Délmagyarország, 2006. augusztus (96. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-17 / 192. szám

CSÜTÖRTÖK, 2006. AUGUSZTUS 17. • AKTUÁLIS" 3 Seres Gabriella szülei térképen keresik a helyet, ahol megtalálták lányuk holttestét Fotó: Frank Yvette - Felismertem. A lányomat sen­kivel nem tudnám összekeverni - beszél a szegedi kapitányságon történtekről Seres Lajos. Kiderült, Seres Gabriellát au­gusztus 3-án Szerbiában felbon­colták, 4-én pedig, anélkül, hogy azonosították volna, eltemették. Hogy hova, melyik városban vagy községben, nem tudták ne­kik megmondani. - A magyarkanizsai rendőrök augusztus 14-én közölték a ma­gyar rendőrökkel, hogy a Tiszá­ban, Martonosnál találtak egy is­meretlen női holttestet. Tíz nap­pal azután, hogy eltemették, ti­zennéggyel azután, hogy megta­lálták! Arra sem kaptak magya­rázatot, miért nem értesítették őket korábban. Felháborító! - fa­kad ki Marosváriné, aki évek óta élettársával együtt nevelte Gabit. Seres Lajosnak és Marosvári Györgynének nincs útlevele. A körülményekre tekintettel az apa soron kívül kap, hétfőn indul út­nak, hogy megtudja, hol temették el Gabit, és hogy elintézze lánya holttestének hazahozatalát. Eb­ben segítheti az az igazolás, amit a Szegedi Rendőrkapitányságon állítottak ki, és amelyben kérik „a jugoszláv belügyi szerveket, a hi­vatalos ügyek intézésében segít­sék a hozzátartozókat". - Annyit már tudunk, hogy az exhumálás 140-150 ezer forint­ba, a hazaszállítás legalább ugyanannyiba kerül. Sajnos nem élünk jó anyagi körülmények kö­zött. A szegedi önkormányzattól kaptunk 50 ezer forint gyorsse­gélyt, egyelőre nem tudjuk, hogy a többit honnan teremtjük elő. Gabit mielőbb hazahozzuk, holt­testét el akarjuk hamvasztani, az urnát a szobájában szeretnénk elhelyezni - mondják egymást kiegészítve, könnyeikkel küsz­ködve.Az apa és élettársa számá­ra a szerb hatóságok tétlenkedése érthetetlen. A magyar rendőrök naponta telefonáltak nekik, ők naponta kérdezték tőlük, talál­tak-e holttestet. A válasz mindig ugyanaz volt: nem. Rövid időn belül sikerült kide­ríteni, hogy Seres Gabriellát (Magyar)Kanizsán, a katolikus temetőben temették el. - Ott van. Az az! Az a barna fa­kereszt - mutatja a katolikus te­mető vezetője, Király Attila. A kereszten a „31. 07. 2006. N. N. Zena" feürat olvasható. - Azért ez a sírfelirat, mert nem tudtuk, hogy ki a halott, csak any­nyit, hogy nő, és 31-én találták meg a Tiszában - magyarázza Ki­rály Attila. A temető vezetője fi­gyelmeztet, nehogy azt higgyük, hogy a kislányt csak úgy elföldel­ték. Szabályos temetést rendeztek augusztus 4-én 11 órakor, „fako­porsóval, szemfedéllel, egy Jézus­kát ábrázoló kereszttel, és közben végig szólt a lélekharang is". Bú­csúbeszédet nem mondtak, hisz nem tudták, ki a halott. - Hivatalosan meg kellett álla­pítani és a szakértőnek le kellett írni, hogy a Tiszában talált holt­test vízbe fulladt, nem bűncse­lekmény áldozata lett. Arra én GYÁSZOL A CSALÁD „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy kislányunk, Seres Gabriella 14 éves korában tragikus körülmé­nyek közt elhunyt. Szeretnénk kö­szönetet mondani a szegedi rend­őrségnek, a vízi rendőrségnek, a búvároknak, a városőrségnek és a miskolci speciális mentőcsapat­nak a nehéz és kitartó munkáju­kért" - áll Seres Lajos és Maros­vári Györgyné lapunkhoz eljutta­tott közleményében. nem tudok válaszolni, hogy mi­ért napokkal később vette fel egy­mással a kapcsolatot a két ország rendőrsége - mondja a temető vezetője, aki még egy másik, szintén névtelen sírt is megmu­tat, amin a „11. 04. 