Délmagyarország, 2006. augusztus (96. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-31 / 204. szám

12 KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2006. AUGUSZTUS 31. A JOGASZ VALASZOL g^^jj Dr. Juhász Gyöm IMMMlii A biztonsági öv használata nem mindenkinek kötelező ? Néhány nappal ezelőtt mögém kanyarodott egy rendőrautó. Igazoltattak. alaposan átnézték az autó papírjait, azokat a központtal leegyeztették. Alkoholszondát is megfújattak velem. Végül mindent rendben találtak, de helyszíni bírságot szabtak ki, mert nem volt bekötve a biztonsági övem. Ebben igazuk volt. Miután visszaültek az autójukba, ók sem kapcsolták be az övet. Kérdésem, hogy a rendőröknek is be kell-e kötniük magukat. Ha igen, akkor miért büntetnek olyanért, amit maguk sem tartanak be ? Tisztelt Olvasó! A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet, közismert nevén KRESZ 48. § (5) bekezdése tartalmazza a biztonsági öv használatára vonatkozó rendelkezéseket. E szerint: „Olyan gépkocsival, amelynek meghatározott üléseit biztonsági övvel kell felszerelni, továbbá olyan gépkocsival, amelynek hátsó üléseit biztonsági övvel szerelték fel, csak abban az esetben szabad közlekedni, ha a biztonsági övvel felszerelt ülésen utazó személy becsatolt biztonsági övvel van rögzítve.(...) a| Nem kell becsatolni a biztonsági övet: aa) a hátramenetben közlekedő gépkocsi vezetőjének; ab) a taxi gépkocsi vezetőjének, ha taxi üzemmódban utast szállít; . ac) a mentő gépkocsi betegellátó terében utazóknak, ha a becsatolás a beteg állapotának romlását okozhatja, a betegellátást akadályozza; ad) a járművezetés oktatása és az azt követő gyakorlati vizsga során az oktatónak." Természetesen a rendőrök nagyon fontos, a köz érdekében álló feladatot látnak el. Munkájuk során megkülönböztető jelzést is használhatnak. Ebben az esetben az általános szabályokat a KRESZ 49. § alábbi, (2) bekezdésében foglalt keretei között áthághatják: „A megkülönböztető fény- és hangjelzést együttesen használó gépjármű vezetője - a rendőr és a vasúti átjárót biztosító jelzőberendezések jelzéseit kivéve - a közüti jelzéseket, továbbá a 24-43. §-okban foglalt rendelkezéseket figyelmen kívül hagyhatja, ha magatartásával a közlekedés biztonságát, valamint a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyezteti, és meggyőződött arról, hogy a közlekedés többi résztvevője az akadálytalan továbbhaladást lehetővé tette." A biztonsági övre vonatkozó 48. § alól tehát még a megkülönböztető jelzés használata mellett sem mentesülnek. Eddig a jogszabály-értelmezés. Az, hogy más sem tartja be a szabályokat, az minket nem mentesít. Személyes tapasztalatom szerint, önmagában a biztonsági öv hiánya miatt még nem büntetnek, egy figyelmeztetéssel meg lehet úszni. Ennek ellenére azt tanácsolom, kössük be, hiszen városi forgalomban, akár kis sebességű ütközésnél is súlyos sérülésektől óvhat meg, és akár az életünket is megmentheti. Úgy gondolom, ez sokkal lényegesebb, minthogy megbüntetnek-e vagy sem. Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspökként közel két évtizeden át szolgálta nemcsak katolikus egyházát és egyházmegyéjét, hanem Szeged városát, országunkat és nemzetünket. Püspökségének 19 éve nemzetünk válságos, de ugyanakkor nagy várakozásokkal teli történelmi időszakát ölelte fel: viszszanyertük nemzeti függetlenségünket, összeomlott a kommunista diktatúra. A romokon nemcsak új gazdaságot kellett létrehozni, hanem ami ennek alapját képezi: az ország, a nemzet lelkét kellett meggyógyítani. Ahogyan ő fogalmazott a rendszerváltás idején: erkölcs nélkül nemcsak politizálni, de gazdálkodni sem lehet. Püspök úr egy pillanatra sem szűnő energiával dolgozott és igyekezett eleget tenni ennek az emberfeletti feladatnak. Minden bizonnyal - bár ő ezt nem mondta - példaképe nagy előde, Glattfelder Gyula püspök lehetett. Felsorolni is lehetetlen azokat a kulturális egyházi, szociális stb. intézményeket és szervezeteket, melyek püspöksége éveiben csupán Szegeden létesültek: egyházi iskolák, óvodák, kollégiumok, szociális intézmények; régi és új szerzetesrendek jöttek városunkba és találtak otthonra, új templomok, közösségi házak épültek, a régiek megszépültek, megújult a plébániákon a közösségi élet. Fáradhatatlanul tevékenykedett a hitoktatás újbóli beindításában. Elsők között szerzett segítséget az erdélyi menekült honfitársainknak, karolta fel a testileg és lelkileg sérülteket, szervezte meg a kórházban szenvedők lelki gondozását, vigasztalását. Újra indult a cserkészmozgalom, megszerveződött a segítő karitász, lelkesen bátorította és segítette a régi és új közösségi, lelkiségi mozgalmakat (Házas Hétvége Mozgalom, Fokoláre stb.). A püspökségen bárki - lett légyen az városi vezető vagy hajléktalan koldus - előzetes bejelentkezés nélkül, bármikor felkereshette. Ha segíteni nem is tudott, de tanácsot, vigasztalást mindig nyújtott. Támogatta a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a városi értelmiségiek szerveződéseit (orvosok és egészségügyi dolgozók, pedagógusok). Megszervezte a börtönben szenvedők lelki gondozását, egyetemi lelkészséget hozott létre. Szorgalmazta a világi segítők bevonását a lelkipásztori ellátásban hiányt szenvedő kistelepüléseken. Mindenütt ott volt, ahová hívták, ha a közjóért szólhatott és cselekedhetett, legyen az városépítés és -szépítés, kultúra, tudomány vagy egyszerűen „csak" a lelkek felemelése. Kötelességének érezte, hogy megszólaljon vagy tollat ragadjon és cselekedjen, ha nemzeti sorskérdésekről - népesség fogyása, családok válsága, ifjúság jövője, határon kívüli magyarok sorsa, elszegényedés, társadalmi igazságtalanságok - esett szó. Nemcsak a testvéregyházakkal ápolta a családi kapcsolatokat, de szeretettel fordult más a vallásúak és vallási közösségek, vallásukat keresők vagy vallásukat elvesztettek felé. Köztünk élt és dolgozott keményen, ablaka késő éjszaka is világított, egészségét sosem kímélte, pedig lett volna mire vigyáznia. Egynek sosem lehetett látni: elégedettnek. Bízunk benne, hogy változatlanul itt lesz köztünk, és tanácsaival, munkájával tovább segíti városunk lelki, szellemi, kulturális és gazdasági felemelkedését. Ehhez kívánunk jó egészséget. DR. HENCZ PÉTER ORVOS ÉS A KERESZTÉNY ÉRTELMISÉGIEK SZÖVETSÉGE SZEGEDI SZERVEZETE SEVER * VA/'OK SÉ& CENTER AR Mjttg> Egyes nyári arukat * 30-40-50-60% kedvezménnyel kínáljuk! A Sever Center Ruházati Áruházban minden új termék arabol 15% ENGEDMÉNYT ADUNK fizetéskor a penztaraknai, ifiuptpi akciós áruk. VILÁGMÁRKÁK EGY HELYEN! . MHAK LOTTÓ SPORTRUHÁZATI A kedvezmények az adott termékekre a készlet erejéig érvényesek. SZEGED, Vásárhelyi Pál u. 3-5. NYITVA: h.-p.: 9-20. szo.: 8.30-20, vas.: 9-19 Kerékpárú t- tapasztala tok A kerékpárosok és a gyalogosok nem mindig a saját „sávjukban" közlekednek Vásárhelyen Fotó: Tésik Attila Közlekedési kultúránk a béka feneke alatt található száz méterrel. Sajnos nem érzem ezt a megállapítást túlzónak, amikor Vásárhely útjain közlekedem gyalog vagy kerékpáron. Természetesen az autós társadalom is megérne egy misét, arról talán majd máskor. Hódmezővásárhely jól kiépített kerékpárút hálózattal rendelkezik már hosszú évek óta. Ezért talán joggal várnánk el azt, hogy az itt lakók már rutinosan, a közlekedési szabályokat betartva, kulturált módon tudják azt használni. Annál is inkább, hiszen az ő biztonságukat, kényelmüket szolgálja. Mi a valóság? Teljes káosz a közlekedésben és a fejekben, valamint rengeteg feszültség-és méreg az egymásra nem odafigyelés miatt. Naponta sokszor látott helyzet, mikor például a kereszteződéseknél, piros lámpánál a biciklisek az átkelésre várnak. Alaphelyzetben mindenkinek a maga sávjában, egymás mögött)!) kellene állnia, és így zöld jelzésre gördülékenyen és rendezetten áthaladni. Ehelyett a látvány inkább régi filmek csatajeleneteire emlékeztet, ahol a megütközni kívánó felek egymással szemben, teljes szélességben sorakoznak fel. Adott jelre aztán (zöld jelzés) egymásba robban a két csapat. Az eredmény: sorozatos ütközések, szitkozódás, feszültség és kaotikus állapotok. Teljesen elfogadhatatlan viselkedés. Ha az autósok is ezt a metódust alkalmaznák, akkor az egy raliverseny startjára emlékeztetne. Szerencsére ez nem így van (még). Másik nagyon dühítő jelenség, mikor az istenadta gyalogos(ok) a kerékpárúton sétálgatnak álmodozva, és még felszólításra is csak vonakodva hajlandóak elengedni a biciklist. Ez gyakran duplán érthetetlen, mert a járda, ami ott van egy méterre, szélesebb is és üres, ennek ellenére a kerékpárutat használják. Arról már nem is beszélve, amikor - ketten-hárman egymás mellett haladva - nem hajlandóak elengedni a biciklist, és még megjegyzéseket tesznek a merész elhaladni kívánóra. A kerékpárosok is többen mennek egymás mellett, és hogy a szembejövő hogy haladjon el, az nem érdekli őket. Irányjelzés nélküli befordulás (e sorok írója is így lökött fel akaratán kívül egy figyelmetlen hölgyet), csalinkázás egyik sávból a másikba, úttesten biciklizés ott is, ahol van külön kerékpárút, minden variáció előfordul. Rendkívül veszélyes jelenség tapasztalható a nagyállomás melletti vasúti átjárónál, ami már bizonyára sok polgártársamnak okozott bosszúságot. Itt az autók már gödrösre taposták az úttestnek azt a részét, ahol a síneken kelnek át. így csak lassan és zötykölődve lehet áthaladni. Ezt orvosolandó a gépjármű-tulajdonosok azt találták ki, hogy felhajtanak a kerékpárúira! Arra, hogy ott éppen halad valaki, egyáltalán nincsenek tekintettel! Magam is láttam már rengeteg veszélyes manővert, amikor éppen egy hajszálon múlott, hogy nem történt baleset. Láttam már gyerekkel bicikliző anyukát hirtelen leugrani a röhögve tovarobogó autós elől, aki még büszke is volt kicentizős manőverére. Sajnos reménytelenül balkáni viszonyok vannak még a fejekben, és ez egyhamar nem is fog változni. A múltkoriban (esős napok után) kerékpáron haladtam a kenyérgyár magasságában Újváros irányába. Szembe velem egy idősebb úr kerülgette a tócsákat nagy iramban. Áttért az én sávomba, én fékeztem, mert előre láttam, baj lesz. Már késő volt, frontálisan belém szaladt. Mikor kérdőre vontam, hogy nézi-e, melyik oldalban kellene közlekednie, azt felelte: nem akarta, hogy vizes legyen a biciklije. Még dühbe gurulni is elfelejtettem. Gyorsan kitapostam a nyolcast a biciklim első kerekéből, és haza tekertem. JUHÁSZ LAJOS, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Kellett-e nekünk ez a Bánk bán ? Kiss B. Atilla tényleg világklaszszis. Marton Éva és Tokody Ilona sem mondható rossz énekesnek, azonban egy jó előadáshoz önmagában ez nem elég. Lehetséges, hogy a szegedi szabadtéri nyereséges lett, és a látogatottsága is elfogadható volt, de a nem éppen olcsó jegyekhez színvonal is szükséges. A nézők nem tudják visszaigényelni a belépőt, ha az előadással nincsenek megelégedve. Az illetékesek csodálatosnak tartották a Bánk bán első napi előadását, engem azonban kifejezetten bosszantott. A hang folyamatosan elment, Tokody Ilona időnként csak „tátogott", nem lehetett hallani a hangját. Ez előfordult szinte mindegyik felvonásban. A technikus a színpad jobb oldalán sétált végig az előadás alatt, ami a nézők egy részét mégiscsak zavarta. A többi már ízlés dolga. A dobozok kitalálása lehet, hogy jó rendezői ötletnek tűnt, azonban annak ajtóit időnként elég nagy fáradsággal bírták a színészek tologatni. A két oldalról a dobozok oldala volt megfelelően látható, és a színészek lépcsőkön történő vönultatása, főleg nagy uszályokkal, nem tűnt jó ötletnek. Csodálatos elképzelés kerekedett ki abból, hogy Gertrúd kardozott Bánk bánnal, majd a bán a trón mögött takarásban lekaszabolta a királynőt. A csúcsot a magasból a szivacságyba vetődő „Melinda" jelentette. Az már fel sem tűnt, hogy nem a gyerekkel ugrik a mélybe, de hihetetlen röhejes volt a dolog. Engem az sem hatott meg, hogy Szikora János rendező azt közölte velem, hogy a botrányos technikai dolgokért majd a technikust megbünteti. Volt olyan kollégám, aki mint illetékes csodálatosnak nevezte a fentieket, én azonban még utólag is ezen csak csodálkozni tudok. A nézettség, a kulturális igény nem jelentheti azt, hogy mindent rá lehet sózni a nézőre anélkül, hogy ennek ne legyen következménye. Tűrhetetlen az állandó technikai probléma, és ezt nem a nézőnek kell megoldani. Nem lenne haszontalan, egyszer valaki a zenekar és az ott dolgozók véleményét is megkérdezné. Természetesen névtelenül. A következményt persze senki sem szívesen vállalná. Szeretnénk kellemes és jó 2007. évi szabadtérit kívánni magunknak. DR. MAGYAROSSY JÓZSEF, SZEGED