Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-10 / 159. szám

SZOMBAT, 2006. JÚLIUS 15. • MEGYEI TÜKÖR­7 Szegedi szabadtéri játszóház Kicsik és nagyok kipróbálhat­ják, hogy milyen volt 75 évvel ezelőtt játszani. A jubileumi, 75. szabadtéri játékok szervezői összefogtak a Százszorszép Gyermekházzal, és az előadá­sok előtt a Rerrich Béla téren kínálnak szórakozást szülők­nek és gyerekeknek. A múlt század harmincas-negy­venes éveinek hangulatát idézi az a játszóház, amit a Szegedi Sza­badtéri Játékok jubileumára, a dómszínpadhoz közeh Rerrich térre szerveznek, az idén erlőször. - Minden előadásnapon 16 és 20 óra között várjuk a szülőket és gyerekeket közös játékra, ezzel is felhívjuk a figyelmet az előadá­sokra és a kevésbé ismert Rerrich Béla térre - mondta Orbán Hédi, a Százszorszép Gyermekház igaz­gatója. Rerrich Béla műépítész a huszadik század első felében élt, az ő nevéhez fűződik többek kö­zött a Dóm tér kialakítása is. A több tucat játékkal egyszerre akár hatvanan is bíbelődhetnek a kétszáz négyzetméteres területen, A libikóka bizonyára folyamatos mozgásban lesz, de járhatnak gó­lyalábakon, egyensúlyozhatnak fakarikán és hengereken a látoga­tók. Ki lehet próbálni a különböző asztali és már régóta ismert táblás társasjátékok - például a Ki nevet a végén? - kinagyított változatát. A játékok főként fából készültek, alkalmasak egyensúlyérzék, szá­molási, valamint manuális kész­ségek fejlesztésére. A fő látványos­ság a „beledugom a fejemet fény­képezés játék", melynek lényege, hogy egy korabeh festmény mögé állva néhány percre királylánnyá változhatunk. A játszóház ingyenes, és csak a szabadtéri játékok előadásai előtt működik. így tegnap délután négytől már bárki kipróbálhatta. GY. N. Fesztiválhangulat a Belvárosban - Éji zene az Óra-teraszon Ünneplőben a Dóm tér és környéke Plakátokkal díszített oszlopsor vezet a kiállításra Fotó: Schmidt Andrea Az idei első hétvégén, amikor a Dóm téren felragyogtak a fé­nyek, arra voltunk kíváncsiak: hogyan fogadja a jubileumi sza­badtéri játékok látogatóit a város? Nem hagytuk ki a noszta­giavillamost, követtük a plakátos oszlopsort, Ki nevet a vé­gén?-t játszottunk. Az előadásnapokon közlekedő nosztalgiavillamos nyitott ablakain kellemesen fújt be a szél. Bara Mónika a kisfiával utazott szombaton a Rerrich térre, hogy kipróbálják a múlt század elejét idéző gyermek­játékokat. - A barátom már volt ott az anyukájával, ő mesélte, hogy nagyon sok érdekes dolgot lehet kipróbálni - mondta Sanyika. A Somogyi utcán leszálltunk, a Fekete Ház előtt zöld posztósző­nyeg vezetett az épületbe, ahol a játékok történetét mutatják be korabeli dokumentumokon és fotókon. A kiállítóhely és a Dóm tér közötti út mentén felállított oszlopsoron láthatók a régi sza­badtéri előadások plakátjai. Az oszlopsor egészen a Somo­gyi-könyvtár felőli bejáratig kíséri a látogatót, balról magasodik a dóm, jobbról a könyvtár üvegablakain tükröződnek az egykori elő­adásplakátok, a képet a sétány fölé benyúló fák foglalják keretbe. A nézelődést szélvihar és hatalmas zuhé szakította félbe. Az eső elől a könyvtár bejáratánál találtunk menedéket, ám az óriáscseppek ellenére többen maradtak a fák alatt, plakátot böngészni. - Revans, Aida, Montserrat Caballé koncertje - sorolta a 2003-as évet idéző oszlop előtt Váradiné Herz Ibolya. - Mindhárom előadást láttuk. Pes­ten lakunk, de a lányunk akkor itt tanult, gyakran jöttünk a szabad­térire. A lány már diplomás, de úgy döntöttünk, idén újra jövünk. Kí­váncsiak voltunk, hogyan