2006. Mus­ki" felirat olvasható. OLÁH ZOLTÁN MÉG NEM ÉRKEZTEK MEG A HIVATALOS IRATOK •j A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság eddig még nem kapott a szerb hatóságoktól a holttest megtalálásának körülményeiről, a részletes sze­mélyleírásról és egyéb tényezőkről hivatalos írásos dokumentációt. Ezért egyelőre minden kétséget kizáróan nem nyilatkozhatunk arról, hogy a Szer­bia területén előkerült elhunyt személy azonos a Szegeden eltűnt kislány­nyal - tájékoztatta lapunkat Tuczakov Szilvána, a Csongrád Megyei Rend­őr-főkapitányság szóvivője. Nemzetiszínű körömtől a magyar sárkányig Érezni a városban a világesemény hangulatát Kanizsán névtelen sírba tették a július 29-én Tiszába fulladt szegedi lányt Itthon még keresték, Szerbiában már eltemették Folytatás az 1. oldalról Káros halak a Tiszában Egyre inkább szaporodnak a Ti­szában a kelet-ázsiai eredetű bu­sák, és ugyancsak mind gyako­ribb az ugyanonnan származó ezüstkárász, a razbóra és az amuri géb. Elszaporodásuk az ős­honos halak rovására történik. A napokban az Alsó-Tiszán, Csongrád térségében megkezdő­dött kutatóprogram célja: meg­győzni az illetékeseket, hogy a nem őshonos, gyorsan szaporo­dó, nemkívánatos halak ritkítá­sára nagy szükség van - tudtuk meg Józsa Vilmostól, a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóin­tézet tudományos munkatársá­tól. A magyar-lengyel együtt­működésben zajló program ­résztvevői a szarvasi intézet és a lengyel Warmia-Mazury Egye­tem - a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatá­sával zajlik. Ha nem is hirdeti minden utcasarkon a város, hogy mától sport világesemény helyszíne, egy délutáni Kárász utcai séta mindenkit meggyőzhet. A zsúfolásig megtelt kávézók, a sok külföldi turista és az evezőlapátok látványa árulkodik: ma kezdetét veszi a kajak-kenu világbajnokság. A nyüzsgés tegnap délelőtt még átlagos volt: a padokon szünidejük utolsó napja­it töltő diákok és nyugdíjasok élvezték a napsütést. Mintha nem is ma kezdődne a 35. síkvízi kajak-kenu világbajnokság. Szurkoló, trikolórban Az eseményre mindössze a Klauzál té­ri Démász-székházon látható, a világ­bajnokság kezdetéig visszaszámláló di­gitális óra, és a Kárász utca közepén ki­feszített molinó figyelmeztetett. Komolyabb forgalom mindössze az Oroszlán utcai IBUSZ-iroda előtt ala­kult ki: reggel kilenctől folyamatosan árulták a jegyeket az év sporteseményé­re. Éppen magyarok és norvégok vártak türelmesen sorukra. Dél körül aztán, szinte észrevétlenül, idegen szavakkal telt meg a város. A sé­tálóutca kávézói benépesültek, a világ­bajnokságra érkezett szurkolók a szend­vicsük mellé fagyit, sört, kávét kértek. Ludasi Mónikával a korzón futottunk össze. Kezén a körmök piros-fehér-zöld színben pompáztak. A hölgy nem mond­hatja magát elfogulatlan szurkolónak ­édesapja a Kolonics-Kozmann kenupá­ros edzője. - A magyar szurkolók még csak szivárognak a városba, mi hétfő óta vagyunk itt. Már a 98-as szegedi világbaj­nokság is hatalmas élmény volt, az ideire a négyéves kislányomat is elhoztam. A családom az Anna fürdőben strandol, én a városnézés mellett döntöttem. Holnap­tól „költözünk ki" a Maty-érre, ahol teli torokból szurkolunk majd a mieinknek ­mondta Ludasi Mónika. Natúr hús, zöldséggel Ebédidőben igazi világbajnoksági han­gulat uralkodott el a belvárosban: a reg­geli tréninget befejezett sportolók evező­lapáttal a vállukon tértek vissza szállá­saikra. Ausztrál, iráni, olasz és lengyel sportolók masíroztak végig az utcán a Royal Hotel felé. - Ha jó az idő, mindig kiülünk a barátnőimmel a Kárász utcá­ra. Fagyizunk, beszélgetünk. Valószínű­leg ma tovább maradunk - adott hangot elégedettségének Tóth Niki, a kajakosok mustrálása közepette. Az ausztrál versenyzők eközben a Mediterrán teraszon költötték el ebéd­jüket, amit zsúrkocsikon, a Royalból vittek ki nekik a pincérek. Menüjük: A mexikói csapat a nagyáruház előtt igyekszik szálláshelyére Fotó: Karnok Csaba natúr hús, nagy adag zöldséggel. A Dugonics téren német szóra figyel­Egy-két arra sétáló helybeli egyből fény- tünk fel. Günther Meyer és Herbert Soh­képezőgépe után nyúlt, hogy megörö- maiz tegnap érkezett, kicsomagolás után kítse a „nagy zabálást". egyből városnézésre indultak. - A 2002-es Európa-bajnokságon is itt vol­tunk. Szeged csodálatos, különösen a régi épületek tetszenek - mondták a kajakra­jongó férfiak. Mivel a németek a mieink legnagyobb vetélytársai, tippelésre invi­táltuk őket. - A Janics-Kovács kettőst nem lehet megverni. Natasát személye­sen is ismerjük, nagyon kedves lány. Úgy véljük, a magyarok nyolc-tíz, mi nyolc aranyérmet szerzünk. Az éremtáblázat élén a magyarok végeznek majd - mond­ták az udvarias bajor férfiak, majd tekin­tetük az égre szegeződött, ahol Tokodi Béla papírsárkánya repkedett. Tbkodi, tanfolyammal A férfi tíz perc alatt elsajátítható pa­pírsárkány-tanfolyamot hirdetett. Segí­tői Janics, Storcz, Vajda, Joób és Haller voltak. Na nem személyesen. A férfi az ő arcképükkel díszített pólót viselt. ­Mindenki megnézi a papírsárkányt, de amikor meghallják, hogy háromszáz fo­rint a tanfolyam, odébbállnak - mondta. Pedig németül és angolul is hirdette vál­lalkozását, ha már egyszer ennyi külföl­di jár a városban. - Talán nem eléggé ri­kítóak a színek, amivel felpingáltam ­találgatott. A szolid színek, a szerény városi hírve­rés ellenére délutánra már világosan lát­szott: Szeged világeseményre készül. K. G. G. Most jó lenni szegedinek ŐRFI FERENC Most-a legkönnyebb büszke szegedinek lenni. Ebben a hétben mint a cseppben a tenger, benne van minden. Szépség, harmó­nia, testi, lelki és szellemi kihívások, no meg a felhőtlen {remél­jük a szó szoros értelmében is) szórakozás - világ- és nemzeti színvonalon. Most a hétköznapok is ünnepnapok - aki este végig­sétál a zsongó, életteli, latinosan buja belvároson, bizonyára iga­zol engem: ha egy varázslat folytán most oldanánk le a kendőt vendégeink szeméről, s megkérdeznénk tőlük, hol járnak, abban bizonyára valamennyien megegyeznének, valahol Európában. Pedig a java csak most kezdődik. Megnyílt a grill fesztivál, a múlt század harmincas éveinek híres ínyesmestere, Magyar Elek „intelmei" szerint: Az ízlésben kultu­rált ember sohasem a mennyiségre, hanem a minőségre, az anyagban és az elkészítésben való változatosságra fekteti a hang­súlyt. Az újszegedi ligetből átvitt értelemben is könnyű átsétálni a Dóm térre, hiszen míg itt az ízlésben kulturált ember testi, amott szellemi, lelki Mekkájánál vagyunk. A szabadtéri játékok színpa­dán Erkel Bánk bánja, magyar világsztárokkal. Nemzeti operánk tökéletes ajándék a hetvenöt éves szabadtéri játékoktól Szent Ist­ván ünnepére. Ugyanaznap délelőtt a dómban felcsendül az ün­nepi tedeum, ahol a nyugállományba vonuló Gyulay Endre tartja hálaadó, utolsó püspöki szentmiséjét. A szakrális eseményeknek jeles helye még a Mátyás tér is. ahol a korábban elpusztultnak hitt, romjaiban a kilencvenes években megtalált, mára restaurált Szeplőtelen fogantatás szobrot állítják most vissza eredeti helyé­re. Bálint Sándor ha élne, elégedetten csettintene: végre ismét tel­jessé vált az alsóvárosi ferences templom barokk atmoszférája. Este tűzijáték, földön, vízen, levegőben. Most pedig vegyünk egy nagy levegőt, s mondjuk ki egy szuszra: megkezdődött a 35. felnőtt síkvízi kajak-kenu világbajnokság Szegeden, a Maty-éren. A feeling a tegnap esti dóm téri nyitó gála óta sportvilágvárosi. A számok is. Nyolcvan ország, ezerötszáz csapattag, százhúsz tévés, százötven újságíró - a szállodákban még a közeli városokban is telt ház van. Aztán itt vagyunk mi, több tízezren, akik a magyar csapatért, benne a kilenc szegedi ka­jak-kenu királyért a tüdőnket meg a szívünket is képesek va­gyunk kiszakítani. Közben a sportcsarnokra is vetnünk kell egy vigyázó pillantást, hiszen ma délután a magyar női kosárlab­da-válogatott is megajándékozza a szegedieket egy izgalmasnak ígérkező sporteseménnyel. A román együttessel mérkőznek meg. „Nem lehet ráismerni Szegedre. Csupa izgalom, csupa ünnepé­lyesség, csupa fény - az utcákon és az arcokon is." A Pesti napló krónikása jellemezte így Szeged hangulatát 75 évvel ezelőtt, a Sza­badtéri Játékok legelső bemutatójának estéjén. Ha ugyanez a kol­légám most is itt lehetne, valószínű, így kezdené tudósítását: Rá lehet ismerni Szegedre. Csupa izgalom, csupa ünnepélyesség...

Next

/
Oldalképek
Tartalom