Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-03 / 153. szám

HÉTFŐ, 2006. JÚLIUS 3. • A DÉL SPORTJA­II. Németországban a gallok játéka a főtéma Szeretünk, Domenech! Zizou, a vezér Szamomra egyszerűen ő a zseni. Már nagyon régóta. Es ebben a hitemben még az utóbbi néhány hónap gyengélkedése sem tu­dott komoly károkat tenni. Imádom, ahogy átveszi a labdát, ahogy görgeti a lába alatt, ahogy cselez, ahogy passzol - egyetlen szóval: ahogy JÁTSZIK. Zinedine Zidane - mert róla tartom a fentieket - egyszer már visszavonult, és nélküle nem sokat ért a francia válogatott. Aztán úgy döntött - örültem! -, hogy a világbajnokságon ad magának még egy esélyt. Az első két vb-meccs szenvedés volt. Neki és a gall válogatottnak is. Két döntetlen mellett kapott két sárga lapot, amikor Raymond Domenech lecserélte, mérges volt. Eltiltás mi­att kihagyta a sorsdöntő utolsó csoportmérkőzést, ám a csapat tett arról, hogyne fejeződjön be neki(k) a világbajnokság. A nyolcaddöntőben ismét ő vezette ki a pályára a francia gárdát. A spanyolok ellen továbbjutottak, Zizou pedig betalált a kapuba. Valami megmozáuii, látszódott, érződött rajta. És utána jött a brazilok elleni negyeddöntő. Ott volt a szemében a csillogás, a ré­gi tűz, és Zidane igazolta: újra szeretne valami nagyot alkotni. Es­ernyő Ronaldónak, a szokott sarokpasszok, mindenhol ott volt, ahol kellett. És kevesen hitték, de Franciaország az elődöntőbe menetelt. A sokszor lesajnált, öregnek titulált válogatott. Kár volt ezeket a jelzőket mondani. Ahol Zidane játszik, ahol ö a karmes­ter, ha kifog egy - néha több - nagyszerű napot, az általa vezérelt csapatot nem szabad lebecsülni. Számomra mindegy, meddig menetel a francia csapat. Sokkal fontosabb, hogy még kétszer láthatom Zizou vezért. Aztán lehet, hogy élőben soha, vagy esetleg csak az archív anyagokban. Még két meccs. Illetve más szempontból: már csak két meccs. Zizou, ne hagyd abba! MÁDI JÓZSEF A további program A németországi labdarúgó-világbajnokság kieséses szakaszának to­vábbi programja: Elődöntők, július 4., Dortmund, 21 óra: Németország-Olaszor­szág; júhus 5., München, 21 óra: Portugália-Franciaország; július 8., Stuttgart, 21 óra: mérkőzés a 3. helyért; júhus 9., Berlin, 20 óra: dön­tő. Lapok, eltiltások nmmotíocur G€RMM' aoos V Frankfurtban boldog volt minden francia drukker MUNKATÁRSUNKTÓL A labdarúgó-világbajnokság elő­döntőjében érdekelt csapatok el­tiltott, illetve sárga lapos játéko­sainak névsorát tekintjük át az alábbiakban. Eltiltottak, 4 mérkőzésre (a döntőig): Daniele De Rossi (Olaszország), 1 mérkőzésre (az elődöntőre): Petit (Portugália). Sárga lapos, Franciaország: Patrick Vieira, Franck Ribery, Zi­nedine Zidane, Willy Sagnol, Lo­uis Saha, Lilian Thuram; Né­metország: Torsten Frings, Dá­vid Ódonkor, Lukas Podolski, Ar­ne Friedrich; Olaszország: Fabio Grosso, Gennaro Gattuso, Gian­luca Zambrotta; Portugália: Ma­niche, Petit (2), Luis Figo, Ricar­do, Nuno Valente, Ricardo Car­valho. Piros lapos nincs. Két figyelmeztetés, illetve kiál­lítás után egy mérkőzésre szóló eltiltás jár. A tegnapi meccsmentes napoíi a négy negyeddöntő volt a téma Németországban, a világbaj­nokság helyszínén, természe­tesen mindenki a franciák pa­rádés teljesítményéről beszél. TUDÓSÍTÓNK HELYSZÍNI JELENTÉSE - Amit a német-argentin meccs után a berlini stadionban láthat­tunk - most nem a verekedésre gondolok - szinte a világ minden stadionjában gyakori jelenség: szomorúság, tiltakozás, harag... és sírás. Ezúttal Esteban Cambiasso ar­cán időzött hosszan a kamera: az utolsó Lehmann-parádé után (a németek már azt írják: most már nekünk is van „Isten keze", utal­va ezzel éppen az argentin Mara­donára) a középpályás bizony el­bőgte magát. Hasonló már ezen a vébén is láttunk, Svájc búcsújakor példá­ul Magnin nem tudta visszafogni a könnyeit, de a sírások best of-jában minden bizonnyal he­lyet kapna Maradona 16 évvel ezelőtti, római bőgése (nem lebő­gése!), vagy éppen Franco Baresi 1994-es zokogása. Sírás az egyik oldalon, öröm a másikon: a Klinsmania foly­tatódik, a németek kapitányá­ról már utcát is neveztek el ab­ban a faluban, ahol életében először - versenyszerűen - lab­dába rúgott. „Klinsit" egyéb­ként maga Luis Cesar Menotti is nagyon dicsérte (még a ne­gyeddöntő előtt!), mondván: volt játékosa munkájában szá­mos olyan elemet vél felfedez­ni, amit még tőle lesett el a né­met kapitány. Talán az olaszokról érdemes a legkevesebb szót ejteni: Toniék számára csak afféle ujjgyakorlat volt az Ukrajna elleni negyed­döntő, Sevcsenko maga is el­mondta a csoportmeccsek után, hogy számukra az első kör túl­élése volt a cél, minden más már csak ráadás lehetett. Ennek meg­felelően az első olasz gólt után el­dőlt a meccs, amely minden két­séget kizáróan a legunalmasabb negyeddöntő volt. Ami az olasz-német elődöntő­vel kapcsolatban érdekes lehet: a németek nagy világtornán még soha nem tudták legyőzni az ola­szokat, és az ezer sebből vérző talján labdarúgásnak minden bi­zonnyal jót tenne most egy világ­ra szóló siker, azaz: világbajnoki cím... Az angol-portugálon aztán volt izgalom bőven, köszönhetően el­sősorban Rooney-nak, aki ismét „bebizonyította", hogy lehet akár­milyen tehetséges játékos, fegyel­mezetlenségével sokszor kilátás­talan helyzetbe sodorja csapatát. Ahogy a mellettem ülő BBC-s kolléga fogalmazott, Wayne rálé­pett Carvalho ágyékára, a helyzet azonban ennél jóval prózaibb: egész egyszerűen végiggyalogolt a portugál golyóin. 1998-ban azt ír­ta az angol sajtó Beckham kiállí­tása után, hogy egy hülye miatt bűnhődött a csapat, a „hülye" szót nyilván az elkövetkező na­pokban is gyakran ismételgetik majd a nem annyira visszafogott­ságukról híres brit bulvárlapok. Francia-brazil... Erről nem ír­hat elfogultság nélkül az, aki ott lehetett az 1998-as vb-döntőben a Stade de France-ban, horribile MTI-fotó dictu a galloknak szurkol, de két­ség nem fér hozzá, hogy annak is szemet gyönyörködtető volt Zi­dane szombat esti játéka, akinek nem lehetett ebben a szerencsé­ben része. Egyik magyar kollégám így fo­galmazott a meccs után: „Nem gondoltam, hogy Zidane-t még egyszer látom így játszani..." Ebben azt hiszem, minden benne van. Ronaldinhóék „meg­érdemelten" utazhatnak haza. Egy világbajnok csapattól ugyan­is a most mutatott teljesítmény kevés, főleg, ha ráadásul Brazíliá­ról van szó. Ami pedig a franciák annyit (általam is) szidott kapitányát, Domenechet illeti, a jelen álla­potot a Franciaországban is, ná­lunk is játszott amerikai sit-com sorozat címével jellemezhet­nénk: Szeretünk, Raymond!... IMRE MÁTYÁS Muppet­show Sokáig gondolkodtam, hogy kikre hasonlítnak. Ott motosz­kált a fejemben, hogy hihetet­lenül hasonlítanak valakikre. Pénteken este az olasz-ukrán meccset figyelve rájöttem. Emlékeznek a Muppet­show-ra ? Volt benne két öreg­úr. Mindig okosak voltak. Bre­kit és Thpit állandóan kiakasz­tották. Dumáltak, be nem állt a szájuk. Hasonlóan cselekszik két magyar úriember is. Léderer Ákos és Kovács Kálmán. Úgy, mint a két öregúr. Okosak. Du­málnak. Csak egy baj van: ezt nem a Muppet-show-ban te­szik, hanem a labdarúgó-világ­bajnokságon. Pedig jobban jár­nánk, hiszen Topi maci jobban bírná a gyűrődést, mint mi. Minket, a nézőket ők akaszta­nak ki. S. R. Statisztika A németországi labdarúgó-vi­lágbajnokság eddig lejátszott hatvan mérkőzésén összesen 138 gól esett, ez 2,30-as meccsenként átlagnak felel meg. Statisztikák a negyeddöntő után: Gólok, 2006: 138 gól/60 mér­kőzés/2,30-as átlag, 2002: 161/64/2,52, 1998: 171/64/2,67, 1994: 141/52/2,71, 1990: 115/52/2,21, 1986: 132/52/2,54, 1982: 146/52/2,81. Az összes vb-gól A németországi labdarúgó-világbajnokság góllövőlistája: 5 gólos: Miroslav Klose (német); 3 gólos: Hernan Crespo (argentin), Thierry Henry (francia), Lukas Podolski (német),- Maxi Rodriguez (argentin), Ronaldo (brazil), Fernando Torres (spanyol), Dávid Villa (spanyol); 2 gólos: Adriano (brazil), Bartosz Bosacki (lengyel), Omar Bra­vó (mexikói), Tim Cahill (ausztrál), Agustin Delgado (ecuadori), Aruna Dindane (elefántcsontparti), Alexander Frei (svájci), Ste­ven Gerrard (angol), Maniche (portugál), Tomas Rosicky (cseh), Andrij Sevcsenko (ukrán), Carlos Tenorio (ecuadori), Luca Toni (olasz), Patrick Vieira (francia), Paulo Wanchope (Costa Rica-i); 1 gólos: Marcus Allbáck (svéd), John Aloisi (ausztrál), Xabi Alonso (spanyol), Stephen Appiah (ghánai), Roberto Ayala (ar­gentin), Sohrab Bahtiarizadeh (iráni), Tranquillo Barnetta (sváj­ci), Dávid Beckham (angol), Esteban Cambiasso (argentin), Joe Coie (angol), Peter Crouch (angol), Nelson Cuevas (paraguayi), Deco (portugál), Clint Dempsey (amerikai), Haminu Draman (ghánai), Didier Drogba (elefántcsontparti), Dzsaidi (tunéziai), Dzsaziri (tunéziai), Park Dzsi Szung (koreai), el-Kahtani (szaúdi), el-Dzsabir (szaúdi), Flavio (angolai), Jose Fonseca (mexikói), Fred (brazil), Torsten Frings (német), Asamoah Gyan (ghánai), Alber­to Gilardino (olasz), Gilberto (brazil), Yahya Golmohammadi (iráni), Ronald Gomez (Costa Rica-i), An Dzsung Hvan (dél-ko­reai), Vincenzo Iaquinta (olasz), Sasa Ilic (szerbia-montenegrói), Filippo Inzaghi (olasz), (uanito (spanyol), Juninho Pernambuca­no (brazil), Káder (togói), Kaká (brazil), Makszim Kalinicsenko (ukrán), Harry Kewell (ausztrál), Bonaventure Kalou (elefánt­csontparti), Ivan Kaviedes (ecuadori), Jan Koller (cseh), Bakary Kone (elefántcsontparti), Niko Kovac (horvát), Philipp Lahm (né­met), Henrik Larsson (svéd), Fredrik Ljungberg (svéd), Marco Materazzi (olasz), Rafael Márquez (Mexikó), Lionel Messi (ar­gentin), Dzsohar Mnari (tunéziai), Craig Moore (ausztrál), Sulley Muntari (ghánai), Olivér Neuville (német), Ruud van Nistelrooy (holland), Pauleta (portugál), Robin van Persie (holland), Andrea Pirlo (olasz), Raúl (spanyol), Franck Ribery (francia), Szerhij Reb­rov (ukrán), Arjen Robben (holland), Cristiano Ronaldo (portu­gál), Andrij Ruszol (ukrán), Simao Sabrosa (portugál), favier Savi­ola (argentin), Philippe Senderos (svájci), Darijo Srna (horvát), Nakamura Sunszuke (japán), Li Csun Szu (dél-koreai), Tamada Kejdzsi (japán), Carlos Tevez (argentin), Francesco Totti (olasz), Gianluca Zambrotta (olasz), Zé Roberto (brazil), Zinedine Zi­dane (francia), Nikola Zigic (szerbia-montenegrói), Antonio Naelson Zinha (mexikói); Öngól: Carlos Gamarra (paraguayi, Anglia ellen), Brent San­cho (trinidadi, Paraguay ellen), Cristian Zaccardo (olasz, Egye­sült Államok ellen). A negyeddöntők után is elkészítettük lapunk álomcsapatát Francia és olasz fölény 1 LAPUNK VB-ALOMCSAPATA A NEGYEDDONTOK ALAPJAN „A" CSAPAT ,B" CSAPAT 8 Lahm (Németország) fi fi Meira Vieira a Sagnol (Franciaország) Zidane (Franciaország) 8 8 (Portugália) (Franciaország) Hí (Németország) Toni Borowski Thuram (Olaszország) (Németország) (Franciaország) a Buffon ^— —^ C. Ronaldo (Olaszorszag)W ^ (Portugália) Cannavaro Makelele (Olaszország) (Franciaország) a Henry (Franciaország) Zambrotta (Olaszország) Totti (Olaszország) Maniche (Portugáfia) (Németország) 8 8 Riquelme Hargraves (Argentína) 118 Carvalho (Anglia) (Portugália) 8 Abidal (Franciaország) Lapunk a negyeddöntők után ismét elkészítette világbajnoki álomcsapatait. Az összegzéskor ki­derült: a brazilok ellen remeklő francia váloga­tott nagy hatást tett ránk, hiszen a huszonkét játékos majdnem egyharmada, szám szerint hét labdarúgó bekerült a legjobbak közé. Az olaszok meggyőző focija az ukránok ellen azt jelentette, hogy öten kerültek a legjobbak közé, míg a por­tugálok és a németek négy-négy labdarúgója ta­lálható az álomtizenegyben. A már kiesett gár­dákat Riquelme (Argentína) és Hargraves (Ang­lia) képviseli. Érdekes, hogy az előző, még a nyolcaddöntők után elkészített két csapatból nyolcan (a portugál Meira és Maniche, az olasz Cannavaro és Zambrotta, a német Lahm és Klo­se, a francia Vieira, valamint Riquelme) ismét olyan produkciót nyújtottak, amellyel bekerül­tek játékunkba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom