Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-13 / 162. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR* CSÜTÖRTÖK, 2006. JÚLIUS 13. KEDVENC MELYEM Horváth István: Felső-Kurca-part Mi a kedvenc helye? - kérdezzük Szeged és Csongrád megye lakóitól, közszereplőktől, és olyanoktól is, akik nem közismert emberek. Városrészt, utcát, épületet, intézményt, kocsmát, par­kot, akár járdaszigetet is megjelölhetnek, de meg kell indokolni a választást. Reméljük, érdekességeket - személyeket és helyeket ­ajánlhatunk így olvasóink figyelmébe, és azt is, hogy amikor befejezzük, többet tudunk egymásról és a helyről, ahol élünk. - Nem könnyű feladat nekem erre a kér­désre válaszolni, hiszen amíg a cégemnél dolgoztam, alig volt szabadidőm - mond­ja Horváth István, a Legrand Rt. volt igaz­gatója. Szentes város díszpolgára sűrű te­endői közben a hétvégi telkén, a Fel­ső-Kurca partján pihent. - A Mentettré­ten van egy kis kertünk, oda gyakran el­mentünk a családommal néhány órára kikapcsolódni, füvet nyírni, fákat gon­dozni, egyszóval kertészkedni. A Kurcá­nak ez a szakasza mindig kedves volt ne­kem, hiszen nyugodt környezet. Koráb­ban nagyon sokat horgásztam arrafelé, és elsősorban nem azért, hogy halat fogjak, hanem a csend miatt. A zsákmány csak plusz volt a horgászatban, mi elsősorban a zöldöveze­tért, a madárhangokért, a csendes vízért, a természet szépségeiért jár­tunk oda. A gyermekeim nyaranta néhány napot el is töltöttek ott egy barátunk tanyáján, aki a portája mellett most is őrzi a vizén a csóna­komat. - Mára a Kurca alaposan megváltozott a városi szakaszon, élvezetes látványt nyújt és kifejezetten közösségi célokat szolgál, ami örvende­tes. Sokszor jártam a Nádas csárdában és környékén. A horgászást szeretném újrakezdeni, mert most már időm is van rá. Azt gondo­lom, hogy a felső szakasz szépségeit nem kell bemutatnom azoknak, akik egyszer ott már megfordultak. A háborítatlan természet lenyű­göző. B. G. « Júniusi véradók MUNKATÁRSUNKTÓL A Vöröskereszt és a véradó állomás által szervezett véradási helyeken júniusban összesen 1449-en adtak vért Szegeden és környékén. A ki­szállásos véradások közül a legtöb­ben, 58-an a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságon segítet­tek. Az elmúlt hónapban 24 érmű­tétet, 93 szívműtétet és 5 vese transzplantációt hajtottak végre. A vérszállítást a szegedi városőrség dolgozói segítették. A digitális gépek rohamos terjedése miatt egyre inkább eltűnnek a hagyományos ana­lóg kamerák a szaküzletekből. Több helyen már csak olcsó, kifutó termékként árulják, noha strapabíróbbak, és másban is jobbak lehetnek új versenytársaiknál. A papír­kép-clőhívatás iránti igény viszont eközben sem csökken. Pár évtizede még hozzáértést igényelt a nyári utazások, családi események élvezhető meg­örökítése a bonyolult analóg fényképezőgé­pekkel. A digitális kamerák elterjedése miatt ma már nem kell különösebb szaktudás eh­hez. Eközben a korábban népszerű, filmre dolgozó gépek lassan kikopnak a fotósboltok kínálatából. - Minden tizedik érdeklődő keres csak ana­lóg gépet, a gyártásuk is lassan megszűnik. Nemrég kaptam levelet egy jó nevű cégtől, hogy már csak két típust gyártanak a jövő­ben, fóleg profiknak - mondta el a Tisza La­jos körúti Profi Fotó ügyvezetője. Mózes Ta­más elmondta: mostanában már csak kifutó modelleket árulnak, jelentós árengedmény­nyel. Néhány éve még 50-60 ezer forintba ke­rült, jó minőségű analóg kamerának most 16 ezer az ára, a hasonló „kaliberű" digitális gép negyvenbe kerül - mégis azt keresik a legtöb­ben. Elmondta, sokan azok közül is digitális­ra váltanak, akiknek elromlott régi, filmes gépük, a magas szervizköltség miatt ugyanis gyakran jobban megéri újat venni, mint javít­tatni. A negatívok piaca is alaposan visszaesett: az utóbbi években a korábbinak mintegy húsz százalékára. A 30-40 forintba kerülő pa­pírképek iránt azonban töretlen az igény. A középkorú Maróti Jánosné is előhívatni jött ­bár kezében film helyett CD-t szorongatott. - Nekünk nincs otthon számítógépünk, nem is értek hozzá, a fiam másolta ki ezt is ­mutatta a lemezt. Hozzátette: CD-t egyéb­ként sem lehet albumba vagy képkeretbe ten­ni, márpedig unokáiról már csak digitális ké­pei vannak. A legutóbbi családi összejövete­len készült fotókból válogat most, és azokból kér papírképet. Prohászka Zsolt, a Kárász utcai Fuji Fotó Centrum vezetője szerint a divat miatt toló­dott el az érdeklődés a digitális gépek felé. Az analógokat manapság inkább csak azok kere­sik, akik nem akarnak sokat veszíteni, ha a strandon netán ellopnák a kamerát vagy a strapabíróbb szerkezettel el szeretnék kerülni a drága javíttatást. A digitális gépek nagy hát­ránya ugyanis érzékenységük a vízre, a porra és az ütődésre - szervizük pedig igencsak drá­ga. A papírkép-előhívásnak azonban itt sem áldozott le: a vezető szerint egyre többen is­merik föl, hogy a kémiai megoldás jobb, mint a nyomtatás. Pár év múlva ugyanis nemcsak a szinek, de maga a kép is eltűnhet az otthon kiprintelt fotókról. - A kínálat öt százalékát teszik ki az ana­lóg gépek, pedig az ezekkel készített fotók mélységélessége, térélménye sokkal jobb, mint bármelyik digitálisé - magyarázta Kó­nya Imréné, a Kárász utcai Ofotért üzletve­zető-helyettese. Elmondta: főként a balla­gások idején és karácsony előtt jellemző még mindig, hogy filmtekercseket hoznak a többnyire idősebb vagy „megrögzött analóg fogyasztó" ügyfeleik. - A papírkép nem tű­nik el. Sokan rájöttek már, hogy egy több ezer nyaralási fotót tartalmazó CD-t na­gyon unalmas és hosszadalmas végignézni, ezért válogatnak belőle, és azt adják a roko­noknak, mutatják meg a barátoknak - tette hozzá. T.R. Nyolcvan százalékkal csökkent a negatívok forgalma Szegeden A digitális fotótechnika győzött a hagyományos felett Egy hagyományos analóg (balról) és több digitális fényképezőgép egy szegedi üzletben Fotó: Segesvári Csaba Váczi Zoltán idegeit megnyugtatja a képkirakás Aid a fantáziakalandokat a térképeken éli át Váczi Zoltán száz térképe lefedi szinte az egész földkerekséget Fotó: Segesvári Csaba A szegedi Váczi Zoltán egy nagykereskedelmi cég topmenedzsere. A kétgyermekes családapa szenvedélyes térképgyűjtő, és kikapcsolódása: a puzzle. Váczi Zoltánnak, az Alföld Szeged nagykereskedés cégvezetőjének mindene a földrajz. Noha közgaz­dászként végzett a fehérvári Kodolányi főiskolán, és az élete mindig is a gazdaság útvesztőjébe sodor­ta, elárulja: ha ötöse lenne a lottón, otthagyna csa­pot-papot, és beiratkozna földrajz szakra. Mivel azt hittük, a sok pénzből leginkább világ körüli útra vágyik, Váczi Zoltán gyorsan hozzáte­szi, természetesen utazni is szeret. Ráadásul olyan az agya, hogy bárhová elindul kocsival, előtte le­fényképezi a memóriájába a térképet, és segítség nélkül a legrövidebb úton odatalál. Bármilyen fur­csán hangzik, a legélvezetesebb fantáziakalandokat mégis a térképen teszi! Állítja, csak olvasni kell tudni a térképet. És hogy mi mindent rejt egy lát­szólag kusza ábra? Például, hogy milyen lehet a táj, merre érdemes kirándulni. Odaképzeli az embere­ket, a kultúrájukat, az éghajlatot, és a kétdimen­zióspapírlap megelevenedik. - Érdekes újra elővenni a térképeimet. Katalogi­záltam a napokban, és felfedeztem, a száz térké­pem lefedi szinte az egész földkerekséget. Már csak India térsége hiányzik. A legrégebbi meg velem egy­idős, a National Geographic 1960-as kiadványa ­dicsekszik a szenvedélyes gyűjtő. Váczi Zoltán ugyanis nem mennyiségre, hanem egyediségre tö­rekszik. Egyik amerikai autósatlaszának meglepő a története. Évekkel ezelőtt egy másik cégének soká­ig tartozott valaki, és a késedelmi kamat fejében kapta. Aki nem érti, hogyan lehet térképen túrázni, ta­lán még kevésbé hiszi, hogy a cégvezető - idegei megnyugtatására - kirakójátékot játszik. Jó néhány ötezer darabos puzzle összeállítása után most a családi ház hátsó szobájában egy pingpongasztalon kilencezer darabkából rak össze egy óriástérképet, egy csillagképes naptárt. - És ez csak a fele. Ha elkészül, másfélszer két­méteres lesz a kép. Március elején kaptam, rögtön kibontottam, ízlelgettem - mutatja Váczi Zoltán. Sajátos rendje van a játéknak: kiborítja, és színár­nyalatok szerint tejfölös poharakba válogatja a da­rabokat. Egyszerre csak négyfélét, hogy ne tévessze el, majd a sikerélmény kedvéért elkezdi rakni. Az óriáskép nagyjából egy év alatt készül el, ebből két hónap csak a válogatás. A menedzser azon kapta magát az első puzzle-nél, hogy gyorsan megnyug­tatja, kikapcsolja. Jobb bármilyen sportnál. A fele­sége is szereti a hobbiját, hiszen közben otthon van, és képrakás közben lehet beszélgetni. Váczi Zoltán büszke rá, hogy kilencéves lánya már be­száll a játékba. Hogy mit csinál a méretes képekkel, ha végre el­készülnek? Általában szétszedi, csak néha ragaszt­ja fel. Egy ötezres puzzle rakásakor egy barátját ajándékozta meg a nagy lehetőséggel, hogy az utol­só darabkát beillessze, majd visszasöpörje az egé­szet a dobozba. DOMBAI TÜNDE

Next

/
Oldalképek
Tartalom