Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-13 / 162. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR* CSÜTÖRTÖK, 2006. JÚLIUS 13. KEDVENC MELYEM Horváth István: Felső-Kurca-part Mi a kedvenc helye? - kérdezzük Szeged és Csongrád megye lakóitól, közszereplőktől, és olyanoktól is, akik nem közismert emberek. Városrészt, utcát, épületet, intézményt, kocsmát, parkot, akár járdaszigetet is megjelölhetnek, de meg kell indokolni a választást. Reméljük, érdekességeket - személyeket és helyeket ajánlhatunk így olvasóink figyelmébe, és azt is, hogy amikor befejezzük, többet tudunk egymásról és a helyről, ahol élünk. - Nem könnyű feladat nekem erre a kérdésre válaszolni, hiszen amíg a cégemnél dolgoztam, alig volt szabadidőm - mondja Horváth István, a Legrand Rt. volt igazgatója. Szentes város díszpolgára sűrű teendői közben a hétvégi telkén, a Felső-Kurca partján pihent. - A Mentettréten van egy kis kertünk, oda gyakran elmentünk a családommal néhány órára kikapcsolódni, füvet nyírni, fákat gondozni, egyszóval kertészkedni. A Kurcának ez a szakasza mindig kedves volt nekem, hiszen nyugodt környezet. Korábban nagyon sokat horgásztam arrafelé, és elsősorban nem azért, hogy halat fogjak, hanem a csend miatt. A zsákmány csak plusz volt a horgászatban, mi elsősorban a zöldövezetért, a madárhangokért, a csendes vízért, a természet szépségeiért jártunk oda. A gyermekeim nyaranta néhány napot el is töltöttek ott egy barátunk tanyáján, aki a portája mellett most is őrzi a vizén a csónakomat. - Mára a Kurca alaposan megváltozott a városi szakaszon, élvezetes látványt nyújt és kifejezetten közösségi célokat szolgál, ami örvendetes. Sokszor jártam a Nádas csárdában és környékén. A horgászást szeretném újrakezdeni, mert most már időm is van rá. Azt gondolom, hogy a felső szakasz szépségeit nem kell bemutatnom azoknak, akik egyszer ott már megfordultak. A háborítatlan természet lenyűgöző. B. G. « Júniusi véradók MUNKATÁRSUNKTÓL A Vöröskereszt és a véradó állomás által szervezett véradási helyeken júniusban összesen 1449-en adtak vért Szegeden és környékén. A kiszállásos véradások közül a legtöbben, 58-an a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságon segítettek. Az elmúlt hónapban 24 érműtétet, 93 szívműtétet és 5 vese transzplantációt hajtottak végre. A vérszállítást a szegedi városőrség dolgozói segítették. A digitális gépek rohamos terjedése miatt egyre inkább eltűnnek a hagyományos analóg kamerák a szaküzletekből. Több helyen már csak olcsó, kifutó termékként árulják, noha strapabíróbbak, és másban is jobbak lehetnek új versenytársaiknál. A papírkép-clőhívatás iránti igény viszont eközben sem csökken. Pár évtizede még hozzáértést igényelt a nyári utazások, családi események élvezhető megörökítése a bonyolult analóg fényképezőgépekkel. A digitális kamerák elterjedése miatt ma már nem kell különösebb szaktudás ehhez. Eközben a korábban népszerű, filmre dolgozó gépek lassan kikopnak a fotósboltok kínálatából. - Minden tizedik érdeklődő keres csak analóg gépet, a gyártásuk is lassan megszűnik. Nemrég kaptam levelet egy jó nevű cégtől, hogy már csak két típust gyártanak a jövőben, fóleg profiknak - mondta el a Tisza Lajos körúti Profi Fotó ügyvezetője. Mózes Tamás elmondta: mostanában már csak kifutó modelleket árulnak, jelentós árengedménynyel. Néhány éve még 50-60 ezer forintba került, jó minőségű analóg kamerának most 16 ezer az ára, a hasonló „kaliberű" digitális gép negyvenbe kerül - mégis azt keresik a legtöbben. Elmondta, sokan azok közül is digitálisra váltanak, akiknek elromlott régi, filmes gépük, a magas szervizköltség miatt ugyanis gyakran jobban megéri újat venni, mint javíttatni. A negatívok piaca is alaposan visszaesett: az utóbbi években a korábbinak mintegy húsz százalékára. A 30-40 forintba kerülő papírképek iránt azonban töretlen az igény. A középkorú Maróti Jánosné is előhívatni jött bár kezében film helyett CD-t szorongatott. - Nekünk nincs otthon számítógépünk, nem is értek hozzá, a fiam másolta ki ezt is mutatta a lemezt. Hozzátette: CD-t egyébként sem lehet albumba vagy képkeretbe tenni, márpedig unokáiról már csak digitális képei vannak. A legutóbbi családi összejövetelen készült fotókból válogat most, és azokból kér papírképet. Prohászka Zsolt, a Kárász utcai Fuji Fotó Centrum vezetője szerint a divat miatt tolódott el az érdeklődés a digitális gépek felé. Az analógokat manapság inkább csak azok keresik, akik nem akarnak sokat veszíteni, ha a strandon netán ellopnák a kamerát vagy a strapabíróbb szerkezettel el szeretnék kerülni a drága javíttatást. A digitális gépek nagy hátránya ugyanis érzékenységük a vízre, a porra és az ütődésre - szervizük pedig igencsak drága. A papírkép-előhívásnak azonban itt sem áldozott le: a vezető szerint egyre többen ismerik föl, hogy a kémiai megoldás jobb, mint a nyomtatás. Pár év múlva ugyanis nemcsak a szinek, de maga a kép is eltűnhet az otthon kiprintelt fotókról. - A kínálat öt százalékát teszik ki az analóg gépek, pedig az ezekkel készített fotók mélységélessége, térélménye sokkal jobb, mint bármelyik digitálisé - magyarázta Kónya Imréné, a Kárász utcai Ofotért üzletvezető-helyettese. Elmondta: főként a ballagások idején és karácsony előtt jellemző még mindig, hogy filmtekercseket hoznak a többnyire idősebb vagy „megrögzött analóg fogyasztó" ügyfeleik. - A papírkép nem tűnik el. Sokan rájöttek már, hogy egy több ezer nyaralási fotót tartalmazó CD-t nagyon unalmas és hosszadalmas végignézni, ezért válogatnak belőle, és azt adják a rokonoknak, mutatják meg a barátoknak - tette hozzá. T.R. Nyolcvan százalékkal csökkent a negatívok forgalma Szegeden A digitális fotótechnika győzött a hagyományos felett Egy hagyományos analóg (balról) és több digitális fényképezőgép egy szegedi üzletben Fotó: Segesvári Csaba Váczi Zoltán idegeit megnyugtatja a képkirakás Aid a fantáziakalandokat a térképeken éli át Váczi Zoltán száz térképe lefedi szinte az egész földkerekséget Fotó: Segesvári Csaba A szegedi Váczi Zoltán egy nagykereskedelmi cég topmenedzsere. A kétgyermekes családapa szenvedélyes térképgyűjtő, és kikapcsolódása: a puzzle. Váczi Zoltánnak, az Alföld Szeged nagykereskedés cégvezetőjének mindene a földrajz. Noha közgazdászként végzett a fehérvári Kodolányi főiskolán, és az élete mindig is a gazdaság útvesztőjébe sodorta, elárulja: ha ötöse lenne a lottón, otthagyna csapot-papot, és beiratkozna földrajz szakra. Mivel azt hittük, a sok pénzből leginkább világ körüli útra vágyik, Váczi Zoltán gyorsan hozzáteszi, természetesen utazni is szeret. Ráadásul olyan az agya, hogy bárhová elindul kocsival, előtte lefényképezi a memóriájába a térképet, és segítség nélkül a legrövidebb úton odatalál. Bármilyen furcsán hangzik, a legélvezetesebb fantáziakalandokat mégis a térképen teszi! Állítja, csak olvasni kell tudni a térképet. És hogy mi mindent rejt egy látszólag kusza ábra? Például, hogy milyen lehet a táj, merre érdemes kirándulni. Odaképzeli az embereket, a kultúrájukat, az éghajlatot, és a kétdimenzióspapírlap megelevenedik. - Érdekes újra elővenni a térképeimet. Katalogizáltam a napokban, és felfedeztem, a száz térképem lefedi szinte az egész földkerekséget. Már csak India térsége hiányzik. A legrégebbi meg velem egyidős, a National Geographic 1960-as kiadványa dicsekszik a szenvedélyes gyűjtő. Váczi Zoltán ugyanis nem mennyiségre, hanem egyediségre törekszik. Egyik amerikai autósatlaszának meglepő a története. Évekkel ezelőtt egy másik cégének sokáig tartozott valaki, és a késedelmi kamat fejében kapta. Aki nem érti, hogyan lehet térképen túrázni, talán még kevésbé hiszi, hogy a cégvezető - idegei megnyugtatására - kirakójátékot játszik. Jó néhány ötezer darabos puzzle összeállítása után most a családi ház hátsó szobájában egy pingpongasztalon kilencezer darabkából rak össze egy óriástérképet, egy csillagképes naptárt. - És ez csak a fele. Ha elkészül, másfélszer kétméteres lesz a kép. Március elején kaptam, rögtön kibontottam, ízlelgettem - mutatja Váczi Zoltán. Sajátos rendje van a játéknak: kiborítja, és színárnyalatok szerint tejfölös poharakba válogatja a darabokat. Egyszerre csak négyfélét, hogy ne tévessze el, majd a sikerélmény kedvéért elkezdi rakni. Az óriáskép nagyjából egy év alatt készül el, ebből két hónap csak a válogatás. A menedzser azon kapta magát az első puzzle-nél, hogy gyorsan megnyugtatja, kikapcsolja. Jobb bármilyen sportnál. A felesége is szereti a hobbiját, hiszen közben otthon van, és képrakás közben lehet beszélgetni. Váczi Zoltán büszke rá, hogy kilencéves lánya már beszáll a játékba. Hogy mit csinál a méretes képekkel, ha végre elkészülnek? Általában szétszedi, csak néha ragasztja fel. Egy ötezres puzzle rakásakor egy barátját ajándékozta meg a nagy lehetőséggel, hogy az utolsó darabkát beillessze, majd visszasöpörje az egészet a dobozba. DOMBAI TÜNDE