Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-22 / 118. szám

HÉTFŐ, 2006. MÁJUS 22. • MEGYEI TÜKÖR* 7 A 96. születésnapra A Délmagyarország ma 96 éves. Kerekebben fogalmazva nemrég volt 95, s hamarosan 100 lesz. ló emlékezni a tavalyi születésnapra, amelyet együtt ünnepeltünk olvasóinkkal - az egyik napon a szép holnapról énekeltük Zoránnal az újszegedi sportcsarnokban, a másik napon 1500 személyes tortát szegtünk meg a Klauzál téren. Az időmérő mágnese azonban most mégsem annyira 2005-be húz vissza bennünket, hanem inkább beránt 2010-be, a századik jubileumi esztendőbe. A Délmagyarország ugyanis már most, a 96. születésnapjára megkapta gazdáitól a száz esztendőhöz méltó fejedelmi ajándékot, egy impozáns, modern sajtóházat a Szabadkai úton. Pünkösdkor költözünk. Ezzel az eseménnyel, pár év csúsztatással az öröknaptáron, akár a Délmagyarország új évszázadának kezdetét is jelölhetnénk. A kiadó történetének legnagyobb beruházása ugyanis azt jelenti, hogy a legigényesebb 21. századi munka- és technológia feltételek biztosításával a tulajdonosok újabb száz évre szavaztak bizalmat a Délmagyarországnak. Kilencvenhat évvel ezelőtt, a Délmagyarország első számában a kor egyik legnagyobb írója, Molnár Ferenc olyan fáklyának nevezte az újságot, amellyel beszalad valaki a lassan virradó magyar éjszakába. A 20. századi történelmi nappalok valóban nagyon rövidek, az éjszakák nagyon hosszúak és sötétek voltak. A Délmagyarország ekkor is és mindenkor mint a Veszta-szüzek, őrizte a lángot - a gondolkodásét, a szabadságét, az emberségét, a szépségét. A mérce ma sem változott, a világ, s benne mi is, természetesen igén. A nappalok lettek hosszabbak, az éjszakák rövidebbek, s kevésbé sötétek. A mai Délmagyarországnak már nem kell világmegváltó terveket szövögetnie, nem kell sem történelmet, sem pohtikát csinálnia, ám olyan hír- információ- és szolgáltatásbőséggel látja el olvasóit, mint még soha. Tágabb és szűkebb világunk egyre nagyobb sebességgel forgó kaleidoszkópjában, a gyorsuló ütemben változó, egyre bonyolultabb, ugyanakkor színesebb alakzatok között a napi eligazodást, hivatkozást, beszédtémát, programok és játékok forrását jelenti a 96 éves Délmagyarország. Amikor néhány nap múlva új „családi házunkba", a Szabadkai úti sajtóházba költözünk, hálás szívvel gondolunk mindazokra, akik megtartották és érdemessé tették a Délmagyarországot erre a különleges ajándékra - a kiadói és szerkesztőségi évszázad hőseire és napi robotosaira, s a minden időben kitartó, hűséges olvasókra. Teátrális fordulattal élve, a Délmagyarország centenáriumi ünnepi éveit ezennel - a 96. születésnapon - megnyitjuk. ŐRFI FERENC A helyreállítás még hátravan Szivattyúztak, zsilipet erősítettek a Marosnál A Maros áradása idején a töltés két szakaszán is rendkívüli helyzettel találkoztak a szakemberek: Maroslele és Makó között zsilipszakadás fenyegetett, a sámson-apátfalvi főcsatornánál pedig szivatytyúkkal kellett a folyóba emelni a levonuló belvizet. Mindkét problémát sikerült megoldani - a helyreállítás azonban még hátravan. MUNKATÁRSAINKTÓL A vízszint csökkenésével fokozatosan rendeződött a helyzet a Maros-töltés két kritikus pontján, a sámson-apátfalvi főcsatorna torkolatánál, illetve a Makó és Maroslele közötti öntözőzsilipnél - tudtuk meg Kemény Lászlónétól, az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnök-helyettesétől. Mint akkoriban megírtuk, a környező földekről a Marosba belvizet szállító sámson-apátfalvi főcsatorna torkolatánál le kellett zárni a zsilipet, mert a folyó szintje olyan magas volt, hogy a víz visszafolyt volna a termőföldekre. Ugyanakkor gondoskodni kellett a belvíz elvezetéséről is, ezért tíz, másodpercenként ötszáz liter teljesítményű szivattyút telepítettek ide az Atikövizig szakemberei - ezek emelték a folyóba a főcsatornából érkező vizet. Időközben a folyó leapadt annyira, hogy az árvízi kaput megnyithatták, újra szabad utat engedve a csatornának. Talán még komolyabb volt a gond a gát egy másik pontján a tetőzés napjaiban: Makó és Maroslele között ugyanis a nagy tömegű víz nyomása miatt megrongálódott az ottani csatorna zsilipje - félő volt, hogy átszakad. A zsilipet betontömbökkel, oszlopokkal kellett megerősíteni. Azokban a napokban néhány újság arról írt, ha átszakadt volna a csatorna zsilipje, Makót elönthette volna az áradat. Kemény Lászlóné ezt erős túlzásnak minősíti: szakadás esetén is csak a közeli termőföldek kerültek volna víz alá - igaz, ez is komoly károkat okozott volna. Hogy a két rendkívüli helyzet kezelése mennyibe került, azt nem tudtuk meg: külön költségvetés ugyanis nem készült erről a két feladatról. Jellemző adat viszont, hogy a szivattyúk napi üzemanyagköltsége nagyjából egymillió forint volt, a zsilipnél pedig húsz ember dolgozott egy éjszakán át. Kemény Lászlóné mindenesetre annyit elmondott, a védekezés összköltségéhez képest elenyészőek voltak az itteni kiadások. Jóval drágább lesz viszont a helyreállítás: a sámson-apátfalvi csatornán a tönkrement mederburkolatot kell rendbe hozni, a másik helyszínen pedig a nagy zsilipet kell ki cserélni. Tíz-tizenöt százalékkal olcsóbb a fehér-tavi, mint tavaly Hétféle hal szaporodik Kórházban és bölcsődében dolgoztak a diákok Iskolai gyakorlat - Dániában Egyre több halat szállít a szegedi Fehér-tavon gazdálkodó Szegedfish Kft. és egyre olcsóbban. Az idén 10-15 százalékkal olcsóbb a fehér-tavi hal, mint tavaly. Az éves halfogyasztás növekszik többek között az évről évre népszerűbb szegedi halfesztivál hatására is. Hétféle halat szaporítanak mesterségesen a Fehér-tavon - mondja Sztanó János, a Szegedfish Kft. ügyvezető igazgatója, a Haltermelők Országos Szövetsége és Terméktanácsa elnöke. Az éves haltermés 1200 tonna lesz. A pontyszaporítás a napokban kezdődött: 36 millió darab pontyivadékot keltetnek a Fehér-tavon kitenyésztett szegedi tükrös fajtából, mely országos nagydíjat kapott tavaly, illetve négy és fél millió darabot a tatai aranysárga pikkelyesből. Ezt követi a harcsa, az amur és a fehér busa szaporítása. Ezután a compókeltetés jön, egymillió darabot szállítanak szintén horgászvizek népesítésére. Még febmár végén csaknem kétmillió darab apró csukát is előállított a gazdaság. A csuka- s a compóivadék jelentős része és a pontyivadék egy hányada külföldre - Németországba, Belgiumba kerül. A belföldi halfogyasztás is növekszik az egyre népszerűbb halas népünnepélyek, halfesztiválok, halászléfőző versenyek hatására. - A szegedi halfesztivál mérhetően növeli a halfogyasztás népszerűségét. Aki egy-egy rendezvényen megkóstolja, otthon is megpróbálja elkészíteni. A nagy hagyományokkal rendelkező halászlé mellett egyre népszerűbb a rácponty, és ugyanez vonatkozik a marinírozott halételekre is - mondja az ügyvezető igazgató. A horgászok szintén egyre több hal előállítását igénylik: a már említett csuka és# compó, illetve az aranysárga tatai pikkelyes ponty horgászvizek népesítését segíti elő. A nagy szupermarketek is hozzájárulnak a halfogyasztás növekedéséhez. A Szegedfish a kínálati piac hatására, a versenyképesség megőrzése érdekében csökkentette az árakat. A legkomolyabb versenytárs a völgyzárógátas cseh tógazdaságokban olcsón előállított ponty. De ízben a cseh hal sokkal a fehér-tavi mögött van. A Fehér-tó ugyanis megőrzött annyit az eredeti szikestó-jellegből, amennyi a hal ízét észrevehetően javítja. Ahol ugyanis szik van, ott nincs szervesanyag-bomlás - nem alakul ki „iszapíz". ECS. A szegedi Fehér-tón egyre több halat tenyésztenek Fotó: Gyenes Kálmán ELLENŐRZÖTT MINŐSÉGŐ BELVÍZ A Fehér-tónak komoly belvízgyűjtő szerepe is van: szükség esetén több, mint 10 millió köbmétert tud befogadni. Idén a mai napig töltik belvízzel az ősszel leeresztett tavakat. Ezért - a Tisza-vízzel ellentétben - nem kell fizetni, csak a szivattyúzás kerül pénzbe. De a cseh konkurencia még így is előnyben van, hiszen az ottani, völgyzárógátas halastavakba minden szivattyúzás nélkül, magától folyik a víz. Ráadásul a belvíz minőségét folyamatosan ellenőrizni is kell. Évek Óta Dániában tölthetnek néhány hetes szakmai gyakorlatot a Kossuth Zsuzsanna Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola diákjai. Idén a tanárok is elutazhattak. Immár negyedik éve pályázik sikeresen a Kossuth Zsuzsanna Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola a Tempus Közalapítvány Leonardo da Vinci programjára. Ennek köszönhetően évente két alkalommal bárom-három diák utazhat Dániába, hogy ottani intézményekben dolgozva ismerhessék meg egy másik ország egészségügyi rendszerét. Idén ráadásul a tanárok részére kiírt pályázaton is nyert az iskola. Ok két hétre utazhattak a skandináv országba . Laukó Emőke, az iskola igazgatója szerint ez a program azért különleges, mert az egészségügyi szakképzés annyira eltérő az európai országokban, hogy nagyon nehéz egy ilyen szakmai gyakorlathoz partneriskolát találni. - Mindez ugyanakkor előnyt is jelent, hiszen a programban részt vevők a hazaihoz képest teljesen más szemléletű gyakorlati képzésben tudnak részt venni tette hozzá. A tanároknak a program lehetőséget nyújtott arra, hogy kiutazásuk előtt intenzív angol nyelvtanfolyamon vegyenek részt, hiszen a pályázat feltétele volt, hogy dániai munkájuk ideje alatt meg tudják értetni magukat. Ennek költségét a pályázat szintén tartalmazta. - A Dániában eltöltött idő megerősített bennünket abban, hogy egyáltalán nem rossz, amit Magyarországon csinálunk. Felkészültségünkkel maximálisan meg voltak elégedve a külföldi kollegák - fogalmazott Boller Györgyi szaktanár. A diákoknak minden évben iskolájukban kell pályázniuk az útra. Az önéletrajz és a tanulmányi átlag csupán „beugró", angol nyelvű meghallgatáson dől el, kiket választ ki a kuratórium. A három tanuló tanári kíséret nélkül utazik Dániába, így nagyon fontos, hogy megfelelően helyt tudjanak állni gyakorlati munkahelyükön. - Egy hétig kórházban, majd két hétig bölcsődében dolgoztunk - mesélte Pásztor Adrienn és Bíró Renáta, akik csecsemő-és gyermekápoló szakon tanulnak. Mint mondták, az út egyrészt lehetőséget adott a szakmai önállósodásra, hiszen nem ment velük kísérő tanár, talán ennél is nagyobb előny azonban az, hogy egy esetleges külföldi munkalehetőség ezáltal jóval elérhetőbb közelségbe kerül. Az elmúlt években volt már rá példa, hogy egy diák az iskola befejezése után visszament dolgozni abba az intézménybe, ahol ennek a pályázatnak köszönhetően korábban eltöltött néhány hetet. Az iskola pályázatát a napokban ismét pozitívan bírálták el, így már biztos, hogy 2007-ben is utazhatnak diákok Dániába. T.K. Pásztor Adrienn és Bíró Renáta csecsemőápoló szakon tanul Fotó: Segesvári Csaba