Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-14 / 163. szám

PÉNTEK, 2006. JÚLIUS 14. •KULTÚRA­7 Thor Heyerdahl figyelt fel a szegedi kutatóra Piramisok homokból, vízből, kagylóőrleményből Speciális fúrótechnikát fejlesztett ki a szegedi múzeum antropológusa, Varga András. Segítségével felfedezte: a bo­líviai inka piramisok homokból és sós vízből épúltek. Kiállítása szeptemberig látható a Móra-múzeumban. Másfél négyzetkilométeren huszon­hat nagy inka piramis áll a bolíviai Cochabamba-völgyben. A régen ki­apadt folyó mentén a latin-amerikai indiánok második legnagyobb raktár­bázisukat hozták létre több mint fél­ezer évvel ezelőtt. Közös raktárba hordták az élelmet, és mindenkinek a szükségletei szerint osztották vissza. Az inkák piramisait és szokásait ku­tatta a szegedi Móra-múzeum antro­pológusa fővárosi kollégájával három éven keresztül. Varga András az első meghívását - tíz évvel ezelőtt - a vilá­gon egyedülálló módszerének köszön­hette, amellyel olcsón kutatott talaj­rétegeket. - Tudomást szerzett róla a világhírű norvég utazó, Thor Heyerdahl - emléke­zik a szegedi kutató. Heyerdahl segítsé­gül hívta az inka piramisokhoz, mert ven méter magas piramist kellett meg­fúrni. Nehézséget jelentett, hogy ezek az inka építmények nem tiszta agyagból készültek, hanem köveket is szórtak be­le, hogy minél stabilabban álljanak. Hogy keresztmetszetet adhassunk a pi­ramis szerkezetéről, a lapos tetején kezdtünk dolgozni, onnan haladtunk le­felé a föld felszínéig. Lejjebb nem, hi­szen a piramisoknak szinte nincsen alapjuk. Amikor a hazahozott kőzetmintát laboratóriumban kielemezték, érde­kes felfedezést tettek. Varga András sejtése beigazolódott: az inka pirami­sok nem agyagból, hanem homokból épültek. Az építők vízzel, olykor némi kagylóőrlemény hozzáadásával kever­tek vályoghoz hasonló anyagot. For­mába öntve kiszárították, de - eltérő­en a magyar vályogtól - a tetejét dom­bomra formázták, hogy kiszáradva teljesen egymásba simuljanak a ho­mokkockák. Különböző méretű, nagy­jából a mi tégláinkhoz hasonló építő­elemeket alkalmaztak. A hazai mik­roszkópos vizsgálat derített fényt ar­ra, hogy a helyi víz magas sótartalma miatt különlegesen szilárd sókristály­lyá ragadnak össze a téglában a ho­mokszemek. A völgyben nagyon rit­kán esik, ezért máig fennmaradtak a „sópiramisok". Az időjárásnál nagyobb veszélyt jelen­tettek a kincskeresők. Leírásokból kide­rül, négyszáz éve a spanyol hódítók már rájöttek a piramisok nyitjára. Ahelyett, hogy nekiestek volna ásni az inka kin­csek után, mint más sírrablók, egysze­rűen oldották meg a falbontást. Elterel­_ tek egy közeli folyót, és néhány piramist vízzel szétáztattak. DOMBAI TÜNDE KINCS MÁR NINCS Talált-e inka kincseket a szegedi kutató? A piramisok belseje holdbéli tájhoz hasonlít, agyonfurkálták a kincsvadászok járatok­kal, és kiaknázták az összes aranyat. Sze­rencse, ha mégis talál valaki valamilyen kerámiatárgyat, amit hivatalosan nem le­het kihozni az országbél. Varga András büszke rá, hogy inka utak darabjait tedezte tel, talált kerámiatárgyakat és egy ritkasá­got, egy bronzhaltát. Holnap nyílik a XI. táblakép-festészeti biennále Fődíjas Oroján Csend-labirintusa A nyári tárlat Szeged legna­gyobb múltú képzőművészeti rendezvénye. Holnaptól két hó­napig száznégy táblaképben gyönyörködhetnek a látogatók. Feledy Balázs művészettörté­nész, a budapesti Csók Galéria művészeti igazgatója nyitja meg holnap délután 5-kor a XI. tábla­kép-festészeti biennálét. A Du­gonics téri Olasz Kulturális Köz­pontban a Bartók Béla emlékév témájában született alkotásokat neves művészekből álló zsűri vá­logatta. Az idei tárlat szellősebb lesz a korábbiaknál, 89 művész 104 alkotása szerepel. A szegedi alkotók közül például Darázs Jó­zsef, Nóvák András, Hemmert fános és Pataki Ferenc jelentke­zett izgalmas alkotásokkal. A megnyitón adják át az Okta­tási és Kulturális Minisztérium fődíját a gyulai Oroján Istvánnak Csend-labirintus és Harmadna­pon című munkájáért. Szeged város díjazottja: Nagy Gábor Kis fűkatedrális I—II—III. című alko­tásáért. A Magyar Alkotóművé­szek Országos Egyesületének dí­ját Veress Sándor veszi át Párizsi tűzfal Bartók-plakáttal című ké­péért. A Csongrád Megyei Köz­gyűlés díját Ásztai Csabának Bartók-fonográfia című művéért ítélte oda a zsűri. A Dél-magyar­országi MÉH Rt. díját a Fáradt angyalért Kalmárné Horóczi Margit kapja. A Szegedi Fonalfel­dolgozó Zrt. díjával Székhelyi Edith, a Duna-Tisza Regionális Fejlesztési Rt. díjával Serényi H. Zsigmond, a Démász Rt. díjával pedig Kopócsy Judit táblaképét jutalmazták. Egy új, Vinkler Lászlóról elnevezett alkotói díjat is átadnak, amelyet az önkor­mányzat és a Művészetért és Ok­tatásért Alapítvány hozott létre. A kiállítás két hónapon át hét­fő kivételével naponta 10-től este 6-ig látogatható, a szabadtéri já­tékok előadásnapjain déltől este 8-ig fogadja az érdeklődőket. D.T. Hancúr játékok a várkertben Gólyalábas hancúrjátékkal nyitották meg tegnap délelőtt a Szege­di Várjátékokat. A színes hajú, hatalmas orrú boszorkányok együtt játszottak a gyerekekkel. Egész hét végén délelőtt tíz órától színes programokkal várják a családokat a várkertbe, ahol a kiseb­bek mesedarabokat láthatnak, a nagyobbak szabadtéri kézműves foglalkozásokon vehetnek részt, a szülők, nagyszülők pedig az esti előadásokon és koncerteken szórakozhatnak Fotó: Schmidt Andrea Szigorú fegyelmezésből egyedül Alföldi kutyájának jutott néha. Panka, az egyéves, fekete, megha­tározhatatlan fajtájú kölyök vidá­man rohangált a téren. Mivel el­tűnt néha a gazdája szeme elől, pórázvégre került, és az első sor­ból nézte végig az előadást. A próba kifejezetten jó hangu­latban zajlott. A fő mókamester Bodrogi Gyula volt, aki időről időre pluszszavakat és -mozdula­tokat csempészett szerepébe, megnevettetve a teljes szereplő­gárdát. Sokszor azonban még er­re sem volt szükség, hiszen a po­énok és a karakterek telitalála­tok, még századik alkalommal is mosolyt csalnak a produkcióban részt vevők arcára. A próbának voltak olyan pillanatai, amikor mindenki teljesen belefeledke­zett a darabba. Alföldi a nézőté­ren táncolt, a dramaturg Vörös Róbert pedig tapsolt. A jó hangulatú próbák Alföldi kérésére a közönség kizárásával zajlottak A Csárdáskirálynő visszatér nem tudta átvágni a falaikat. Varga And­rás speciális fúrógépet fejlesztett, és si­került a legérdekesebb, úgynevezett hosszú piramis mélyére hatolnia. - Itt­hon addig csak bronzkori ásatásokon al­kalmaztam a módszert, ott pedig negy­Egy évig sehol nem játszották Alföldi Róbert tavaly Szegeden bemutatott szuperprodukció­ját, a Csárdáskirálynőt. A sza­badtéri játékok legköltségesebb darabja ma visszatér a Dóm tér­re. Három telt házas előadás lesz, ugyanazokkal a szereplők­kel és ugyanúgy, mint tavaly. Ma este visszatér a dómszínpad­ra a tavalyi szabadtéri játékok egyik legsikeresebb produkciója, a Csárdáskirálynő. A főszereplő helye A parádés szereposztású ope­rettet kedd óta próbálják a téren, a nyilvánosság teljes kizárásával. A rendező kérésére még a próba­kártyával rendelkezők sem me­hettek be. - Kevés időnk volt, fe­szített munkatempóban dolgo­zunk, és nem örültem volna ne­ki, ha a nézők azt látják, ami nem megy még - magyarázta döntését Alföldi Róbert. Szerda este mindezek ellenére közel százan ácsorogtak a néző­tér bejárata előtt felállított kor­donok előtt. Dühöngtek az új szabály miatt, de a legtöbben még így, messziről és oldalról is végignézték a próbát, melyből egyébként a főszereplő Rálik Szil­via hiányzása miatt több jelenet is kimaradt. - Nem ugranál be helyette? ­kérdezte Alföldi a súgót, Sütő Anikót. - De nem ordítasz ve­lem, ha rossz helyen állok? - sza­bott feltételt mosolyogva a nő. Mivel a rendező azt ígérte: meg­próbálja, beállt. Éneklésre nem akarták rávenni. Panka pórázon, mókamester a színpadon - a szereposztás ugyanaz, mint tavaly A középpontban: Hernádi Judit - Ez már olyan főpróbaféle ­magyarázta lelkesedését Vörös, akinek ezen a napon már nem sok dolga akadt, hiszen nagyjá­ból összeállt a színpadi látvány. ­Főpróba, mi? Főszereplő nél­kül... - nézett rá felhúzott szem­öldökkel a rendező. Nyertes csapaton ne változtass! Alföldi egyébként semmit nem változtatott a darabon. Olyannyira, hogy a próba'köz­ben asszisztense DVD-ről néz­te a tavalyi előadás felvételét, hogy minden pontosan olyan legyen, mint a 2005-ös bemu­tatón. - Miért lenne más? ­kérdezte. - Hiszen azért játsz­szuk idén is, mert nagy siker volt. Az ember nem változtat azon, ami működik. Inkább az a kérdés, el lehet-e érni ugyan­azt a színvonalat, hiszen eltelt egy év. A Csárdáskirálynő tehát úgy tér vissza a szegedi szabadtéri színpadra, hogy a tavalyi utolsó Fotó: Schmidt Andrea előadás óta a színészek sehol nem játszották. - Azt gondo­lom, jót tett - ha nem is a szü­net, de az mindenképp, hogy már előadtuk ugyanígy tavaly ­mondta az operett egyik fősze­replője, Stohl András. - Maga­mon és a többieken is azt ér­zem, sokkal bátrabbak, felsza­badultabbak vagyunk így, hogy tudjuk: melyik poénokat szere­ti igazán a közönség. Azt hi­szem, jobb előadás lesz a mos­tani. TÍMÁR KRISZTA Varga András megmutatja a szegedi múzeumban a Dél-Amerikában őshonos ál­latfajokat; az inka piramisok mellett az élőlények is érdeklik Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom