Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-11 / 160. szám

• MEGYEI TÜKÖR* 7 Óvodásként háromjegyű számokat adott össze Andrásnak agytorna a matek és a sakk A vásárhelyi Sápi Andrásról már óvodás korában kiderült, hogy rendkívüli módon érdekli a matematika. A ma már hatodikos diák nemrégiben hetedik helyet szerzett egy országos matamatikaversenyen. Sápi András már nagycsoportos óvodásként azzal szórakoztatta édesanyját, hogy háromjegyű számokat adott össze vagy vont ki egymásból. így tehát a vásárhelyi kisfiúról már korán megállapították, tehetsége van a matematikához. A ma már hatodikos András nemrégiben megnyerte a megyei matematikaversenyt, s a napokban hetedik helyezést ért el a Kalmár László országos matematika versenyen. Sápi András most fejezte be a hatodik osztályt a helyi Liszt Ferenc Ének-zenei Altalános Iskolában. A versenyekre tanára, Fazekas Ilona készítette fel. A vásárhelyi diák leginkább a számtani feladatokat kedveli, szerinte a szöveges feladatok felölelik az élet különféle területeit. - Gyakorlati haszna is van a matektudásomnak, ugyanis nekem nem tudnak rosszul visszaadni a boltban. Ráadásul a matek nem más, mint egy kis agytorna - mondta András. Elmondta, otthon nem nagyon kell noszogatni, hogy tanuljon, s nem csupán a matek, de a történelem és az angol is a kedvenc tantárgya. Átlaggyereknek tartja magát, hiszen olvasni, tévézni és számítógépezni szeret, de imád focizni, röplabdázni és pingpongozni is. - Különösképpen nem tanultam a versenyre, hetente egy pluszfeladatot kaptam otthonra. Ezek közül a nehezebbeket is negyedóra alatt megoldottam árulta el a részleteket András, aki sakkozni is nagyon szeret. Szerinte ez a sportág áll a legközelebb a matekhoz, hiszen itt erősen kell gondolkodni, mi legyen a következő lépés. B.K.A. András és testvére, Elizabeth otthoni játék közben. A hatodikos fiú a sakkot is mateknak tekinti Fotó: Tésik Attila Programot, szálláshelyet, látnivalót kerestünk Álturistaként Szegeden A részletes térkép jó mankó a turisták számára Fotó: Schmidt Andrea A nagyállomástól a zsinagógáig tartó utunkon turistának képzeltük magunkat, hogy megtudjuk, mit látnak vendégeink. Kerestünk szállást apartmanokban, és programajánlót kértünk a Tourinformban. Tizenegy kiadvány - programfüzetek, térképek -, a Tourinform-iroda és a szegediek segítőkészsége. Ezekre bíztuk magunkat, amikor idegenként érkeztünk saját városukba. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan boldogulhatnak vendégeink, ha előzetes szobafoglalás, fix programok nélkül Szegedre érkeznek. Gyerünk a citybe, be A nagyállomás tetszetős épülete szép kezdet, de hamar csalódunk: a bankjegykiadó automata egyelőre csak táblán létezik. Mivel készpénzt a vonaton nem akartunk magunkkal hozni, nem ártott volna a szállásfoglalás előtt forinthoz jutni. Másodjára akkor döbbenünk meg, amikor kiderül, a vasútállomáson nincs csomagmegőrző. Ha valódi utazók lennénk, egyikünknek itt kellene maradnia a bőröndökkel. Az ügyfélcentrumban felmarkolunk néhány katalógust, egy térképet, és a belváros felé indulunk. A várakozók az egyes villamost ajánlják, és a járaton már nem vagyunk egyedül turisták. Két hátizsákos külföldi érdeklődik a villamosvezetőtől: merre megy? City - hangzott a szótakarékos válasz. Mi a Tourinform-irodába tartunk, amit elvileg cím és térkép alapján könnyen meg kellene találnunk, de a biztonság kedvéért egy utazási irodában is megkérdezzük: merre? Megmondják, hogy a Dugonics tér 2.-ben találjuk, az olasz intézet épületében. Táncos város Az iroda munkatársai esti programként a szabadtéri előadását ajánlják - jegyet ők is árusítanak. Diszkót vagy élőzenés szórakozóhelyet nézzünk ki a Szegedi Estből, délután pedig látogassunk el a nemzetközi néptánctalálkozó rendezvényeire (kapunk Estet és néptáncprogramot is). Szálláshelyünk sincs, de erre is van katalógus, címmel, telefonszámmal, hozzá külön lapon az árlista. Míg ezt böngésszük, német család érkezik. Ok sem terveztek előre. Hasonló csomagot kapnak, mint mi, de részletesebb szóbeli útmutatással. A családfő elégedett, a beszélgetés végén elkéri a tourinformos lány telefonszámát. Nevetés, német család cl. Magyar pár érkezik, de nekik nem kell programfüzet, se telefonszám, csak térkép. A szóba jöhető apartmanok közül - legyen a városközponthoz közeh, viszonylag olcsó a Szentháromság utcai Família Panzióban érdeklődünk először. Telt ház van egy konferencia miatt, de az apartman munkatársa megpróbál segíteni. Végignézi velünk a katalógust, és ajánl néhány házat. Részletesen elmagyarázza, melyik merre van, és akkor sem hagy faképnél, amikor ismerős érkezik hozzá. Végül ketten magyaráznak tovább a turistáknak, akik másodjára a Szent Ferenc utcai Szenna Vendégházban próbálkoznak. Itt sincs üres hely, de azt tanácsolják: próbáljuk meg a szomszédos Brindza Vendégházban. - Szerencséjük van, éppen most mondtak le egy foglalást. Különben mi is tele vagyunk. A szoba megfelel, éjszakánként két főnek 4500-5300 forint. Az állomás is közel van, visszamegyünk hát az ott hagyott csomagokért. Vigaszfagyi Képzeletbeli barátunknak több mint egy órán át kellett vigyázni a poggyászra, ezért elvisszük fagyizni. A sétálóutcán - egy helybeli kijavít: Kárász utcán - a többség ízlésére bízzuk magunkat. Legtöbben az A Capellában fagylaltoznak, mi is. Közben megcsodáljuk a belvárost, és még több látnivalót keresünk. A zsinagógába sajnos nem tudunk bejutni. Egy pihenő férfit látunk a kertben, annak kiabálunk: bemennénk. Ha be van zárva a kapu, akkor nincs itt a gondnok- mondja fejcsóválva. Még szerencse, hogy a Tburinformban bejelöltettük térképünkön a strandokat is. GONDA ZSUZSANNA A rossz világbajnokság Nem volt jó világbajnokság. Nem született új nagy csapat, nem voltak csodák, nem születtek új hősök, és drámai mérkőzések alkalmában is fájdalmas hiány mutatkozott. Hacsak nem lett hős Grosso, a palermói, akit pedig a kezdetekkor mennyit szapultak. Ámde nem kényelmetlenül jellemző, hogy egy balhátvéd - nem, nem becsülnénk le a posztot, mert mindenki egyaránt fontos egy csapat struktúrájában - lesz egy világbajnokság nyerő emberei! Nem volt jó a világbajnokság, mert adós maradt a meglepetés csodájával. A legnagyobb rendben, szépen, papírforma szerint alakult minden, mintha egy bürokratikus kéz tologatta volna előre, mind tovább a nagyokat, s vetette volna kosárba a kicsiket, a kisebbeket. Afrika megfelelt az unalmas sztereotipiáknak. Ügyes, zseniális labdarúgók, akik máskülönben fegyelmezetlenek. Ázsia ugyancsak megfelelt a sztereotípiáknak. Fegyelmezett, harcos, fáradhatatlan labdarúgók, akik egyenlőre híján vannak az egyéni képességek varázsának. Nem tett jót a világbajnokságnak, hogy az úgynevezett kiscsapatok még távolabbra kerültek a nagyoktól. Egyedül talán Svájc okozhatott volna meglepetést, ha nem csúszik el az ukrán jégkrémen, amely azonban könnyedén olvadt el a következő körben, a félfelhős olasz napsütésben. Nem véletlen, hogy az európai elitklubok egy külön, saját rendezésű, zártkörű BEK megszervezésére kacsingatnak évek óta, kizárva ezzel a szegény rokonokat. A pénz a pénzhez akar menni, szegény rokon, húzz a küszöbön túlra. Nem tett jót a világbajnokságnak, hogy a kommunista utódállamok labdarúgása elfáradt, kiürült, s bizony - lásd szerbek - megaláztatott. Hol vannak már a szerb vagy a horvát és persze román, bolgár - világsztárok?! Aztán pedig Prágában se" verhette a nép csapra a hordókat örömében, holott, ugye, a csehek, őket mindig is szeretni akarjuk. Egyáltalán nem tesz jót egy világbajnokságnak, ha Brazília fáradt, kiégett, kényelmetlen szerepkörbe kényszerített sztárok boldognak tetsző társaságát prezentálja. Nem tett jót a világbajnokságnak, hogy Dél-Amerika enyhén szólva besült. Nem tett jót a világbajnokságnak, hogy Zidane volt a meglepetésember, a régi-új hős, vagy ha jobban tetszik, a tragikus antihős. Zidane kivételesen nagy játékos, de az ő „feltámadása", úgy két és fél meccsre szóló reneszánsza - milyen kár is azért az öklelésért -, a többiek kritikája is egyben, a leírt, izzadós, lassú öregember, kiben már saját népe sem bízik, s a legszívesebben otthon marasztalná - maradj a házi kandalló mellett Zizou, csak dobálgasd a fahasábokat -, egyszeriben fölszívja magát, és megmutatja, hogy szerte a földkerekségen még mindig ó fedezi a legjobban a labdát, a lába is lát, s ha kell, szépen, nyugodtan, bájos körülményességgel focizza le az elképedt brazilokat. Nem tett jót a játéknak, hogy egy sárga lap, egy kiállítás sokkal döntőbb tényező, nagyobb előny volt, mint bármikor. Nem tett jót a világbajnokságnak, hogy a nüansz szerepe fölértékelődött. Nem tett jót a játéknak, hogy a bírók lassacskán olyan szerepet töltenek be a pályán, mint rokonaik a vízilabda vagy a kézilabda fizikai poklában. Nem tett jót a világbajnokságnak, hogy miközben a játékhoz alakuló bírói törvény a támadószellemet segítette volna, a legnagyobb döbbenetre olyan csapatok játszottak egycsatáros játékot, mint a franciák, a portugálok, vagy az angplok. Pauleta és Henry némelykor úgy bolyongott az ellenfél térfelén, mint Hamlet papájának a szelleme, tízszer lesre futni egy félidő alatt - Henry nem igazán rendben lévő taktikai elgondolást sugall. Nem tett jót a játéknak, hogy a klasszikus szélsőjátékot rendre hátvédekre és középpályásokra bízzák az edzők. Üdítő kivétel a holland Robben. Nem tett jót a világbajnokságnak, hogy a játékrendszerek általános fölfogása a „teremtő passzivitást" részesíti előnyben. Nem az a fontos, hogy én mit akarok játszani, hanem az a fontos, hogy a másik, az ellenfelem ne játszhassa azt, amit pedig szeretne. Következésképpen a csapatok inkább az ellenfél „legátlására", „megfogására ", kiiktatására rendezkednek be, mintsem saját szellemességük, kreativitásuk vagy fantáziájuk támadó jellegű lehetőségeire. Egy gól található, aztán talán még egy, és puszi, jöhet a gólöröm. A vébét példásan rendezte meg Németország. Ebben ők nagyon, nagyon jók. Ám minden látványosság, öröm és szépség ellenére valami rossz kezdődött el a világ legnépszerűbb sportjában. Inkább sok apró, kellemetlen jel látható, mintsem egy nagy, lényegi probléma. Csakhogy a rianás is mindig apró repedéssel kezdődik. DARVAS I LÁSZLÓ Hatmillió már összegyűlt Csongrádon Gyűjtést rendeznek az emlékmű javára Hárommillió forintot nyert Csongrád városa az 56-os emlékmű elkészíttetésére. Az önkormányzat ugyanennyit különít el erre a célra, ám még négymillió forintra szükség lenne. Csongrádon gyűjtést rendeznek, és azt remélik, ez az akció ugyanolyan sikeres lesz, mint a második világháborús emlékmű esetében. A múlt év őszén emlékbizottságot hozott létre az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának méltó megünneplésére a csongrádi önkormányzat. Nemcsak rendezvényekkel, programokkal készülnek, hanem célul tűzték ki a történelmi tetthez méltó emlékmű felállítását is - ha erre kap támogatást a város. Mint arról már beszámoltunk, az önkormányzat meghívásos pályázatot írt ki a Csongrádon élő szobrászművészek részére, majd elfogadta Lantos Györgyi, Máté István, Tóth Béla és Ungor Csaba közös emlékműtervét - átdolgozott formában. - Örömmel értesültünk arról, hogy az emlékműre hárommillió forintot nyertünk, az önkormányzat is hozzátesz ehhez hárommilliót - jelentette be a hírt Bedő Tamás polgármester. Ugyanakkor azt is elmondta: ahhoz, hogy elkészüljön az emlékmű, még hiányzik négymillió forint. A polgármester - az emlékbizottság és a város önkormányzata nevében - azzal a kéréssel fordul a város lakóihoz, hogy anyagilag is támogassák az emlékmű megvalósulását, hasonlóan a II. világháborús emlékműhöz, mely szintén a csongrádiak támogatásával készült el. Az avatásra - a tervek szerint - november 4-én kerülne sor a Szentháromság téri parkban, a művelődési központ épületével szemben. Az adományokat a Csongrád Város Képzőművészetéért Közalapítvány számlájára lehet befizetni vagy átutalni, föl kell tüntetni, hogy a pénzt az adományozó az 1956-os emlékműre szánja. A számlaszám: OTP Csongrád, 11735050-20025517. B. GY. GY.