Délmagyarország, 2006. augusztus (96. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-19 / 194. szám

Szombat, 2006. augusztus 19. SZIESZTA 11 A PALÁST A MAI KORONÁZÁSI JELVÉNYEGYÜTTES EGYETLEN DARABJA, MELY BIZTOSAN SZENT ISTVÁN KORÁBÓL SZÁRMAZIK Mi a Szent Jobb története? Honnan származnak az olyan, hagyo­mányosan Szent Istvánhoz kötött tárgyak, mint a királyi jelvény­együttes és számos oklevél? - ezekről kérdeztük Zsoldos Attilát, a neves történészt, sok más mű mellett Az Árpádok és alattvalóik, valamint A szent király szabadjai című könyvek szerzőjét. -A történelemtudomány választ tud adni arra a kérdésre, hogy hány olyan tárgy maradt fenn, amely va­lóban Szent Istvánhoz köthető? - Nem, vagy legalábbis nem úgy, hogy megjelöl egyetlen számot. A ne­hézséget az okozza, hogy van néhány olyan tárgy, amelyről elképzelhető, hogy István tulajdonában volt, ennek bizonyítása azonban lehetetlen. Pél­daként két fegyver említhető. Az egyik a „Szent István-kard", melyet jelenleg Prágában őriznek, a másik pedig a Bécsben lévő „Nagy Károly-kard". Az előbbi használati fegyver volt, mely ta­lán 1270-ben került Prágába a magyar kincstár más darabjaival együtt. A má­sik inkább díszfegyver, s bizonyosan semmi köze a frank uralkodóhoz. Ma­gyar szablya, s nem lehetetlen, hogy azonos azzal a fegyverrel, melyet 1063-ban ajándékoztak egy német előkelőnek. Számos olyan tárgyról tu­dunk ugyanakkor, mely egykor bizo­nyosan Istváné volt, mára azonban nyoma veszett. Erre a sorsra jutott az első magyar király lándzsája, melyet ő, vagy még apja, Géza fejedelem kapott a német-római császártól, s amelyet a koronázási paláston a jobb kezében tart. Ugyanezt mondhatjuk el gyűrűjé­ről, melyről egyik legendája tesz emlí­tést, vagy arról a miseruháról, melyet az egyik kortárs pápának küldött aján­dékba, a francia forradalom idején azonban megsemmisült. Királyavató korona - Ismert, hogy a koronázási jelvé­nyek egy része nem az államalapí­tás korából származik. Menjünk sorban! Mi a tudomány mai állás­pontja a Szent Korona eredetéről? - A magyar történetírásban nincs ál­A Szent Korona talánosan elfogadott álláspont erről. Eltekintve a különféle, tudományos­nak semmiképp sem nevezhető, ro­mantikus vagy misztikus elképzelé­sektől, abban többé-kevésbé egyet­értés uralkodik, hogy a korona ma is­mert formájában két különböző tárgy egyesítéséből jött létre, s való­színű, hogy mindkettő XI. századi. Bizonyosnak tekinthető az is, hogy a korona alsó része eredetileg női ko­ronának készült, míg a felső valamely más tárgy része lehetett. A két rész összeszerelésének időpontja és indo­ka vitatott: az 1070-es évektől a XV. század közepéig bezáróan számos időpont merült fel, a legtöbb híve ta­lán egy III. Béla-kori (1172-1196) egyesítésnek van. Vitatott, hogy a ko­rona vagy annak valamely része köthető-e valamiképpen Szent Ist­ván személyéhez. Az kétségtelen, hogy István uralkodói jelvé­nyeinek már I. András király (1046-1060) különös jelentőséget tu­lajdonított, ám csak az Árpád-kor vé­gén (1292) nevezi egy forrásunk a ma­gyar királyavató koronát Szent István egykori fejékének. A korona története körüli bizonytalanságok végső soron abból adódnak, hogy a ma ismert Szent Korona tárgytörténeti elemzé­sének eredményei és az írott források­ban fel-felbukkanó, a „magyar királyi koronára" vonatkozó adatok nem, vagy alig egyeztethetők össze, döntő­en azért, mert nem tudható, hogy az írott források utalásai egy vagy több ­részben esetleg ma már nem is létező - tárgyra vonatkoznak-e. Szent István kincsei - Mit tudunk a koronázási pa­lástról? - Az eredetileg miseruhának készült palást a mai koronázási jelvényegyüt­tes egyetlen olyan darabja, mely min­den kétséget kizáróan Szent István ko­rából származik. 1031-ben ajándékoz­ta István és Gizella királyné a székesfe­hérvári bazilikának, s minden bizony­nyal a XII. század végén alakították át palásttá. Jelentőségét egyebek mellett az adja, hogy rajta látható Szent István egyeden egykori ábrázolása. - A jogart a palásthoz hasonlóan foghatta a kezében István király? -Az utóbbi évek összehasonlító mű­vészettörténeti kutatásainak eredmé­nyei megerősíteni látszanak azt a már korábban is felmerült gyanút, hogy a jogar szintén egyike lehet azoknak a tárgyaknak, amelyek a XI. század elejé­ről származnak, s így nem zárható ki annak lehetősége, hogy egykor Szent István kincsei közé tartozott. - A koronázási jelvények szép da­rabja az országalma. Ez mikor ké­szült? - Istvánnak a koronázási paláston látható alakja egy országalmát tart a jobb kezében, tehát az országalmá­val a legkorábbi időktől kezdve szá­molhatunk a koronázási jelvények között. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a ma ismert országaima nem tárgyi emlékei A koronázási palást lehet azonos azzal a tárggyal, hiszen a main egy magyar Anjou-címer is sze­repel: valamikor az 1300-as években készülhetett, azaz bizonyosan nem volt Szent István tulajdonában. A magyar hivatali 2sy: írásbeliség gyökerei - Szent István korából különösen kevés oklevél maradt fenn, holott más korokból azért jobban állunk. Ez pusztán az azóta eltelt egy évezreddel magyarázható, vagy vaíami mással is? - összesen tíz - más felfogás szerint kilenc - olyan oklevélszöveg ismeretes, amelyet István nevében fogalmaztak meg. Ezek többsége azonban évszá­zadokkal később készült hamisítvány. A fennmaradók sem eredeti, István-ko­ri alakjukban maradtak ránk. Az erede­Ajogar tihez legközelebb álló formában a pannonhalmi monostor 1002. évi ki­váltságlevele őrződött meg. Ennek ma ismert változata vélhetően a XIII. szá­zad elején készült, mégpedig oly mó­don, hogy külalakjában is az eredetit utánozza. Nem áll távol az egykori ere­detitől a pécsi és a veszprémi püspök­ség számára egyaránt 1009-ben ki­adott egy-egy oklevél sem. Szembetű­nően különbözik ezektől az okmá­nyoktól a veszprémvölgyi görög apá­cakolostor számára ismeretien időben kiadott oklevél, ezt ugyanis nem lati­nul, hanem görögül írták, s vannak ku­tatók, akik szerint voltaképpen még Géza fejedelem adta ki. A kérdés tisz­tázására hivatott vita még ma sem zá­rult le, ez magyarázza az István okleve­leinek számát illető bizonytalanságot. Ez a négy (vagy három) oklevél kevés­nek tűnhet, ám ha meggondoljuk, hogy csak István halála után jó százöt­ven évvel állandósult a magyar királyi udvarban az a hivatal, a kancellária, melynek elsődleges feladata az uralko­dói akarat hiteles okmányokba fogla­lása volt, már más a helyzet. Az okleve­lek kiállítása és István törvényeinek írásba foglalása mindenesetre egyér­telművé teszi, hogy a magyar hivatali írásbeliség gyökerei az államalapításig nyúlnak vissza. Kinek a jobbja? - Ugyan kissé furcsa tárgynak te­kinteni, de István kapcsán nem ke­rülhető meg a Szent Jobb. Biztosan a nagy király kézfejéről van szó? - A Szent Jobb története számos ponton homályos. Általános feltétele­zés szerint István maradványait az 1061-es pogány lázadás idején elrej­tették. Talán ekkor választották le a jobb kart, melyet aztán a székesfehér­vári prépostság egyik kanonoka önké­nyesen saját családi monostorába vitt. István 1083-as szentté avatásakor azonban bevallotta tettét - az utóbb szintén szentté avatott - I. László ki­rálynak. Az ereklyét az attól kezdve Szent Jobbnak nevezett bihari mo­nostorban őrizték (ma Siniob, Romá­nia), mígnem a XV. században átvitték Székesfehérvárra. A Szent Jobb a város török kézre kerülése (1543) után el­tűnt, hogy aztán 1590-ben a dalmáciai Raguzában (ma Dubrovnik, Horvátor­szág) tűnjék fel. Minden valószínűség szerint az történhetett, hogy a magyar királysírokat feldúló törököktől ragu­zai kereskedők vásárolták meg s vitték városukba az ereklyét, ahol az a helyi domonkos szerzetesek birtokába ke­rült. Raguzából aztán 1771-ben Mária Terézia hozatta Budára, míg István egy másik ereklyéjét - koponyájának egy darabját - ma is Dubrovnikban őrzik. Annak bizonyítása vagy cáfola­ta, hogy az ereklyék valóban Szent Ist­ván testének maradványai-e vagy sem, nem lehetséges, de nem is fon­tos. A Szent Jobbhoz hasonló ereklyék jelentőségét ugyanis nem materiális történetük, hanem a hozzájuk kap­csolódó hagyomány ereje adja meg. HANCZ GÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom