Délmagyarország, 2006. június (96. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-02 / 128. szám

16 •MOZAIK" PÉNTEK, 2006. JÚNIUS 2. A csúcson 1 Büszkék lehetünk. Kevés me­gyében található annyi élvonal­beli együttes, mint Csongrád­ban. Akik figyelemmel kísérik a sportsajtót, sűrűn bólogatnak és már sorolják is a csapatokat. Nézzük akkor mi is, az ismét­lés a tudás édesszüleje alapon: Szeged Beton, Hungerit-Szente­si VK, Legrand-Szentesi VKIvízi­labda,I, Legrand-Szentes, Első Beton Szeged, SZAK (futsal), Pick Szeged, HNKC SE, Németh Toll Makó (kézilabda), Szevi­ép-Szeged, Bodrogj Bau-Vásár­helyi Kosársuli (kosárlabda), Szegedi DRE-Radnóti, Star­copy-Szeged (röplabda), Makói SVSE (sakk), Vegas BC Szeged (biliárd), Diablo BC Szeged (bowling) Ferroép-Szeged (teke), Floratom-Szeged AC (asztalite­nisz), Hód TC (tenisz), Dé­mász-Szegedi VE (kajak-kenu és evezés). A lajstromból kitűnik, hogy Szegednek tizenkettő, Szentesnek és Vásárhelynek há­rom-három, míg Makónak két képviselője van/lesz legjobbak között. Húsz elitklub. Ezek kö­zül négy (Németh Toll, Bodrogi Bau, Starcopy, SZDRE) újonc. Büszkék lehetünk• Igen, de meddig fokozható ez 1 Csongrád gazdaságilag nem az ország leg­erősebb régiója, bár kétségtelen, hogy a Szegedig, majd Röszkéig megépült autópálya új távlato­kat nyithat, katalizátor lehet. De nem hallgathatjuk el aggo­dalmainkat sem. A sport, min­den szinten rengeteg pénzbe, ál­dozatvállalásba kerül - erről a szülők hosszasan tudnának me­sélni. Az élvonal pedig rendkívü­li pénzeket „emészt fel", nagy­ságrendekkel többet, mint a má­sodik vonal. Ezt a területet az önkormányzatoknak nem köte­lessége, ixmtosabban nem fel­adata finanszírozni. Mégis meg­teszik, mert tudják, hogy nélkü­lük nem maradnának életben, nem működhetnének ilyen si­keresen a klubok. Ez a vállalko­zások szerepére is igaz. Az első intő jelről a közel­múltban adtunk hírt. A Legrand az év végével kivonul a szentesi póló finanszírozásából. Koráb­ban is éltek meg krízishelyzete­ket klubok az anyagi háttér hiá­nya miatt. Emlékezzünk csak a Medikémiára, a Szedeákra, a korábbi SZDRE-re, valamint a HKE-re, HKK-ra, vagy a Szeged LC-re, mind megszűntek ­majd később újjáéledtek -, ás a sors fintoraként általában a csú­cson, akkor, amikor a legtöbbet nyújtotta az együttes. Persze időnként túlvállalások, túlkölte­kezések is szerepet játszottak a csődben. A Medikémia éppen Magyar Kupát nyert, amikor a névadó szponzor kivonult, meg­szüntette a támogatást. Pillana­tok alatt az NB Il-ig zuhant visz­sza a gárda. Hasonlót élhettek át a vásárhelyi és a szegedi férfi ko­sárlabdázás hívei, azzal a kü­lönbséggel, hogy az előbbiek ősztől ismét élvonalbeli mérkő­zéseketláthatnak. Meddig? Reméljük sokáig, és az elkö­vetkező években nem azt kell majd figyelnünk, hol számolgat­ják a kuncogó krajcárokat, fél­nek a holnaptól, gondolkoznak azon, visszalépjenek-e a bajnok­ságtól. A klubvezetők - úgy tű­nik, ez a helyzet - tisztában van­nak a lehetőségeikkel, tudják milyen hosszú a takarójuk, és minél tovább szeretnék meg­őrizni a megteremtett értéket, nevelni, gondozni az utánpót­lást. Ez a négy újoncra is igaz. A legszebb és legfurcsább példa ép­pen a Németh Toll Makóhoz fű­ződik, mely fordított utat járt he. A 2005/2006-os szezon félidejé­ben majdnem megszűnt a csa­pat, majd - az önkormányzat és a Németh TbllMakó Kft. segítsé­gével - megmenekült, megcé­lozta az élvonalat, és fel is került az NB 1-be. Ilyen sztorikról írunk szívesen. És akkora sport világá­ban mindig, mindannyian büsz­kék lehetünk. IMRE PÉTER A Csongrád megyei élcsapatok értékelése (2.) Edzői szemüvegen keresztül a szezonról A Csongrád megyei élcsapatok 2005/2006-os szereplését értékelő háromrészes sorozatunk második fejezetében az edzők tekintenek vissza az elmúlt pontvadászatra, mondják el véleményüket az elért helyezésrekről, emlékeznek a mérkőzésekre. A Ferroép-Szeged, a Hungerit Szentesi VK, a Szeged Beton VE, a Szeviép-Szeged, a HNKC SE és a Legrand-Szentesi VK produkcióját vettük górcső alá. A Magyar Kupa-győztesw Pick Szeged külön kategóriát képvisel, a megye legnépszerűbb csapátról keddi, A Dél Sportja mellék­letünkben olvashatnak majd. íOfe SZEGED BETON VE férfi vízilabda Gyöngyösi András, a Szeged Beton VE edzője: - Peches évet zár­tunk. Ki tudja, ha az évad elején, az MK-elődöntőben legyőzzük a Va­sast, talán minden másként alakul. A pechsorozatunk később folyta­tódott az Euroligában is, ahol a „halálcsoportba" kerültünk a Pro Rec­cóval, a Mladost Zagrebbel és a Volgográddal. A bajnokságban is több meccsünk is egy gólon múlt. A bajnokságban már úgy nézett ki, hogy összeálltunk, aztán tavasszal hazai medencében kikaptunk az Eger­től, innentől kezdve elindult a lejtmenet. Nem voltunk olyan egysé­gesek, mint egy esztendővel korábban, elismerem, ez az én hibám is. Hullámvölgybe kerültünk, ennek ittuk meg a levét az előbb említett Eger, a Szentes, valamint a két Szolnok elleni meccsen. Ha nem ve­szítünk ezen a négy meccsen hat pontot, akkor elérhettük volna cé­lunkat, az alapszakaszban minimum a harmadik helyet. Azt is el kell mondanom, az élcsapatok közül bennünket sújtott legjobban az el­múlt nyáron bevezetett szabályváltoztatás. Jobb, eredményesebb évadban bíztam, de a most befejezettet sem tekintem sikertelennek, pláne nem kudarcnak. Sok tanulsággal szolgált az évad, ezekből talán a legfontosabb, hogy minden egyes ellenféllel szemben százszázalé­kos állapotban kell vízbe ugrani. Tudomásul kell venni, atomsport lett a póló, a játék 30-40 százalékban felgyorsult, a meccsnek alig van holtideje. A keretből elsősorban Komlósi Pétert kell kiemelnem, aki hátul is jól teljesített, és az ellenfél kapuja előtt is gondot okozott. Rajta kívül még a két centerünkkel, Nenad Vukaniccsal és Tóth Lász­lóval voltam leginkább elégedett. Mindketten futószalagon szállítot­ták a fórokat - az egész mezőnyben mi kaptuk a legtöbb emberelő­nyös helyzetet -, az persze más kérdés, hogy ezeket milyen százalék­ban értékesítettük. HUNGERIT-SZENTES női vízilabda Kocsis István, a Hungerit-Tbp Cop Security-Szentesi VK edzője: ­Az elmúlt nyáron váratlanul ért a megtisztelő felkérés, hogy legyek a szentesi női pólócsapat edzője. Örömmel mondtam igent, nagy vára­kozással kezdtem a munkához. Célunk a dobogó elérése, illetve a ko­rábbi második hely megvédése volt. Aztán elég hamar tudatosult ben­nünk, hogy a Domino-BHSE más kategóriát képvisel, mi a Dunaúj­várossal leszünk nagy csatában, Primászékat tudjuk csak megszorí­tani. A kettőnk közötti nagy csata elmaradt, sajnos bebizonyosodott, egyelőre még jobb nálunk az Újváros. A bronzérem miatt nem vagyok csalódott, ez volt a realitás. A lányok minden tőlük telhetőt megtet­tek. Mivel nálunk sok az iskolás, ez az edzésmunka hatékonyságára ment. Az őszi idényben kicsit szétszórt, zilált volt a csapat. Tavaszra már összeállt a játékunk, de a legfontosabb meccseken ez nem min­den esetben volt észlelhető. Gondolok itt elsősorban a dunaújvárosi 17-8-as vereségünkre. Picit azért többet vártam magunktól, mon­dom