Délmagyarország, 2006. június (96. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-27 / 148. szám

KEDD, 2006. JUNIUS 27. • A K T U A L I S « 5 TÉMA az olvasótól Sok méter magas szemétdom­bok csúfítják az egyik dorozs­mai teret. Három éve a csa­tornaépítés melléktermékeiből születtek a dombok, melyeket növeltek az oda hordott ház­tartási hulladékok és a szapo­rodó gyomok. A tér lakói eddig sikertelenül küzdöttek az élhe­tő környezet kialakításáért. Új dombság nőtt ki a földből a Dél-Alföldön Kiskundorozsmán - igaz, korántsem természetes módon. Három éve kezdődött Dorozsmán a csatornaépítés. A kitermelt földet - majd később az építési törmeléket is - a házakkal körbevett Új tér közepére hord­ták a kivitelezők. Ma már a vé­gén jár a csatornázási folyamat, de a föld, a homok, a sóder és a keletkező sitt azóta is gyarapítja a focipálya méretű alföldi „dombságot". Pedig az egykor rendezett, sík területre játszóte­ret is terveztek. - Ha esik az eső, képtelenség a sártól közlekedni, nyáron pe­dig a port nyeljük egyfolytában, a „látkép" meg magáért beszél. Már nagyon unjuk ezt a helyze­tet, a képviselőnk pedig mindig csak hiteget, hogy „várjunk tü­relemmel" - mondta tegnap délben felháborodva Dobó Fe­rencné a helyenként nyolc-tíz méter magas sittdomb tövében. Mivel a tér túloldalára nem lát­tunk át a halmoktól, hegymá­szásra indultunk. A dombon másfél-kétméteres gyomok ­közte a súlyosan allergén par­lagfű - telepedtek meg, a lyu­kakban háztartási hulladék, cserepek, törött csövek, szalag­kordon-maradványok, aszfalt­és vasbetondarabok szétdobálva mindenfelé. A legtöbb fa már el­pusztult, mert a kivitelezők munkagépei tördelték ki, mikor nem fértek hozzá a dombok­hoz. - Legutóbb szombat este öntöt­tek ide egy rakás kimaradt aszfal­tot - mutatta Dobó úr a még poró­zus anyagot, ami szerintük a kö­A LEGALKALMASABB TERÜLET UH - Őszintén sajnálom a dolgot, és megértem a környéken élők indu­latait, de egy kicsit még türelem­mel kell lenniük - mondta Fábián József, a körzet önkormányzati képviselője. Szerinte olyan felvo­nulási területet kellett adni - idő­korlát nélkül - a kivitelező Alterra Építőipari Kft.-nek, ami a legjob­ban megkönnyíti a csatornázást. Szerinte itt volt a legalkalmasabb hely az átmeneti depó kialakításá­ra. A kivitelező július-augusztusra ígérte a munka elvégzését, utána tereprendezést vállalt: a sitt el­szállítása mellett fásítani, gyepe­síteni fog. A képviselő ígéretét megerősítette Jánosi László, a ki­vitelező cég építésvezetője is. zeli körforgalom építéséből vagy a csatornázás utáni aszfaltozásból származhat. Hozzátette: igaz, hogy egy éve elszállították az ak­kor még lényegesen kisebb dom­bokat, azóta azonban jóval többet hoztak, mint korábban. - A gyerekek első nyáron még élvezték a nagy „homokozót", de már nem merjük kiengedni őket játszani: kiálló vasbetondarabok­ra eshetnek a magasból, vagy fer­tőző szemetet, dögöket szedhet­nek össze - beszélt félelmeiről a „dombságtól" hat-nyolc méterre élő Marschallné Tajti Tünde. A kisgyermekes anyuka attól is tart: a parlagfű a kicsik és a téren lakó idősek egészségét is kikezd­heti, levágásáról senki nem gon­doskodik. - Nem tudom, hogyan adhattak egyáltalán engedélyt ennek a szemétnek a lerakására egy lakóterület közepén?! - kér­dezte a fiatalasszony. - Nekünk is jogunk van az egészséges kör­nyezethez! T.R. Magánpénzből üdültetik őket közéleti emberek Pancsoló csángó gyerekek Szegeden Saját pénzből Udültet Magyarországon húsz csángó kisgyereket néhány Csongrád megyei közéleti szereplő. Van köztük ügyvéd, színész, vállalkozó. Egyetlen közös cél vezérelte őket: megmutatni az anyaországot olyan fiataloknak, akik még soha nem tették ki a lábukat a Kárpátokon túli falujukból. Bár magyarul beszélnek, éle­tükben először jártak Magyar­országon azok a csángó gyere­kek, akiknek üdültetését tíz Csongrád megyei közéleti sze­replő - színészek, politikusok, vállalkozók, ügyvédek - saját zsebből finanszírozta. A Bala­tonra, Ópusztaszerre és Sze­gedre már ellátogattak velük, ma pedig a fővárost mutatják meg nekik. Olyan gyerekek­nek, akiknek - mivel a Kárpá­tokon túl élnek - már az is ha­talmas élményt jelent, hogy ilyen meleg van nyáron. Nem csoda, ha az egyik legnépsze­rűbb program a tegnapi stran­dolás volt. A kezdeményezés egyik élhar­cosa Jakab Tamás színművész volt, egy színdarabbal Romániá­ban járva ugyanis szembesült a határon túli magyarok helyzeté­vel. - Ezek a gyerekek még soha nem mozdultak ki falujukból, Külsőrekecsinből és Csíkból. Szellemi eltiprásban és hatal­mas szegénységben élnek, még anyanyelvüket sem használhat­ják szabadon - magyarázta, mi­ért tartotta olyan fontosnak, hogy húsz gyereket magánpén­zekből üdültessenek Magyaror­szágon. Összefogott tehát né­hány ismerősével, és megszer­vezték: az utazást, a szállást, a napi háromszori étkezést, sőt még ruhákat is biztosítottak azoknak a 10-15 éves fiatalok­nak, akiknek volt útlevelük, így el tudtak utazni. - Igyekszünk néhány olyan programot is beiktatni, melyek a nyelv megőrzését, a magyarság­tudat erősítését segítik - mondta Jakab Tamás. - Ezért voltunk ve­lük Ópusztaszeren, és ezért láto­gatunk el a parlamentbe is. A gyerekek szerint sokkal jobb Magyarország, mint amire szá­mítottak, szívesen jönnének jö­vőre is. Vendéglátóik erre azt mondták: úgy érzik, nem az ő feladatuk lenne a távol élő ma­gyarok felkarolása. De ha to­vábbra sem tartja ezt rajtuk kívül senki fontosnak, jövőre is össze­adják a pénzt arra, hogy legalább néhány kisgyereknek örömet tudjanak szerezni. T.K. A 10-15 éves gyerekek a tegnapi szegedi, strandos programot él­vezték legjobban. Körbekapták Jakab Tamás (balról] színművészt a medence partján Fotó: Schmidt Andrea A képviselő szerint a köztér volt a legalkalmasabb hulladéklerakó hely Dorozsmai szemétdombság Ember magasságú gaz, ház magasságú dombok. A környéken lakók jogosan méltatlankodnak Fotó: Schmidt Andrea Százhárom vásárhelyi katona szolgált Bosznia-Hercegovinában Virágzik a Tisza Ketten a hazatérők közül: Sipos Adél őrmester és Tarjáni Attila főhadnagy Fotó: Tésik Attila Hetvenkét boszniai települést ellenőriztek, és a határon is jár­őröztek azok a vásárhelyi ka­tonák, akik féléves békemisz­sziós szolgálatukról most tértek haza Vásárhelyre. Van olyan ka­tona, akit a nyelvtanulás lehe­tősége vonzott a törékeny béke földjére, másokat a szakmai ki­hívás ösztönzött. A vásárhelyi könnyűlövész zász­lóalj katonái szolgáltak már szá­mos európai országban, de a leg­többet Bosznia-Hercegovinában állomásoztak. A százhárom ha­zatérő katona hivatalosan úgy­nevezett visszafogadó ünnepsé­gét tegnap délelőtt tartották a laktanyában. - A délszláv háborúnak már vége, de a béke törékeny, s ezért szükség van a békefenntartók boszniai jelenlétére. December 12-én érkezett a vásárhelyi állo­mány a bosnyák fővárosba, ahol fél éven át katonai-rendőri fel­adatokat láttak el - mondta be­szédében Győrössy Ferenc altá­bornagy. Olasz parancsnokság alatt több nemzet katonái szolgáltak egy­szerre Szarajevóban. A vásárhelyi­ek a félesztendős kintlét alatt het­venkét településen tartottak ellen­őrzést, valamint a határőrséggel együttműködve járőröztek a hatá­ron. A székesfehérvári Sipos Adél a szakmai kihívás miatt, és anyagi megfontolásból vállalta el a kül­detést. A fiatal őrmesternek még nincs családja, így könnyebb volt fél évre elszakadnia otthonától. - A kinti hírközpontban távbe­szélő voltam, valamint a könyv­tárosi teendőket is elláttam. Ko­rábban még sohasem szolgáltam külföldön, de nagyon jó volt. Ha lesz rá lehetőség, újabb misszió­ra is vállalkozom - mondta. Tarjáni Attila szerint nyelvta­nulási lehetőségnek is tökéletes volt ez a hat hónapos kinti mun­ka. Szerbül ugyan nem tud, de a angol- és francianyelv-tudását si­került csiszolnia. A 27 esztendős parádi főhadnagy az első katonai rendészszakaszt vezette. - Számos nációval szolgáltunk együtt. Mivel nagyon pörgős volt ez a hat hónap, gyorsan elrepült. Azért jutott idő egy kis pihenésre is. Az MWA, vagyis egy tábori szervezet gondoskodott a szóra­koztatásunkról. Koncerteket hoz­tak össze, kirándulásokat is szer­veztek. így volt szerencsém meg­nézni a boszniai horvát alakulatok által szétlőtt mostari kőhíd helyén épült újat - mesélte a főhadnagy. K.T. Megkezdődött a kérészrajzás, azaz a tiszavirágzás. Szegedtől délre egyes helyeken a folyó fö­lött tele van a levegő a citrom­sárga és okkerszín rovarokkal. A barázdabillegetőktől a sirályokig sokféle madárnak jelentenek te­rített asztalt a repülő, vagy már elpusztult és lehullt rovarok, és a halak is kiveszik részüket a la­komából - mondja Kasza Fe­renc, a madártani egyesület Be­retzk Péter munkacsoportja el­nöke, aki évről évre figyelemmel kíséri a rajzást. „Temető a Tisza, mikor kivirágzik", idézhető a költő, s valóban: a kifejlett ti­szavirág csak néhány órát repül, és párzás után elpusztul. Ugyanezért mondják rövid ideig tartó jelenségekre, hogy „ké­részéletű", „tiszavirágéletű". Ám e mondás nem teljesen talá­ló: a tiszaviráglárva rajzás előtt három évig él a folyó agyagos partjaiban a víz alatt, saját maga készítette járatokban. Föltétele­zések szerint a 2Q00-es cianid­mérgezést is azért vészelhette át a tiszavirág, mert a méreganyag - jórészt a folyó közepén, a so­dorvonalban haladva - anélkül sodródott le, hogy bejutott vol­na a kérészek partoldalba fürt járataiba. F.CS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom