Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-25 / 121. szám

14 •MEGYEI TÜKÖR" CSÜTÖRTÖK, 2006. MÁJUS 25. AZ ÜGYVÉD VÁLASZOL Dr. Juhasz György Összeházasodhat-e az anyós és a vő ? Tisztelt Ügyvéd Úr! Fiunk évekkel ezelőtt megnősült és a felesége édesanyjához költöztek. Két gyerekük született. A menyünk sajnos a télen meghalt. Mi mondtuk a fiunknak, hogy költözzön haza hozzánk az unokákkal. Ó erről hallani sem akart, nagyon jól érezte magát az anyósánál. Úgy tűnik túlságosan is. Eddig csak pletykákból hallottuk, de most már a fiunk is bevallotta, hogy összemelegedtek volt anyósával. Azzal fenyegetett, hogy össze is fognak házasodni. így is ujjal mutogatnak ránk, de ha ez megtörténne, akkor nem is tudom, mit csinálnánk szégyenünkben. Lehetséges az, hogy valaki a saját anyósát vegye el? Meg tudjuk akadályozni ? Tisztelt Olvasó! Sajnálom, hogy saját bőrén tapasztalta meg, milyen furcsa helyzeteket produkál az élet. Kérdésére megpróbálok pusztán jogi szemszögből válaszolni. A házasságról, családról és gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény világosan kimondja, hogy milyen rokoni kapcsolatban álló személyek között érvénytelen a házasság. Ennek alapján érvénytelen: a) az egyenesági rokonok és b) testvérek házassága, továbbá c) a testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával, d) a házastársnak volt házastársa cgyenesági rokonával, valamint e) az örökbefogadónak az örökbefogadottal kötött házassága. Fiuk és anyósa tehát érvényesen nem köthet házasságot. A c) és d) pontban írt érvénytelenségi okok esetén azonban bármelyik házasuló lakóhelye szerint illetékes önkormányzat jegyzője a felek indokolt, közös kérelme alapján a házassági akadály alól felmentést adhat. Elméletileg tehát lehetséges a házasságkötés. Természetesen a jegyző nem köteles felmentést adni, a kérelmet az összes körülmény mérlegelésével dönti el. Az is előfordulhat, hogy az érvénytelenségi ok fennállása ellenére mégis házasságot kötnek, ha az eljáró anyakönyvvezető nem szerez róla tudomást. Ebben az esetben a fent írt jegyzői felmentés utólag is beszerezhető. Azt, hogy a házasság érvénytelen, csak a bíróság jogerős ítélete mondatja ki. Az érvénytelenítési pert csak a házastársak, az ügyész vagy olyan harmadik személy indíthatja meg, akinek a házasság érvénytelenné nyilvánításához jogi érdeke fűződik. Azt, hogy ki minősül ilyen érdekelt személynek, mindig a konkrét eset körülményei döntik el. Mint láthatja, a jogi szabályozás megpróbál igazodni az erkölcsi normákhoz, de a mindennapi élet mindig különösebb helyzeteket teremt, mint arra a jogalkotó felkészülhetne. Egyébként is úgy gondolom, problémáját, problémájukat nem igazán jogi eszközökkel kell és lehet megoldani. Én még jogi kérdésekben sem érzem magam felhatalmazva arra, hogy megkérdőjelezhetetlen válaszokat adjak, legfeljebb csak a személyes véleményemet mondom el. A vonatkozó jogszabályok rövid ismertetésén túl további tanáccsal nem szolgálhatok. Bízom benne, hogy az idő mindannyiuk - különösen az unokák - számára megnyugtató megoldást hoz. A megye legrégebbi háromöles hídja A földeáki Száraz-éren vezet át Csongrád megye legrégebbi téglaboltozatos hídja. Az 1864-ben készült hivatalos hídnyilvántartásban már szerepel. Ez az egyedüli példány ma is ellátja eredeti feladatát. A vízszabályozás hőskorából mementóként megmaradt földeáki öreg híd három öles nyílásméretét megközelítő Csongrád megyei rokonépítmények közül ma már egy sem áll. A Makót Hódmezővásárhellyel összekötő út mellett két hasonló híd is létezett. Az 1822-ben épült, Makóhoz közeli Margitai-hídról és a földeáki Száraz-ér partján, a Gajdos csárdánál 1834-ben készült boltíves hídról van szó. Ez utóbbit 1974-ben bontották le. Mindkét helyre korszerű közúti híd került. A Csanádpalotáról Hódmezővásárhely felé vezető nevezetes földúton, az Igás csárda mellett a Száraz-éren i 824-ben megépült hídról ma már nem sokat tudunk. Az ötöles, boltozásos dáli hidat már 1938-ban lebontották, kisebbítették. A megyén kívüli közeb hidak közül a kétszer négyöles nyílású békéssámsoni boltozatos híd lehetett az előbbiek mintaadója A Száraz-ér mentén, Földeákon, kecses mozgású gázlómadarak tekintgetnek körbe. Halzsákmányért, békáért hajolnak az iszapszagú nádas mederbe. Szaporábbá válik a kis kárászok, az apró naphalak kopoltyúlüktetése. Az érparti vadgesztenyefa ága megreccsen. Felvillan a boltíves híd látképe. A hídon az anyagot uraló erők harmóniája nyújtózik el. Valószínű, hogy a földeáki hidat a Csanád megye, majd Makó városának szolgálatában álló, a Maros-szabályozásban nagy érdemeket szerző Mátéffy Pál (1811-1875) földmérő-mérnök, Návay György főbíró keresztfia tervezte. Mátéffy Pál felkészült mérnökként cselekvő tagja volt az árvízvédelmi bizottságoknak, a töltések felügyeleti bizottságának, az árvízi küldöttségnek. A tervező mérnök és a kivitelező, a néhai hídépítő mester is értette a dolgok időtlen lényegét. A híd még mindig teljes életet él, aláveti magát a terhelésnek, szolid forgalmat bonyolít. A medertisztításkor gyökerestől kitépett fák romemlékei fölött a híd mai és régi környezete vetül egymásra. A korai földekre indulás és a napnyugtával történő visszatérés közötti időben a kanyargó Száraz-ér fölött a távozó felhőtornyokba ütközik a tekintet. A félreeső vízjárta helyekről nézve másként tágul a világ. A víz felé hajló fűzfaágakban számtalan fűzfa síp alszik még. Az emlékezet őrlángja nagyot lobban. A hídboltozat ívének árnyékában a Száraz-ér vizét valamikor tehenek, lovak itA földeáki öreg híd a Száraz-éren ták, a tiszta vízfelszínű helyeken még az emberek is megmártóztak. Régen bővizű volt az ér. A földeáki Érmellék utcai történetek közül néhány ma is él. A második világháború utolsó őszén, a túlparton, a fákkal körülölelt magányosan álló ház előtt egy édesanya karjába vette és magához ölelte kilencéves kislányát. Lövésdörejek hallatszottak. A házat eltalálta egy lövedék. A visszacsapódó repesz roncsolta a kislány kezét, mellkasát, kioltotta az életét. A távozó lélekről, a kitörő csöndben váratlanul búcsúzó kislányról az aranysárgába öltöző őszi fák énekeltek balladát. Azóta bolyongásából hazatér és egészen tavaszig itt időzik az érparton egy sápadt fény. A zsombékos kiemelkedések tövében a víz keskeny csíkja megcsillan. Áztatják magukat az elfelejtett évek. Ez a híd tanúja volt már sok mindennek. Ha a szekérülésen kinn a mezőn hirtelen meghalt a gazda, ösztöneiket követve a saját lovai vitték őt haza. A hídon vezetett az utolsó út hazafelé. A malomhoz építették a hidat. A sárba süppedő paták nyomán, traktorok pótkocsiján ezen a hidon döcög ki a határba a vetőmag is. Itt siet tova a kombájnok sora és aratáskor itt jön vissza a faluba a kenyérgabona. Fotó: Bogoly lózsef Ágoston Lementem a mederhez. A boltív párába hanyatlott már. Surrogva húzott el a hídnál egy csapat vízimadár. Néhányuk alászállt, csobbanva fékezett. A szomszédos horgásztó vízére két pár vadkacsa érkezett. Röptük a híd elé egy kérdőjel formájú kicsi légörvényt vont. Az öreg híd időnként még kiad magából egy halkuló dallamot? Akinek dolga van vele, akinek tényleg útba esik, annak megnyilatkozik. Aztán évei súlyával visszahúzódik saját egyszerűségébe. Derékig áll az út porában. Valós képet formál magában a múló időről, a messze jövendőről. A Hidak Csongrád megyében című, Szegeden 2003-ban megjelent szakmérnöki kiadványban a földeáki híd historikumát dr. Gáli Imre és Jójárt János dokumentálta. A szüntelenül újat alkotó mában ne feledkezzünk meg a Csongrád megyében egyedülálló építészeti értéket képviselő földeáki öreg hídról! A további területrendezés során a hídnak a településsel kapcsolatos egyedi tájértékét és térharmonizációs szerepét érdemes hangsúlyozni. BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON, FÖLDEÁK A csend színei - festőverseny Szegeden A tízparancsolatot is önkéntesen A lap május 5-i számában megjelent „Korrigálni az emberiség útirányát, de hogyan?" című írással kapcsolatban szólnék néhány szót. A cikkíró egyetért a vitaindító „Korrigálni kell az emberiség útirányát." (Katona Pál) cikkel, csak mérsékletre inti a kezdeményezőt. Vagyis ez ügyben is szigorúan betartva az önkéntesség elvét és gyakorlatát. Még a tízparancsolat betartása ügyében is. Nem tudom a cikkíró (Szabó Ferenc), milyen idős? De ha már megélte a múlt század negyvenes éveinek utolját és a többi évtizedeket, bizony akkor is jó lett volna, ha ezt az intelmét hangoztatja. Amikor a tízparancsolatot, mint az egymás mellett élés alapvető emberi normáit tanító egyházi személyeket, hittantanítókat, az azt valló egyszerű polgárokat százszámra akasztották, verték agyon, internálták, sokszor közvetlenül a szovjet katonák, a KGB-sek. A különböző iskolákban tanító, kórházakban ápoló munkát végző szerzeteseket a Hortobágyra juhakolba telepítették. Aztán a megfigyelés: jár-e templomba, családjával taníttat-e hittant? És eszerint határozva meg további sorsát, életét. Ha a cikkíró olyan szerencsés, hogy ezeket az időket nem élte meg, akkor idősebb elvtársától vette át a most közreadott gondolatait. Az a személy akkoriban bizonyára elfelejtette mindezt hangoztatni. Sajnos ez a tendencia kifinomult módszerekkel ma is jelen van. Éppen az önkéntesség finom leplével takarva. Melyik gyermek az, aki az úgyis túlhajszolt tanterv mellett még többet szeretne tanulni? És hát ha nem akarja, hát akkor ne is tanulja. (Liberális elmélet.) Egy kisgyermek még nem láthatja, csak felnőtt iskolásként értené meg, számára mit jelentenek a társadalmi és erkölcsi értékek. Ezért úgy nőnek fel ifjaink, mint azok a kis fák, amiket nem gondoznak, nem figyelnek. Sok közülük az emberi magatartást nézve szabálytalanul nőve, vadhajtásokkal tűzdelve, felnőtté válva gondot, problémát okoz a családnak, a társadalomnak, így inkább terhe, mint hasznos tagja lesz a közösségnek. SZENTI ANDRÁS, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Szegény ember; aki még ígérni sem tud! Ez egy igen régi, de ma is aktuális közmondás. Hát szó, mi szó, ígéretekben nincs hiány manapság, bár ha visszatekintek eseményekben gazdag életemre, ígéreteket azt kaptam én eleget. Olyan ígéreteket meg pláne, amelyek soha nem váltak valóra, így hát természetesen, mi idős emberek nem hiszünk már az üressé vált szavaknak! Belátjuk azt is, hogy kicsik vagyunk és szegény az ország, sőt azt is elismerjük, hogy nem vagyunk egyformák, mert van olyan, aki többre vitte, vagy ügyesebb volt, vagy szerencsésebb. Azt is megtanultuk, ilyeji a demokrácia, minden embernek joga van az életét úgy élni, vagy elrontani, ahogy akarja. Meg ígérni is lehet büntetlenül. Erre mondaná nagyapám, aki nagy tudója volt a közmondásoknak, hogy „kaparj kurta, neked is jut"! Mondogatom is magamnak, ha anyagi gondjaim támadnak, látod, látod, miért nem voltál ügyesebb? Ennyi erővel milliomos is lehetnél! Félreteszem az addig olvasott könyvet és bekapcsolom a tévét. Ott meg a szegény félrevezetett, besúgó ügynök mossa magát, mondván ő csak egy áldozat. Hát igen, mondom magamban, attól letté milliomos, mert annyit sanyargattak! Kikapcsolom hát a tévét is, de aludni már nem tudok, és csak azon töröm a fejem, hol hibáztam el az életem? A közelmúltban meghívót kaptam egy megbeszélésre, ahol az 56-os eseményekről kellett volna szólni. Sajnos nem mentem el, pedig nekem 56 szívügyem. Bevallom, nemcsak a betegségem tartott vissza, de eszembe jutott, mi lesz akkor, ha a mai szokásnak megfelelően engem is „átvilágítanak", ahol aztán kiderül rólam, hogy sem besúgó, sem hazaáruló nem voltam, még csak párttag sem? Ráadásul, még csak kényszeríteni sem akart senki semmi törvénytelen dologra! Csak állnék ott, szégyenkezve, a szegény „megszorangatott" emberek között, akiket kényszerítettek az árulásra! Talán még könnyet is ejtenék értük! így hát idehaza, egyedül, gondolkodtam a világ folyásán, és szinte hallottam nagyapám közmondását „aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók!" NÉMETINÉ KODRÁN ERZSÉBET, CSANÁDPALOTA A Gedói Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 17. alkalommal rendezte meg Szeged város és környéke általános iskolás tanulói számára a csendéletfestő versenyt. A nagy hagyományokkal rendelkező versenyre néhány éve testvériskoláink tanulóit is meghívjuk. Idén 148 tanuló beküldött alkotásai alapján a zsűri 62 gyermeket hívott meg a döntőbe. Az itt készülő szebbnél szebb műveket Pataki Ferenc grafikus, festőművész értékelte: 3-4. korosztály: I. Berényi Renáta 2. osztályos tanuló (Újszentiváni Általános Iskola, felkészítő tanár: Leiéné Dobai Katalin), II. Deák Lolita 4. oszt. (Gedói Ált. Isk. és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, felk. t.: Simon Edit), valamint Rákosi Rebeka 4. oszt. (Sándorfalvi Alapfokú Művészeti Isk., felk. t.: Török Zsuzsa), III. Papdi Csilla 4. oszt. tanuló (Sándorfalvi Alapfokú Művészeti Isk. felk. t.: Török Zsuzsa) és Szabó Vivien (Vörösmarty Ált. Isk., felk. t.: Vári Ildikó). 5-6. korosztály I. Kardos Tímea 6. oszt. tanuló (Gedói Ált. Isk. és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, felk. t.: Bata Anikó), valamint Szűcs Edit 6. oszt. (SZTE Juhász Gyula Gyak. Ált. Isk., felk. t.: Szolnoki Márta), II. Michels Olivér 6. oszt. (Gedói Ált. Isk. és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, felk. t.: Bata Anikó), továbbá Huszka Enikő 6. oszt. (Zákányszéki Ált. Isk., felk. t.: Kovács Zsuzsanna), III. Hegedűs Zsófia 5. oszt. (Kós Károly Ált. Isk. Zsombó, felk. t.: Maróti Antálné), valamint Lengyel Liza 6. oszt. tanuló (SZTE Juhász Gyula Gyakorló Ált. Isk., felk. t.: Szolnoki Márta). 7-8. korosztály: I. Laczi Ildikó Anna 7. oszt. tanuló, (Gedói Ált. Isk. és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, felk. t.: Simon Edit) és Sipos Márta 8. oszt. tanuló (Gedói Ált. Isk. és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, felk. t.: Popovics Lőrinc), II. Balogh Emese 8. oszt. (Móra Ferenc ÁMK Mórahalom, felk. t.: Koisné Körösi Rozália), valamint Lórik Martina 7. oszt. (Kazinczy F. Ált. Isk. Tiszasziget, felk. t.: Gyöngyösiné Szabó Margit), III. Szántó Laura 8. oszt. (Kós Károly Ált. Isk. Zsombó, felk. t.: Maróti Antálné), továbbá Savanya Gyöngyi 8. oszt. (Gedói Ált. Isk. és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, felk. t.: Lázár Pálné). Külföldi iskolák eredményei: I. Pilcz Szilárd 3. osztályos tanuló (Temesvár, felkészítő tanár: Szoboszlai Mária) és Vénics Anett 4. oszt. (Szabadka, felk. t.: Borsos Éva), II. Nagy Anikó 5. oszt. (Szabadka, felk. t.: Kerekes Sándor), Petri Krisztofer 6. oszt. (Szabadka, felk. tanár: Kerekes Sándor), Brückner Ervin 6. oszt. (Arad, felk. t.: Kocuba Veronika), III. Kala Klaudia 7. oszt. tanuló (Szabadka, felk. t.: Kerekes Sándor), Szász Brigitta 7. oszt. t. (Arad, felk. t.: Kocuba Veronika). Különdíjat kapott Aradról Tóth Helda 6. osztályos tanuló. DR. MÉSZÁROS REZSÓNÉ IGAZGATÓ, SZEGED A fecskéket védeni kell A makói fejleményekről vélemények hangzottak el, a lapban cikk jelent meg. Lexikoni meghatározást idézem: „Fecskefélék kitűnően repülő, rovarokkal táplálkozó énekes madár család...Költőink iránymutató sorai ide kívánkoznak. „A fecskék s mindig bebizonyítják, hogy van valami közünk a tavaszhoz." (Pákolitz István) „Madarak bezzeg. Régen tavaszolnak. Ahogy a torkukon kifér. Ok tudják jobban." (Vas István) „Az állatok velem rokoni lények. Bennük a létről emberi tudást érzek." (Váci Mihály). A múlt század harmincas éveiben aratáskor, gabonacsépléskor láttam: tanyák ereszaljaira, istállók mester és kisgerendáira fészkelt fecskepárokat. Gyérítették a legyeket, rovarokat. Emberekkel, lábasjószágokkal együtt éltek. A tanyák lebontásával a fecskék megfogyatkozva községekbe, városokba települtek. Szegeden utcát neveztek el róluk. A Belvárosi plébánia épületének párkányzata, erkélyei alá rakták fészkeiket. A bejárat felett a fészkek alá széles deszkát rögzítettek. A madarak életét emberek figyelik, fényképeken megörökítik. Tisza- és Duna-hidak építkezésein dolgoztam a negyvenes évek második felében. A fecskék a folyók felszínén repültek táplálkozás céljából és itták a vizet. Látványuknak örültünk. A madarak védelméért többen szóltunk és fogtunk íróeszközt. Remélem, nem hiába! KÁTAI FERENC, SZEGED