Délmagyarország, 2006. június (96. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-01 / 127. szám

14 • KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2006. JUNIUS 1. 1 a AZ ÜGYVÉD VÁLASZOL 1 ij Dr. Juhász György Kutyával utaznék külföldre Tisztelt Ügyvéd Úr! Nyáron külföldre szeretnénk utazni, és a kutyánkat is magunkkal szeretnénk vinni. Milyen engedélyekre, dokumentumokra lesz szükségünk, és azokat hol lehet beszerezni ? Tisztelt Olvasó! Leveléből nem derül ki, hogy melyik országba kíván utazni. Az Európai Unió irányelveihez és határozataihoz igazodva a 147/2004. (X.l.l FVM rendelet tartalmazza a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgásának állat-egészségügyi szabályait. A jogszabály értelmében kutyát, macskát és - az egyre népszerűbb - görényt nem kereskedelmi céllal a Magyar Köztársaság területére harmadik országból vagy az Európai Unió valamely tagállamából, valamint a Magyar Köztársaság területéről egy másik tagállamba szállítani csak tartósan és egyedileg megjelölve, útlevél birtokában szabad. Az állat megjelölése mikrochippel történik. 2011-ig a chip helyett tisztán, egyértelműen olvasható tetoválás is elfogadható. Az állatnak saját útlevéllel kell rendelkeznie. Útlevelet a Magyar Állatorvosi Kamara azon tagjaitól kaphatunk, akik a veszettség elleni védőoltás beadására is jogosultak. Az útlevélben rögzítik az állat nevét, faját, fajtáját, nemét, születési dátumát, a szőrzet színét, típusát, a tulajdonos nevét, lakcímét és az egyedi azonosító (mikrochip vagy tetoválás) adatait. A tulajdonos kérésére az útlevélben elhelyezhető az állat fényképe is 6x4 cm-es méretben, de csak az állat szerepelhet rajta, a gazdi nem. Az állatorvos bejegyzi az útlevélbe az állat védőoltásait, előírt kezelését és minden, az állat egészségére vonatkozó egyéb lényeges információt. Az útlevél kiállításáért az állatorvosi kamara által megállapított díjat, jelenleg 4500 forintot kell fizetni. Ismereteim szerint megközelítőleg ugyanilyen öszszegért helyezik be a chipet is, amennyiben az állat azzal még nem rendelkezik. Mint láthatta a rendelkezések csak az uniós tagállamokra vonatkoznak. Ha unión kívüli országba utazik, általában ott is igazolni kell a veszettség elleni védettséget. Amikor visszaérkezik Magyarországra, akkor belép az unió területére, így ebben az esetben is szüksége lehet kedvence útlevelére. Egyes országokba, például Horvátországba csak meghatározott határátkelőkön lehet kisállatot bevinni, ezért javaslom, valamelyik nagyobb átkelőt válassza. Bizonyos országok (Egyesült Királyság, Írország, Svédország) az unión belül is a fentieknél szigorúbb követelményeket támasztanak. Ha netán repülőutat tervez, célszerű az adott légitársaságnál tájékozódni a szabályok felől. Javaslom, hogy előzetesen tájékozódjon valamelyik állatorvosnál a technikai részletek felől, és csak ezt követően keresse fel kutyájával és annak oltási könyvével. Különdíj Franciaországból Bárányos Éva, Szárics Milán tanuló és Jancsikinné Smicskó Klára, Sütő Csaba oktató a díjakkal Fotó: DM/DV Május 19-2l-ig a tiroli Absamban rendezte 10. jubileumi gasztronómiai versenyét a francia Nemzeti Konyhaművészed Szövetség. A nemzetközi megmérettetésen 4 ország (Franciaország, Belgium, Ausztria, Magyarország) 11 csapata vett részt, hazánkat a szegedi Hansági Ferenc Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Szakiskola és Szakközépiskola diákjai képviselték. A „Der groBe Preis" (A Nagy Díj) elnevezésű verseny célja (melyet a francia Maryse & Jean Lenoir alapított), hogy a tanulók olyan étel- és italkülönlegességek elsajátításáról tegyenek tanúbizonyságot, melyek még a nyugati országok gasztronómiájában is a szakma magas szintjét képviselik. A versenyzők szakács és pincér szakmákban mérték össze tudásukat. A szakácsok feladata egy előre megadott főétel és egy deszszert elkészítése volt. A szakácstanulók erre 4 órát kaptak, amit tálalás után nemzetközi zsűri értékelt. A pincértanulók egy elméleti teszt megírását követően terítésből, szalvétahajtogatásból (Bourbon-liliom, hajócska, legyező forma), pezsgő és az elkészült menü szervírozásából vizsgáztak. A Hansági Ferenc Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Szakiskola és Szakközépiskola két tanulója, Bárányos Éva (pincér) és Szárics Milán (szakács) a verseny különdíját érdemelték ki színvonalas munkájukkal. GYURICZA ZSOLT, SZEGED „Siratom a meg nem születő gyermekeket 77 Ezen kisbabák anyukái már tudják, milyen csodálatos életet adni - anyának lenni Fotó: Miskolczi Róbert Kétségbe vagyok esve. Napok óta vívódom, írjak-e, vagy se, úgysincs értelme már. Néhány napja a Kossuth adó reggeli műsorában hallottam egy beszélgetést erről a témáról, kedden pedig a Budapest Tv-ben volt egy kerekasztal-beszélgetés. Orvosok, pszichológusok, orvos-jogászok beszélgettek egy rettenetes törvényről, amely július 1 -jével életbe lép. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy minden 18. évét betöltött magyar állampolgárságú nő (szerintem gyermek, hiszen még ott ül az iskolapadban) kérheti művi meddővé tételét. Ez röviden azt jelenti, hogy a petevezetéket megsütik (!!!), és az illetőnek soha többet az életben nem lehet gyereke. Ez örök, és viszszafordíthatatlan. Tiszta munka, ugye? Mert - mondják, - a személyiségi jog - ami ugye a legfontosabb a világon - csorbulna, ha ezt nem tennék lehetővé. Mert mindenkinek joga van, hogy a saját teste felett rendelkezzék. Ha úgy tetszik, megcsonkítsa. Mert ez ugyebár öncsonkítás. (Ha én úgy döntenék, hogy levágatom az egyik karomat, pszichiátriai kezelésre vinnének.) Van egy szerve a nőnek. Úgy lett megalkotva, egy csodálatos isteni terv szerint, hogy továbbadja az életet. Az élet - csoda. Az ember nem tudja előállítani a semmiből, akármilyen tudós is. Ehhez a nő kell - no és persze a párja. Az élet ajándék, áldás, kegyelem. Erről azok tudnának igazán beszélni, akik térdig járják a lábukat az orvosoknál, hogy lehessen gyerekük... De ne használjunk ilyen nagy szavakat, sokan nem szeretik, megmosolyogják. Prózaian: az élet a folytatás, a jövő. És ezt a szervét a nő ezután nyugodtan megsemmisítheti, nem viszik pszichiátriai kezelésre. (Legfeljebb utána.) A fent említett szakemberek kétségbeesetten beszélgettek erről az emberellenes törvényről. Minden oldaláról körbejárták a kérdést. Felsorolni is nehéz lenne az érveket, amikkel megpróbáltak szembeszállni ezzel az őrülettel. Orvosi, pszichológiai, társadalmi kihatásait, beláthatatlan következményeit boncolgatták. Egészségügyi illetékeshez is fordultak kéréssel, lépjenek közbe, azt a választ kapták, nem kívánnak beleavatkozni. „Megrémültünk" - mondta erre az egyik magas rangú orvos. Mert mi van, ha holnap minden 18 éves és egynapos lány kéri ezt a beavatkozást? Olyan életkorban van már ez a félig gyermek, hogy felelősen tud dönteni az életéről? Csak azért, mert ő már választópolgár? Mert ő még szórakozni akar, tanulni akar, karriert csinálni akar, meg akarja valósítani önmagát. Úgy ám! Mert ma ez a legfontosabb. „Most élsz, most örülj..." - mondja a sláger, és ömlik a médiából is mindenhonnan. De mi lesz 10 év múlva, ha felébred benne a vágy a gyermek után, amit nincs az az orvosi gyilkoló eszköz, ami ki tudna égetni a nőből, mert azt az Isten oltotta belé? És ha lesz egy társa, férje, aki családot akar, gyermeket akar, és nem tud neki szülni soha, soha, soha! Vagy majd örökbe fogadja a másét? Kiét? Aki szintén nem akart és már nem is tud szülni? Vagy majd klónoztatunk? Hiszen efelé halad a világ, nem gond? Tudom, ezek végletes gondolatok, de „benne van a pakliban". Az Alkotmánybíróság taláros testülete kimondta a magyar holokausztot. Július 1 -jén életbe lép a törvény. A taláros testület, ha jól tudom 9 főből áll, nem voltak egy véleményen, 5 mellette, 4 ellene, ha jól értettem. Vagyis 5 ember, a fejünk fölött, tudtunk, megkérdezésünk és beleegyezésünk nélkül eldöntötte, hogy így legyen. Hát kik ők? Istenek? Vagy annak képzelik magukat? Miféle ördögi terv van itt? Mi történik velünk? Kinek az agyából pattant ki ez az őrület és mi célból? Tette fel a kérdést dr. Bagdy Emőke pszichológus. A válasz: néma csend. Ha én orvos lennék, letenném a fehér köpenyt, visszaadnám a diplomámat, mert én az életet őrizni, menteni esküdtem, nem elpusztítani. Ha én alkotmánybíró lennék, levetném a bársonyköpenyt, mert én az igazságnak esküdtem fel, nem hóhérnak. Mert az igazság felett van egy nagyobb, egy sokkal magasabb rendű jog: az élet! De hát én csak egy egyszerű, idős magyar asszony vagyok, és nincs jogom, sem módom másra, csak sírni. Siratom a gyermekeim gyermekeit, az unokáim unokáit, és minden soha meg nem születő magyart. Siratom a hazámat. JANÓ ISTVÁNNÉ RADÁNYI EDIT, SZEGED Érdektelenség - földbe döngölt értékek A zsinagóga kong az ürességtől. Szegeden húszegynéhány ember volt kíváncsi Szenthelyi Miklós hegedűestjére kedden este. fohann Sebastian Bach szólószonátáit és partitáit játszotta. Kiáll egy ember, fekete ingben, egy szál hegedűjével, egyedül az egész világ ellenében. Nem a kupola alatt, hanem a lelkünkben száll, repül, sikong, vergődik a zene. Bach legszemélyesebb, legintimebb műveit halljuk. A mostoha világ ejtette sebek fájdalma, a sebzett lélek vergődése, gyötrődés, harc, beletörődés, és újra csak harc. Mit lehet egy szál hegedűvel művelni? De hisz nem is egy szál hegedű szól, hanem egész zenekar! Hol vadul, harcba szállva, hol lemondóan, sebzetten, belefáradva, aztán lágyan, simogatón, majd felhorgadva, újra szembeszállva. Száll, sikong a hegedű, magányosan, panaszosan. Emberek, elkényelmesedett, összkomfortos, magatoknak élő, ezer szórakozást űző, belül mégis magányos emberek, hol vagytok? Hogyan lehetséges az, hogy Szegeden, a magára oly büszke és sokat adó egyetemi városban, szellemi fellegvárban, senki nem kíváncsi rám? Pedig itt zeneiskola és konzervatórium működik! Alsó, közép- és felső fokú zeneoktatás van! Ha csak a zenetanítással foglalkozó embereket számolnánk össze, akkor is megtelne vagy húsz padsor! Hol van a sok kórustag, hol vannak a pedagógusok, hol van a sok tollforgató, hol van a sok értelmiségi? A Győzike-ország felszippantotta őket is. Nem kellek senkinek. Nem kell már ide igazi érték. Valóságshow, politikai szócséplés, akciófilm, brazil sorozat, az kell. És minél több befolyásolható, értelmileg és érzelmileg lebutított, manipulálható szolgaember kell. Ezért aztán mindent megteszünk, hogy véletlenül se kerüljön valami értékes a tévé képernyőjére vagy az újságok lapjaira. Sütő András, Németh László, vers mindenkinek, színházi közvetítés - száműzve. Az agymosást már a gyerekeknél kezdik: magyar rajzfilmet nem veszünk, csak távolkeletit és amerikait... Lassan beérik a mérgezett gyümölcs. Nagyon, nagyon szégyelltem magam ezen az estén. De nemcsak most. Az alsóvárosi orgonaestéken, az elmúlt három héten minden tizenegynéhány ember hallgatta az orgonajátékot. Ott, ahol 8-10 éve még zsúfolásig megtelt a templom, és alig lehetett leülni. Pedig az a három koncert ingyenes volt. Ezért fizetni kellett, ha nem is túl sokat, amit az árvízkárosultak javára ajánlott fel a művész. Gyanítom, hogy ha ingyen lett volna, akkor sem lett volna több hallgatóság. Mi történt, mi történik ebben az országban? Hogy lehet, hogy senki nem kiabál? Csak én látok ilyen sötéten? Mi az, ami ennyire lenyomja, földbe döngöli, negligálja a valódit, az értékeset? Emberek, hát nem látjátok? BÉRCZITAMÁS, SZEGED Tánc-show tkok július 7., 8. í? (( i'b Uj vili í z: koreográfus: jURONICS Tamás jegyertékesates: Átrium Üzletház, Kárász ti, 9.