Délmagyarország, 2006. augusztus (96. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-25 / 199. szám

8' t • MEGYEI TÜKÖR" PÉNTEK, 2006. AUGUSZTUS 25. Sándorfalván, a Csongrád felé vezető út mindkét oldalán árusok kínálják portéká­jukat. Jelenleg dinnyét, barackot, szilvát, burgonyát, tököt, patisszont és kardvirágot árulnak. Kiszámíthatatlan, hogy naponta hány autó áll meg. A zöldség, gyümölcs nem mindig olcsóbb, mint a boltban, de ga­rantáltan friss. Már nemcsak a Balatonon és környékén, vagy a hegyeshalmi határátkelőhely előtt di­vat kipakolni az árut az út szélére. Szinte minden kisebb-nagyobb település főutcáján látni alkalmi árudákat, dc a Szegedhez közeli Sándorfalván dívik igazán a ház előtti kiszol­gálás. Szezontól függően kapható friss zöld­ség, gyümölcs, virág, sőt árultak már kerti kisgépeket is. Mostanában a dinnyének, a baracknak, a szilvának, a burgonyának van nagy keletje. Senki nem specializálódik egyetlen termék­re, általában többféle termény kerül reggelen­te az árusító asztalra. A középiskolás Csilip Árpád édesanyjával fel­váltva kínálja a portékát, már két hónapja. A fiú bevallja, kicsit már unja a banánt, hiszen reggel nyolctól sötétedésig kell ücsörögni az árokpar­ton. Igaz, az udvarból dübörög a zene, ez az egyetlen szórakozása. A dinnyéje hatvanöt fo­rint, a kétfajta barackját kétszázötvenre tartja. KICSI A KÜLÖNBSÉG Az útszéli valamint a piaci gyümölcs és zöldség árak közelítenek egymáshoz. Az őszibarack kilója mindkét helyen 250 forint, míg a dinnye a piacon 70, a főút mentén pedig 65 forint. A burgonyát - minőségtől függően - a piacon 50-70, az útszélén 70-100 forintért adják. A szilvát százért tartják a városban és Sándorfalván is. - Nem alkudoznak a vevők, megveszik és tovább sietnek - mondja a géplakatosnak ta­nuló srác, aki elárulja: van olyan nap, amikor csak három-négy kuncsaftja akad, de néha megállnak húszan-harmincan is. Hogy a for­galom mitől függ, azt még nem tudta megfej­teni. Egy biztos: igen sűrűn húznak el az au­tók a Sándorfalvát átszelő, Csongrádra veze­tő úton. Csilipéknek meghozzuk a szerencsét, hi­szen tíz percen belül hárman is megállnak. Simon Ildikó dinnyét és barackot visz haza. ­Azért vásárolunk a szüleimmel a termelők­nél, mert így tudjuk, honnan származik a termék - magyarázza az autós hölgy. Egy má­sik férfi válogatás nélkül elviszi a legnagyobb dinnyét, a mérleg tíz kilót mutat. Aztán jön két idősebb hölgy, akik megfontoltan paskol­ják a dinnyéket, hosszasan válogatnak, majd megalkusznak az árban. - A mama szereti inkább a dinnyét - mondja Vékony Istvánná, és amikor betenné a csomagtartóba a nyári csemegét ,az kicsúszik a kezéből és kettétö­rik. - Nem gondoltam, hogy ilyen kapós lesz - nevet az édesanyja, mire az árusító fiatal­ember felajánlja, hogy kicseréli a „pirosbe­lüt". Kothencz Jani bácsi jön ki a kiskapun, ami­kor megállunk a standja előtt. Az apróbb krumplit hetvenért, az elevenebbeket százért kínálja. A nyugdíjas férfi tányéros mérlegével pillanatok alatt kiméri a kért mennyiséget. ­Itt terem ez a háznál, van egy kis földünk. A szezon elején földieperrel kezdtünk, aztán borsót, majd fóliás krumplit is árultunk a fe­leségemmel - mondja. Jani bácsinál főként olyanok vásárolnak, akik a kiskertekbe ér­keznek Szegedről. Pénteken, kifelé menet megrendelik az árut és vasárnap frissen vihe­tik. A férfi néhány patisszont, tököt és ubor­kát is kipakolt, vendégcsalogatónak. Az út mindkét oldalán egyöntetű a kister­melők véleménye: az árusításból megélni nem lehet, de a nyugdíj mellé jól jön egy kis mellékes. CS. G. L. Posztumusz-díjjal ismerték el a székkutasiak Gregus Máté munkásságát A mintagazda unokája 83 évesen is kertészkedik Sebő László katonatiszt lesz a virginiai kaland után Amerikába készül a csongrádi hallgató Egy éven át a Virgina Military Institute hallgatója lesz a csongrádi Sebő László. A Batsányi gimnázium egykori diákja magyar ka­tonatiszt lesz, de kiváló tanulmányi eredményének és az elnyert ösztöndíjnak köszönhetően most Amerikában is tanulhat. Iád. Édesapámat, ifjabbik Gregus Mátét börtönbe csukták, ott is halt meg. Bátyá­mat, öcsémet és a férjemet fehérgárdis­taként bélyegezték meg, őket is elvitték. Majd azt mondták, hogy férfi munlcaerő nélkül elhanyagolt a gazdaság. Ezzel az indokicai vették el a családtól - magya­rázta Mária néni, aki három évvel ez­előtt járt kint az egykori birtokon, ahol a híres Gregus-gyümölcsösnek már hí­re-hamva sincs, a pálinkafőzde is a múl­té. Csak a tanya van meg, melyet tájház­zá alakítottak át. A növények, a kertészkedés szeretetét Mária néni is örökölte. Családi házuk udvara valóságos kis arborétum. - A kapálással még elboldogulok, de nyolcvanhárom évesen már csak négy­kézláb tudok gyomlálni - mondja az asszony, aki tagja a helyi Gregus Máté Kertbarát és Faluszépítő Klubnak. Leg­utóbb éppen Mária néniék kertjében jöt­tek össze bográcsozni. T.A. A MINTAGAZDASAG am Gregus Máté 1861-ben született a vásárhe­lyi pusztán. Apja kisbirtokán sajátította el a gazdálkodást, 1887-ben át is vette annak irányítását. Felesége, Tóbiás Zsuzsanna is egy kisgazda lánya volt. A házaspárnak négy gyermeke született. Gregus Máté pó­sahalmi birtokán belterjes gazdálkodást folytatott, és mintagazdaságot hozott létre. Gyümölcsöse eper-, alma-, körte-, valamint szilvafákból állt. Házuk előtt árulnak a kistermelők - Jól jön egy kis mellékes Standok az út két oldalán Csilip Árpád reggeltől sötétedésig árul Fotó: Schmidt Andrea Repülővel megy /Amerikába a csongrádi Sebő László. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kar Katonai Vezetői Karának III. évfolyamos hallgatója elnyert egy ösztöndíjat, és amikor találkoz­tunk, azt latolgattuk, mit vihet magával az útra most, amikor - a terrorfenyegetettség miatt - szi­gorú előírásokat léptettek életbe. László 2004-ben végezte el a Batsányiban a 8 osztályos gim­náziumot, angol és olasz nyelv­ből felsőfokú vizsgát tett, ugyan­akkor régi álma a katonai pálya. Szeretne részt venni külföldi bé­kemissziókban, bejárhatja a vilá­got, és közben új- és új helyze­tekben teheti próbára a képessé­geit. Igen, egyfajta kalandvágy is hajtja. Az ösztöndíjat, amelyre pályá­zott, a rektor írta ki, s így egy év­vel meghosszabbodik tanulás ideje, mert az amerikai képzés­hez egy év tanulmányi szabadsá­got kell igénybe vennie. - Nem lesz teljesen ismeretlen a számomra ez az egyetem, mert tavaly a szobatársam kapott ide ösztöndíjat, tőle hallottam már a virginiai képzésről, s arról, hogy az amerikai társak segítenek a beilleszkedésben - mondja Lász­ló. - Úgy tudom, a biztonságpoli­tika, a diplomácia, az Egyesült Államok külpolitikája és belpoli­tikája szerepel a tantárgyak közt. A család kicsit aggódik, hiszen egy évig nem látják a fiút, a tá­volság nagy, viszont a mai körül­mények között akár napi kapcso­latban is maradhatnak a telefon, az internet révén. László nővére is büszke volt arra, hogy az öccse megnyerte a pályázatot. - Úgy gondolom, egy év elég idő arra, hogy valamennyire megismerkedhessek az ország­gal, remélem, az angol nyelvet egy év múlva már majdnem anyanyelvi szinten beszélem. /Ar­ra számítok, hogy „odakinn" le­het majd kosárlabdázni, futni, úszni, de a sportlövészetet is sze­retem. Ezenkívül egy évig telje­sen önállóan kell majd dönte­nem a dolgaimban. De hát ebben már van némi gyakorlatom ­mondja a leendő katonatiszt. B. GY. GY. Sebő László sikerrel pályázott az ösztöndíjra: Virginiában tanul a biztonságpolitikáról Fotó: Bálint Gyula György Posztumusz Szckkutascrt-díjjal ismerték el Gregus Máté mintagazda mun­kásságát a falubeliek. A kitüntetést egyik unokája, a 83 éves Gregus Mária vette át a család nevében. Büszke arra is, hogy szeptembertől már a nagyapja nevét viseli a helyi általános iskola. A Gregus név nem mindig csengett jól: az államosítás idején kuláklistára kerültek, a 35 holdas mintagazdaságot elvették. Mária néninek csak az emlékei maradtak meg - és a kertészkedés szeretete. „Szép ember volt a nagyapám" - mu­tatja a régi fényképet büszkén Gregus Mária. A fotón egy ősz hajú és baju­szú, komoly férfi néz a felvevőgép len­cséjébe. - Egyszerű parasztember volt, aki sa­ját magát képezte, s összefogással sokat tett Székkutasért. Az 1900-as évek ele­jén vágtak neki a faluépítésnek, amikor családjával Pósahalomról beköltözött Kutasra - kezdi a családtörténetet Mária néni. - Akkoriban jóformán csak legelő­ből állt a környék. Nagyapám és segítői kezdeményezésére épült meg a vasútál­lomás, alakult meg a helyi hangyaszö­vetkezet, készült el a református és a ka­tolikus templom. A villamosításban is nagy szerepe volt: Orosházáról kapták az áramot, de Vásárhelyről olcsóbban beszerezhették volna, csak az illetéke­sek nem akarták kiépíteni a vezetéket a nagy távolság, s a kevés fogyasztó miatt. Gregus Máté viszont vett egy szélmal­mot, amit szélenergia helyett villannyal működtetett, és így már megérte Szék­kutasnak áramot adni - mesélte Mária néni. Gregus Máté munkásságát a község jelenlegi önkormányzata is elismerte: a falunapok alkalmával posztumusz Székkutasért-díjat kapott, amit a csa­lád nevében Mária néni vett át. 99 Az államosítás idején a 35 holdas mintagazdaság miatt kuláklistára került a család. Édesapámat, ifjabbik Gregus Mátét börtönbe csukták, ott is halt meg. Gregus Mária - Nagyon örültünk a kitüntetésnek, arra is büszkék vagyunk, hogy szeptem­berben a helyi általános iskola felveszi a nagyapám nevét. Sokan mondogatták már, hogy Vásárhelyen utcát és középis­kolát is neveztek el róla, Székkutason meg még semmit, pedig megérdemelné Gregus Máté unokája, Mária néni örül a kitüntetésnek Fotó: Tésik Attila - jegyezte meg a mintagazda unokája. Mária néni kívül egyébként még öt Gre­gus-unoka él. Ám mint kiderült: a Gre­gus név nem mindig csengett jól. - Az államosítás idején a 35 holdas minta­gazdaság miatt kuláklistára került a csa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom