Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-31 / 126. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR* SZERDA, 2006. MÁJUS 31. DRÁMA A BÚZAFÖLDÖN •j Következzen még egy őzgidatörténet! Nagy iramban rohan a búzában egy őzsuta - láttuk egyszer -, s ugyanakkor bentről, a búzatábla közepéből panaszos rimánkodás hallatszik. Mi történik itt? Az őzsuta rohan tovább, mindjárt eléri a tábla szélét, amikor hirtelen kivágódik előle - keresztülrepülve az árkon - egy róka! Hát ezt üldözte az őzsuta. A ragadozó nyilván zsákmányul akarta ejteni a gidát, de az anya közbelépett, s követte a rókát még az árkon túli dűlőútra is. Közben - a változatlanul hallatszó, panaszos hangoktól sarkallva - keresni kezdtük az őzgidát, hátha sebeket ejtett rajta a róka. Meg is leltük a kis foltos teremtményt. Úgy tűnt, nincs baja. Nem is mentünk hozzá közelebb pár lépésnél - tehát az anya, megtérvén a rókaüldözésből, minden bizonnyal sikerrel nevelhette tovább. Ha megnő, szabadon eresztik a vadaspark területén Őzgidát szoptat a kecske Szegeden Őzgidát eddig ntég senkinek nem sikerült „pótmama" igénybevételével fölnevelnie - csak úgy, ha cumisüvcgből táplálták. A Szegedi Vadasparkban ez is sikerült: kecske szoptat őzgidát, a látogató gyerekek nagy örömére. Két, szülő nélkül maradt őzgidát nevelnek a Szegedi Vadasparkban. Egyiküknek cumisüvegből adják a tejet a gondozók, a másikat pedig kecske neveli. - Őzgidát más fajhoz tartozó állattal mint pótmamával fölnevelni eddig még senkinek sem sikerült - mondja Veprik Róbert megbízott igazgatóhelyettes. A vadasparkban azonban a jelek szerint ez is megvalósulhat. - Úgy kezdődött, hogy az őzgidának a lábára ráment a határban egy traktor. A gida kétségbeesett hangokat hallatott, a traktoros és családja hiába igyekezett, nem tudott rajta segíteni. Ekkor hozták be a kis állatot a vadasparkba. Itt begipszeltük a lábát, sínbe raktuk, ez ügyben tehát minden rendben van. A másik gondot az okozta, hogy a gida nem volt hajlandó elfogadni cumisüvegből a tejet. Szerencsére épp adódott egy szoptatós kecskemama, aki elfogadta kecskcgidának az őzet. S van rá remény, hogy sikeres is lesz a faj közötti anya-gyermek kapcsolat. Hiszen olyan állatokról van szó, melyek tejének összetétele nem sokban különbözik egymástól. Az őzet, miután fölnevelkedett, a park területén szabadon engedjük majd. Nem lesz magányos: itt már régóta él néhány őz, nagy ritkán a látogatóknak is sikerül megpillantaniuk őket mondja az intézményvezető. Egyébként a vadasparki mentőközpontnak hónapról hónapra megvannak a „szezonális" állatai. Kora tavasszal rókát, borzot hoznak be az emberek, aztán madárfiókákat. MájusA kecske minden valószínűség szerint sikerrel neveli föl az elárvult őzgidát ban őzgidát, s a sort az elárvult gólyák zárják. Különben - hívja föl a figyelmet a megbízott igazgató - a szabadban talált kis állathoz, hacsak nem érte a szülőket egyértelműen katasztrófa, legjobb hozzá sem nyúlni. Kirándulók gyakran találnak őzgidára. Ezt azonban semmi esetre sem szabad magunkhoz venni, még csak megsimogatni sem! A látszólag anya nélküli állatka mamája, az őzsuta láthatatlanul ott van valahol a közelben, és mindössze arra vár, hogy eltávozzunk, s máris gidájához siet. Ha viszont az emberi érintés szaga rajta marad a gidán, az anya menthetetlenül elhagyja. Ugyancsak nem szabad megérinteni a mezőgazdasági területen lelt kisnyulakat, a csíkos, apró fácánokat sem. Városban sokan a feketerigó csak félig-meddig repülős fiókáiról hiszik azt, hogy emberi védelemre szorulnak, és begyűjtik őket. Ilyenkor azonban sokkal nagyobb arányban pusztulnak el e madarak, mint ha kinn hagyjuk a szabadban, a szülők oltalmára bízva. F. CS. Fotó: Segesvári Csaba ASÓLUDAK - VÁRATLANUL Kedden dél körül teljesen váratlanul tizenegy apró fekete-fehér pihés vörös ásólúd fióka jelent meg a Szegedi Vadaspark egyik sétányán; a néhány centis apróságokat a büszke szülök vezették elő az egyik bokor aljából. A tizenegy csibének életet adó madárpárt a hatóságok foglalták le, így kerültek a szegedi állatkertbe, ahol gyakorlatilag félvadon garázdálkodhatnak - mondta Veprik Róbert, az intézmény megbízott igazgatója. Az ásóludak sziklák és homokdombok között, földbe ásott üregekben, faodvakban, sziklarepedésekben fészkelnek, nevüket is erről kapták. A pár valószínűleg az állatkert büféjének környékén készíthette el fészkét, ahol a legnagyobb titokban költötték ki fiókáikat. A néhány órás apróságokat kedden délelőtt vitték először sétálni a szülők. A fekete-fehér csibék szorosan követték a tojót, de minden léptüket felügyelte a büszke apa. Amikor a menet a vadaspark egyik sétányára ért, akkor látták meg az intézmény munkatársai őket, és szereztek tudomást a tizenegy jövevényről. A rozsdavörös tollazatú, világos fejű madarak hatvancentisre nőnek meg A faj egyedeit Magyarországon mindössze néhány esetben figyelték meg Európában az Ibériai-félsziget déli részén és Görögországban gyakoribbak. Rácz Árpádnak ötévesen nyomták kezébe a hegedűt Fotó: Tésik Attila Nyertes bábosok MUNKATÁRSUNKTÓL A kulturális minisztérium idén első alkalommai odaítélt Weöres Sándor bábprodukciós pályázatán összesen 11 millió forintnyi támogatást osztottak ki. A nyertesek között két szegedi társulat is van: a Barboncás Bábokkal Nemcsak a Gyermekekért Kht. az Álom-képtár munkacímű bábprodukciója, a Kövér Béla Bábszínház pedig Simái Mihály A nádszálon szippantott tündér című művének bemutatására kapott támogatást. A pályázat célja az volt, hogy kortárs magyar szerzők önálló alkotásokat hozzanak létre, illetve magyar szerzők prózai műveinek színpadi adaptációit készítsék el. A pályamunkát - a következő évadban bemutatandó kortárs darabot - az író és a színház együtt, közös pályázatként adhatta be. A pályázatra 26 pályamű érkezett, a kuratórium végül 16 alkotót és színházat részesített támogatásban. Kitüntetett tudósítók MUNKATÁRSUNKTÓL A vizek kártétele elleni védekezésért érdemérem bronz fokozatát adományozta Lórincz Ferencnek, az RTL Klub, illetve Szimicsku Lászlónak, a TV2 szegedi tudósítójának Persányi Miklós, környezetvédelmi és vízügyi miniszter. A riporterek a tavaszi tiszai árhullám idején végzett munkájukkal érdemelték ki a kitüntetést. A mindszenti prímás ujjai ma is fürgén táncolnak a húrokon A szívében és vérében él a muzsika Volt idő, amikor háromnapi zenéléssel megkereste egy lakodalom árát a mindszenti Rácz Árpád. A muzsikus családból származó pírmásnak ötévesen nyomta kezébe édesapja a hegedűt, s tizenhat évesen már saját zenekarában játszott. A helyi vendéglőkben naponta, estétől hajnalig húzta a nótákat. Bár hetvenhét éves, ujjai még ma is fürgén táncolnak a hangszer húrjain. „Akkor én most átöltözöm, mert mégsem hegedülhetek itthoni ruhában" - jegyezte meg a mindszenti prímás Rácz Árpád, s néhány perc múltán ahogy illik, fekete öltönyben, fehér ingben húzta a nótákat. A hetvenhét éves muzsikus ujjai villámgyorsan táncoltak a hangszeren, pedig Árpád bácsi állítása szerint egy kicsit ellustultak már. Am ha valakinek a vérében van a muzsika, akkor a kor nem számít. Merthogy a roma zenésznek bizony a vérében van a dallam, no meg a szívében és a fülében. A roma prímás szerint ugyanis jól zenélni csakis így lehet. - Ötévesen már édesapám a kezembe nyomta a hegedűt. Ő is, meg a nagyapám is muzsikus volt, s láttak bennem fantáziát. Hét testvérem van, de csak én lettem zenész. Tizennégy évesen édesapám zenekarában húztam, két évvel később viszont saját együttesemmel léptem fel - magyarázta Árpád bácsi, aki még a saját lakodalmán sem bírta ki, hogy ne hegedüljön egy kicsit. A régi fotóalbumokban a zenekarról készült képek őrzik a szép napok emlékét. Merthogy Árpád bácsi szerint igazán szép évtizedeket tudhat maga mögött. Naponta ugyanis estétől hajnalig húzta a mindszenti vendéglőkben. - A Kisvendéglőbe, aminek ma már híre-hamva sincs, tizenhét évig jártam, míg a Birka csárdában huszonöt évet töltöttem muzsikálással. A havi fizetésem mellett szép kis pluszjövedelemre is szert tettem. A vendégek egyre-másra kérték a nótákat, majd dugták a zsebembe a pénzt. Volt olyan este, hogy három hegedű is megtelt 10-20 forintosokkal, az pedig akkoriban jó pénznek számított. Karácsonykor, szilveszterkor, újévkor is dolgoztam, de három nap alatt annyit kerestem, hogy egy lakodalmat tudtam belőle tartani - idézte fel a prímás. Persze még most is hívják lakodalmakba Árpád bácsit, de azért szerinte ma már más világ van. A fiatalok egyáltalán nem ismerik a nótákat, mondta. - Egyszer az egyik helyi vendéglőben zenéltem, a fiatalok meg csak tátották a szájukat, hogy milyen muzsika ez. Persze az idősebb korosztállyal más a helyzet, nem győzöm teljesíteni a nótakéréseket - jegyezte meg a prímás, aki több száz nótát ismer. Gyűjteményében számos, már megsárgult, réges-régi kotta található. Persze Árpád bácsi ezeket nem igazán használja, hiszen fejből húzza a dalokat. Ugyanakkor nemcsak kottákat őrzi, hanem a hegedűket is nagyon szereti. Volt idő, amikor száz hangszert is magáénak tudhatott, de ma már csupán kettő van neki. - Elajándékoztam vagy kérték, s eladtam őket. Némelyiket elkótyavetyéltem kis pénzért, de ezen már kár rágódni - tette hozzá. A mindszenti prímásnak kilenc gyermeke van, de közülük egyik sem foglalkozik muzsikálással. Bár - mint mondta - egyik fiát tanítgatta, de ő végül inkább a villanyszerelést választotta. Árpád bácsit viszont nem bántja, hogy nincs muzsikus örököse. TÖRÖK ANITA Hí )\A 2006. junius 03-05 10- 18-ig