Délmagyarország, 2006. augusztus (96. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-28 / 201. szám

HÍREK, ESEMÉNYEK, EREDMÉNYEK MINDEN HÉTFŐN ^ NAPI MELLÉKLETEK A DEL SPORTJA jP Szombat SZIESZTA SZERKESZTI: SÜLI RÓBERT • 2006. AUGUSZTUS 28. WWW.DELMAGYAR.HU Megtapsolták a makói labdarúgókat és a szurkolókat az Üllői úton Soha nem felejtik el ezt a mérkőzést Előfordult, hogy nem válogattak az eszközökben (balról): Mórocz Zsolt, Bartha László és Varga Róbert Fotók: Miskolczi Róbert JEGYZŐKÖNYV Ferencváros-Makó FC 4-0 (2-0) NB ll-es labdarúgó-mérkőzés, Budapest, Üllői út, 10 ezer 721 néző. Ve­zette: Solymosi (Varga Zs., Pápai). FTC: Kemenes - Bognár, Dragóner, Tímár, Balog - Szalai, Lipcsei, La­zics, Laczkó - Deme - Bartha. Edző: Gellei Imre. Makó: Czirbus 5 - Szaveljev 5-2=3, Mórocz 6, Magyar 5, Bakos Á. 4 ­Kulacsik 5, Varga R. 5, Kis K. 5, Bány 5 - Hadár 4 - Schreiber 4. Edző: Ta­kács Zoltán. Gólszerzők: Dragóner a 7., Bartha a 28., Bartha az 59., Lipcsei (1 Les­ből) a 85. percben. Csere: Bakos Á. helyett Podonyi (5) és Hadár h. Fülöp (5) a szünetben, Bány helyett Zakar (5) a 60., Szalai h. Jovánczai a 71., Laczkó h. Csepregi a 85., Lipcsei h. Fitos a 89. percben. Sárga lap: Mórocz a 35., Magyar a 38., Szaveljev az 56. percben. Kiállítva: Szaveljev a 85. percben. Elmaradt a csoda a Fradi-Makó NB Il-es labdaríígő-mcrkőzé­sen. A két gárda nem volt azo­nos súlycsoportban, de ezt nem is lehetett elvárni. Mégis büsz­kék lehetnek magukra a Ma­ros-parti játékosok, az őket el­kísérő drukkerek, mert közel tizenegyezer nézőt vonzottak ki az Üllői úti fociszentélybe. Erdei Zoltán mindig arról álmo­dott, egyszer eljön az a nap, ami­kor két kedvenc csapata egymás ellen futballozik bajnoki mérkő­zésen, ő pedig ott drukkol a lelá­tón. Tüdta, persze, hogy tudta, mindez csupán utópisztikus gondolat, hiszen hogy kerülne azonos osztályba a hatalmas Fe­rencváros és a kicsike Makó FC? Az előbbi ugyebár az ország leg­népszerűbb futballgárdája, 28-szoros bajnok, 20-szoros Ma­gyar Kupa-győztes, nyert WK-t (az UEFA-kupa elődje), szerepelt KEK-döntőben. A Csongrád me­gyei együttesnek pedig a mostani a harmadik évadja a másodosz­tályban. Előtte az NB Ill-ban, még korábban a megyei I. osz­tályban vitézkedett. Álomból valóság Aztán július végén, augusztus elején hatalmas fordulat állt be a dolgok menetébe: a Fradi nem ka­pott a Borsodi Ligában való indu­láshoz szükséges licencet az MLSZ-től, jobb híján az NB II ke­leti csoportjában találta magát. Ott, ahol a Makó FC az előző idényt a bravúros negyedik helyen fejezte be. Hát mégiscsak össze­csaphat Erdei két kedvence? A nagy nap szombaton jött el. Az egy éve működő Makó Fan Club egyik alapítója, aki civilben asztalosként keresi meg a bete­vőre valót, jókedvűen ébredt, már alig várta, hogy este 7 óra le­gyen. A sárga pólóba öltözött szurkolótársaival megtöltött au­tóbusz 14.30-kor startolt a ma­kői fürdő elől. Az út nem volt rö­vid az Üllői útig, de viszonylag gyorsan eltelt, a drukkerek ének­léssel múlatták az időt. Megér­kezvén a magyar labdarúgás szentélyébe - ahol egykoron olyan klasszisok rúgták a labdát, mint például Lázár és Lakat ta­nár úr, Tbldi Géza, Türai, Kispé­ter Mihály, Albert Flórián, Varga Zoli, a Nyíl, aztán Ebedli, és még oldalakon sorolhatnánk a neve­ket - kedvesen fogadták őket a fradisták. Nem volt atrocitás, gú­nyolódás, előzékenyen a vendég­szurkolóknak kialakított szek­torba kísérték a makóiakat. Oda, ahol már ott voltak a Maros UFC tehetséges fiataljai, ők sem akar­ták kihagyni a mérkőzést. A „fa­nosok" kiaggatták a kerítésre transzparenseiket, köztük a két újat, melyen a következő szöveg volt olvasható: „Alomból való­ság", és „Egy szív, egy érzés, egy barátság". De volt náluk dob, megafon és sál is. Teljes harcké­szültségben várták a kezdést. Hangrobaj és taps Jól mutattak, de amikor az em­ber az óra alatti híres, hírhedt Fradi B középre tekintett, szinte hang nem jött ki a torkán. Azt el­mondani nem lehet, micsoda hangulatot, fesztivált rendeztek, amikor melegíteni érkezett Lip­csei Pétyr csapatkapitány vezeté­sével az FTC. Lehet, hogy még a Megyeri úton is hallották a hang­robajt. Kisvártatva vadonatúj szerelésben (világoskék mez, fe­kete nadrág és sportszár) a makóiak is kifutottak a gyepre. Tudják, mi történt? Nem pfujol­tak, nem anyáztak, hanem meg­tapsolták a vidéki gárdát. De nemcsak a B közepes ultrák, ha­nem mindenki, aki a lelátón volt. Közel tizenegyezren! A „kis Flóri" Ekkor jutottak eszembe ifj. Al­bert Flórián, a Ferencváros má­sodedzőjének szavai, aki negyed­órával korábban azt mondta az öltözőfolyosón, hogy akármek­kora is a baj most a Fradinál, ilyen mértékű összefogást még csak nem is reméltek. A drukke­rek a pálya szélén, a csapat pedig a meccseken akarja demonstrál­ni, hogy nem ez az ő osztályuk, nem lebecsülve egyetlen riválisu­kat sem, de százszázalékos telje­sítménnyel akarnak visszajutni oda, ahová valók. Elkezdődött a mérkőzés, vele együtt pedig a Fradi-offenzíva. A zöld-fehérek a kapujukhoz sze­gezték a kissé megilletődött ven­dégeket, tényleg csak idő kérdése volt, mikor kell maga mögé nyúl­nia Czírbusnak. Ez már a hete­dik percben bekövetkezett, aztán a 28.-ban megint. Ekkor aztán beindultak a hazai fanatikusok. Rendesen „megtalálták" az Új­pestet, de energiájukból futotta Szlovákia gyalázkodására is. A Makó Fan Club kizárólag saját csapatával foglalkozott, a kilá­tástalan küzdelem ellenére űzte, hajtotta Varga Csibuékat. Bár sok okuk nem volt rá, még kincs­tári optimizmusra is tellett, ugyanis a félidőben Erdei Zoltán azt találta mondani: „Bány bal lábában nagyon bízom, szabad­rúgásból biztosan bever egyet Ke­menesnek". Ez nem következett be, ellenben menetrendszerűen érkezett Bartha második talála­ta, vele egyidejűleg pedig az MLSZ elnökének, Kisteleki Ist­vánnak címzett néhány jó kíván­ság... A biztos vezetés tudatában visszavett a tempóból a Fradi, Magyar akár szépíthetett is vol­na, majd a meccs hajrájában Solymosi játékvezető gondosko­dott arról, hogy megint örömtü­zek gyulladjanak a stadionban: véleményes tizenegyest ítélt meg a Ferencvárosnak (az esetnél Szaveljev megkapta második sárga lapját), ezáltal pedig az öreg harcos, Lipcsei is feliratkozha­tott a gólszerzők közé. Elmaradt a csoda Nem történt csoda az Üllői úton, simán nyert az erősebb, a jobb, a nem az NB Il-be való gár­da, az, amelyik a futballból és nem a futballért él. A 4-0-s vere­séget leszámítva a Makó FC játé­kosai, vezetői, drukkerei is hatal­mas élménnyel gazdagodva hagyták el az Üllői úti stadiont, azt a pályát, ahol a lefújást köve­tően is majd tizenegyezer szur­koló tapsolta meg őket. Lesz majd mit mesélniük gyermeke­iknek, unokáiknak. SZÉLPÁL LÁSZLÓ A NAGY TALÁLKOZÁS £ A Makó FC trénere, Takács Zoltán 1977 és 1981 kőzött a Ferencvá­rosban futballozott. Az utolsó év­ben az ifik között rúgta a gólokat. Egykori csapattársa, a jelenleg sportújságíróként dolgozó Bánki „Dodó" József már nagyon várta, mikor fut be az Üllői útra a Makó busza. Üdvözölték egymást majd egy emelet lépcsőzése után beko­pogtattak egy ajtón. Takács belé­pett majd megölelte az ősz hajko­ronáját hátrafésülve viselő urat A Császárt országunk egyetlen aranylabdását (1967), Albert Fló­riánt Ó volt annak az íljúsági csa­patnak az edzője. MESTERMÉRLEG Gellei Imre: - Örülünk annak, hogy időnként jól játszva szolgáltuk ki a kö­zönségünket, hiszen értük vagyunk. Végig uraltuk a játékot, a mi akaratunk ér­vényesült. Ki kell emelni Lipcsei Pétert és Bartha Lászlót, s ne felejtsük el, legközelebb Tököli Attila is játszhat már. Tavaszi eredményei miatt le a ka­lappal a Makó előtt, már csak emiatt sem vehették a srácok-a találkozót fél­vállról. Takács Zoltán: - Ez nem egy másodosztályú meccs volt, teljesen más dimenzióban szerepel­tünk, mint amit meg­szoktunk. Óriási élmény volt számunkra itt pályá­ra lépni, és ez még akkor is igaz, ha a vereség mindig fájó, amiből okul­nunk kell. A makói játékosok és szurkolók a vereség ellenére újra egymásra találtak Eredmények, tabella A 3. forduló eredményei: Buda­fok-Jászapáti 2-0, Kazincbarcika-Szol­nok 2-2, Jászberény-Orosháza 0-4, Nyíregyáza-Tuzsér 2-2, Békéscsa­ba—Vecsés 1-2, Karcag-Kecskemét 1-3, Bőcs-Baktalórántháza 2-0. A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA 1. Ferencváros 3 3 0 0 10- 2 J 2. Nyíregyháza 3 2 10 S- 3 7 3. Vecsés 3 2 1 0 5- 1 7 4. Bécs 3 2 1 0 5- 2 7 5. Orosháza J 2 0 1 7-6 0 6. Kazincbarcika 3 1 2 1 5-3 5 7. Tőzsér 3 1 2 0 í-5 5 t. Budafok 3 1 1 1 3-2 4 9. Szobrok 3 1 1 1 5-7 4 10. Makó 3 1 1 1 2-5 4 11. Kecskemét 3 1 0 2 5-5 3 12. Baktakjranthaza 3 0 2 1 2­4 2 13. Karcag 3 0 1 2 2-6 1 14. Jászberény 3 0 1 2 0-7 1 15. Békéscsaba 3 0 0 3 2-5 0 16. Jászapáti 3 0 0 3 0-5 0 TERÜU, TERÜLJ, ASZTALKAM £ A bajok csőstül zuhantak a Fradira. Az 1899-es megalakulás óta egyedüli ma­gyar csapatként mindig az élvonalban szerepelt mostanáig, az NB ll-be történő száműzetésig: Kilencszázmillió forinttal tartozik fűnek fának, játékosnak, szertárosnak, edzőnek, az áramszolgáltatónak. Pár napja már elnökséggel sem rendelkezik, a közutálatnak örvendő elnöknek, Ináncsy Miklósnak már aláírási jogköre sincs. Mindezen problémák ellenére a vendég, még az újságíró is, ki­emelten fontos személynek számít A zsurnalisztákat olyan fogadtatásban ré­szesítettek, amihez bizony nincsenek hozzászokva, pláne nem a másodosztály­ban. Miközben jegyzeteltek, telefonáltak hortobágyi palacsintával, meggyes, mákos és túrós rétessel tömhették bendőjüket dobozos üdítőitallal olthatták szomjukat Ha rajtuk múlna, valószínűleg mindig a Ferencváros hazai meccsei­ről tudósítanának

Next

/
Oldalképek
Tartalom