Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-14 / 163. szám

Péntek, 2006. július 14. OKTATÁS 11 FER-RENDSZER: IGAZSÁGOSABB A SZOCIÁLIS JUTTATÁSOK ELVÁLASZTÁSA A TANULMÁNYI ÖSZTÖNDÍJAKTÓL A tanuló a legfontosabb a magyar oktatásban Az általános iskolában az alapkészségek elsajátításának megerősítését, a középiskolában a nyelvtanulás haté­konyságát és egy igazságosabb, teljesítményre ösztön­zőbb felsőoktatási rendszer kialakítását célozza meg a közoktatási és a felsőoktatási törvény módosítása ­mondta Hiller István oktatási és kulturális miniszter a két törvényjavaslat általános együttes vitájában az ország­gyűlésben. Az összevont tárcákat irányító miniszter el­képzeléseit bővebben is kifejtette lapunk számára. - Új gondolkodást szeretnék megvalósítani az oktatás te­rén, melynek lényege, hogy ne az intézményrendszerből in­duljunk ki, hanem a diákból, a tanulóból, a gimnazistából, a majdani egyetemistából. A magyar oktatás ügye egységes rendszer, amelyről akkor van értelme beszélni, ha képesek vagyunk átlátni, hogy külön­böző pontjai ezer és millió szálon kapcsolódnak egymás­hoz. Mi a cél? Az, hogy minden magyar gyermek jól megta­nuljon írni, jól megtanuljon olvasni, jól megtanuljon szá­molni és értse az elolvasott szöveget. Az általános isko­láknak kell az erős fundamen­tumnak lenniük, amire a ké­sőbbiekben lehet építeni. Ak­kor lehet eredményes és si­keres a középfokú oktatás - a gimnáziumok és szakközép­iskolák világa -, akkor tudja már megfelelően az idegen nyelvet is elsajátítani egy ta­nuló, ha az előbb említett ala­pok léteznek. - Ez az első elem, amit az oktatásban fontosnak tart. Az alapképzés első szintje. Okos emberek kerülnek ki az iskolákból, de vajon megta­lálják-e helyüket a munka­erőpiacon? - A magyar oktatásügyben a képzés és a piac között meg kell teremteni az összhangot. Ez a második nagyon fontos lépés, ami ránk vár. A piac igé­nyei és a képzés struktúrája között harmóniát, összhangot kell teremteni. A felelősség nem ott és akkor kezdődik, amikor kibocsátjuk diplomá­val a kezében a hallgatót, a fe­lelősség már akkor kezdődik, amikor bemenet van, amikor leérettségizik és felveszik egy egyetemre. Ezért azt szeret­nénk, és államilag azokat a képzési formákat tesszük elő­re, amelyekre úgy van szükség, hogy láthatóan a megszerzett tudás hasznos tudás legyen, a megszerzett tudás piacképes és versenyképes diplomát je­lentsen. A magyar egy csodá­latosan tehetséges nemzet. Minket arról ismernek szerte a világban, hogy sokszínűek és eredetiek vagyunk. Képesek vagyunk eredményesen ki­hozni magunkból a maximu­mot és valóban eredményre, sikerre váltani. - Sokan vetik fel a kérdést: kit szolgáljon az iskolarend­szer? A gazdaságot, a kul­túrát? - Egyértelmű, az iskola a gyermekért van. Ezért a kö­zéppontjában a gyermeknek, a tanulónak kell állnia. Min­den cél, minden, amit te­szünk, ez után következik. Modern, gyermekközpontú általános iskolát szeretnék, hasznos tudást biztosító kö­zépfokú oktatást és verseny­képes diplomát adó, színvo­nalas felsőoktatást. Az elmúlt egy évtized a magyar felső­oktatás életében a mennyiségi változások korszaka volt. El­jött a színvonal ideje! Eljött a minőség ideje! A mennyiségi változások után minőségi vál­tozásokat szeretnénk és fo­gunk elindítani. Minden lé­pésünk, amely a felsőoktatás­ban történik, ennek a szín­vonal-megerősítésnek és -emelésnek az érdekében áll. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik egyetemre, főisko­lára felvételiznek, ha kellő idő­ben és jókor, legalább egy ide­gen nyelvet elsajátítottak, ak­kor az átalakulás eredménye­ként olyan tudást szereznek, amelyet széles körben tudnak felhasználni az egyetem, a fő­iskola elvégzése után. - Ma Magyarországon száz megkérdezett felnőttből 25 mondja magáról, hogy a ma­gyar nyelven kívül egy másik idegen nyelven is meg tud szó­lalni és folyamatosan tud be­szélni. Ez nem túl jó arány. - Számunkra a legszebb nyelv a mi édes anyanyelvünk: a magyar. Büszkeségünk, hogy ezer évvel az államalapítás után ez a tízmilliós ország, 15 milliós nemzet megtartotta a nyelvét. Máshol, más nemze­teknél ez nagyon sok esetben nem sikerült. Gyakran próbál­ták azt a módszert alkalmazni, hogy a magyart vegyék át a többi, európai népek is, és ez legyen az általánosan elfoga­dott nyelv. Az első ezer év ta­pasztalata azt mutatja, hogy ez nem sikerült. Márpedig ha ez a valóság, akkor érdemes mód­szert váltani! Érdemes jól meg­tanulni legalább egy idegen nyelvet, és fontosnak tartom, hogy erről az igényről és óhaj­ról ne csak beszéljünk, hanem meg is teremtsük a feltételeit. 2010-től minden magyaror­szági középfokú oktatási intéz­ményben kötelező lesz az an­gol nyelv tanulása és addig ­így folytatva a korábbi Világ­nyelv-programot - mindenhol lehetővé tesszük, ahol erre igény mutatkozik, az idegen­nyelv-tanulást, ezen belül az angol nyelv tanulását. - Felépített rendszerben gondolkodik, amelyik a mennyiség után a minőséget helyezi előtérbe. A kapcsoló­dási pontok, felvételik, átje­lentkezések is illeszkednek majd ehhez a gondolathoz? - Szeretném, ha látná min­denki azt az egymásraépült­séget, amelyet az oktatási rendszerben megvalósítani kí­vánunk. Biztos alap a közok­tatásban, és ez neiri csak va­lamiféle általánosság: írni, ol­vasni, számolni, szöveget ér­teni - biztosan. Ha ez megvan, akkor egy hasznosítható tu­dást középszinten és egy ide­gen nyelv - elsősorban az an­gol - tanulása, és legalább kö­zépfokú elsajátítása, majd a felsőfokon - az egyetemek és főiskolák világában - verseny­képes tudás, versenyképes diploma, a piac igényei és a képzés struktúrájának össze­hangolása. Körülbelül tíz perc, amíg az ember ezt elmondja, és biztosan tudom, hogy sok-sok év, amire a rendszer úgy működik, hogy minden elemében tudja ezt a célt szol­gálni. Vannak lépések, ame­lyeket korán kell tudni meg­tenni, és aztán építeni erre a későbbiekben. Én igazságos és színvonalas oktatást, felsőok­tatást akarok! Számomra fon­tos a színvonal mellett a tár­sadalmi igazságosság. - Hogyan lehet az oktatás igazságos? - Az nem megy, hogy ha szorgalmas, ha lusta a diák, ugyanannyit költünk rá az adófizetők pénzéből. Nem! Ezért aki jól tanul, aki a tehet­ségét szorgalommal ötvözve jó eredményt mutat, az nemhogy mentesül a befizetéstől, ha­nem tanulmányi ösztöndíjas lesz. Ami azt jelenti a fer rend­szerében (fejlesztési részhoz­zájárulás), hogy a tanulmányi eredményt tekintjük alapnak. Amit nagyon fontosnak tartok, hogy megteremtettük a felső­oktatáson belül a mobilitást. Ha valaki költségtérítéses rendszerbe nyert felvételt, jól tanul és az első legjobb tizenöt százalék közé tartozik, akkor a második évtől bekerülhet az államilag finanszírozott kép­zésbe, és ha ott is jól teljesít, A fer nominális összege; amit a felsőoktatásban be kell fizetni a hallgatóknak a 2006-os állapotok szerint, az alapképzésben 105 ezer forint, a mesterképzésben 150 ezer forint tanévenként, s ettől a felsőoktatási intézmény plusz/mínusz 50 százalékkal térhet el. A fer teljes összege az intézménynél marad, abból az államkincstár nem részesül. akkor nemhogy ő fizet, hanem már neki fizetünk! De fordítva is igaz... Ha valaki egy vizsga, a kétszintű érettségi révén beke­rült az államilag finanszírozott kategóriába, de nem jól tanul, nem teljesít, akkor bizony át­kerülhet a költségtérítéses képzésbe, ahol nagyobb teher hárul rá, és én ezt igazságos­nak tartom. Az első évben érte­lemszerűen nem kell senkinek fizetni, mert a teljesítmény még nem mérhető. Elválaszt­juk a tanulmányi ösztöndíj és a szociális helyzet kérdését. Ha egy minden tekintetben tehet­séges és szorgalmas diákról beszélünk, és tegyük fel, hogy szegény családból származik, akkor az állam az ösztöndíj­rendszeren keresztül, immár a Az oldal az Oktatási és Kul­turális Minisztérium támogatá­sával jelenik meg. szociális helyzetet figyelembe véve ad neki szociális ösztön­díjat. Ez az ösztöndíj szeptem­bertől 2500 forinttal emelke­dik. Ha tehát valaki tehetséges, szorgalmas, és szegény család­ból jön, akkor ez a rendszer összehasonlíthatatlanul töb­bet nyújt neki, mint á jelenlegi. Azt gondolom, ez a társadalmi igazságosságnak megfelel. Kö­zösen adjuk össze azt a pénzt, amivel államilag finanszíroz­zuk ezeket a hallgatókat. Átla­gosan 525 ezer forint az álla­milag finanszírozott hallgató képzése. S ma mindenkinek, aki ebben a kategóriában van ­függetlenül attól, hogy szorgal­mas vagy lusta - ezt adjuk. Ezen változtatni akarunk és változtatni is fogunk. - Aki gazdag és jól tanul, az is megkaphatja az ösztöndí­jat? - így van. Ezért van szükség arra, hogy ezt a két szektort végre elválasszuk egymástól. A tehetség az nem oda születik, ahol pénz van - és egyáltalán nem kizárt, hogy oda születik, ahol pénz is van. A két rend­szert, a szociálisát a tanul­mányival összevonni totálisan igazságtalan, sőt azt is mond­hatnám, hogy meggondolat­lan. Ha valaki jómódú és egyébként teljesít, jó ered­ményt ér el, akkor ebben a rendszerben - a fer-rendszer­ben - ugyanolyan esélyekkel indul, mint egy szegény. Ugyanakkor a szociális ösz­töndíjat el kell választani a tanulmányitól: aki jól tanul, de szülei kevésbé tehetősek a szociális ösztöndíj mellett ta­nulmányit is kaphat. - Kiket érinthet a hallgatók közül érzékenyen a fer-rend­szer? Előfordulhat, hogy emi­att csökken a hallgatói lét­szám? - Hozzávetőlegesen egy év­tized alatt négyszeresére emelkedett a hallgatói létszám Magyarországon. Nagyság­rendileg 100 ezerről 400 ezer­re. A fer rendszere szerintem ebbe a hallgatói összlétszám­ba nem fog nagyságrendi vál­tozást hozni. Azt gondolom tehát, hogy Magyarországon nem lesz kevesebb felsőok­tatási hallgató. r. GY. FER A FER AZ ELSŐ OLYAN ÁTFOGÓ ÁTALAKÍTÁS, AMI NEM KÖLTSÉG­VETÉSI SZEMPONTÚ. ENNEK NEM AZ A CÉLJA, HOGY A MAGYAR KÖLTSÉGVETÉST GAZDAGÍTSA. EB­BŐL EGYETLENEGY FILLÉR SEM KERÜL A MAGYAR ÁLLAMKINCS­TÁRBA. A BEFOLYT ÖSSZEG DUR­VÁN FELÉT, EGYHARMADÁT TA­NULMÁNYI ÖSZTÖNDÍJRA KELL FORDÍTANIUK AZ INTÉZMÉNYEK­NEK, A FENNMARADÓ RÉSZT - 50 SZÁZALÉKTÓL KÉTHARMADÁIG ­PEDIG FEJLESZTÉSRE KÖLTHETIK. OTT MARAD A PÉNZ ABBAN AZ INTÉZMÉNYBEN, AHOL TANUL ÉS TERMÉSZETESEN TELJESÍTMÉNY­ALAPON ANNÁL A HALLGATÓNÁL, AKI A LEGJOBB. DE FONTOS AZT IS MEGEMLÍTENI, HOGY EMELLETT AZ INTÉZMÉNYEK KÖLTSÉGVETÉSI TÁMOGATÁSA SEM CSÖKKEN. Hiller István: A magyar oktatásügyben a képzés és a piac között meg kell teremteni az összhangot FOTÓ: SZŰK ÖDÖN

Next

/
Oldalképek
Tartalom