ezt azért, mert bravúrt nem tudtunk elérni, csak az elvártakat hoztuk. Az együttes két húzóemberének Szremkó Krisztina és Tóth Andrea bizonyult. A többiek- így Sipos Edit, Molnár Anett, Győri Esz­ter, Döme Nóra, Dunderski Alexandra - is megtették a magukét, de egy kis hiányérzetem mindannyiuknál felmerült bennem. A cserejá­tékosok - akik különben valamennyien tehetségesek - is igyekeztek, de sok esetben át kell gondolniuk, hogyan, miként kell viszonyulniuk a pólóhoz. Egyedül talán Berak Diana volt az, aki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Meghajoltak Földesi (jobbra) és a Ferroép előtt Fotó: Frank Yvette Tóth Andrea (fehér sapkában), Szremkó mellett, a Hungerit legjobbja volt Fotó: Vidovics Ferenc •m, r­FERROÉP-SZEGED férfi teke 1. A felnőtt és az ifjúsági csapat eredményeiben is fontos szerep hárult Kaszás Zoltánra, a Ferro­ép-Szeged trénerére. Mindkét együttes bajnok lett, és sorrend­ben a második év volt, amikor egyszerre nyerte meg a két kor­osztály a szuperligát. - Kilencedik éve vagyok az egyesületnél, és sem nekem, sem a klubnak nem volt ilyen sikeres idénye. A nyolc befejeződött szu­perligából kétszer végeztünk a második helyen, hatszor pedig, idén sorrendben ötödször meg­nyertük a csapatbajnokságot. Ami pedig rendkívül fontos: a nemzetközi színtéren begyűjtöt­tünk két újabb elsőséget, a világ­kupát és a Bajnokok Ligáját. Szó­val ami elsőséget lehetett, azt eb­ben a szezonban megszereztük. Egyénileg senkit sem emelnék ki, mert amikor kellett, mindig volt valaki, sokszor akár több já­tékos is, aki húzta a szekeret. Szerencsére jól sikerültek a for­maidőzítések, bár azért a pályára lépő hat tekésnél alaposan össze kellett hangolni. Egyedül a Ma­SZEVIEP-SZEGED női kosárlabda A Szeviép-Szeged NB I A csopor­tos női kosárlabdacsapata a hato­dik helyen végzett a bajnokság­ban, ez azt jelenti, hogy a Ti­sza-parti gárda az ősszel a FIBA Európa-kupában is rajthoz áll­hat. Az idény közben kinevezett vezetőedzőt, Domokos Mihály kértük meg, hogy értékelje a csa­patot. - Kezdjem a mondandómat az­zal, hogy remek társra, és segítő­re találtam Donkó Orsolya sze­mélyében. Rengeteget segített, végig kiválóan tudtunk együtt­működni. A csapat pedig partner volt a váltás után. Mindenki be­állt a sorba, rendesen dolgoztak a játékosok. Az eredmények is azt bizonyították, hogy jó útat vá­lasztottunk, jóval eredménye­sebbé vált a Szeviép. Sajnálom, hogy előbb Kajdacsi Judit, majd Mészáros Kornélia dőlt ki a sor­ból. Külön öröm volt Török Szil­via és Szlimák Hajnalka utolsó hónapokban mutatott teljesít­ménye. Természetesen Kajdacsi­nak, Mészárosnak, és Russainak is voltak tymek meccsei. Mivel sok volt a sérültünk, és a bajnok­ság hajrájára idegenlégiós nélkül HNKCSE női kézilabda 8. A HNKC SE NB l-es női kézilab­dacsapatának elmúlt szezonját (a 8. helyen zárta a bajnokságot az együttesi az elnök, Antós Ist­ván már értékelte, a szakmai elemzés Buday Ferenc edzőre várt: - Azzal kezdeném, hogy szá­momra szakmailag teljesen új feladatot jelentett egy női gárda irányítása. Ráadásul csak az új­ságokból tájékozódtam, mert az elődömtől semmilyen útmuta­tást, információt, segítséget nem kaptam. A hibák, a gyengeségek azonban ugyanazok voltak: 2005/2006-ban is végigkísért bennünket a ziccerek nem meg­felelő értékesítése és a sorozatos technikai bakik. Ezek gátolták a jobb eredmény elérését. Gond volt még az agresszivitással, a harcossággal és az egy-egy elleni játékban fokozottan jelentkeztek a technikai fogyatékosságok is. Sokszor előkészítetlenül lőt­tünk, és a verseny okozta stressz­helyzeteket is rosszul kezelték, tűrték, élték meg a lányok. Ezzel együtt mégis azt állítom, hogy a játékosok önmagukhoz képest fejlődtek, előreléptek, elég ha csak azt említem, hogy 24,3 ki­lót fogytak, viszont 4,7 kilo­grammot szálkásodtak, izmo­sodtak. Igyekeztem nagy hang­gyar Kupa az, amit nem nyer­tünk meg, erre külön nem ké­szültünk. Sok szerepe volt a sze­rencsének is a sorozatban. Biztos érdekes szakága lesz a sportág­nak, és valószínű, ez a jövő, mert már világbajnokságot is rendez­nek a sprintszámban, de egyelőre nem tartottuk kiemelten fontos­nak az MK-t. Érdemes megemlí­teni az ifjúsági csapatot is, amely szintén bajnok lett. Zapletán Zsombor már rendszeresen ját­szott a felnőtteknél, míg Tátrai Sándor és Eperjesi Csaba még több éven keresztül meghatáro­zója lehet a korosztálynak. Előt­tük a jövő - nyilatkozta Kaszás Zoltán, a Ferroép-Szeged edzője. maradtunk, ezért a fiatalgk jóval több szerepet kaptak. És ezzel él­tek is. Elég csak Pungor Kriszti­nát megemlíteni, aki a Zala Vo­lán elleni hazai meccsen játszott kiválóan. Bízom benne, hogy a tinik továbbfejlődnek, és követ­kező szezonban is sok-sok örö­met szereznek majd. - Ami nagyon fontos volt ­folytatta a gondolatot Domokos -,hogy igazi csapatként játszot­tunk. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is remek volt az össz­hang a lányok között. Sajnos, ép­pen az utolsó meccsen nem mű­ködött ez, talán ekkor már kicsit fáradtabbak voltak a játékosok, ezért nem sikerült az ötödik he­lyet megcsípnünk. súlyt fektetni az egyéni képzésre, de erre délelőttönként nem nyílt lehetőség, nem volt termünk. Mindent megbeszéltünk egyéni­leg, vagy „kiscsoportos" keretek­ben. Összességében a 8. hellyel elégedett vagyok, azzal azonban, ahogy elértük, azzal már nem. A play off szereplés pedig borzasz­tóan elszomorított, csalódást okozott. A gárda a kritikus pilla­natokban mindig összeomlott, mint a kártyavár, és azt követően már nem tudtam „belenyúlni" a mérkőzésbe. Játékosrangsor az edzői osz­tályzatok alapján (élboly): 1. Wolf Alexandra 6,12 pont, 2. ló­kai Nóra 5,64, 3. Gaál Adrienn 5,61, 4. Körmöczi Beáta 5,38, 5. Olga Nyikolajenko 5,34, 6. An­csin Tímea 5,29. LEGRAND-SZENTES férfivízilabda 8. Berki András, a Legrand-Szentesi VK edzője: - A csapat éves össz­teljesítményével maximálisan elégedett vagyok. A 8. hely eléré­se mögött nem kis munka áll, fő­leg annak tükrében, hogy öt meg­határozó játékos távozott a gár­dából. Páran fel tudtak nőni a fel­adathoz, a többiek hozták a meg­szokott, elvárt formát. Egész éves teljesítménye alapján Horváth Tamás és Szabó Nándor teljesít­ménye volt a legmegbízhatóbb, ők ketten voltak azok, akik hoz­tak egy fix nívót, az elvárt szint alá nem mentek. Említésre méltó volt Torday Árpád tavaszi szezon­ja, és Német Dániel is sokat ko­molyodott, fejlődött. Szintén a legjobbak közé tartozott luhász Zsolt, aki a kiegyensúlyozott volt, jól pólózott, a bajnokság vé­gére azonban elfáradt. Utóbbin mondjuk nem csodálkozom, hi­szen - Némethtel együtt - a juni­or vb miatt az elmúlt nyáron alig volt néhány nap pihenője. Szabó Tamás és Józsa Tibor is komoly fejlődésen ment keresztül. Csaló­dást senki sem okozott, kivéve a három ifista, faksa, Hegedűs és Araczki. Többet vártam tőlük, sokkal jobban kellett volna szag­gatniuk az istrángot. A következő évadban is a csapat edzője mara­dok, a vezetőkkel mindenben megegyeztem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom