Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-24 / 171. szám

HÉTFŐ, 2006. JÚLIUS 24. MEGYEI TÜKÖR 7 FRÖCCSÖS EGYSZEREGY Hozzávalók: pincehűvös száraz fehér bor és hideg szódavíz. Fröccshöz mindig alulra öntsiik a bort, rá a szódát! Nagyfröccs vagy hajtás: 2 deci bor 1 deci szódával Hosszúlépés vagy fordított fröccs: 1 deci bor 2 deci szódával Kisfröccs, fütty vagy rövidlépés: 1 deci bor 1 deci szódával Házmester: 3 deci bor 2 deci szódával Viceházmester: 4 deci bor 1 deci szódával Színészfröccs: 2 deci szóda, az is langyosan Szikvízüzemben kánikulában is fogy a buborék Bánffi István: A magyar ember az erős szódát szereti A francia vasút más Mostanáig azt se tudtam, hogy francia kottára járna az eszein. A szokatlanul hűvösnek beharangozott, idétlen nyári forróság teszi. A pályavasutasoké pedig osztrákra és németre forog. Mert ott rit­kábban vannak döglesztő melegek ? Elfogott az aggodalom, amikor azt mutogatták a képernyős csa­tornák, hogyan zuhanyoztadák a síneket. Mert egybehegesztették ugyan őket. de a fizika akkor is fizika. Jobb a bajt megelőzni. Nehéz pillanatokban szeretek kitalálni mindenféle világmegváltó dolgo­kat. Azon rágódtam, a vízzel hűtés nem lehet annyira biztonságos, ráadásul drágán mér a vízóra, és külön szolgáltatások kellenek hozzá. A legnagyobb hibát abban láttam, hogy a vasút első száza­dában a sínek vége függőlegesen volt levágva. Kattogtak a kerekek, télen jobban, nyáron alig, ezt akarták megszüntetni az egybehe­gesztéssel. Ehhez persze egész sor újítás kellett. A talpfákat feszí­tett beton aljzatokra cserélték például. Már-már azt hittem, nekem jut eszembe egyedül, hogy ferdén vágnám le a végeket, ahogy pél­dául a szalámit vágják. Egymás mellé csúsztatnám a két ferde végű szalámit, ahogy például a váltók szárnyai is dolgoznak. Kinőttem már egy csomó hebehurgyaságból, elkezdtem keresni a hozzáértő fejeket. A pálya-fővasutashoz is eljutottam. Kedves volt, szolgálatkész és nagyon okos. Zuhanyként öntötte rám a fontos tudnivalókat. Azt például, hogy a vasút nem locsolja a sínjeit, az a városi közlekedés szokása. Meg azt is, hogy nem robbannak szét a nagy melegben se, legföljebb fölpúposodnának itt-ott, ha nem vi­gyáznának. Tizenöt-húszfokos sínhőmérsékleten hegesztik össze őket, de ötvenöt fokot is mértek már, szintén a síneken. Soha ki nem találtam volna, hogy ez hatvannégy tonnás nyomást jelent, hosszában. Uramisten, mennyi lehet a hatvannégy tonna! Ha fodrosodna a pálya, lassúbb járatra kapcsolnak a masiniszták, és jobban figyelnek. Visszakalapálni természetesen nem lehet, egy­szerűen kivágják az elformálódott darabot. Erre álltam elő ferdesé­geimmel. Ha bizonyos helyeken ilyeneket építenének be, a legna­gyobb kényelemmel siklana minden szerelvény. Föl van ez már ta­lálva, hallottam, a hidaknál alkalmazzák is. Maga a híd is ismeri a dilatációt, de a rajta futó vágánynak is igazodnia kell hozzá. Ha már egyszer föl van találva a spanyolviasz, más ember lelom­bozódna, én körbeszaladnám örömömben a földgolyót. Egy kicsit ugyan kiigazítottak, mert a ferde se ferde. Hiperbolaszerű görbület­be gyalulták. A lényeg az, hogy el tud mozdulni az egyik sínnek a vége, a másik viszont nem. Melegben megnyúlik, hidegben össze­húzza magát. Mire telefonon egymás markába csaptunk volna, hangos heurékát kiáltva, egy kicsit le is hűtöttek. Az unió egyre kö­zelebb préseli ugyan egymáshoz az országok technikai szokásait is, de ez még a jövő zenéje lesz. Ha lesz egyáltalán. És ekkor csöppent belém a meglepetés. A franciák már áttértek az én módozatomra, pedig egy szóval se mondtam nekik. Nyolc­száz méterenként iktatnak be csúszkálás darabokat. A MAV csak nálunk jelenti a Mászunk, Állunk, Várunk szentháromságát. A magyar vasútnak ez még drága. Mi jól megvagyunk az osztrák meg a német példával. Eleitől fogva. Forró fejem nagy melegben katasztrofális fodrosodásra kapcsol. Most előállni ezzel az ötlettel, amikor legjobban le vagyunk gatyá­sodva ? Ez már közelíti a hőgutát. A koponyámban is púposodnak a vágányok. Mit akarhatok világnagy ötletemmel ? Csak elmondani, hogy megszületett. A franciáknál már föl is nőtt. H.D. Hosszú fekete haj, és Beatríce-nóta a klasszikus darabban Eső mosta, viharos Liliomfi HUNGARiCUM Argentínában, Chilében, Kanadá­ban gyártanak szikvizet külföldön, de valószínűleg oda is magyarok vitték ki magukkal az ötletét. Rég­óta nagyhatalom vagyunk a szik­vízgyártásban és fröccsfogyasz­tásban, jelenleg 1500 szódás dol­gozik országszerte. naponta - ahogy fogy a víz. A rendező pályaudvaron dolgozó ötven-hatvan kollégájának viszi a védőitalt. - A szikvíz és a szóda ugyan­az. Nálam csak erős buborékos van, mert magyar ember az erős paprikát és az erős szódát szereti - tölt a hűvös helyiség­ben egy-egy pohárral Bánffi Ist­ván. Enyhe buborékost nem gyártanak, de az nem is jönne ki a flakonból. A jó szódának pedig egy nyomásra ki kell jön­ni az üvegből, és fröccshöz nem is való más buborékos víz. Az ügyvezető meséli, hogy bár a szép színes szódásüvegnek re­neszánsza van, sokan gyűjtik is, szikvizet inni azonban nem divat, étteremben snassz fröcs­csöt rendelni. Annak ellenére, hogy a szódavíz és a fröccs sem trendi, öt cég osztja fel a szege­di szikvízpiacot. A Bánffi Bt. forgalma nagy hőségben a szo­kásos másfélszeresére pezsdül fel. Igaz, a lakossági fogyasztás észrevehetően megtorpan, mert a családok strandolnak, üdülnek, későn érnek haza. A munkahelyek viszont pont el­lenkezőleg, ilyenkor viszik nagy tételben a buborékos hűsí­tőt. DOMBAI TÜNDE Másfélszeres a kereslet a hőség miatt Szereti a bőre illatát. Kamilla és Liliomfi Eső niiatt egy órára félbeszakadt szombaton a Liliomfi című előadás az újszegedi szabadtéri színpadon. A közönség kitartott és nem bánta meg. Volt activity, kiszólás és beszólás, meg diszkóslágerek. literes visszaváltós műanyag fla­konokat. Mondják, 1992 óta a szódás üveg fokozatosan kiment a divatból. „Nagyfogyasztók­nak" praktikus a húszliteres fémballon. Ahogy üveget sem tölt, lovas kocsival sem jár már a szódás. Persze, megrendelésre házhoz szállít, mutatja, van készáruraktára. Közben négy húszliteres fém­ballonnal Horváth Zoltán követ­kezik, a nyugdíjbiztosítási igaz­gatóság gépkocsivezetője. Ő he­tente jön, míg Tóth Béla, a vas­utasok sofőrje többször is fordul - Mitől féltek, nem lesz itt eső - ült le barátai mellé az újszegedi szabadtéri néző­terére egy férfi szombat es­te, a Liliomfi című vígjáték kezdetekor. A kezében há­rom esernyőt szorongatott. Ekkor még úgy látszott, megússzuk a vihart. A ha­talmas porfelhőből tudhat­tuk volna, hogy nem így lesz. A vörös-fekete égről azonban elterelte figyel­münket a libazöld Wart­burg, amely utánfutóstól gördült be a színpadra. A Megyeri Károly Vándor­színház előadása nem csak a kezdetekkor okozott meglepetést, Szigligeti Ede klasszikus vígjátékát több ponton is modernizálta a rendező, Megyeri Zoltán. Szilvái Tódor professzor például drága Emerenciájá­nak halálára előadta a Be­atrice Azok a boldog szép napok című számát, még egy kicsit csápolt is hozzá. A vénkisasszony Kamilla egy Romantic dallal mond­ta el, hogy vágyik a címsze­replőre, és hogy szereti a bőre illatát. A közönség ér­tékelte a szintetizátorral és diszkófénnyel turbózott betétdalokat, ahogy Lili­omfi és Szellemfi lazaságát is. - Olyan kúl. És hasonlít Matthew McConaughey­ra! - örvendezett egy női néző a főszereplő Pataki Fe­renc láttán. Tetszett neki az is, amikor Kamilla lebu­kott leskelődés közben és figyelemelterelésként tor­nát imitált: „lábemelés, bírjuk még, 99, 100." Fotó: Segesvári Csaba Népszerű volt a „Hosszú fekete haj..." kezdetű lako­dalmas, és a kiszólások is: „Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi." „Menj és teregess. Né­mán." Volt beszólás is: „oh, shit." Amikor azonban a Ká­nyay fogadó vörös rózsás díszletei fölött egyre sűrűb­ben cikáztak a villámok és az eső is eleredt, a nézők már nem nevettek. - Ha a szaglásom nem csal, mielőtt megázunk, a konyha arra van - építette be szövegébe az időjárást Liliomfi, majd az előadás 21 órakor, egy órával a kez­dés után félbeszakadt. - Na hozd ide a pincért a fülénél fogva még egyszer ­idézte föl 60 perccel később az előzményeket a fősze­replő. Nem bántuk meg, hogy maradtunk, most jött még csak az activitybetét, Mariska, a „lehány", aki pálinkásüveggel a kezében őrjöngött, és Liliomfi szen­zációs átváltozása előbb va­dul flörtölő angol gróffá, majd pálcájával csapkodó osztrák vőlegénnyé. A Da­rabokra szakítod a szíve­met című duett sokkal job­ban szólt mint az eredeti (talán Baby Gaby és Lala), és megnevettette a közön­séget a térdzoknis ifjú Schwarz és papája is. Az öreg annyival volt tekinté­lyesebb a fiánál, hogy zok­nija egyszínű és nem rikító csíkos volt. A közönség lát­hatóan nem fogyatkozott meg a kényszerszünetben, mondhatnánk: a darab vi­haros sikert aratott. GONDA ZSUZSANNA A rendes forgalom másfélszeresét méri a mostani forróságban Bánffi István. A szegedi szódás dinasztia alsóvárosi üzemében fémballonnal vagy műanyag flakonnal, családnak vagy munka­helyre - tízliterszámra fogy a szódavíz. Bánffi István: A szikvíz és a szóda ugyanaz Tíz üveg szódát tett be a kocsija csomagtartójába Árendás István. Azt mondja, három-négy napra elég a szüleinek. Ginda Péter négy rekeszben hatvan liter szó­dát pakolt fel egy harmincfős be­tonozóbrigádnak a szegedi Bánffi szódásdinasztia új üzeme előtt. „Mára elég lesz, reggel jövök" ­köszönt el a férfi. Mi beljebb kí­váncsiskodtunk. - Huszonöt fokos szegedi csapvíz jön be a négy-ötszáz mé­ter mélyre fürt kútból. Átfolyik a szűrőkön, közben lekötjük be­lőle a klórt, kiöljük a baktériu­mokat - mutatja Bánffi István. A tisztított vizet 6-8 fokra lehű­tik, hozzáadagolják a Répcela­kon bányászott szén-dioxidot. A palackokba már buborékkal ke­rül a víz. Ketten mossák az 1,3 Fotó: Frank Yvette

Next

/
Oldalképek
Tartalom