Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-05 / 104. szám

VENDÉGTOLL - NAGY BANDÓ ANDRÁS A DÉLMADÁR HETI KÉRDÉSE - Mit csinál a magyar futballválogatott, ha megnyeri a foci-vb-t? - Kikapcsolja a Playstationt. SZORAKOZTATAS, HUMOR, SZATÍRA MINDEN PENTEKEN NAPI MELLÉKLETEK DELMADAR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY-ÍR Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAN SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, LACZÓ BALÁZS • 2006. MÁJUS 5. WWW.DELMAGYAR.EIU Tegnap reggel véletlenül a WC mellé ültem. Hát, elhihetitek, mennyire felment bennem a pumpa... Kissné benéz a szomszédasszonyhoz, és látja, hogy üres a kutyaól. - Látom megszabadultál attól a dögtől! - Igen. És magával vitte a kutyáját is! Két barát beszélget: - Te Zsiga! Jól esne egy sör. - Benne vagyok! -Te Zsiga! Tudod mi lenne még jó? Egy kis szex... - ló, de akkor a sört te fizeted! Két béka beszélget: - Te, igaz az, hogyha megcsókol egy királylány, akkor királyfivá változom? - Áh, az csak a hülye mesékben van, amiben a békák tudnak beszélni... Az egyik betegszobából hatalmas lárma hallatszik ki. Benyit az ápoló: - Mi ez a lárma? - Világrészeket játszunk feleli az egyik bolond. - Én vagyok Európa, ő Ázsia, a Kovács úr Afrika, és Zeller úr Ausztrália. - És az ötödik miért ordít? - Mert ő akar Amerika lenni, de még nincs felfedezve. Bizonytalan szavazók Csak most, a választási viharok elmúltával juttatta el szerkesztőségünkbe ezt a fotót egy titokzatos feladó, amelyen a kampányban megfáradt, mindkét oldalról erősen igénybevett, bizonytalan szavazók relaxálva pihenik ki fáradalmaikat. A szigorúan egy órára korlátozott szolgáltatást a voksolás után, a szavazókörök közelében berendezett „centrumokban" nyújtotta egy nonprofit szervezet fotó: gyenes kálmán, szöveg: k. a. Választóvonal Akkor hát van most egy boldog fél ország, és van egy boldogtalan fél ország. És persze van egy (újabb négy évig) rosszabbul élő fél ország, és van (lesz) egy négy évigjobban élő fél ország. Hogy a felezővonal hol van, nem tudható, hiszen egy virtuális választóvonal nem húzható meg a hömpölygő Dunával. Rosszabbul és jobban élők éppúgy lesznek Győr és Sopron környékén, mint Szeged és Békéscsaba táján. Mert a jól és rosszul élés nem bontható területi egységekre. Minden megyében akadtak, akik azt bizonygatták, hogy ők ott rosszabbul élnek, és voltak, akik (annak ellenére, hogy a rosszabbul élőkkel azonos szinten és körülmények között éltek) azt bizonygatták, hogy ők jól élnek. Mi volt, mi most és mi lesz a helyzet? Ugyanaz, mint volt. És ami van. A választás napján gurultam hazafelé, és a kátyúkat kerülgetve csak arra gondoltam, ezek a kátyúk itt voltak a választás első fordulója előtt is, a két forduló között Is, és ahogy ma Itt vannak, itt lesznek holnaptól kezdve is. Hívtam is rögvest a közutakkal bajlódó ismerősömet, mondván, elegem van a kátyúkból: kikerülni lehetetlen, beterítik a kocsik nyomvonalát. Ha szétvernék a felniket, kifizettethetném velük, így azonban, hogy aprócska verésekkel teszik tönkre a lengéscsillapítókat, nem tehetem. Azt mondja, nincs pénz a kátyúzásra, és ez így is marad még egy ideig. Megértettem: mindegy, melyik oldal nyer, a kátyúk maradnak, bosszúsággal együtt. Hazaértem, megnéztem az e-maileket, s a küldemények között volt egy fotó: „200 km új gátszakasz - Igen, megcsináltuk!" föliratú szocitábla áll alámerülve az egyik folyó árterében. Épp elmossa az ígéretet a kiáradt folyó. Ezt sem értem. Árvíz idején a kapkodásra, a mentésre, a homokzsákolásra van pénz, emberek ezrei dolgoznak alvás nélkül, de a száraz időben csupán a „nincs rá pénz" változat él. Aztán az is eszembe jutott, vajon ml szükség volt a pártvezérek országjáró kampányára? Ha meggondoljuk, semmit nem értek. Pénzkidobás. Vegyünk egy várost példaként, legyen mondjuk Paks, nagyjából az ország felezőpontján. Gyurcsány odament, összesereglettek a hívek, tehát azok, akik egyébként is rá és a szocikra voksoltak volna. Aztán odament Orbán, szólt a híveihez, azokhoz, akik csakis rá és a szövetségre szavaztak volna. Volt értelme? Aligha. Nehezen elképzelhető, hogy Gyurcsány vagy Orbán hívei elmentek az ellenfél szónoklatalt hallgatni. A jövőre vonatkozóan javaslom, négy év múlva minden városban egyetlen összejövetel legyen, melyen egymást követően szónokoljon valamennyi pártvezér. Mert a hívek előtt könnyű. Tuti, hogy neki tapsolnak, őt éljenzik, és rá adják a voksaikat. így viszont valós megméretésben lehetne részük. Még talán az is megtörténhet, hogy a különféle szónoklatokat össze is vethetné a hallgatóság. Sőt akár össze is barátkozhatnának a jobban és a rosszabbul élők. Vagy még talán az is kiderülhetne, hogy ismerik egymást. Sőt az is, hogy szomszédok. És pontosan tudják, hogy mindketten szarul élnek, de valamivel jobban, mint négy éve. Tavaszi fáradtság Deszkatelep a Széchenyi téren Az őszi sikeren felbuzdulva a szegedi önkormányzat újra deszkatelepet létesített a Széchenyi téren. Ez annak a faipari szimpóziumnak a kísérőrendezvénye, amely közel két hétig tart majd Európa egyik legszebb terén, s melynek keretében könnyűszerkezetes faházakat építenek - bemutató jelleggel. A minőségből ítélve nem várható, hogy ez legyen a város számára a kitörési pont, ezért a tizenhárom napos szakmai program végeztével, másodlagos hasznosításként néhány napra még egy borfesztivál is beköltözik a pavilonokba fotó: karnok csaba Jön-e már? Alternatív üzemanyag Az autópálya megérkeztével nagyon várja a város a működő tőkét, ám egyelőre hiába. És nem csak a termelő vállalkozások szomjaznak a fejlesztéseket előmozdító pénzre, ez a helyi élsportban is nagyon elkelne. Képünkön Mezei Richárd, válogatott kézilabdás, városi sportigazgató próbálja kihallgatni, érkezik-e már a külföldi tőke fotó: karnok csaba Nem akarják tétlenül nézni az olajárak emelkedését a szegedi egyetem kémia szakos hallgatói, ezért alternatív üzemanyag kifejlesztésébe fogtak. Bár az első keverés nyilvános volt, az összetevők még titkosak, annyit azonban sikerült megfigyelni, hogy vörösből mindenképpen „háromszor három deci tisztán hatszor" szükségeltetik az elegyhez fotó: karnok csaba