Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-22 / 94. szám

14 SZIESZTA - REJTVÉNY 2006. április 22., szombat BANKSZÁMLÁT NYITNI EGYMILLIÓ DOLLÁR FELETT ÉRDEMES ideg kövek országa: Svájc Kimért nyugalom, kevés ízlés, nagy csend, kiegyensú­lyozott közélet és halvány unalom jellemzi kelet-közép-eu­rópai szemmel a világ egyik leggazdagabb államát. Svájc nem tagja az uniónak, gazdasági érdekből. A stabilitás négyszáz éves az Alpok között, ahol utazásunk során egyetlen magyarral sem találkoztunk. Genf egyben biztosan különbözik Csongrád megye fővárosától: a tó partján magasabbak az árak, mint a Tisza mellett FOTÓ: BLAHÓ GABRIELLA A nagy hideg kövek országá­ban szembetűnő jelenség a ki­mért kiegyensúlyozottság, az ott élőket egyöntetűen jellem­zi valami elképesztő nyuga­lom. Ennek oka nyilván a gaz­dasági stabilitásban rejlik, a biztonságot nyújtó anyagi vi­szonyok között úgy tűnik, mintha a svájciaknak nem vol­nának immár megoldatlan feladataik. Szelindek a téma Ottjártunkkor a leglényege­sebb közéleti téma a nagy sze­lindekek tartásának betiltása volt. A veszélyesnek minősí­tett kutyafaj ellen tüntetett a főutcán egy fiatalember egye­dül, aki tiltakozó aláírásokat gyűjtött a cél érdekében. Mint kiderült, a kétnaponta meg­jelenő Tribüné De Genéve is ezzel a témával foglalkozott a címlap és a harmadik oldal teljes terjedelmében. A meg­szólalók szerint a szelindekek mindenképpen ártalmasak, de kérdéses, hogy célravezető volna-e a tenyésztés meg­szüntetése, ugyanakkor meg­fontolásra érdemes, hogy há­rom vagy négy eb együttes léte felel-e meg a falka fogalmá­nak... Svájc ügy döntött, kimarad az Európai Unióból - az Alpok között fekvő ország önálló gazdaságpolitikáját kívánja védeni ezzel. A földrész e he­lyén erre nyilván minden oka megvan, hiszen egyedi jelen­ség birtokosa közel négyszáz éve: ez pedig a misztikusan csengő bankszámla. Genfben élő pénzügyi szakértő isme­rősünk szerint a svájci bank­szektor erőssége a rendkívüli diszkréció. A bankárok egy­millió dollár feletti betétnél ülnek le tárgyalni az ügyféllel szívesen. Széleskörű szolgál­tatást biztosítanak, ha a be­tétes történetesen nem akarja senki tudomására hozni, hogy itt bankszámlával rendelkezik: elhagyhatja az épületet az el­ső, a hátsó kijáraton, vagy a föld alatt. Ha nem akarja, hogy bárki a telefonja alapján sze­rezzen információt arról, hogy Svájcot hívta, a bank szerez például egy franciaországi számot, ami természetesen a pénzintézetben csörög. A bankárok arra is készek, hogy az ügyfél érdekében elutaz­zanak hozzá Latin-Ameriká­ba, vagy akár a Közel-Keletre. Igen komolyan alátámasztott nyomozati anyaggal van csak esélye bármely rendőrségnek arra, hogy egy svájci bankban tájékozódjon a vizsgált sze­mély pénzügyeiről. Ötszörös gazdagság Minden legalább ötször any­nyiba kerül, mint itthon. Egy háromszobás lakás havi bér­leti díja Genf elegánsabb ré­szében háromnegyedmillió forintnak felel meg, az ára kö­zel százmillió. Az oly kívána­tos, friss, fekete áfonyát tíz­dekás dobozban közel kétezer forintért kínálják, fél kilo­gramm kenyér ára ötszáz fe­lett mozog. Egy fodrászért húszezer forintot kell ott fi­zetni - frankban. A szegedies jellegű Genf főutcáján a világ divatmárkái felsorakoznak, a nők kedvükre válogathatnak az ízlésüknek megfelelő koz­metikumokból - elegáns da­rabokban sétálnak. Itt a férfiak valóban öltönyben és nyak­kendőben járnak dolgozni, aki nem ezeket a holmikat viseli, az vagy suhanc, vagy művész. A város kulturális élete is gazdag. A kínálkozó progra­mok között szerepel Gorán Bergovic rockszerűvé lett, szerb autentikus népzenével, egy fekete dzsesszénekesnő a Victoria Hallban és láthatják a svájciak egy francia társulat előadásában A fösvényt. A vá­ros a kultúra szempontjából, ügy tűnik, alapvetően nyitott és befogadó, bár egy Sartre-darab esetében külö­nös lett a fogadtatás. A szerzői jogok védelmében szólaltak meg a nagy filozófus szellemi örökösei, akik lefújtak egy arab fiatalember által színre vitt novellát. A fal címet viselő műről a sajtóban foglaltak szerint Fahid Taghavi azt mondta, előre egyeztetett az illetékesekkel a terveiről, ám a második előadás után meg­lepetés érte. Ezután keserűen jegyezte meg, a darab sorsa ugyanaz lett, mint a főhősé: kiderült róla, hogy nemkívá­natos jelenség­Utazásunk során egyetlen magyarral sem találkoztunk, az unió fővárosában az utóbbi években erre sokkal nagyobb az esély. Az ismerősök tekin­tete nélküli szabad hétben ter­mészetesen kirándultunk az Alpokban. Szívesen megnéz­tük volna a franciaországi Mont Blanc-t, ami a mi nyel­vünkön fehér hegyet jelent. Áprilisban a közeli kilátón mí­nusz tizenkilenc fok volt, és a csúcsot köd borította, így nem tűnt érdemesnek jegyet vál­tani a libegőre. Európa leg­magasabb pontjának közelé­ben a szédítő hegyek völgyé­ben kialakult jégtengerben jégbarlang várta a turistákat ­nem látszott esély az olva­dásra. A rend túlzásai Genfben és a környező kis­városokban mindenütt pati­nás rendezettség uralkodik, tökéletesen kiépített a környe­zet, friss színes virágok díszítik az utcákat. Helyenként füvet nyírni csak kedden és csü­törtökön délután kettő és há­rom között lehet, ha a tu­lajdonos ezt elmulasztja, meg­teszi a városi kertész, de azért fizetni kell. Délután fél há­romkor már nem lehet meleg ételt kérni az éttermekben, mert vége az ebédidőnek. Leg­közelebb vacsorakor fogyaszt­hat a kedves vendég. Svájcban rendezett az élet, minden a helyén van, és valószínűleg a közeljövőben alapjaiban sem­min nem kell változtatni - be­állítva, akár az óra. B.G. RÉZ ANDRÁS SZERINT A R HOWARD-REGÉNYEK NEM VIHETŐK FILMRE Rejtő Több mint hatvan éve halott, mégis élénken jelen van a köztudatban a hivatalos irodalomtörténet által máig pony­vaszerzőként jegyzett Rejtő Jenő - illetve P. Howard néven írott könyvei. Réz András esztéta szerint Rejtő nyelvi leleményeivel, humorával a mai prózaírók előfutára - de épp ezért lefordíthatatlan és megfilmesíthetetlen is. A ponyvaszerző Rejtő Jenő (1905-1943) úgy élt, és olyan figura volt, mintha maga R Howard írta volna... A budapesti kispolgári, bürokrata család Reich Jenő nevű kisiskolás fiát kicsapták a Kertész utcai iskolából, mert szájon vágta ta­nárát. Érettségi után színiiskolára ment, de mire elvégezte, már elment a kedve a szí­nészségtől, Inkább nekiindulta világnak. Volt statiszta, dokkmunkás, illatszerárus, építő­munkás, szteptáncos, és nem utolsósorban író. Beutazta szinte az egész világot, járt Ber­linben, Svédországban, Genovában, Ham­burgban, Franciaországban, Afrikában és potyautasként Amerikába is eljutott. A határokat általában vízum nélkül lépte át, amiért több íz­ben és több országban töltött hosszabb-rövidebb időt börtönökben, ahol összebarátkozott a vagányokkal. Budapestre visszatérve - meséli a www.kretamagazin.hu -, nyaranként hosszú órákon keresztül ült az Andrássy úti Japán kávéház teraszán, előtte papírkötegek, tintásüveg, sjó pár csésze feketekávé. Szemközt a kávézóval volt a Nova kiadó, amely főleg ponyvák kiadásával foglalkozott, s a szerzőknek csak elkészült kéziratok után fizetett - igen alacsony honoráriumot. Rejtő Jenőnél persze némileg más volt a helyzet, amikor az emberek egymás elől kapkodták szét könyveit, s alig várták az újabb megjelenést. Ö is csak a kéziratra kapott pénzt, soronként fizették. Amikor Rejtő a kávéházban ivott egy kávét, az elkészült szövegből letépett 2-3 sort, azzal fizetett, s a főpincér már ment is beváltani a papírt a Novához. Ha az író ruhát csináltatott, 3-4 elkészült oldallal fizetett. A legenda szerint, ha egy barátja éhes volt, firkantott néhány oldalt, azzal beküldte a henteshez, akinél cserébe a papírért meg­ebédelhetett. Kortársai közül kezdetben csak Karinthy Frigyes és Heltai Jenő biztatták és ismerték el. Súlyos beteg volt, amikor elvitték munkaszolgálatba. Egyenesen ki a tűzvonalba a Voronyezs környéki télbe. A visszavonulás poklát már nem élte meg, legyengült szervezete a hidegben egy ponton túl nem tudott tovább küzdeni, az 1943-as év első napján örökre eltávozott. 38 évet élt. Réz András esztéta - aki nem­régiben a szegedi Betűvetés kiállítás vendégeként beszélt Rejtő Jenő műveiről - nem osztja az irodalmárok meg­bélyegző minősítését, akik ponyvaírónak tartják a nép­szerű írót. Személyes élmé­nyekkel megspékelve adta elő „védőbeszédét" Réz, aki féltve őrzött, ronggyá olvasott kö­tetekkel érkezett a beszélge­tésre. Könyvei állapotát az esztéta azzal magyarázta, hogy Rejtő bárhol és bármikor olvasható - amit ő erőteljesen ki is használt. Ráadásul a régi kötetek egykor kincset értek, hiszen mind a Horthy-, mind a Rákosi-rendszer kultúrpoliti­kájából kilógott Rejtő életmű­ve - ezért könyveit 1957-ig nem is adták ki újra. Regény egy nap alatt Életrajzi elemekre utalva Réz elmondta: Rejtőnek meglepő módon nem a regényírás volt fő tevékenysége és megélhe­tési forrása, hanem színházi bohózatok és kabarétréfák szerzőjeként vált elismertté a korában. Nagyjából száz-száz­húsz humoros jelenetének egy részét ma is nagy sikerrel játsszák. írói képességeit egy példával jellemezte Réz: van olyan R Howard-regény, amit egyetlen nap alatt írt meg az elképesztő sebességgel dolgo­zó szerző, aki saját, bohém életéből is bőséggel merített alapanyagot műveihez. A lé­giót is megjárt szerző a ko­rabeli regénydivat kifigurázá­saként írt először western-, majd krimiparódiákat - ebből születtek örökzöld klassziku­sai. Réz szerint Rejtő számos karakterklisét használ, renge­teg visszatérő alakja van - a csavargó-szereplők egy részé­ben az esztéta az író alteregóit is felfedezni véli. Kortársak és utódok A Rejtő-stílus meghatározó sajátosságának tartja Réz András a magyar nyelv ano­máliáira, kétértelműségeire építő brillírozásait - ami pár­huzamba állítható Örkény művészetével. Parodisztikus, az abszurd helyzeteket elősze­retettel használó írásművé­szete kapcsán fölmerült Ka­rinthy neve is - az esztéta szerint azonban a nyugatos íróhoz képest olyan könnyed eleganciával kezeli Rejtő a kü­lönféle nyelvi rétegeket, stí­lusokat, ami páratlan a ma­gyar irodalomban. Réz ki­emelte egyes R Howard-regé­nyek szerkezeti újításait is ­így például az ok-okozati vi­szonyok felcserélését ame­lyek csak a mai prózában vál­tak jellemzővé. Kivételes nyelviség Az esztéta végül egy szemé­lyes sztorival mutatott rá Rejtő nagyszerűségére - s egyben korlátaira is. Mint mondta, re­gényeinek nyelvi dimenziója annyira meghatározó, hogy szöveghűen szinte lehetetlen megfilmesíteni: nekik sem si­került, noha évekig dolgoztak rajta. A vállalkozás akkor bu­kott meg, amikor megpróbál­ták elképzelni a Piszkos Fred, a kapitány nyitójelenetét - de az sehogyan se ment. Vagy a le­csupaszított sztorit mutatják a vásznon, ami teljesen bagatell, és semmiféle humort nem ad vissza, vagy átcsap a film kaba­réba - amilyen az eddigi legsi­kerültebb Rejtő-film is, a Mez­telen diplomata. Hangsúlyos nyelvisége miatt aztán beszű­kül a regények „mozgástere" is: lefordíthatatlan humora miatt nem ismerhetik meg az angol, a német vagy a francia nyelvű olvasók sem. így marad Rejtő az örök magyar író - akinek pénzhiány miatt még mindig nincs szobra Magyarországon. Réz szerint ez az abszurdum ­majdnem olyan, mintha Rejtő maga írta volna. TOMBÁCZ RÓBERT Könyv van, de mégsincs A szegedi Somogyi-könyvtárban száz fölött van a kölcsönözhető Rejtő-kötetek száma - ezek hatvan százaléka azonban sosem talál­ható meg a polcokon, az olvasók előjegyzé­sei miatt ugyanis valójában egymásnak ad­ják át. Oros Sándor könyvtáros szerint Rejtő Jenő reneszánszátéli. Van irodalomtanár, aki kötelező olvasmányként jelöli meg az író könyveit. Kedvelt például az Elveszett cirkáló; a Három testőr Afrikában. A R Howard-köny­veket az átlagnál gyakrabban kell a kötészet­re vinni, annyira elhasználódnak az olvasók kezei között. A Nagy Könyvjátékban Rejtő 12 alkotására voksoltak, s a legnépszerűbb 100 közé bekerült a Piszkos Fred, a kapitány (37.) és a A tizennégykarátos autó (47.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom