Délmagyarország, 2006. augusztus (96. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-18 / 193. szám

SZERDA, 2006. AUGUSZTUS 16. • MEGYEI TÜKÖR* 7 Ibkody Ilona a dómszínpad alatti öltözőben Fotó: Karnok Csaba Találkozások - Simándy már akkor élő legen­da volt, az első találkozásunkkor majd átszúrt szigorú szemével. Amikor elénekeltem az áriát, és felnéztem rá, láttam, hogy könny­cseppek peregnek az arcán. Ez olyan csodálatos művészi vissza­jelzés volt számomra, amit soha­sem felejtek el. 1976-ban, amikor tagja lettem az Operaháznak, az örök Melinda, Moldován Stefánia kért meg, hogy külföldi fellépései miatt vegyek át tőle négy előadást. Óriási megtiszteltetésnek érez­tem, mert már kicsi gyerekként édesapám és édesanyám ölében ülve hallgattam őt a Dóm téren. Meghatározó élmény volt az a nagy négyes: Simándy, Moldován, Melis és a karmester, Vaszy Viktor. Operajátszásunk aranykorának létező legideálisabb szereposztása volt. Az Operaház megnyitásának százéves évfordulóján, 1984-ben a II. felvonást adtuk elő az ünnepi gálaesten. Kórodi András vezé­nyelt, Simándy József és Melis György volt a partnerem. Később Tokajban is énekeltem négy elő­adást Vadas Kiss Lászlóval -vall az Erkel-operával való találkozásai­ról dómszínpad alatti öltözőjében Tokody Ilona. Kossuth-díjas szopránunkat már a főpróbán elhalmozták vi­rágcsokraikkal szegedi rajongói. Nem véletlenül: csúcstartónak számít a Dóm téren, nála több fő­szerepet senki sem énekelt a sza­badtérin. 1979-ben debütált itt, akkor alakította első Verdi-szere­pét, A végzet hatalma Leonoráját. Később elénekelte a másik Leono­rát is, továbbá Aidát, Desdemo­nát, több nyáron is Liut és Micae­lát. - Talán a Végzet Leonorája volt az a szerep, ami leginkább én va­gyok, ami a legtökéletesebben illik a lelkemhez, a fizikumomhoz, a hangomhoz, a temperamentu­momhoz. Leonora szerepe a bel canto teteje, az igazi szerelem, a hűség, a hit egyik legszebb zenei megfogalmazása. Mintha a vé­remből lenne. Operaműhelyek Tokody Ilona az Operaház veze­tő szopránjaként szívén viseli az utóbbi időben botrányoktól han­gos nemzeti dalszínház sorsát. Úgy véli, több pénz lenne a megol­dás a gondokra. Pontosan annyi, amennyit még Szinetár Miklós­nak megígértek, csak épp nem ad­tak oda. - Most viszonylagos béke van az Operaházban, melynek megteremtésében én is közremű­ködtem. Remélem, nem igaz az a hír, hogy a csodálatos akusztikájú Erkel Színházat bezárják. Ez ka­tasztrófa lenne, mert oda jár a ma­gyar nép. A műfajt rajongásig sze­rető törzsközönség az ottani jegy­árakat még meg tudja fizetni, de az európai árszinthez közelítő operaházi belépők megvásárlását a többség már egyszerűen nem en­gedheti meg magának. Tokody Ilona szerint az utóbbi évtizedben kezdenek megváltozni a világ nagy operaházai: nem épí­tenek már karriereket, nem nevel­nek ki sztárokat. Annak idején őt még felépítette az Operaház és a bécsi Staatsoper. Fokozatosan kapta az egyre nagyobb kihívást jelentő szerepeket, sikert aratott a legrangosabb operaházak, a lon­doni Covent Garden, a New York-i Metropolitan színpadán is. - Ez a kor a gyors karrierek és gyors letűnések kora. Pillanatok alatt várnak csodát, az énekesek ki sem tudnak fejlődni. Egyik pél­daképem, Renata Scotto szokta mondani: Amíg az embernek van foga, még nincs kenyere; amikorra lesz kenyere, már nincs foga. Mire tökéletesen megtanul az ember énekelni, szinte véget is ér a pályá­ja. Én idén leszek 30 éves - ennyi ideje vagyok tagja az Operaház társulatának. Ha a saját korosztá­lyomra tekintek, szomorúan lá­tom, szinte egyedül maradtam a pályán. Tanítványok Idén tartottam első mesterkur­zusomat a világ első zeneakadé­miáján, a Szófia királyné által szponzorált madridin. Finn szár­mazású baritonista kollégám, Tom Krause vezeti a királyi akadé­miát, ő hívott meg egy hétre taní­tani. Napi hat-hét órában szerepe­ket dolgoztam ki már pályán lévő tehetséges fiatal énekesekkel. Em­bertelenül nehéz, de csodálatos munka volt, nagyon élveztem. A budapesti zeneakadémiára is csá­bítottak már tanítani, de korainak éreztem, hiszen énekesként is sok hazai és külföldi meghívásnak kell még eleget tennem. Kollégák jár­nak hozzám, Csonka Zsuísa, Vá­rad: Zita, Várhelyi Éva, valamint a fiatal tenorista, Muskát András, aki nemrégiben megkapta Don Jó­sé szerepét Miskolcon. A szegedi Melindák után egyébként Kassára indulok, ahol Peter Dvorsky meg­hívására egy izgalmasnak ígérkező gálakoncerten lépek fel. HOLLÓS1 ZSOLT A RENDEZŐ IS LÉPCSŐZIK - A próbán már akkor halálfélelmem volt, amikor először felmentem négy méter magasra a díszletben. Remegő lá­bakkal jöttem le, és azt mondtam: nem vállalom. Aztán Kesselyák Gergővel együtt mentünk fel a legtetejére, ahol szédültem, tériszonyom volt, úgy éreztem, azonnal lezu­hanok. Nem akartam vállalni. A rendezőnk, Szikora János erre kitalálta: legyen a tetőn egy szikla, amire le lehet ül­ni. Végül beleegyeztem: megcsinálom, ha olyan ember kí­sér föl, aki felelősséget is vállal azért, hogy felérek-e vagy sem. János megkérdezte: Ki az? Te! - válaszoltam, így ő is beöltözik bunraku figurának, és kézen fogva fel­húz majd1 tíz méter magasba. így sem lesz könnyű dol­gom, hiszen a sok lépcsőzéstől kifulladok, mire felérek, és úgy kell elénekelnem a két gyönyörű áriát. Háromszáz évesek a restaurált alsóvárosi szobrok Napba öltözött Mária visszatért Tokody Ilona a madridi királyi zeneakadémián tartott mesterkurzust A csúcstartó Melinda Dalí-kiállítás a Fekete Házban Rubintűkkel karcolt a katalán mester Két hét múlva szombaton nyílik meg Szegeden a Dali-tárlat. A ki­állított könyvillusztrációkhoz az Országos Széchényi Könyvtárból érkeznek a művészt megihlető irodalmi alkotások. Két héttel a szegedi Dalí-kiállítás megnyitója előtt tegnap a szerve­zők sajtótájékoztatót tartottak a Somogyi-könyvtárban. A koordi­náló Pászti Ágnes kulturális ta­nácsnok elmondta, újdonság lesz a belépőjegyek között a csa­ládi jegy: három fő kétezer forin­tért nézheti meg a kiállítást. A Fekete Házban szeptember 2-án 10 órától láthatják az érdek­lődők a bohém katalán 117 alko­tását, elsősorban könyvillusztrá­ciókat - tudtuk meg a tárlatot rendező Papp Katalin művészet­történésztől. Érdekesség, hogy Trisztán éé Izolda szerelmi törté­netéhez, amely az 1100-as évek­től ismert a kelta mondakörből, Dali gyémánt- és rubintűkkel karcolt légies rajzot. Trisztán és Izolda kilencszáz éves történetét és másik tizenöt eredeti irodalmi művet, ame­lyekhez Dali grafikákat készített, a tárlat egyhónapos időtartamára az Országos Széchényi Könyvtár kiállítja a Fekete Házban az il­lusztrációk mellé - közölte Tóth Ferenc Tibor, a fővárosi közgyűj­temény tájékoztatási igazgatója. A szegedi Somogyi-könyvtár is könyvkiállítással készül. Dömötör-díjas Tiborc Győrből Tiborc panasza ma is aktuális - állítja a győri teátrum népszerű baritonistája, Bede Fazekas Csaba, aki először lép fel a Dóm téren. Szeged viszont nem ismeretlen terep számára: négy éve neki ítélte a Dömötör-díjat a publikum. Bede Fazekas Csaba Gregor József operaigazgatósá­ga idején Rigoletto szerepében aratott először sikert a Szegedi Nemzeti Színházban. Négy évvel ezelőtt Kovalik Balázs rendezésében a Simon Boccanegra címszerepét énekelte, mégpedig úgy, hogy a közön­ség szavazatai alapján rögtön meg is kapta érte az évad legjobb operaénekesének járó Dömötör-díjat. - Abszolút meglepetés volt számomra a szegedi el­ismerés, mert azt gondoltam, a győzteseknek bizto­san előre megmondják, hogy nyertek. Nem így volt. Most fedeztem fel a díjjal kapott bronz szobrocska eredetijét, a Dömötör tornyot a Dóm téren - meséli az érdemes művész baritonista. Hasonlóan kellemes meglepetésnek tartja a mostani meghívását is. - A szegedi szabadtérin még sohasem léptem fel, de még csak előadást sem láttam itt soha. Tiborc szerepét már énekeltem néhányszor, Kiss B. Atillá­val Győrött és Budapesten is. Kesselyák Gergely emlékezhetett rám Miskolcról, ahol az ő vezényle­tével játszottam. Tiborc jól énekelhető, nem meg­erőltető, mégis nagyon hálás szerep. Bánk kivételé­vel minden lényeges dolgot ő mond el a korról, a társadalmi, gazdasági viszonyokról. Szerintem ma is nagyon aktuális. Ugyan nincsenek már idegen megszállók az országban, az viszont nem változott, hogy a kis csibészek börtönbe kerülnek, a nagyok meg inkább fölfelé buknak, vagy rövid időre eltűh­nek, majd egy még magasabb pozícióban visszatér­ve folytatják karrierjüket. Hetvenhárom éves va­gyok, teljesen kiábrándultam műiden rendszerből, izmusból, az emberekből. Nem hiszem, hogy egy­általán létezhet tisztességes társadalom. Minde­nütt a korrupció, a nyerészkedés dívik, az üzlet, a pénz diktál. A háborúk, a vérontások, minden bor­zalom csak azért van, hogy minél nagyobb legyen kevesek profitja. Szerencsére megmaradt nekem a zene, ami mindig örömet okoz, és a családom. Fele­ségem itt van velem, és tizenöt éves fiunk is eljön Győrből nézni a szombati előadást. Megszerettem Szegedet, nagyon tetszik a nagyárvíz után sziszte­matikusan újjáépített belváros. ló lehet itt élni. H. ZS. Bede Fazekas Csaba Tiborc sze­repében Fotó: Segesvári Csaba Bede Fazekas Csaba először énekel a szabadtérin Több mint félszáz esztendeje távolították el a szegedi alsó­városi templom elől a felbecsül­hetetlen értékű barokk Má­ria-szoborcsoportot. A restau­rált műalkotásokat vasárnap avatják fel. Tizennégy éve szenzációs felfe­dezést tettek Szegeden a régé­szek; 1992-ben az alsóvárosi fe­rences rendház és templom hely­reállítása során a szerzetesek nyomdájának alapjainál rábuk­kantak egy szoborcsoport darab­jaira. Segítő Mária, vagy más né­ven Napba öltözött Mária és szü­lei, Szent Anna és Szent Joachim szobra 1708-ban már biztosan ott állott a Mátyás téri templom előtti kőkockás téren. Egy legen­da szerint egy Rákóczihoz hű re­formátus katona „Asszony, adj kenyeret!" felkiáltással a szobor­ra lőtt. Eltalálta Szűz Mária ke­zét, amely levált, de a golyó visz­szapattant, és megölte a katonát. A négy bőségszarut tartó angyalt később, 1752-ben emelték Mária mellé, egy kőkerítésre. A műal­kotásokat, hogy megmentsék, az államosításkor elűzött szerzete­sek ásták el, 1950-ben. A negyvenkét év után rossz ál­lapotban előkerült szobrokat a budapesti állami restaurátorköz­pontba szállították állagmeg­óvásra. Pénz híján a restaurálás csak három éve kezdődhetett, azóta az önkormányzat, vala­mint a kulturális és örökségvé­delmi hivatal öt-ötmillió forintot költött a felújításra. Archív felvé­telek és Bálint Sándor szegedi néprajzkutató feljegyzései alap­ján Rákos Péter restaurátor és munkatársai először a Boldog­asszony, Szent Joachim és Szent Anna alakját állították helyre, a második ütemben a négy angyal­figurát. Az idei év elején a Kass Galériában kiállításon mutatták be a város legrégebbi szobrait. Akkor a restaurátorművész úgy fogalmazott, ezeknek a felbecsül­hetetlen értékű műalkotásoknak múzeumban a helyük, csak a másolatukat lenne szabad kiten­ni a térre. Másolat nem készült. A re­konstrukció idén nyáron a téren folytatódott, elkészült a faragott kőtalapzat és a Mária alakját tar­tó oszlop. A térrekonstrukció végelegesen csak jövőre fejeződik be, amikor megépítik az angyalo­kat tartó díszkerítést is, húszmil­lió forintból. D.T. ÜNNEPÉLYES AVATÁS Vasárnap délután 5 órakor a meg­újult Mária-szobrot Botka László polgármester avatja a Mátyás té­ren, majd Gyulay Endre sze­ged-csanádi megyés püspök szenteli fel. Imát mond Orosz And­rás Lóránt ferences házfőnök. Az ünnepségen közreműködik Csa­nád/ László orgonaművész és az alsóvárosi templom kórusa. Tegnap állították fel Mária oldalán Szent Anna és Szent Joachim szobrát Fotó: Frank Yvette Tbkody Ilona csúcstartó a sza­badtérin: az elmúlt évtizedek­ben ő énekelte itt a legtöbb főszerepet. A szegedi születésű világjáró szoprán ma este Me­lindaként mutatkozik be a Bánk bán premierjén. Tokody Ilona már főiskolásként találkozott Melindával. Zene­akadémiai korrepetitora, Va­rasdy Emmi, a szombathelyi Ise­um vezetője hívta meg 1973-ban, hogy a legnagyobb Bánkkal, Simándy Józseffel éne­kelje el az opera II. felvonását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom