Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-14 / 163. szám

12 "KAPCSOLATOK" PÉNTEK, 2006. JÚLIUS 14. Levél a felelőtlen repülőshöz Tisztelt Kováts Gábor! Megadom önnek ezt az udva­riassági megszólítási formát, bár szívem szerint nem ten­ném! Egy vagyok azon szülők közül, akiknek a gyermeke a vízen tartózkodott, amikor ön próbálkozott a „mutatványá­val" (tudom, így volt, mert a fi­am is azt mesélte, többször oda-vissza repült a fejük fö­lött). Kívánom önnek, hogy azt érezze, amit én kedd óta, hogy azóta nem alszom, mert nem tudok szabadulni a gondolat­tól, mi lett volna, ha lezuhan a gép, ha elszakad a magasfe­szültségű vezeték, vagy ha a le­hulló darabok a gyerekeket ta­lálják el! A fiam tizenegy éves lesz augusztusban, jó fej, élet­vidám; nem féltem, tudom, hogy feltalálja magát. Akkor kedden ő irányította „nagy­ként" az egyik kenut, amiben nála kisebbek ültek. Büszke volt erre! Amikor a repülő ne­kicsattant a vezetéknek, azt hitték, lőnek rájuk! Megret­tentek a kisebbek, a fiam vi­gasztalta óket, és gyorsan a part felé irányította a kenut. A lehulló darabokat már bombá­nak gondolták, és teljes volt a pánik. Vajon önnek megfordult-e ak­kor a fejében, mit érezhetnek ezek a kölykök, az edzők, és ké­sőbb a szülők, amikor értesültek minderről? Hol volt ön akkor, amikor meg kellett óket nyugtat­ni? Hol volt ön akkor, amikor ér­tesülvén a történtekről hálát ad­tam a sorsnak, hogy egy felelőt­len felnőtt miatt nem veszítet­tem el a fiamat? Önnek cége van, nekem „csak" egy fiam! TAKÁCS GYÖRGYI, SZEGED Aratási cséplési emlékek A kalászos gabona kézi aratása embert próbáló (eladat Fotó: Miskolczi Róbert Úgy hozta a sors, hogy 1953 nyarán, har­madikos gimnazista koromban felkértek egy cséplőcsapathoz könyvelő- ellenőrnek Apátfalván, a Csorgó és a makói határ kö­zötti területen, le egészen Kakásig. Em­bert próbáló világ volt ez a parasztság szá­mára, mert például 1952-53-ban a késői fagy, az aszály és a beszolgáltatás (padlás­söprés) sújtotta a gazdálkodókat. A cséplőcsapatot - amely a falu külön­böző foglalkozású embereiből tevődött össze - a köznyelv jóhiszeműen bandának nevezte, vezetőjét pedig bandagazdának. Az akkori gépállomás fögépésze, a banda­gazda és a könyvelő alkották a vezetői hár­mast. Tekintettel arra, hogy ebben az idő­ben még az egyéni gazdaságok voltak a meghatározók a mezőgazdaságban, és eléggé népesek voltak a tanyák - volt bő­ven csépelnivaló, s a munka eltartott júli­us derekától egészen augusztus huszadika környékéig. A disznóvágás és a szüret mellett a csép­lés volt a legnagyobb esemény az akkori parasztember életében. A kalászos gabona betakarítása lényegében három részből állt: aratás, hordás és cséplés. A cséplőcsa­pat lehetőség szerint évről évre ugyanazon összetételű volt, és olykor rangot jelentett bekerülni egy valamilyen oknál fogva megüresedett helyre. Miután a Hoffer-traktorok vontatta csép­lőgépek „kirajzottak" a nagy határ külön­böző tájaira, igazi férfitempóval megindult az év legjelentősebb - teljes embert követe­lő munkája, a cséplés. A faluban és a határ­ban adott esetben minden egyéb tevékeny­ség háttérbe került, és mindenki a cséplésre figyelt Ez a munka kenyeret jelentett az or­szágnak, megélhetést a parasztembernek, és biztonságos fejadagot a