ősz, amelynek nagy szíve volt: mohón kortyolva önnön vérét szét­feszítette a bordákat, kinőtte a testet. Aztán mint egy óriási labda pattogott a város utcáin, a kertek­ben. végül a Tisza-parton fennakadt az állva alvó jegenyék kesze-kusza ágain. Ott találtunk rá. Árván, egyedül. És hazavittük. JURKOVICS JÁNOS Kiss Adrienn egyetemista tanárnak készül, de úgy gondolta, szabad­idejében még egy szakmát meg­tanul. Az idén beiratkozott a sze­gcdi Hansági középiskolába cuk­rásznak. A harmadéves bioló­gia-angol szakos hallgató úgy gon­dolja, a mai világban nem árt több lábon állni. A Szegedi Tudományegyetem har­madéves biológia-angol szakos hallgatója, Kiss Adrienn gondolt egy merészet, és beiratkozott a Hansági Ferenc Vendéglátó-ipari, Idegenforgalmi Szakiskolába és Szakközépiskolába cukrásznak. Elhatározása szüleit is meglepte. Persze tudták, Adrienn, ha teheti, szívesen „sütkérezik" a nagyma­mával. Azt viszont ők sem gondol­ták, hogy az egyetemi évek alatt lányuk ilyen elfoglaltságot is vá­laszt. Adrienn nyári munkával és korrepetálásokkal gyűjtötte össze a huszonötezer forintos féléves tandíjat. A halk szavú, de határozott Adri­enn egyáltalán nem csodabogár, csak ügy érzi, belefér még az idejé­be egy másik szakma elsajátítása. Egyetemi óráit úgy rendezte, hogy azok ne ütközzenek a szakiskolai oktatással. - Ha gyakorlaton vagyunk a cuk­rászdában, mint ezen a héten is, ak­kor hajnal ötkor kelek, mert hat óra­kor kezdjük a munkát. Körülbelül délután háromra végzünk, azután megyek az egyetemi órákra. Este tíz­re érek vissza a koleszba - mesél idő­beosztásáról Adrienn, aki a cukrá­szatról máris olyan szakmaisággal beszél, mintha világéletében a süte­mények között forgott volna. Szeré­nyen, de hamiskásan megjegyzi: fi­gyelsz ember az órákon és a gyakor­laton is. Az egyetemista lány jelenleg az A Cappella cukrászdában, a tortarész­legen tölti gyakorlatát. Csillogó sze­mekkel magyarázza, hogyan készí­tik a fehér- és tejcsoki bevonatú gesztenyeszívecskéket és mire kell ügyelni a rizses szelet meg a firenzei mákos készítésénél. Az édesszájú, nassolós, mégis filigrán lány min­dent megkóstol. Gyengéje a cukrász­da zserbója, fagyija és marcipánja. - A suli korszerű tankonyhájában fonott kalácsot, brióst és kakaós csi­gát is készítettünk, amit a hétvégén megcsináltam anyuéknak is. Mit mondjak, díjazták - mondja nagy boldogan a tanárjelölt cukrász. Hangsúlyozza: azért választott még egy szakmát, mert a mai világban nem árt, ha az ember több lábon áll. A kutatás nem vonzza, mert sokáig kell várni a sikerre. A cukrászdában viszont mindennap lehet alkotni. Azért, hogy minél jobban elsajátítsa a szakmát a Hanságiban, egyetlen tárgyból sem kért felmentést, sőt még a testnevelésórákra is szívesen jár. Azt mondja, a testmozgás nem árt a tanórák között, ezért úszik is rendszeresen, az pedig már csak hab a tortán, hogy egyik szenvedélye a motorozás. Bár még csak úrvezetői jogsija van, de nagymotorra is sze­retné megszerezni a vezetői enge­délyt. Es hogy teljes legyen az élete, az egyetemi kórusban énekel heten­te két alkalommal. CS. G. L. MARCIPANZSIRAF Adrienn szenvedélyes gyűjtő. Bioló­gusként ugyan jobban vonzódik a nö­vényekhez, mint az állatokhoz, de ked­venc kabalafigurája a zsiráf. Bármi­lyen tárgyon meglát egy zsiráfot, azon­nal megveszi. A készletből azonban még hiányzik a marcipánzsiráf. - Ilyet még egyetlen cukrászdában sem lát­tam. Ha lesz rá módom, azonnal meg­formázom a kis kedvencemet, és nyil­ván igazi marcipánból. Kiss Adrienn tanárjelölt cukrászatot is tanul Egyetemista a torták között Fotó: Karnok Csaba Adrienn élvezettel díszíti a tortát Kelet-Európai Hulladékleidolgozó ós Környezetvédelmi Zrt. DÉLÉP Ipari Parkban (Dorozsmai út 35.) folyamatosan VAS-, LEMEZ-, SZÍNESFÉM- ÉS PAPÍR­HULLADÉK-FELVÁSÁRLÁS MAGAS ÁRON! Tel./fax: (62) 311-125, 06-20/459-9913, www.ereco.hu HASZNOSAT A HASZONTALANBÓL! SZERETNÉL MANÖKEN LENNI? FOTÓZÁSON. DIVATBE­MUTATÓN RÉSZT VENNI? ÖNBIZALMAT SZEREZNI? MEGTANULNI TÁNCOLNI, SMINKELNI? AKKOR CSATLAKOZZ AZ EZERARC CSAPATÁHOZ! CSOPORTOK: Gyerek: 4-10 óv Tini: 10-16 év Felnőtt: 16 évtől Fiúk, lányok jelentkezését várjuk! BEIRATKOZÁS: 2006. szeptember 17., vasárnap 16-17-ig Szeged, Bartók Béla Művelődési Központ Szeged, Vörösmarty u. 3. Információ: 06-70/3814-911 Minden A Prímagáz nem ismer lehetetlent! Olyan helyre költözne, ahol nincs vezetékes földgáz? A Prímagáz tartályos PB-gáz segítségével meghitt hangulatot varázsolhat a lakásába, bárhol az ország területén. A tartály a föld alatt, Illetve a föld felett is elhelyezhető, a Prímagáz egyedülálló újítá­sának, a Mobil Tartályának köszönhetően akár 2 nap alatt! Nincs lehetetlen. Találjon rá álmai telkére és találjon rá a Prímagázra! A sikeres találkozásban most testre szabott fizetési konstrukciókkal segítjük! A részletekért hívja a Prímagáz Vevőszolgálat (06) 40 45-50-50-es kék számát, vagy látogasson el honlapunkra a www.primagaz.hu címen! *Az ajánlat csak adott feltételek teljesítése esetén vehető igénybe. Most akár ingyen telepítesse* vagy Mindenhol otthon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom