Délmagyarország, 2006. augusztus (96. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-12 / 188. szám

12 SZIESZTA 2006. augusztus 12., szombat A LEGSIKERESEBB MAGYAR ÉNEKMŰVÉSZ, MARTON ÉVA GERTRUDIS SZEREPÉBEN TÉR VISSZA A SZEGEDI DÓM TÉRRE „Amit én elértem, Marton Éva FOTÓ: FRANK YVETTC Minden idők legsikeresebb magyar énekművésze, Marton Éva alakítja augusztus 18-án és 20-án Gertudis szerepét a Bánk bán Dóm téri előadásain. A világhírű dívával családjáról, színpadi partnereiről és a tanításról is beszélgettünk. Marton Éva az Operaház fiatal énekesnőjeként 1972-ben szerződött a frankfurti operához. Sebész férjével együtt elhagyta az országot. Úgy érezte, itt nincs jövője, hiszen nemzeti dalszínházunkba tizenhetedik szopránként szerződtették. Nem akart beállni a sorba, és évekig várni, hogy megkapja a hangjához és tehetségéhez méltó szerepeket. Hogy jól döntött, azt a következő évtizedek fényesen igazolták. Töretlenül felívelő pályafutása csupa diadalmenet. Élete nyitott könyv, honlapján bárki elolvashatja: közel száz főszerepet énekelt, a világ összes nagy operaházát meghódította. Minden idők legjobb Turandotjai, Toscái, Giocondái, Leonorái, Elektrái között tartják számon. Egyeden magyar énekművész sikerei sem mérhetők az övéhez. Tavaly a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékének vezetőjévé nevezték ki. Ma már ritkábban vállal fellépéseket, viszont mesterkurzusokat tart világszerte, és rangos énekversenyek zsűrijébe hívják. Aktívan részt vállal a hazai zenei közéletben is, és nem rejti véka alá a véleményét. - Szemünk láttára megy tönkre nemzeti kincsünk, a Magyar Állami Operaház. Az összeomlás szélén áll, mert nem hozzáértő kezekbe adták a vezetését. A koncepció teljes hiányát látom. Rémhírek terjengenek, az énekesek arra kérnek, próbáljak számunkra külföldön lehetőségeket keresni. Elkeserítő ez a helyzet, azonnal cselekedni kell! Tabula rasát kellene csinálni, és a nulláról elindulni, mint azt a leégett barcelonai operában, a Liceuban megtették - sürgeti Marton Éva, aki szerint rossz a magyar operajátszás híre a világban. A turisták nem a produkciók vagy az énekesek, hanem a gyönyörű épület miatt váltanak jegyet az Andrássy úti palotába, ahol az elavult rendezések, nem követik az újabb trendeket. - Ugyanolyan ócska díszletek között játszunk, mint 20-30 évvel ezelőtt. Nem tudom elhinni, hogy olyan tehetségek, mint például Kovalik Balázs, nem kapnak lehetőséget arra, hogy minden évadban rendezzenek. Miért mutatják be A nürnbergi mesterdalnokokat, ha nincs, aki Hans Sachs szerepét elénekelje? Marton Éva a legnagyobb rendezőkkel és karmesterekkel dolgozott, sokszor találkozhattak vele az olvasók a világlapok címlapján. A nyolcvanas években a New York-i Metropolitan színpadán történt: a második felvonásban, Tosca imája előtt véletíenül olyan ütést kapott, hogy kiugrott az állkapcsa. Folytatta, mintha mi sem történt volna. Pokoli fájdalmak közepette végigénekelte az operát. - Más ilyenkor elájul, abbahagyja. Én olyan vagyok, mint a jó cirkuszi ló, amelyik tudja, hogy a produkciónak mindenképp le kell mennie. Másnap felkötött állal szerepeltem a New York Times első oldalán. Az egész világot bejárta a hír. Amikor másnap bementem a kórházba, az újságok azt is megírták: dühöngött a magyar primadonna, hogy ötszáz dollárjába került a panorámaröntgen. A közönség imádja az ilyen sztorikat. Amikor Toscát énekeltem a milánói Scalában, nem értettem az első felvonásban, hogy Pavarotti miért áll mindig szorosan mögöttem, miért tapogatja a hátamat, miért nem enged megfordulni. Dühöngtem magamban: milyen tolakodó, erőszakos, pimasz alak. Amikor mentünk ki a színpadról, a fülembe súgta: Éva, nézesd meg a ruhádat! Akkor láttam, hogy hátul szétnyílt. Ha Pavarotti nem figyel, biztosan leesett volna rólam, akkor pedig kinevetnek, és oda az előadás. Megmentett ettől a szégyentől. Carreras, Domingo, Pavarotti Számos lemez és filmfelvétel is megörökítette: a három tenor Marton Éva mindennapos partnere volt. - Ha a hármat összegyúrták volna, akkor született volna meg az én ízlésem szerinti tökéletes tenorista. Carreras egy igazi spanyol űriember, aki a nyilatkozataiban is mindig Madame Marionnak nevezett. Páratlanul jólelkű, és az ő hangja a leglíraibb. Pavarotti csodálatos hangja úgy emelkedett fel, mint a lift. Gyönyörűen, regiszterváltások nélkül. Sajnos kevésbé tudott játszani. Abban a házban élt a titkárnője, ahol a férjem lakott, és az anyósomtól mindenről értesült. Pavarotti így mindig naprakészen tájékozódott arról, hogy hol, mit énekelek, milyen díjakat kaptam. Domingóval jó barátságban voltunk, sokszor laktam New York-i otthonában. A felesége azt mondta: ha veled énekel, akkor tudom, hogy biztonságban van, mert jó helyen szól a hangod, ezért az övé is mindig jó helyre megy. Domingo a legmuzikálisabb, és ő játszik a legjobban hármuk közül. Tőle tanultam meg, mennyire fontos nyitottnak lénni, és milyen sok múlik a médián. Marton Éva a legsűrűbb évadokban is figyelt arra, hogy családjára, két gyermekére is jusson ideje. - A fiam itthon szerzett rendezői és operatőri diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, jelenleg reklámfilmeket készít. Két gyönyörű nagyfia van. A lányom designeriskolába járt Stuttgartba, ő is itthon dolgozik az Elle magazin divatszerkesztőjeként. Az első gyermekét várja. A fiam szerint én vagyok az unokáim példaképe. Azt mondják, ha a nagymama képes volt váltani, egyetemi professzor lett, akkor ők is meg tudják valósítani mindazt, amit célul tűztek ki. Tizenöt éves unokám így ment ki a Humboldt Egyetem hathetes nyelvi kurzusára a Bodeni-tó mellé. Kövessetek! - ezt mondta II. lános Pál pápa is, akinek a szenvedését megrendülten láttam Monté Carlóban a televízióból. Én is azt szoktam mondani a növendékeimnek: Kövessék a példámat! Amit én elértem, az nekik is sikerülhet. Rengeteg munka és küzdelem ez a pálya, semmit sem adnak ingyen. Sokat változtam az elmúlt évben: eddig csak magammal és a családommal foglalkoztam, tanárként pedig közösségi ember lettem. A hallgatóimért kell dolgoznom. Barcelona, Velence, Firenze, San Francisco Szegedre Svájcból jöttem, Locarnóban tartottam mesterkurzust. Tavaly, amikor egy gyenge pillanatban elvállaltam ezt a fellépést, nem gondoltam, hogy ilyen sűrű évem lesz. Csak a Dóm téri előadásaim után tudok két hétre hazamenni Monté Carlo-i otthonunkba pihenni. Mostanában kevés időt töltök ott, valószínűleg inkább Burgenlandba, közvetlenül a magyar határ mellé költözünk. Édesapám onnan származik, és ma is élnek ott rokonaim. Nem szeretek egy helyen élni, hozzászoktam, hogy járom a világot, mindig új arcokkal találkozom. A szülővárosom, Budapest a világ egyik legszebb városa számomra, de imádom Barcelonát, nagyon szeretem San Franciscót, Velencét és Firenzét is. Párizs szép, de mégis ronda nagyváros, Londonban rosszul főznek, New Yorkban túl sok az ember. Hét emelet standing ovation Amikor Marton Éva 1981-ben Az árnyék nélküli asszony Császárnéjaként debütált a Metben, még Leonie Rysanek volt az operaház üdvöskéje. A magyar díva első előadásán ötven polgári ruhás rendőr ült a közönség között. A Rysanek-rajongók ugyanis botrányt akartak csinálni amiatt, hogy kedvencük legkedvesebb szerepét el meri énekelni. - Erről én nem tudtam, a férjem csak annyit mondott: Bármi történik, ne lepődj meg! Szerencsére volt egy kedves újságíró barátom az Opera Newsnál, aki megsúgta, hogy a második felvonás kényelmeden magas hangját addig tartsam, amíg csak tudom. Áz álomjelenetben négy méter magasan lebegtem egy ágyon, jött a magas desz, feltérdeltem, és tartottam-tartottam. Amikor már úgy éreztem, elég ízléstelen voltam, folytattam. Totális csönd volt, olyan, mintha egyedül lettem volna a színházban. A felvonás végén viszont akkora tapsot kaptam, olyan őrjöngés volt, hogy rögtön tudtam: enyém a közönség. Azon az egy hangon dőlt el, hogy rögtön elfogadtak a Metben, és elkezdődhetett az őrületes sikersorozat. Ami velem történt, nem ismétíődik már meg senkivel. Ez a kor egészen más. Nincs már az a közönség, nincs az az őrjöngés, az az odaadás. Az egyik marseille-i Tosca-előadásunk után rendőrkordont kellett vonni, mert olyan tömeg várt bennünket, hogy Giacomo Aragallal nem tudtunk kilépni a színházból. Olyan érzésem volt, mintha egy filmben lennék. Argentínában hét emelet standing ovation volt, majd reggelig őrjöngtek az előadásaink után. Ezeket a gyönyörű emlékeket senki sem veheti el tőlem. HOLLÓSI ZSOLT Bánk bánok a szabadtérin A Szegedi Szabadtéri Játékok 1959-es újraindulása után a legtöbbször műsorra tűzött operák közé tartozik a Bánk bán. A csillagos ég alatt hét évadban is összecsapott Bánk és Gertrudis. Az ország legnagyobb színházában először 1961-ben, aztán 1962-ben Mikó András rendezésében, Vaszy Viktor vezényletével állították színpadra a Bánk bánt. A címszerepet a legendás Simándy József alakította. Gertrudist Palánkay Klára formálta, Melinda szerepében Mátyás Mária mutatkozott be, Tiborcot pedig Radnai György énekelte. Az előző nyár visszatérő produkciójaként Erkel operájának 1962-beli két előadását több mint kilencezer néző látta. Három teli házat hozott 1965-ben a Bánk bán, ezúttal is Vaszy Viktor vezényletével szólalt meg Erkel Ferenc remekműve. Békés András rendezésében Bánk bánként most is Simándy József aratott sikert, de Gertrúd királynőként Komlóssy Erzsébet lépett színre, s Moldován Stefánia volt kiváló Melinda. A jubileumi 1968-as fesztivál Bánk bánját Szinetár Miklós és Félix László jegyzi rendezőként. Kérődi András vezényelt. Ellenben változatlanul a Simándy-Komlóssy-Moldován trió vitte vállán az előadást. Ottóként Palcsó Sándornak, Tiborcként Radnai Györgynek tapsolt a közönség. A fesztivál nyitányát jelentő előadáson Fülöp Zoltán hatalmas, félkör alakú bronz reliefje teremtett korhű hangulatot. Pál Tamás vezényletével és Vámos László feszes rendezésében 1975-ben és 1976-ban is telt házak előtt mutatták be a csillagboltos nézőtéren nemzeti operánkat. Az 1975-ös előadás érdekessége, hogy Vámos tervezte a díszletet. A három főszerep alakítója továbbra is: Simándy József, Komlóssy Erzsébet és Moldován Stefánia. Tiborc Radnai Györgyé, de 1976-ban Melis György alakította - szenzációsan. „Ottó jelmezében a táncdalokból operett bonvivánná avanzsált, majd az operai babérokra később külföldi esélyekkel is startolt fiatalember, Kovács József mutatkozott be" - olvashatjuk a Szegedi Szabadtéri Játékok nemrégiben megjelent kézikönyvében. Legutóbb 1994-ben, Kerényi Imre rendezésében, Molnár László vezénylésével került színre a Bánk bán a Dóm téren. A rendezői elképzelés szerint a jelmezeket Vágó Nelly, a díszletet Csikós Attila álmodta - a megszokott 13. század helyett Erkel korába, a 19. századba. A címszerepet Molnár András, Gertrudist Mészöly Katalin, Melindát Csavlek Etelka alakította. A szegedi Gyimesi Kálmán Tiborcként, Németh József pedig Peturként lépett színre. A mobil nézőtér első „szereplése" mellett az előadás újdonsága volt az is, hogy „méretazonos kőszínházi előadást" hoztak a Magyar Állami Operaházból, ezért a szelekkel dacolva valóságos függönyt húztak a színpad elé - a Játékok történetében először. Mária Lujza 1969-ben Marton Éva csak pályája kezdetén lépett fel a szegedi szabadtérin: Mária Lujza szerepét énekelte Szinetár Miklós rendezésében 1969-ben és 1970-ben a Háry Jánosban. A szabadtéri történetét bemutató kiállításon, a Fekete Házban meg is találta a produkció fotóit. Az egyik felvételen a címszerepet éneklő Melis György, valamint Moldován Stefánia és Dayka Margit partnereként látható.