cséplőmun­kásoknak és családjaiknak. Ha a kora hajnali pirkadatkor egy távo­labbi cséplőcsapat traktorának zakatolását felénk sodorta a szél, akkor a bandagazdá­nak már lelkiismeret-furdalása volt, mert mások már „elverték a port", vagyis koráb­ban megkezdték a munkát. A kelő nap su­garai már többszöri „abléz" (váltás) után voltak tanúi a kévehányó karizmai feszülé­sének, a cséplőgépetetó higgadt mozdula­tainak és a zsákosok egyes testtartásának. Ahol a cséplés folyt, a tanyalakóinak apraja és nagyja odasereglett, még a rokon gyer­mekek is kilátogattak a faluból a cséplés­hez a vakációban. Az ágyhoz ragadt betegek is rövid ideig látni akarták az eseményt. Természetesen a házigazdának a termés­eredményre összpontosult a figyelme. A munkásokat a csépeltetők étkeztet­ték. A bandagazda már a cséplés előtt fel­kereste a földművelőt, hogy ki ad lehető­leg olcsó, sok és jó ebédet, vacsorát. A vál­tás szünetében valóban édes volt a pihe­nés. Szinte minden munka egyformán ne­héz volt. Kazalozónak, kazalrakónak len­ni azonban nem kis rangot jelentett, rész­ben azért, mert ezt a munkát nehéz volt megtanulni, másrészt pedig, ha valahol volt borravaló, akkor itt meg lehetett ta­lálni. Hiszen a parasztembernek a jól megrakott szalmakazal egész évi büszke­sége volt. Nemcsak azért, mert az ilyen kazal nem ázott be, hanem azért is, mert az jó messzire ellátszott. No, ez a borrava­ló azonban nem volt olyan felfokozott, mint manapság egy autószervizben vagy más helyen - csupán egy fél liter pálinka, vagy egy-két pakli dohány erejéig tellett, amit a kazalozó rendszerint megosztott munkatársaival. Noha a bandagazda volt a legfőbb pa­rancsnok, de amikor új helyre, a következő tanyába mentünk, az öregebb etető hely­színelt és határozta meg a bevonulás irá­nyát és helyét. Ha távolabb volt a követke­ző tanya, akkor a traktor vontatta cséplő­gép után kötötték az üzemanyagos szeke­ret és az elmaradhatatlan, lötyögő kerekű, kis tűzoltó fecskendőt is. Amelyik tanyánál kifejezettebben foglal­koztak állattartással, ott a pelyvások és a pelyvakazal funkciója sem volt kisebb, mert a jól összerakott pelyva jelentős takar­mánybázis lett. Ahol pedig bővítették a ta­nyát, vagy átalakították az istállót, ott a ta­pasztani való „selyempelyvára" volt szük­ség elsősorban. Voltak azonban kisebb zsörtölődések, torzsalkodások is. Helyen­ként a gazda a szákos szemére vetette, hogy szűken méri az ötven kilót. Míg máskor a zsákos célzott az ebéd „könnyűségére". Azonban a tréfálkozások sem maradtak el. Volt amikor a „faros" már a nyolcadik zsák­nál kikiáltotta a váltást, és a következőben csak a tizenkettediknél szólt. Vagy amikor früstökkor az egyik rudas hordó otthonról hozott tarisznyájából a macska „ellopta" a nem létező kolbászt, utánaeredt ezt meg­látva a gazda, elpirult arccal szégyenkezett - mit sem sejtve a színjátékról -, azonnal felment a padlásra, és hozott egy pár szál kolbászt pótlásul... Este az emberi fizikum tűrőképessé­génekvégső határáig csépeltek. Ha a banda­gazda leintette a főgépészt, és leállt a Hoffer lendkereke, nyugovóra térvén mindenki azt hallgatta, hogy a távolban puffog-e még va­lahol traktor. Hiszen a mi szigorú csapatve­zetőnk erre is igen érzékeny volt. A fáradt izmok lefekvés után hamar el­ernyedtek. Egyesek a szalmakazal tövé­ben, mások az eperfa alatt, míg többen a tanyák pitvarában kerestek éjjeli szállás­helyet. A fiatalabbak a tisztább levegőt szerették, és ha csendes volt az éjszaka, a szalmakazal tetejére mentek hálni. Itt még szóba került a vasárnap esti bál, és hogy esetleg melyik este ki szökik haza egy kicsi időre a faluba, Juliskához. Ma­gam is többször aludtam szalmakazal te­tején a cséplés ideje alatt, és elrévedezve csodáltam a hold fényében könnyedén úszó színes bárányfelhőket. DR. BÁLINT JÁNOS, SZEGED PROGRAM PONT I'M Egy SBO-vezető távozik A lap július 8-i számában rövid cikk számolt be ar­ról, hogy a szegedi városi kórház sürgősségi betegel­látó osztályának vezetője harcait feladva távozik az osztály éléről. A történet szokványosnak tűnik. Is­mét padlóra került valaki a „sürgősségi szakmák" vezetői közül. E szakmák képviselői (mentőorvos, intenzív-aneszteziológus, traumatológus) az akut életveszély, a sürgősségi állapotok elhárításának frontvonalában küzdenek. Az egyéb, ugyancsak fe­lelősségteljes orvosi szakmák közül a fentieket ki­emeli az a rájuk nehezedő nyomás, mely együtt jár a váratlan helyzetekkel, a folyamatos cselekvési, dön­tési kényszerrel, a fokozott személyi felelősséggel. A hazai sürgősségi osztályok hálózata, az önálló sürgősségi szakma még csak most kezd kibonta­kozni. Az orvosok lelkét jócskán nyomja az a kü­lönbség is, mely a fejlett világ sürgősségi osztályai (lásd „Vészhelyzet" filmsorozat) és a hazai lehető­ségek közt feszül. A sürgősségi és intenzíves orvo­sok persze nemcsak nálunk vannak nyomás alatt, hanem a világon mindenütt. Az orvosok és nővé­rek kiégése, a „burnout szindróma" leginkább őket fenyegeti. Ez ellen a nagyvilágban védekező straté­giákat dolgoztak ki, a veszélyeztetettek több pihe­nési időt, több pénzt, és több erkölcsi elismerést kapnak társaiknál. Nálunk ezek a védekező rend­szerek ismeretlenek. A diszkréten agyonhallgatott baksis medicina hátterében a sürgősségi orvosok „kiemelt béréről" beszélni arcpirító cinizmus. A tényleges hazai stratégia „az egyszer használatos sürgősségi - intenzív orvos" elvén alapul. Ha az emberi erővel megoldhatatlan feladatokba beletö­rik a bicskájuk, egyszerűen ki kell dobni őket, vagy még finomabban, hagyni, hogy maguktól menje­nek el. Az elmúlt évtizedben hazánkban az említett szakmák tucatnyi vezetője dobta be a törülközőt, s padlóra kerülésüket - sajnos - az orvostársadalom jeges közönye kísérte. Még kisebb feltűnést keltett a képzett intenzíves nővérek tömeges pályamódo­sítása, vagy külföldre távozása. Ezek az emberek többnyire nem pénzéhesek, hiszen ha azok lenné­nek, akkor eleve „zsírosabb" pályán mozognának. Legnagyobb hibájuk a szakmai ambíció, mely gyak­ran konfliktusokba sodorja őket. Néhány éve egy körkérdésre válaszolva a „lelépő" vezetők többsége a szakmai kilátástalanságot, valamint a „hatalom érzéketlenségét és arroganciáját" jelölte meg távo­zása elsődleges okaként. Gazdasági és kórházigazgatókkal csatázva persze maguk szolgáltatták az utólagos magyarázatot ar­ra, hogy miért is koptak ki egy kórházból, a szak­mából, vagy akár az egész országból. Hja kérem, lelkes, de „nehéz emberek" voltak. Ehhez képest a minapi szegedi eset meghökkentő új motívumot hozott. A kórházigazgató kommentárjában