ünnepli a város a szabadtéri 75. születés­napját. Csodálatos a díszbe öltözött a tér és környéke, nem kellett csalódnunk. Ebben az esztendőben újdonságként az árkádsor is „szerepet ka­pott". A bejárat mellé, jobb oldalra, az árkádok alá állították fel a jegypénztárt. Itt épp Dvorák Péterék vették át a jegyüket. - Isme­rősöktől hallottuk, hogy szenzációs a szegedi balett Új világa. Már márciusban megrendeltük a jegyet - mondta a budapesti férfi. A téren is szerettek volna tenni egy sétát, ám este 6 óra után már nem mehettek be a nézőtér környékére - szigorodtak a biztonsági előírások idén. Mi bejutottunk. A jegypénztár mögött, az árkádsoron kapott helyet az egyik büfé. Igaz, ott álmennyezetet húztak fel vászon­ból, hogy a galambürülék ne potyogjon a pultos lányok nyakába. A még mindig szemerkélő eső elől az óriási ernyők alá ültünk, de amint elállt, indultunk tovább a Rerrich tér felé, remélve, Sa­nyikának nem szegte kedvét a rosszra fordult idő - de már nem találtuk ott. A Százszorszép Gyermekház által működtetett ját­szóház játékait épp akkor pakolták vissza a fák alól, ahová az eső miatt menekítették. A Ki nevet a végén? társasjáték szőnyegét te­rítették a tér útjára, az óriási dobókockát a kétéves Babecz Bo­tond mutatta meg. Újra kisütött a nap, idecsalogatta a gyereke­ket, mi pedig visszafordultunk a Dóm térre. Fölfedeztük a néző­tér mögötti Óra-teraszt: az előadások után koncerttel várják itt azokat, akik szívesen időznének még az ünnepi díszbe öltözött téren. NYEMCSOK ÉVA Embert próbáló, kemény munka a színpadi varázslat Új világ - hangulatképek a kulisszák mögül Ami a nézők számára könnyed, nyár­esti szórakozás, az a szereplőknek em­bert próbáló, kemény munka. A ku­lisszák mögött követtük Juronics Ta­más táncshow-ja, az Új világ Dóm téri premierjét. Az évadnyitó mindig nagyobb izgalom, még akkor is, ha már kipróbált produk­ciót újítanak fel. Egy félidő a pokolban Leskovics István profi pirotechnikus csapata mindent alaposan előkészített, óramű pontossággal lövelltek ki a tüzek, időnként az egész színpad lángtengerré vált. - Mindent megtettünk, amit lehet, a főpróbán már rendben mentek a dol­gok, ezért bízom benne, hogy nem lesz gond - mondta a darab koreográfusa, Ju­ronics Tamás, amikor kijött a vörösen izzó katlanná vált színpadról. A tánco­sokról is szakadt a víz, volt, akiről a gyorsöltözésnél alig tudták lerángatni a rátapadt jelmezt. - Az első rész pokol! Rendesen kifára­dunk, hihetetlenül kemény munka, fő­leg nekünk, a tüzeknek - lihegte Finta Gábor. A Szegedi Kortárs Balett táncosa hatalmas ugrásaival most is elkápráz­tatta a közönséget. - Amíg fiatal az em­ber, ezt is megcsinálja, később nehezeb­ben mennek majd az ilyen a mutatvá­nyok. Szerencsére nem kell mindenkinek fo­lyamatosan a színpadon lennie, az elő­relátóbbak védőitalt készítettek be a ku­lisszák mögé, amint kijönnek néhány percre, kortyolgatnak az ásványvízből. A torok- és fejhangon áriázó Ágenst cit­romkarikákkal ízesített ásványvízzel várják. Szívószállal szippant belőle na­EGERBEN IS BEMUTATJÁK | Az Új világ Karrierje a Dóm téri két előadás­sal nem ért véget: augusztus 4-én és 5-én Barta Déra szülővárosában. Egerben is be­mutatják a líceum udvarán. gyokat mielőtt méretes jelmezében visz­szamegy a színpadra. Hidegvíz és szárazjég A szervezettség a táncshow jelmez- és díszlettervezőjének, Molnár Zsuzsának a munkáját is dicséri. Juronics mellett ő a megaprodukció spiritusz rektora. Pataki András balettigazgató, produkciós vezető oldalról fáradtan figyeli az előadást, ő az előkészítéssel már kidolgozta magát: - A makói televízió stábja öt kamerával veszi a premiert, már a főpróbán is forgattak. Különleges nézőpontot lehetővé tevő spe­ciábs akváriumból rögzítik a vizes máso­dik részt. Ha sikerül a jogdíjakról is meg­egyeznünk, szeretnénk egy DVD-t kiad­ni, ami nem csupán referenciafilm lehet­ne, hanem kereskedelmi forgalomba is kerülhetne. Sok a veszélyes effektus, ezért minden­ki fellélegzik, amikor baj nélkül véget ér az első rész, bezárul a Tűz Birodalma. A piros linóleumot gyorsan felszedik a szín­padról, alatta van a vízhatlan kék „me­dence", amit a tengeri kígyóként tekere­dő tűzoltótömlőkkel néhány perc alatt kell megtölteni a közeh tűzcsapokról. Időhiány miatt arra nincs lehetőség, mint a Csárdáskirálynőben, hogy tartály­kocsikkal szállítsanak kellemes melegvi­zet. Oldalt felállítottak egy nagy meden­cét, abból is igyekeznek a napközben fel­melegedett vizet a színpadra szivattyúz­ni. Annyit ér az persze, mint halottnak a csók. Tonnányi szárazjeget is hoztak hő­szigetelt konténerekben, a füstért felelős munkatársak vastag kesztyűben cipelik a színpadra a gőzölgő jégtömböket. A szünetnek vége, a közönség a he­lyén, amikor nagy izgatottság támad: a tűz egy kis darabon megolvasztotta a fő­D0RA PAR0KAJA - Úgy érzem, minden jobban sikerült most, mint két éve. Érettebb lett a produkció, a mozdulatok is tökéletesedtek, bár úgy kellett újra megtanulni a koreográfiát, mintha teljesen új lett volna. Az elemekkel is könnyebben megküzdöttem, már nem féltem úgy a tűztől, és a víz ellenállását is megszoktam. A második felvonás elején rettenetesen fáztam - mesélte a premiert követő állófo­gadáson az egyik főszereplő, Barta Dóra. akivel az első részben történt egy apró malőr: Juronics Tamás véletlenül letépte a parókáját, így félig „kopaszon" játszott a szünetig. liát, ömlik a víz a zenekari árokba. Az előadás végére mind elfolyna, és akkor fuccs a varázslatnak. Ilyenkor adnak há­lát, hogy Szabó Károly színpadmester találékony ember, aki vészhelyzetben sem ismer lehetetlent. Két deszkával pár perc alatt elállja a víz útját. Még jó, hogy a szimfonikusok a színpad hátterében felállított nagy emelvényen játszanak, Táncosok a színpadon és a kulisszák mögött Fotó: Segesvári Csaba az árokban elázhattak volna a kényes ltangszerek. Gyüdi Sándor igazgató-kar­nagy a szél miatt aggódott, ezért egy ha­talmas csillagkulcsot kért kölcsön. Ez a kotta nehezéke. Fürdőköpeny, centrifuga, finálé - A szél nagyon kellemetlen, mert így a hideg vizet sokkal nehezebb elviselni. Csurom vizesen egy kis szellő is met­szően hidegnek tűnik - panaszolja Mar­kovics Ági. Két éve sokkal hidegebb volt, majd megfagytak a táncosok. Van, aki most is vastag fürdőköpenybe bújik, amint kijöhet néhány percre a színpad­ról. Jónás Zsuzsanna már a főpróbán alaposan megfázott, nagyokat tüsszent, majd egy gyors orrfújás után vacogva szalad vissza. Az öltöztetők nagy nejlon­zsákokba gyömöszölik a vizes jelmeze­ket. Centrifugálás után Tóth Ági viszi őket haza szárítani, hogy másnap estére újra rendben legyenek. Fergeteges a finálé, tombol a közön­ség. A meghajlás is a produkció része, a tapsrendfet a társulat háttérembere, Ilyés Róbert vezényli - nemrégiben ka­pott Imre Zoltán-díjat. A színfalak mögül végignézve az előadást Arany János sorai jutnak eszembe: „Nem oly szép, mint kívül, ez élet: Erdő, terem, kulisszák, korti­nák. Mind léc, papír, vászon, kötél ­fonák." HOLLÓSI ZSOLT

Next

/
Oldalképek
Tartalom