Délmagyarország, 2006. augusztus (96. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-01 / 178. szám

KEDD, 2006. AUGUSZTUS 1. • MEGYEI TŰKOR­7 Egyelőre továbbra is rejtély; hogy miért gyújtották fel Pénzes Henriettát „A lányom ezt soha nem heveri ki" Pénzes Sándor: Az égés nyomai eltüntethetők, a lelki sérülések viszont kitöröl­hetetlenek Fotó: Schmidt Andrea Hiába próbálják Pénzesék megfejteni, miért gyújtották fel a lányukat, nem találnak magyarázatot. Valószínűleg azért, mert nincs is ésszerű válasz a kérdésre. A magyarcsanádi házaspár a tragédia óta a fővárosban él, órákat töltenek a 18 éves Heni ágya mellett. Kérdéseinkre az apa, Pénzes Sándor válaszolt. - Mielőtt bármit kérdeznék, kérem, beszéljen arról, hogy van Heni1 - Nehéz erre a kérdésre pontosan vála­szolni. Állapota továbbra is súlyos, élet­veszélyes, de stabil. Altatják, géppel léle­geztetik, mesterségesen táplálják. Orvo­sai szerint az előttünk álló egy hét még kritikus lesz. Megkezdik a hátáról eltá­volítani a megégett bőrfelületet, ami sok veszélyt hordoz. - Július 20-án egyik pillanatról a má­sikra megváltozott az életük. Milyen körülmények között, egyáltalán kitől tudták meg, hogy mi történt a lányuk­kal? - Azon a napon a feleségem is és én is dolgoztunk. A feleségemet felhívta egy ismerős rendőr, megkérdezte, ugye van egy Henrietta nevű gyerekünk, majd az igenlő válasz után azzal folytatta, hogy baj történt, menjen be a makói kapi­tányságra. Részleteket nem közöltek. Kisvártatva engem is behívtak, meg a lá­nyom barátnőjét, Tímeát is. Előző este együtt mentek Makóra. A kapus is is­merősvolt, megkérdezte, tudom-e, hogy mi történt a lányommal. Mondtam, hogy nem. Majd bent megmondják ­mondta, és mutatta, merre menjünk. - Akkor mire gondoltak, mi történ­hetett Henriettával ? - Mivel a lányom nagykorú, sejtettük, hogy nem ő csinált valamit, hanem őt érte valami. Találgattunk. Azt hittük, bántották, megverték. Vártunk. Órákig nem történt semmi. A nyomozók ld-be járkáltak, izgatottan beszélgettek, de semmit nem mondtak. Végül fél három előtt egy tiszt behívott bennünket, a fele­ségemet, Tímeát és engem egy irodába. Azt mondta, nem kertel, Henriettát fel­gyújtották, sérülései rendkívül súlyosak, a fővárosba szállították. Akkor még nem beszéltek nemi erőszakról, azt később közölték velünk. Összeomlottunk. Azt sem tudtuk, hogy mit csináljunk. Tímea elmondta, hogy meddig volt Henivel, ki volt velük, hogy a lányunk egy makói fiúval, Simon Norberttel találkozott. - Akit éppen a hét végén akart bemu­tatni önöknek. - A lányom az ilyesmit az anyjával be­szélte meg, de így volt. Heni azt mondta az anyjának, hogy Norbi nagyon udvari­as, nagyon figyelmes, nagyon kedves ve­le. Szegeden tanul, egyetemre jár, pszi­chológusnak készül, és szeretné elvenni feleségül. - Most pedig nem törődik vele. - Furcsán viselkedik, nem érdekli a barátnője állapota, pedig neki kellett volna akkor hajnalban vigyáznia rá. Én hasonló helyzetben nem lennék ilyen közömbös. Mindent elkövetnék, hogy kézre kerüljön a tettes. - Már korábban meg akartam jegyez­ni: bámulatos, ahogy az újságírók ro­hamait állják. Miért teszik, egyáltalán honnan veszik ehhez az erőt? - Ennek két oka van. Az egyik: talán a minket ért tragédia felhívhatja a figyel­met arra, hogy milyen veszélynek van­nak kitéve a gyerekek. A másik: tizenöt év felett minden gyerek megpróbál önál­lósodni, a miénk sem volt kivétel. Töb­bet kell velük beszélgetni az életről. - Gyakorlatilag a fővárosban élnek, naponta megfordulnak a kórházban... - Naponta kétszer, délelőtt és délután. - Van értelme ? Semmit nem tehetnek. -Beszélünk hozzá, biztatjuk. Mást va­lóban nem tehetünk. - Előfordult, hogy Heni reagált egy szóra, egy mondatra ? - Nem. Sajnos nem. - Gondolom, önök is megpróbálják megfejteni, hogy mi történhetett a ki­rályhegyesi úton. Mit gondolnak, miért gyújtották fel a lányukat, miért akar­ták megölni ? - Több mint egy hete beszéltünk a rendőrökkel. Nem tudunk sokkal többet, mint a közvélemény, csak mi ismerjük Henit. Éppen ezért azt biztosan állítom, hogy magától nem ment volna egy ilyen elhagyatott területre. Valamivel elkábí­tották, majd odavitték. Többen lehettek. - A lánya viszont csak egy vékony ci­gány fiút említett azoknak, akik meg­találták, akiknek a lánya az életét kö­szönheti. - Ha ők nincsenek, Heni már nem él­ne. Másfél kilométert tett meg szörnyű kínok között az életéért küzdve. Szeren­csére a három út közül éppen azt válasz­totta, ahol végül rátalált Ludányi Mihá­lyékra. Személyesen még nem tudtuk megköszönni neki, de a feleségének el­mondtam, hogy mennyire hálásak va­gyunk mindnyájuknak. Az pedig, hogy Heni egy vékony cigány fiút emlege­tett... Majd kiderül. - Bosszút akar állni a tettesen ? - Nem, nem vagyok bosszúálló. De ab­ban biztos vagyok, ha fordítva történt volna, ha az én ham erőszakol meg, és gyújt fel egy cigány lányt, az én Ady utcai házamat már földig rombolták volna. - Mikor érezne elégtételt ? - Soha. Ez jóvátehetetlen. A lányom ezt soha nem heveri ki. Az égés nyomai el­tüntethetők, bár a haja soha nem nő ki, a lelki sérülések viszont kitörölhetetlenek. OLÁH ZOLTÁN HENRIETTA GYOGYITASAHOZ KÉRNEK SEGÍTSÉGET Pénzes Henrietta gyógyításához Kér segít­séget a makói kórház vértranszfúziós állo­mása és a család. Az égéssérült lány újabb műtéteihez folyamatosan szükség van vér­re, ezért új véradók jelentkezését várják a makói véradó állomáson. A jelentkezőket ezen a héten szerdán és csütörtökön, illet­ve jövő héten csütörtökön reggel 8 órától délig fogadják a Kórház utca 2. szám alatt. SZ. M. J. V. HilYI VÁLASZTÁSI IRODA VEZETŐJÉTŐL KÖZLEMÉNY KEDVENC HELYEM • * - • í A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 14. §-a értelmében a 2006. október I. napjára kitűzött helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásának előkészítéseként a választók nyilvántartását tartalmazó névjegyzéket közszemlére teszem. A névjegyzék megtekinthető augusztus 2-től augusztus 9-ig a polgármesteri hivatal okmányirodá­jának (Huszár u. I.) második emeleti helyiségében, a következők szerint: hétfőn, kedden és csütörtökön 8-15 szerdán 8-17 pénteken 8-12 óra között. A névjegyzékből való kihagyás, illetőleg törlés, vagy a névjegyzékbe való felvétel miatt 2006. augusz­tus 2-től augusztus 9-én, 16.00 óráig lehet kifogást benyújtani. Igazolást személyesen vagy meghatalmazott útján 2006. szeptember 29-én, 16.00 óráig, ajánlott levél­ben pedig úgy lehet kérni, hogy az szeptember 26-ig megérkezzen az illetékes helyi választási irodához. Igazolást legkésőbb 2006. szeptember 29-én lehet kiadni. Igazolást az kérhet, aki a tartózkodási helyét legkésőbb 2006. július 10-ig létesítette és a tartózkodási helye 2006. október I -jén még érvényes. A Választási Információs Szolgálatnál (Jegyzői iroda Kiss Ernő utca 3. szám alatti helyisége) rendelke­zésre áll Szeged város választókerületi térképe és a jelöltállításhoz szükséges nyomtatványok. Jelöltet ajánlani az ajánlószelvényen lehet. Önkormányzati képviselői jelöltséghez az adott választóke­rület választópolgárainak I %-a, polgármesteri jelöltséghez legalább 2000 ajánlás szükséges. 2006. szep­tember 8-án, 16.00 óráig lehet jelöltet bejelenteni a választási bizottsághoz. Kompenzációs lista beje­lentéséhez legalább 6 egyéni választókerületben kell jelöltet állítani. A kompenzációs listát és az azon szereplő jelölteket legkésőbb 2006. szeptember I l-én, 16.00 óráig lehet bejelenteni. Választókerületenként szükséges ajánlószelvények száma: Vál.ker. 1% 1. 61 2. 46 3. 51 4. 45 5. 51 6. 41 7. 51 8. 55 9. 44 10. 53 II. 60 12. 49 13. 50 Vál. ker. 1% 14. 50 15. 68 16. 45 17. 45 18. 71 19. 65 20. 58 21. 55 22. 61 23. 51 24. 73 25. 45 Szeged, 2006. július 28. Dr. Mózes Ervin Pataki Ferenc: a Honvéd téri játszótér Mi a kedvenc helye - kérdezzük Szeged és Csongrád megye lakóitól, közszereplőktől és olyanoktól is, akik nem közismert emberek. Városrészt, utcát, épületet, intézményt, kocsmát, parkot, akár járdaszigetet is megjelölhetnek, de meg kell indokolni a választást. Reméljük, érdekességeket - személyeket és helyeket - ajánlhatunk olvasóink figyelmébe, és azt is, hogy amikor befejezzük, többet tudunk egymásról és a helyről, ahol elünk. - A kedvenc helyem az a játszó­tér, ami a Honvéd téren van ­mondja Pataki Ferenc, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze. ­Mivel három gyermekem van, elég sok időt töltök ott. Munka után mindig jólesik sétálni egyet a családdal, szinte mindennap elmegyünk, előfordul, hogy több órát is eltöltünk ott. - Társas­házban lakunk a belvárosban, így a gyerkőcök nem tudnak akkora területen és olyan játékokkal ját­szani, mint egy játszótéren. Amint beköszönt a jó idő, már indulunk is a szabadba. Útköz­ben megállok egy antikvárium­nál vagy egy újságosnál, magam­hoz veszek némi olvasnivalót, és amíg a kicsik játszanak, addig én is ki tudok kapcsolódni. Persze a fél szememet mindig rajtuk tar­tom, bár most már, hogy nagyob­bak, egyre inkább tudnak egye­dül is játszani. A kisebbik lá­nyom nagyon szeret libikókázni, viszont előfordul, hogy nincs partnere, ilyenkor a mérlcghinta másik felét a kezem foglalja el. - Ezt a helyet igazából a gyere­keken keresztül ismertem és szerettem meg. Nem is gondol­tam volna, hogy egy játszótéren ennyire jól tudom magam érez­ni. Szeretek ott ücsörögni vala­melyik padon a fák alatt. Jó néz­ni, ahogy a gyerkőcök önfeled­ten és vidáman mászókáznak vagy hintáznak. Amikor ott ülök a téren, sokszor eszembe jut a saját gyerekorom. Én is bérházban nőttem fel, amikor csak lehetett, a játszótereken ta­lálkoztunk a haverokkal, szom­szédokkal, és bandaháborúkat rendeztünk, nagyon jól éreztük magunkat. Csak ebédre hívtak haza minket a szülők, de amint letettük a kanalat, már rohan­tunk a játszótérre és ott folytat­tuk a bohóckodást, ahol abba­hagytuk. Nekem a nagy kedven­cem akkor a hordó volt, amire felálltunk, és szaladni kellett rajta. A Honvéd téri hely na­gyon hangulatos, főleg mióta felújították. A gyerekek és szü­leik egyaránt jól érezhetik itt magukat. Nagyon szimpatiku­sak a modern kivitelezésű ját­szóeszközök. Ezekre bátran fel­engedhetjük a kicsiket, mert lát­szik rajtuk, hogy biztonságosak. GY. N.

Next

/
Oldalképek
Tartalom