az „el­hivatottság hiányában" marasztalta el a távozó SBO-vezetőt. Szerintem az orvosi elhivatottságról nem szabad könnyelmű szavakat ejteni. Nagy ado­mány az, ha egy orvos ezt az érzést egy életen ke­resztül tisztán megőrizheti magában. Jobb, ha az elhivatottságot rólunk mások -, talán az utódok ál­lapítják meg, mint saját magunk. Mindannyian tudjuk, hogy a vezérkari sátrakból kevesebben, rit­kábban dezertálnak, mint a lövészárkokból, pláne, ha már nincs ott fedezék, és elfogyott a muníció. Óvakodnék az utóbbiak esetében az elhivatottság hiányáról beszélni. Nem árulók ők, hanem egysze­rűen csak menekülők. DR. RUDAS LÁSZLÓ, SZEGED Jaj, úgy élvezem én a strandot/" E-mail címünk: ajanlo(» dclmagyar.hu MOZI SZEG£D BELVÁROSI MOZI ZSIGMOND VILMOS TEREM 16.30, 19.15 óra: Superman visszatér; 22 óra: Ibnyvaregény BALÁZS BÉLA TEREM 18.30, 20.45 óra: Marokkó. CSÖKE JÓZSEF TEREM 18.15 óra: Bab' Aziz - A sivatag hercege-, 20.30 óra: Álmodozók. GRAND CAFÉ 17 óra: Erős-, 19 óra: Bin-Jip - Lopakodó lelkek; 21 óra: Bizonyítás. PLAZA Cl NÉMA CITY 16 utca: 12.45, 15, 17.15, 19.30, 21.4.5 óra. Túl a sövényen: 12, 14, 16, 18, 20, 22 óra. Superman visszatér. 13, 16, 19, 22 óra. Szakíts, ha bírsz!: 13.15, 15.30, 17.45, 20; 22.15 óra. /hsadon: 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 óra. Verdák: 13, 15.15, 17.30, 19.45, 22 óra. Ismeretlen hívás: 15.30, 19.45, 21.45 óra. Ómen: 18, 22.30 óra. X-Men: Az ellenállás vége: 13.30, 15.45, 20.15 óra. Ada Vinci-kód: 13.50, 16.40, 19.30, 22.15 óra. Misskm: Impossible III.: 17.30 óra. Horrona akadva '4.: 13.30 óra. Vajkaland: 12.15, 14.15 óra VÁSÁRHELY MOZAIK MOZI 17.45 óra: Verdák. Színes amerikai animációs íilm; 20 óra: Egy gása emlékiratai. Színes amerikai film. SZENTES 17.30 óra: Verdák. Szines amerikai animációs film; <5 Ó * Y 20 óra: Iuhanna. Szines magyar játékfilm; 22 óra: A da Vinci-kód. Színes amerikai krimi, misztikus thriller. PITVAROS 19 óra: Honona akadva 4.. Színes amerikai hormrpaiódia. közélet SZEGED IV NEMZETKÖZI FOGYATÉKOSOK HETE Helyszín: Napos úü Waltlorf Ált. Isk. 10.00: Boccia-verseny. 17.00: Kézmű­ves-foglalkozások. 18.00: Eredmény­hirdetés. 19.00: Ffivane-előadás 21.00: Zenés nosztalgiaest.Szájjal, lábbal festó, fogyatékkal élő művészek kiállítása az Ady tér 10. szám alatt, mely július 15-éig tekinthető meg, 9-16 óráig. IV SZEGEDI VÁRjÁTÉKOK 10.30: Basa Pista pórul jár ­gólyalábas pandúrjátek (Trambulin színház). 15.00: Brémai muzsikusok - bábjáték (Szele-burdi színház). 18.00: Pinokkió törté nete - zenés mesejáték (Trambulin színház) 21.00: A pulóvergyűjtő - Kerekes Éva és Gáspár Sándor előadása 23.00: Pszichedelikus rockjárat: Friday's IXist (Szeged], ThplO (Budapest), Kontrollzé (Budapest) (belépő: 300 Ft). A Százszorszép Gyermekházban (Kálvin tér 6.) 16 órától 19 óráig: játéksziget - Babajátszó, Vackor­kuckó, meseharang, varázsceruza, tnmhnlÓKznha, Logico-samk, liangszcrsarok és nagyon sok készségfejlesztő játék várja a 0,5-12 éves korú gyerekeket. A közéleti kávéház rendezvénye a Tápai Heller Ödön Művelődési Házban 18 órakor: „Egy este a tápéiaknái...". Megnyílik a 72 éves Tápai Hagyományőrző Egyesület: népdal, népzene, néptánc, gyékényszövés, -fonás. A máltai játszótéren (Retek u. 2=4.) 16 órakor: dia- és filmvetítés. A Csillag téri fiókkönyvtárban 10-12 óráig: üdvözlólap-készítés. Az. északvárosi fiókkönyvtárban 10-12 óráig: agyagozás. A rókusi fiókkönyvtárban 10-12 óráig: Lázár Ervin: A fájós fogú orosz­lán (meseolvasás és barkácsolás). A Bartók Béla Művelődési Központ légkondicionált dísztermében 18 órától: indiai est. India hiteles bemutatása egy igényes program keretében. A Szegedi Fürdők július 14-étől minden pénteken 21.30 órától hajnali fél 1 óráig éjszakai fürdőzést szervez. A belépőjegyek ára egységesen 600 Ft. A Klauzál téren 17.30 és 19.30 órakor: Szeged Fashion 2006. Ezerarc Divatshow. SZENTES XV KURCA PARTI - COCTAIL PARTY Helyszín: Pusztai László Sporttelep 18.00: A Kossuth téren keavesináló műsorok (középkori táncbemutatók; Holló Ének Hungarika zenekar műsora). 19.30: Á herold rövid megnyitója. 20.00: Párviadalok. 20.30: Hastáncbemutató. 21.10: Sztár-vendég a Mcgasztárból: Gáspár László. 22.00: Középkori táncház. 22.15: Fáklyás vívás. 22.30: Fuvi Band - Just buli. 24.00: Rocefeller fellépése KÜNCERTréBUU SZEGED A JATE-klubban 22 órakor: Párty Ludmillával. A SZOTE-klubhan 22 órakor: Igazi házibulizenék Gajdács Zoltánnal. A Sing-Singben 23 órakor: Dancemix Summer Special. A Port Roya! étteremben 21 órakor: Latin est. Vendégünk a Coco Bongó. Táncbemutató. KIÁLLÍTÁS SZEGED A Móra Ferenc Múzeumban (Roosevelt tér 1-3.) 16.30 órakor nyílik Újjászületett remekművek - a reneszánsztól a barokkon át a 20. századig címmel Szabó Tamás restaurátorművész 25 éves jubileumi kiállítása. A tárlatot megnyitja Tandi Lajos újságíró és Szentkirályi Miklós, Munkácsy-díjas restaurátorművész, a Magyar Restauráuirkamara elnöke. I TII I • (62) 422-157 A minap kilátogattam a vásárhe­lyi strandra. Kánikula volt, rá­adásul két kis unokám is igé­nyelte a pancsolást. A kép a meg­szokott volt, kiérkezésünkkor legfeljebb a modern, szép fedett uszodarész és az elegánsan kiala­kított belépő, a pénztár volt mo­dern. Az új elegáns medencék is bizsergető látványt nyújtottak, a mai kornak megfelelő megoldá­sokkal, szép környezettel. Hátra mentünk a gyermekme­dencékhez, és rögtön visszaér­keztünk a rendszerváltás előtti időkhöz! A kiszolgáló felszerelé­sek látványa elszomorító. Tíz év­vel ezelőtt már ugyanez a tusoló állt, ám rajta ma már egy zu­hanyrózsa sincs! Tíz éve még volt egy a kettő helyett. Az már csak ráadás, hogy ez a hiányos tusoló csak hideg vizet szolgál­tat! Jó, roppant drága egy hideg, meleg vizes keverőcsap, de egy 25-30 fokos, beállított vizű csap­ra tán volna lehetőség! Ott, ahol a gyermekek a hideg víz alá nem­igen állnak, s ahol a medencébe lépés előtt még fontosabb volna (higiéniai okokból) a tusolás. Szájról szájra jár, hogy a strand veszteséges. No de eny­nyire? Nem tudom, a strand tisztelt főnöke hányszor mon­dott le nem kevés havi javadal­ma egy részéről, mert nem tud­ták megoldani az ilyen kis prob­lémákat? Vagy nem is tud róla? Azt már nem is merem említe­ni, hogy a leghátsó kis, úgyne­vezett tanmedence le van kerít­ve víz nélkül, de nem javítják. Ott áll és pusztul. A kicsik úszóoktatását évelt óta az első nagy meleg medencében végzik. ALFÖLDI BARNA NYUGDÍIAS, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY G$rf Pimv &7bwz. 472) Sstgtd, liszt m. 9. tttot 4 l Hfyjtítülts háadAs imw

Next

/
Oldalképek
Tartalom