Délmagyarország, 2006. május (96. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-12 / 110. szám

10 DÉLMADÁR 2006. május 12., péntek A főnök­Lehetetlen küldetés A főnöknek mindig igaza van. Aki önálló véleménnyel lép be, az a főnök véleményével távozik. Akinek a véleménye megegyezik a főnök véleményével, az karriert csinál. Tiszteld a főnököd, hisz kaphattál volna rosszabbat is. A főnök nem alszik, csak pihen. A főnök nem eszik, csak az energiát pótolja. A főnök nem iszik, csak kóstolgatja az italt. A főnök nem flörtöl, csak az alkalmazottakat tanítja. A főnök nem ordít, csak meggyőzően fejti ki a véleményét. A főnök nem vakargatja a fejét, csak mérlegeli a döntését. A főnök nem felejt el semmit, csak sok információt tárol a fejében. A főnök nem téved, csak kockázatos döntéseket hoz. A főnök nem gyáva, csak óvatosan cselekszik. A főnök nem vesztegethető meg, csak fogadja a hálás kö­szöneteket. A főnök nem szereti a pletykát, csak figyelmesen meghallgatja az alkalmazottait. A főnök nem hazudik, csak diplomatikus. A főnök soha nem okoz közúti balesetet, neki sofőrje van. A főnök nem makacs, csak következetes. A főnök nem szereti a talpnyalókat, csak értékeli a lojalitást. A főnök nem csalja meg a feleségét, csak kiküldetésbe utazik. A főnök nem késik, csak fontos ügyei vannak. Ha nyugodtan akarsz dolgozni és élni, soha ne előzd meg fejlődésben a főnököd. Nincs olyan nő, akivel ne fe­küdnék le, csak olyan, akiről nem szeretném, ha más is megtudná, hogy lefeküdtem vele. Két barát beszélget egy bár­ban. Kérdezi az egyik a má­siktól: - Mondd, hogy lehet, hogy negyvenévesen még nem nő­sültél meg? - Még nem találtam meg az igazit. - Milyen asszonyt keresel? - Legyen nagyon csinos, há­zias, jól főzzön. Tudjon bánni a pénzzel, legyen is pénze, és az sem ártana, ha lenne saját háza A DÉLMADÁR HETI MONDÁSA Kicsi a bors, de főleg az őrölt. KET RENDŐR BESZELGET: - KÉPZELD, A SÓGOROM MEGHALT EPILEPSZIÁBAN. - ÉS HAZAHOZZÁTOK, VAGY OTT TE­METITEK EL? is. - Haver, egy ilyen nő bolond lenne hozzád menni! - Ja, az nem baj, ha bolond! elvesztettem az a kormány fe­- Tegnap uralmamat lett. - Gyorsan hajtottál? - Nem, a feleségem kapta a jogosítványát! meg Olyan hülye... - Olyan hülye, hogy hozzá képest a fekete lyuk atomvillanás. - Olyan hülye, hogy beleharap a villamosba, mert azt hiszi, hogy bundás kenyér. - Olyan hülye, hogy a taxiban is a busz­bérletét mutogatja. - Olyan hülye, hogy az agyrák éhen hal a fejében. - Olyan hülye, hogy ha tudná, hogy a Föld forog, kapaszkodna. - Olyan hülye, hogy az aranygaluskára is vámot fizetne. ...RONDA... - Olyan ronda, hogy vallatni lehet vele. - Olyan ronda, hogy ha lemegy a bányába, feljön a bányarém, mert azt hiszi, váltás van. - Olyan ronda, hogy ha belenézne a Dunába Pesten, Paksig kidöglenének a halak. - Olyan ronda, hogy amikor megszületett, a szülészeten bekapcsolt a vészjelző. Belami luxuskéglije Maguk szerint ez a villa, itt a kezemben, mégis, menyit ér? - emelte magasra egy alig hatvanszor meghajlított, eredetileg evőeszköznek szánt ipari terméket Plüss Eta. A Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt kocsmában ülök meg csak néztek ki a fejükből, álmosan pislogva, s zakatolónak még nagy túlzással sem nevezhető agytevékenységbe kezdtek. Mert hát a villa titkát csak meg kéne fejteni, ha már életük zsákutcáiból nem tudnak kibotorkálni. - Én egy likas kanalat sem adnék érte ­motyogta Smúz apu, aki gyakran volt képes nagy ivászatokra és kisebb képzettársításokra. Ebben a pillanatban a Dűjj Előre SC régen volt alszer­tárosának agyában kigyulladt a fény, mosolya lebilincselő lett, mint egy intézkedő rendőr, s már zuhogtak is Smúz szavai a gyanútlan hallga­tóságra. - Tudom már, mire megy ki a játék. Villa, mint szuperkégli. Szuperkégli, mint drága ingatlan. Százmilliónál többet érő kastélyocskák, és fa­batkát sem érő luxusadó. Na, ezen a logikai láncon Félegyházáig egyensúlyozhatna a kard­nyelő - vigyorgott Smúz. - Légtornász, maga műveletlen vasalótalp ­motyogott Snájdig, ám akkorra már az egész Zsibi tudta, min is lehet bosszankodni ezen a szép tavaszi estén. - Ja, maga a luxusingatlan-adóról beszél, amit a százmilliónál többet érő kéglikre akar kivetni a kormány? - ámult el saját felfogóképességének javulásától Cink Enikő. - Arról bizony. És éppen most sajnálkozom a magyar arisztokrácián, mert kiderült: hiába pri­vatizálták el majd az egész országot, hiába feszelgünk, immár az unióban, nekik ebből a temérdek milliárdból szinte semmi nem jutott. Ugyanis kiderült az eddigi bevallásokból: kis hazánkban alig-alig akad olyan ház, ami érne ennyit. Szegény kormányunk azt hitte, legalább egymilliárd pluszbevétel üti majd a markát, s lám, kiderült: inkább a luxuskéglikre szakosodott adó­kalkulátort üti majd meg a guta. Az egész magyar vidéken ugyanis eddig talán ha két tucat ember vallotta be szuperházát, a fővárosban sem sokan rohantak a villájuk fényképét mutogatva az APEH-hoz, s ennyi vallomás aligha lesz elég az államháztartási hiány mérsékléséhez - magya­rázta a helyzetet Plüss Eta. Volt is Iflnek. Ugyanis a Zsibiben egymást érték a pél­dálózások - no meg a kisebb pofonok - abban a heves vitában, amelyben mindenki azt bizony­gatta, csak a Balaton déli partján látott már annyi száz - még hogy csak száz? -, kétszázmilliós házat, amennyinek adójából Kövegy és Óföldeák között is épülhetne hatsávos autópálya. - És akkor még körbe sem néztünk az északi parton. Vagy mondjuk a budai hegyekben, na­gyobb városok villanegyedeiben - dagadtak az erek Bika Jenő nyakán, aki már hallott olyan házról is, aminek kertjében a betonjárda is fűthető, nehogy megcsússzon télen a jégen a kégli gazdája, amikor a kacsalábon forgó kas­télyából strandpapucsában a feszített víztükrű fedett úszómedencéjéhez araszol. - A százmilliós házak minimális száma kü­lönösen akkor szembetűnő, ha azt nézzük, hogy Pesten egy Dunára néző nagyobb panellakásért is elkérnek 25 milliót - fitogtatta ingatlanpiaci tapasztalatait Minek Dönci, mert érezte: az ő felháborodása nélkül nem lenne teljes a Zsibi-beli közfelháborodás. - Józsikám! Ugyan hívjon már egy mentőt, mert úgy látom, hogy a jelenlévők egy részét ha­marosan gutaütés éri az irigység miatt - szólalt meg akkor Belami. A külváros kivénhedt szépfiúja nem csupán szesztársainak megalázására vál­lalkozott, hanem arra is, hogy - kölcsönkérve Józsi csapos zseblámpáját - új megvilágításba helyezze a luxusadót. - Tudják mit? Én megértem szegény gazdag­jainkat. Melóznak, mint az őrült, viaskodnak a konkurenciával, kutatják a piacot, a megkere­sett pénzük majd felét elszipkázza az adó, meg mindenféle közteher. Aztán egyszer csak jön a rendelet, hogy az adózott jövedelemből és áfázott téglából megépített kunyhójuk után még adózzanak egy luxusosat is. Engem is fel­hergelne, mi tagadás - biggyesztette összes szájának minden szélét Belami. - Nézzék már ezt a félig sült ökröt! Annyi pénze sincs, hogy gyalog hazamenjen, és beáll mil­liárdosékhoz ingyen zugügyvédnek - markolt egy széklábat - előre megfontolt támadó szándékkal, nagyon erős felindulásból - Ló Elek, s megindult Belami felé. - Megbolondultak maguk, emberek? A lu­xusadó miatt verik be egymás fejét? Ahelyett, hogy örülnének: végre egy olyan adófajta, amiben mi, a Panel Pál-lakótelep vidám lakástulajdo­nosai soha nem leszünk érdekeltek - kiabált ekkor Józsi csapos. Belamiék pedig egymás homlokára ütöttek nagy megkönnyebbülésükben, s adózott jövedelmükből rögvest vettek egy kis jövedéki adóval terheit söröcskét. BÁTYI ZOLTÁN Hátha valaki nem ismeri MÁLNABOKOR A medve talál egy málnabokrot a folyó bal partján. A nyuszika a folyó jobb partján sétálgat, és odaszól a medvének: - Hé, medve, gyere át ide a jobb partra, nem fogod elhinni, hogy mit látok! - Nem megyek!!! - Gyere, nem fogod elhinni! A medve nagy nehezen átmegy a folyón. - Nézd, medve, milyen szép málnabokor van a túloldalon! SZEMORVOSNÁL - Doktor űr - mondja szemorvosának a páciens ma azt vettem észre a tükörben, hogy az egyik szemem olyan, mint a másik. - Komolyan? - kérdezi az orvos. És melyik? Mi a jeled? Óvodában beszélgetnek a gyerekek: - Neked mi a jeled? - Vízcsepp. - Miért? - Mert mikor anyu ha­sában voltam, ráesett egy vízcsepp. Ezért. - És neked? - Pillangó. - Miért? - Mert mikor anyu ha­sában voltam, rászállt egy pillangó. Ezért. A sarokban ül egy kis­gyerek. Meg sem szólalt egész idő alatt. Megkérdezik tőle: - És neked mi a jeled? • - Zooongoooraaa! Bókok nőknek Nézem, és azon gondolko­dom, kegyed tetszik-e már nekem, vagy igyak még. Hisz a szerelemben első lá­tásra, vagy esetleg jöjjek ké­sőbb? Hol vásárolta ezeket a vé­kony, görbe harisnyákat? Magácskának igazán na­gyon jól áll e frizura. Kopaszon el sem tudnám képzelni. A fehérneműje annyira friss! Kiskegyed olyan hajlékony. Vetne egy cigánykereket? Mondja, a húga szimpati­kus, vagy netalán önre ha­sonlít? Ilyen lábakkal járjon inkább kézen. Madame, a parfümje lenyű­göző. Támadásra vagy önvé­delemre használja? A lábai... hát, hogy is mond­jam. Az egyik jobb, mint a másik... Ó, maga egy angyal. Re­mélem, szárnyak nélkül. Nem, kislány, ne értsen félre. Egyáltalán nem nézem bu­tácskának. Ön valóban az. Két gyerek beszélget: - Tök jó fej az új kám! - Tüdőm, tavaly az enyém volt! apu­A türelmes Mónika... Egy férfi felfigyelt az élelmiszerboltban egy nőre, aki egy három év körüli kislánnyal vásárolt. A sü­teményespult előtt elhaladva a kislány fánkot kért, de az anyja nemet mondott. A lányka erre elkezdett nyafogni és hisztizni, mire az anyja csendesen csak ennyit mondott: - Jól van, Mónika, már csak a sor fele van hátra, már nem tart sokáig, mindjárt végzünk. Amikor a pénztárhoz értek, a kislány rá­gógumit akart, hiába. Újabb hiszti, az anya erre is csendesen csak annyit mondott: - Mónika, öt perc múlva túl leszünk a pénz­táron, aztán hazamehetsz, és alszol egy jót. A férfi, aki végignézte az egész bevásárlást, követte őket a parkolóba, és megszólította a nőt: - Ne haragudjon, hölgyem, de végig figyeltem önöket, és meg kell mondjam, bámulatos, amilyen türelemmel bánik a kis Mónikával. Mire az anya: - Mónika én vagyok. A kislányt Timinek hívják. Siketnéma koldus kéreget az alul­járóban. Egy nő odaad neki kétszáz forintot, és közben hangosan fel­sóhajt: - Szegény ember, biztosan bal­eset következtében süketült meg. - Nem, asszonyom - feleli a kol­dus én már így születtem... - Vádlott, elismeri, hogy fafej­nek nevezte az itt jelenlévő rend­őrt? - Dehogyis, bíró úr! Én csak annyit mondtam, hogy kemény fából faragták! - Szeretnék már egy barátnőt, akinek a neve nem jpg-re vég­ződik! Turisták látogatnak el a Louv­re-ba, és megállnak egy egyiptomi múmia előtt. - Szerinted mit jelent az, hogy 1564.AV.I.C.? - kérdi az egyik. - Biztosan a gázoló rendszá­ma. Megfontolandó figyelmeztetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom