Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-20 / 92. szám

CSÜTÖRTÖK, 2006. ÁPRILIS 20. • MEGYEI TÜKÖR" 7 A grafomániás besúgó Még mindig elönt a nemzeti szégyen, amikor túlnépesedett besúgóinkra gondolok. Túltehettem volna már rajtuk magamat, de hiába igyekszem, nem megy. Hivatalból voltam kénytelen megakadályozni az iskolai súgásokat is, a jelentéseket kényszerből körmölgetőket viszont inkább szánni tudom szorosra fogott kelepcéjük miatt, de teljesen fölmenteni nem. Ha azonban valaki kéjjel súgott, netán fizetség fejében, szörnyű tettét a spionság tetejének vélem ma is, és a bibliai Júdás szégyenbélyegét látom újratermelődni homlokán. Megszoktam dermedni, amikor a televízióban ütre-hatra mutogatják a besúgványok polcait. Olyan szépen forognak a nagy kerekek, mintha ezeket olajozták volna be legjobban. Akik a benne foglaltakat semmiképpen nem akarják nyilvánosságra hozni, a történelmi igazságtétel jegyében hárítanak: annyira kimazsolázták már, nem lenne ildomos azokat előráncigálni, akiknek nem voltak olyan hosszúkezű jóakaróik se, hogy kimentették volna az övékét. Azt szoktam felelgetni rá, ami megmaradt, azt se tenném ki az idők összelekvározásának. Annyira nem sikerült elrendezni dolgainkat, hogy időről időre föllobbannak a besúgások lángjai. Most megint akkorák nyaldossák közéletünket, a bozóttüzek túlhizlalt veszedelmére gondolhatunk már. És megint előjönnek a szokásos elhárító bölcsességek is. Nyakunkon a kampány, tehát kampánycélokat szolgál egy-egy löket kiteregetése. Akár örülünk neki. akár bánkódunk miatta, négyévenként biztosan ismétlődik a kampány, ha a közbeesőket nem is számoljuk, erre tehát mindig lehet hivatkozni. Bennem inkább az dermeszt! meg a lelket és a testet, hogy maholnap akkora kerekes szerkezetekbe kellene belerakni a nyilvánosságra hozottakat is, amilyenekben a titkosak vannak. A fene nagy tiltások és vakaródzások ellenére úgy szaporodnak, hogy amazok csöppet se apadnak. Azt a bizonyos „rendszerváltást" azért kárhoztatom idestova másfél évtizede már, mert olyan alkalmat szalasztottunk el megint! amilyet százévenként se kínál a történelem. És négyévenkint repetázurtk. Ha akkor mindjárt kiboríthattuk volna a nagy és rettentően büdös bilit, talán behegedtek volna a sebek. Még mindig fintorgunk inkább. Remélem, nem foghatja még rám senki, hogy internetfüggő lettem, alkalmanként pöttyentgetek csak bele az ottani listákba, de a minap majdnem beleszédültem. Akár hetekig pörgethettem volna az eddig nyilvánosságra hozottak jegyzékeit! Benne találtam az ártatlanságukban is példaképnek számító két szegedi tömeges és szorgalmas ártóit is, de most nem ez fogott meg istenigazából. Az egyik neve mellett ezt találom - tessék megkapaszkodni! -: tizennégyezer lapon jelentett. Ez már, kérem, valóságos életmű. Harminchét munkadosszié. Valóságos vízözönnek is mondhatnám. A grafomániát addig tartottuk az ilyen-olyan függőségi betegségek királyának, amíg ránk nem tört a televízió meg az internet. Elosztottam a tizennégyezret háromszázhatvanöttel. Ide írom: 38,35616438 jött ki. Hirtelen ki se tudom mondani. Ha naponta „csak" egyszer jelentett volna, harmincnyolc esztendő akkor is kevés lett volna rá' Szokták mondogatni, igaz, igaz, de a nagyhalak még mindig névtelenek maradnak. Ez viszont nem igaz. Nagy-nagy listák vannak a tartótisztekről is. Az is igaz, a kutya se ugatja meg őket. H.D. Leküzdötték az adósságspirált A makói kórház gazdálkodását tanulják Immár nem veszteséges a makói kórház működése, helyzete azonban semmivel sem jobb, mint a hazai kis kórházaké általában. Baráth Lajos főigazgató a gazdálkodásban igyekszik a közgazdasági szempontokat is érvényesíteni - erről is szól az a posztgraduális egyetemi képzés, amelynek a makói intézmény a gyakorlati oktatóhelye. Idén már a második, ezúttal hatvan-hetven fős csoport vesz részt a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kara orvos-közgazdász akkreditált diploma utáni képzésének keretében azon az egyhetes makói kurzuson, amelyen a helyi kórház vezetői, szakemberei a gyakorlatban igyekeznek bemutatni, miként lehet összehangolni a gazdaságilag megengedett és orvosilag lehetséges terápiás eljárásokat, egyáltalán: miként lehet érvényesíteni az egészségügyi ellátásban a közgazdasági szempontokat. A makói kórházban töltött idő alatt többek között a létszám- és bérgazdálkodásról, a kórházi logisztikáról, a gyógyszergazdálkodásról és az intézményüzemeltetésről, illetve az uniós fejlesztési lehetőségekről kapnak tájékoztatást az ország minden részéből összegyűlt diplomás ápolók, orvosok és intézményvezetők - tudtuk meg Baráth Lajos főigazgatótól. A Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórházban tanulmányozható modell a főigazgató szerint működőképes, hiszen egy esztendő alatt elérték, hogy az intézmény adósságának halmozódása megállt. A korábban felvett hitelállomány természetesen megmaradt, ám míg két évvel ezelőtt havi tizennyolcmillióval nőtt a tartozás, mostanra ez lényegében nullára csökkent. Bár a kórházat sújtó külső tényezők - az elégtelen finanszírozás, a volumenkorlát változatlanul maradtak, sikerült fordítani a bér- és a dologi kiadások arányán, nőtt a teljesítmény. Stabilizálódott a helyzet, de a kiszolgáltatottság megmaradt összegezte az eddigi eredményeket Baráth Lajos. Hozzátette: a pénzügyi-gazdasági fordulat mellett arra is büszke, hogy sikerült a makóiak bizalmát visszaszerezniük: tavaly ezerháromszázzal több páciens választotta a helyi kórházat fekvőbeteg-ellátásának helyéül, mint egy évvel korábban. Baráth Lajos a makói kórház biztos jövője érdekében két irányban szeretné fejleszteni az intézményt: az egyik - a városi termál- és gyógyfürdővel együttműködve - a mozgásszervi rehabilitáció, a másik az időskori gondozás. Ez beilleszthető a hazai és az uniós pályázati rendszerbe, ráadásul alkalmazkodást jelent a helyi betegigényekhez, hiszen Makó elöregedőben van, az ízületi problémával küszködők aránya pedig - az itteni fő megélhetést jelentő mezőgazdasági munkák miatt - huszonöt százalékkal magasabb, mint más vidékeken. SZ. I. M. A Dóm Ingatlanközvetítő Kft. tulajdonosai pénz nélkül vettek ingatlanokat Kifinomult szegedi lakásmaffia-módszerek Segesvári Csaba , az egyik károsult a Dóm Ingatlanközvetítő Kft. megszűnt irodája előtt Fotó: Frank Yvette Letartóztatták a szegedi Dóm Ingatlanközvetítő Kft. tulajdonos-ügyvezetőit. N. Piroska és M. Zoltán ellen eddig tizenketten tettek feljelentést. MUNKATÁRSUNKTÓL „Remélem, tudod, hogy mit mondasz a rendőrségen!" mondta egy férfihang telefonon Segesvári Csabának. „Ha te tudod, hogy én a rendőrségre megyek, akkor azt is tudod, hogy mit fogok mondani" - válaszolta Segesvári az ismeretlennek. A beszélgetés ezzel megszakadt. Segesvári Csaba egyike a szegedi Dóm Ingatlanközvetítő Kft. tucatnyi áldozatának. A férfi a feleségével együtt még tavaly nyáron kereste fel az ingatlanközvetítőt. Elmondták, szeretnék eladni társasházi lakásukat. Mindenben megállapodtak, megkötötték az adásvételi szerződést, a lakást a Dóm Kft. vásárolta meg. A megállapodásban rögzítették, hogy a húszmillió forintnál valamivel kevesebb vételárat a cég három részletben fizeti ki. Segesváriék hozzájárultak, hogy a vevő a földhivatalnál azonnal bejegyezhesse a tulajdonosváltást. - Csúsztak az első, majd a második részlettel is. Közben megtudtam, hogy a lakásra a Dóm Kft. 7 millió 500 ezer forint hitelt vett fel. A svájci frank alapú hitelt folyósító bank jelzálogot jegyeztetett be az ingatlanra - folytatta történetüket Segesvári. A férfi és felesége két hónapig türelmesen várt, majd ismét felkeresték az ingatlanközvetítő egyik tulajdonosát, dr. N. Piroskát. A jogi végzettségű nő előbb hitegette őket, majd ügyvéd, később közjegyző előtt arról állapodott meg az eladókkal, hogy Segesvári Csabáék adásvételi szerződéssel visszakapják, pontosabban viszszavásárolják (volt) lakásukat, a kölcsönt az ingatlanközvetítő az év végéig visszafizeti, egyúttal a jelzálogot törölteti. A hitelt azonban N. Piroska nem fizette vissza, a jelzálog miatt a visszavásárlás után az „új" tulajdonosváltást nem is jegyezték be. Segesvári januárban feljelentést tett az ügyészségen. Ügyük átkerült a Szegedi Rendőrkapitányságra. A fenti párbeszéd akkor hangzott el, amikor Segesvári Csaba a rendőrségre indult. A férfi és családja abban reménykedik, hogy a bank méltányosan jár el, nem árverezteti el lakásukat, és nem rajtuk hajtja be N. Piroska tartozását. - A Dóm Ingatlanközvetítő Kft. és a tulajdonos-ügyvezetők, N. Piroska és élettársa, M. Zoltán ellen tegnapig tizenketten tettek feljelentést. Adataink szerint több tízmillió forinttal csapták be ügyfeleiket. Nyolcrendbeli csalással gyanúsítjuk őket, folyik a nyomozás - nyilatkozta lapunknak Horváth Kálmán, a Szegedi Rendőrkapitányság gazdaságvédelmi alosztályának vezetője. N. Piroskát és M. Zoltánt a rendőrség őrizetbe vette, a bíróság mindkettőjüket letartóztatta. Egyikük sem tett vallomást. Horváth Kálmán a nyomozás érdekében visszafogottan beszélt arról, hogy kik és miért jelentették fel az irodát és tulajdonosaikat. Annyit azért elmondott, hogy az egyes ügyekben sok a hasonlóság. Voltak, akik jó befektetés, évi harmincszázalékos kamat reményében otthagyták a vételár nagy részét, ám később sem a szerződésben vállalt teljes hozamot, sem befektetett pénzüket nem kapták meg. Akadtak, akik apró eltéréssel ugyanúgy jártak, mint Segesváriék. Az alosztályvezető arra a kérdésre, hogy N. Piroska és M. Zoltán a már „ismert" lakásmaffia-módszert használva verte-e át az embereket, azt válaszolta: csak részben, ugyanis ők az eddigi adatok szerint sokkal kifinomultabb eszközökkel csapták be a sértetteket. ELTŰNT A D0M A 10 éve alapított Dóm Ingatlanközvetítő Kft. az utóbbi időben gyakran váltogatta székhelyét. A Szilléri sugárút 18. szám alatt, az udvarban, már csak a szomszéd ajtajára ragasztott cetlin olvasható felirat („Az Ingatlaniroda a következő ajtó") emlékeztet arra, hogy néhány napja még ott volt az iroda. A szomszédok csak azt látták, hogy a rendőrség a múlt héten házkutatást tartott a Dóm Kft.-nél, majd néhány napja egy számukra ismeretlen férfi „kipucolta" az irodát. Marosvári Attila közigazgatásról és történelemről A megyei alelnök könyvet ír és kutat A megyei közgyűlésben betöltött alelnöki poszt mellett tudományos kutatásra és könyvírásra is szorít időt Marosvári Attila, bár ez azt jelenti, hogy szinte az összes szabadságát a források böngészésével és gépeléssel tölti. Úgy véli, egy történésznek helye van a közigazgatásban. A Csongrád megyei közgyűlés alelnöki teendőinek ellátása mellett nemrég jelentette meg a magyar cserkészet 1945 és 56 közötti történetéről szóló, több mint négyszáz oldalas szakmonográfiáját a Makón élő Marosvári Attila. Ezzel párhuzamosan jelent meg a kistérség történelméről szóló könyve is, most pedig a makói járás 1956-os eseményeit feldolgozó tudományos munkája vár nyomtatásra. - A közigazgatásban végzett munkám mellett nem sajnálom az időt a történészi feladatokra, persze ez számos nehézséget jelent. Gyakorlatilag 1994 óta a Móra Ferenc Múzeum fizetés nélküli szabadságra bocsátott alkalmazottja vagyok, ezért úgy vélem, jogos igényem, hogy ne essek ki az eredeti szakmámból. Szerencsére immár több mint egy évtizedes tapasztalat alapján mondhatom, belefér az időmbe a kutatómunka is, ami persze komoly magánéleti áldozatot is jelent foglalta össze Marosvári, aki ennek kapcsán elmondta: éves szabadságát rendszerint deA makói Marosvári Attila szabadságát szabadideje javát a tudománynak szenteli Fotó: Gyenes Kálmán cember vége és január vége között veszi ki, ebben az időszakban reggeltől estig tudományos munkát végez, kutat és ;'r. Megtudtuk: családja, felesége és gyermekei, bár nehezen, de mégis elfogadják ezt az időbeosztást, ám a családfő azért minden évben szán néhány napot közös nyaralásra. A szabadság mellett természetesen a hétvégék zöme is „áldozatul esik" a tudományos munkának. - A közigazgatási munkámat is alapvetően történészként végzem, úgy érzem, egy társadalomkutatónak igenis van helye a területfejlesztési feladatok ellátásában. A mai közigazgatási kérdések kezeléséhez például alapul veszem megyénk XIX. század végi fejlődését, hiszen számos korabeli téma ma is aktuális, gondoljunk itt a térségközpont kijelölése feletti vitára. Ugyanígy hasznos tapasztalatokkal szolgálhat a történészi szemléletmód a közigazgatási reform, a kistérségek kialakításának rendezésében - fogalmazott Marosvári. A magyar cserkészet az emigrációban című könyve kapcsán rámutatott: Európa és Ame- • rika tizenöt országában egy olyan szervezett, a szétszóródott magyar fiatalság nevelését vállaló mozgalom létét, működését térképezte fel, ami egyedülálló a magyarság történetében. Még fiatal történészként, a '80-as évek közepén jutott a cserkészettel kapcsolatos információkhoz, amelyekből kiderült: a szocializmus éveiben méltánytalanul üldözték ezt a mozgalmat és elhallgatták érdemeit, amelyeket elsősorban a magyarság megőrzése és megtartása jelentett az idegen országokban élő honfitársaink gyermekei számára. I. SZ.