Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-22 / 94. szám

8 •MEGYEI T Ü K Ö*R • SZOMBAT, 2006. ÁPRILIS 22. SZEMBESÍTJÜK OLVASÓINKKAL Felismeri-e Nagy Lászlót? Játékunkban arra invitáljuk ol­vasóinkat, tippeljenek velünk. Ki van a képen • Újságíróink mutat­nak egy fényképet egy Csongrád megyei híres emberről. Ismerik őt ? Mit mond önnek a portré, az arcvonások ? NAGY LÁSZLÓ A szegedi járókelőknek ezúttal Nagy László fotóját mutattuk meg. A Pick Szeged kézilabdacsa­patának volt játékosát ketten azonnal felismerték. Egyikük a fiatal sportoló jelenlegi csapatát és családi állapotát is helyesen nevezte meg. Akadt azonban olyan is, aki politikusnak, más műsorvezetőnek vélte a Barcelo­na játékosát. Muskó Csaba munkanélküli: - Hogy ki van a képen? Hát Deutsch Ta­más politikus! Nem? Ha nem ő, akkor is köze lehet a politikához. Nem politi­kus? Akkor tanár. Ez sem jó? Eset­leg sportoló? Eltaláltam? Sajnos nem vagyok jártas a sportban. De ha sportoló és Szeged, akkor egyből a Pick Szeged kézilabdacsapata jut eszembe. Ugye ott játszik? Már nem? Én csak Mezei Richárdot is­merem, de ez nem ő. A keresztne­ve László? Akkor csak a Nagy Laci lehet! Régebben rövidebb volt a ha­ja, ezért nem ismertem fel elsőre. Ördögh Eszter tanuló: - Sajnos nem tudom, ki lehet a képen. Na­gyon ismerős az arca, de nem ugrik be. Mint­ha a tévében láttam volna. Szerin­tem valami műsort vezethet. Az arcvonásai alapján egy humoros, poénos embernek vélem. Láthat­tam a televízióban, de mégsem ott dolgozik? Akkor nem tudom, mi lehet a foglalkozása. Köze van a labdához? Akkor kézilabdázó le­het. Nem Laluska Balázs van a képen? A többi kézilabdást sajnos nem ismerem. Nagy László? Saj­nos semmit nem mond a neve. Szalkó Judit tanuló: - Ez könnyű. O a Nagy Laci. Nem volt ne­héz rájönnöm, mert szeretem a sportolókat, ráadásul apukám kollégájának a fia. A Pick Szeged kézilabdásait jól ismerem, mert régen kijártam a meccseikre. Személyesen még nem találkoztam vele, de láttam már élőben játszani. Ezért nem tu­dom megítélni, milyen az életben, de ha sportol, rossz ember nem le­het. A portré alapján szimpatikus­nak tűnik, női szemmel pedig megfelelő. Még annyit tudok róla, hogy már külföldön játszik. A szabadkai rákbeteg kisfiú bár magyar, állampolgárság híján nem jogosult ingyenes ellátásra Négy és fél millióba kerül Roland élete Egy gyermek élete nem múl­hat a pénzen, Szabó Rolandon mégis már csak jóakaratú em­berek segíthetnek. A nyolc­éves szabadkai kisfiút évek óta kezelik rákbetegsége miatt a szegedi gyermekklinikán. Mivel nem magyar állampol­gár, gyógyítása súlyos milliók­ba kerül. Családja mostanra azonban már mindent pénzzé tett, nem tudják tovább finan­szírozni egyetlen gyermekük felépülését. Egy nyolcéves kisfiú nagymamá­ja fordult szerkesztőségünkhöz: segítsünk rákbeteg unokája gyógykezeléséhez adományozó­kat találni. Szabó Roland évek óta leukémiás, a Szegcdi Tudo­mányegyetem gyermekkliniká­ján gyógyítják. Csakhogy hiába beszél magyarul, hiába magya­rok a szülei, mivel Szabadkán la­kik és nem magyar állampolgár, magyarországi kezelése súlyos milliókba kerül, a biztosító ugyanis nem állja a költségeket. Mostanra elfogyott a család min­den tartaléka. Ha nem kapnak segítséget, le kell állítani Roland kezelését. - Négyévesen lett beteg az uno­kám - kezdte mesélni a kisfiú történetét a Szegeden éló nagy­mama, Német Ilona. - Levert volt, csak aludni akart, nem tud­tuk elképzelni, mi a baj. Szabad­kán azonban nem tudtak segíte­ni rajta, ami nem is csoda: a há­ború után az orvosok nagy része külföldre ment, a felszerelést pe­dig Belgrádba vitték. Nem volt hát más választásunk, a várható költségek ellenére is úgy döntöt­A baj nem jár egyedül. A kisfiú már beteg volt, amikor autóbalesetben meghalt az édesapja Fotó: Karnok Csaba tünk, felkeressük a szegedi klini­kát. Tavaly nagypénteken telefo­náltak, az ünnep ellenére azon­nal fogadták a klinikán a család ADOMANYOKAT VARNAK Akik segítenének - magánszemélyek, civil szervezetek, alapítványok, gazdasági társaságok - a kisgyerek gyógykezelesének kifizetésében, adományaikat az édesanya. Nemet Csilla OTP-számlaszámára (11773353-00365134). vagy az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyégyszerésztudományi Centrum számla­számára (10028007-00285489-00000000) küldhetik. Utóbbi esetben a közle­ményben fel kell tüntetni a Gyermekgyógyászati Klinika A 310 5X020 témaszámot. egy szem gyermekét. Ahogy a nagymama fogalmazott: ha nem így történt volna, a kisfiú már hétfőn nem élt volna. ­Hat hónapig kezelték, végül tel­jesen tünetmentes lett. Január­ban azonban ismét kiújult a be­tegség, Roland heréjében daga­natot találtak. Újrakezdődött tehát minden, ismét hatalmas kiadásaink lettek. Az első két kezelést a Segítő [obb Alapítvány fizette, a harma­dikat az édesanya. A több mint kétmillió forintot csak úgy tudta előteremteni, hogy minden moz­dítható értéket pénzzé tett. - A lányom nem tud dolgozni - ma­gyarázta könnyeit törölgetve a nagymama. - A férje tavaly meg­halt autóbalesetben, valakinek pedig otthon kell maradnia Ro­landdal. Kilátástalan a helyze­tük. A nyolcéves kisfiúnak még két kezelésre lenne szüksége. Ha a kúrát megszakítják, az akár végzetes is lehet számára, de érthető módon a klinika csak akkor fogadja, ha a közel négy és fél millió forintos számlát a család ki tudja egyenlíteni. Ro­land és édesanyja kedden érke­zik Magyarországra, hiszen a vérvizsgálatot mindenképpen el kell végezni. Ha addig találnak segítő szándékú embereket, a klinikán maradnak, és folytat­ják a kemoterápiát. Ha nem ­abba bele sem mernek gondol­ni. TÍMÁR KRISZTA Szentesi fiatalok a kábítószer fogságában Az egyiknek sikerül, a másiknak nem Sikerült megszabadulnia a kábítószertől annak a szen­tesi fiatalnak, aki a helybeli drogcentrum munka­társaitól kap lelki vigaszt. Egy élsportoló viszont ko­rábban áldozata lett a gyilkos szernek, míg egy másik fiút a barátnője óvott meg a drogtól. Találkozót beszéltünk meg a szentesi drogambulanci­án egy fiatallal, aki szeretne talpra állni. Azt remél­tük, ha megismerik a kálváriáját a szűkebb és tágabb környezetében, talán jelentkezik valaki, s nyújtja a kezét neki. Ám az egészségügyi intézmény páciense utóbb nem merte vállalni a nyilvánosságot, mondván: ha a nevét és az arcképét is adja a történethez, még inkább megbélyegzik öt a lakóhelyén.,Kár lenne pedig érte, mert eddig sokat tett azért, hogy kiszabaduljon a drog fogságából. Eltöltött ugyanis kilenc hónapot az egyik rehabilitációs intézetben. Amikor onnan haza­engedték, felkereste a rendelőintézetnél tavaly meg­nyílt drogcentrumot. Dr. Rideg Sándor főorvos és munkatársai jelentik a fiatal számára a lelki támaszt, segítenek neki feldolgozni a kudarcokat. Munkahe­lyet keres tudniillik magának, hogy biztos egziszten­ciája legyen, ám mindig fenntartással fogadták jelent­kezését a cégeknél. Valamilyen úton-módon csak ki­derül: régebben a szer rabja volt az egyébként jó szak­mával rendelkező fiatal. De még lehet is, ha nem talál kapaszkodót. Köztiszteletben álló szülők gyermekéről beszélt la­punknak Garai Sz. Imre, aki hosszú ideig foglalko­zott ifjúságvédelmi témákkal, részt vett a drog terje­désének megelőzésében, valamint a DADA-program felelőse volt a rendőrségen nyugállományba vonulá­sáig. A fiú történetét felidézve azt mondta: élsporto­lóként rossz társaságba került, és ott próbálta ki a szert. Egyre többet fogyasztott később belőle, s függő­vé is vált. A rehabilitációs intézetben aztán leszokott a drogról. Csakhogy megint hozzányúlt. Húszéves volt, amikor meghalt - tudtuk meg Garaitól, aki sze­rint a fiatal kálváriája a szülők válásával kezdődött. Mégis azt állítja a szakember, hogy van kiút a poklok poklából. Példaként említett egy másik fiút, aki ti­zenévesen került a látókörébe. Unatkozó aranyifjú­ként élte mindennapjait, amelyeket később a drog tett változatossá, izgalmassá. Ez a fiatal egy kislány­nak köszönheti, hogy még idejében sikerült vissza­fordulnia a pokolba vezető útról. Életének következő állomása már az egyetemi diploma átvétele volt. Azt állítja Garai Sz. Imre: a hozzátartozóknak és a tágabb környezetnek óriási hatása van a szert már kipróbá­lok sorsának alakulására. B. I. Varga Tamás tanuló: - Hú! Kézilab­dás, az biztos! A nevét nem tudom, de a Barcelonában játszik. Mégis megvan! Nagy László van a ké­pen. Nagyon jó játékosnak tar­tom, sajnálom, hogy nem tudta megtartani a Szeged. Tudom, hogy sokra vitte Spanyolország­ban - nemzetközileg is szép he­lyezéseket ért el csapatával. Sze­reti Szegedet, hiszen ebben a vá­rosban nősült meg tavaly ősszel. Szerintem ő egy visszahúzódó, családszerető ember lehet, fó lenne újra Pick-mezben látni. Gaskó Béla kitüntetése A Föld napja (április 22.) alkalmá­ból I'ersányi Miklós környezetvé­delmi és vízügyi miniszter Pro Natura Emlékplakettel tüntette ki Gaskó Béla főmuzeológust, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgató-helyettesét több mint három évtizedes szakmai tevé­kenysége, a Dél-Alföld természeti értékeinek feltárása, védetté nyil­vánítása érdekében végzett mun­kássága és tudományos kutatói életpályája elismeréseként. Jövőutazás számító­géppel Mozgáskorlátozottak részére indult számítógép-kezelői tan­folyam a közelmúltban Bakson. A Lépj egyet előre! programban Csongrád megyében elsőként itt vehették át a támogatói szer­ződést a hallgatók. MUNKATÁRSUNKTÓL Négyszáz óra alatt, hat hónapig, napi öt órában alapfokú szakmai képesítést nyújtó oklevelet sze­reznek majd állami és uniós tá­mogatással a baksi mozgáskorlá­tozottak. Legtöbbjük korábban rendelkezett már szakmával, gépkezelőként, dajkaként, vil­lanyszerelőként, élelmiszer-el­adóként dolgoztak, amíg valami­lyen betegség vagy baleset szak­májuk elhagyására kényszerítet­te őket. Részmunkaidőben vál­lalhatnának munkát, ami jól is jönne, hiszen a kapott ellátás szűkös megélhetést biztosít. Az alig 2300 főt számláló tele­pülésen nem sok munkalehető­ség adódik. A hűtőház, a feldol­gozó üzem bezárt, a termelőszö­vetkezet megszűnt. A község pol­gárainak mintegy fele ingázik, Kistelekre, Csongrádra járnak dolgozni. Egy mozgássérült em­ber számára mindez elérhetet­len. Ha a tizenöt ember elvégzi a tanfolyamot, távmunka formájá­ban akár otthon is dolgozhatnak. A Lépj egyet előre! ingyenes fel­nőttképzési program két éve alatt hazai és európai uniós támogatás­sal tizenegyezer fő képzésére van lehetőség. Az indulása óta eltelt két hónap alatt majdnem tízezren adták be jelentkezésüket hiány­szakmák elsajátítására. Csongrád megyében a két évre kapott ötszáz fös keretre már négyszázhetveny­nyolcan jelentkeztek. Harminc­hatan már támogatást nyertek gyorsétkeztetési eladó, ABC-el­adó, számítógép-kezelő, vendég­látó vállalkozó tanfolyamra. A ta­pasztalatok szerint az alacso­nyabb iskolázottságúak körében kisebb a tanulási hajlandóság, ezért a munkaügyi központok mentorokat alkalmaznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom