Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-15 / 89. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek •nnaBMHK^m^^mmms^^m^^^MmmMfflMMfflmmmmmmmmmmMmmmmm SZERKESZTI: ÚJSZÁSZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2006. ÁPRILIS 15. WWW.DELMAGYAR.HU A hímes tojás a húsvét ünnepének egyik jelképe FOTÓ: ÓYENES KÁLMÁN CSODÁS TÜZEK, KÓKONYA, GYÓGYÍTÓ SONKACSONT, LÁBMOSÁS, BOKRÉTA Varázserős húsvét A húsvétban a természet újjászületését köszöntő ősi ri­tuálék, az ókori tavaszünnep, a ver sacrum örvendő-va­rázsló elemei ötvöződnek a keresztény hit, az egyházak tanításai szerinti legfontosabb esemény, Krisztus feltá­madása szertartásaival. Analógiás varázslásokkal össze­fonódó hiedelmek, tavaszörömös vigasságok, sajátos jel­képrendszer, gazdag népi szokásvilág fonódik össze val­lási előírások szabta cselekményekkel, népenként, koronként változva. A húsvéti ünnepkör termé­szetköszöntő, termékenysé­get, egészséget és biztonságot elősegíteni hivatott, ősi ri­tuáléiról, hiedelmeiről, mi ta­gadás, egyre kevesebbet tu­dunk, ám jó néhány eleme máig él a nagyheti misztikum­ban, cselekedeteinkben, csa­ládi hagyományainkban (ak­kor is, ha leginkább már csak „babonaság"-nak tartjuk). Ma, nagyszombaton például sokan szenteltetnek ételeket a hagyományos templomi szer­tartásokon. A megszentelt víz­nek és ételnek az archaikus fel­fogás szerint termékenység- és egészségvarázsló, bajelhárító ereje, valamint jelképes értel­me van. Eleink hittek abban, hogy ha szentelt vízzel hintik meg a házukat, jószágaikat, el­hárítják vele az istencsapást, a tüzet, árvizet, vihart, dögvészt, ártó szándékokat, boszorká­nyok rontó praktikáit. A meg­szentelt vízzel egészséget vél­tek biztosítani maguknak, ittak e napon belőle, s ha később va­laki megbetegedett, azzal is itattak pár kortyot. Megszentelt étkek Az ételszentelés - Jézusnak az utolsó vacsorán végzett ételáldása analógiájára - ál­talánosan elterjedt, máig élő hagyomány. A jellegzetes hús­véti étkek (tojás, bárány, son­ka, kalács) összefogó neve va­laha kókonya volt, s Jézus Krisztust jelentette. A szegedi tájon élők számára később az új élet kezdetét szimbolizáló tojás volt a kókonya, a meg­szentelt húsvéti kemény tojás bírt a Megváltó minden va­rázserejével, megóvó, bajelhá­Gyógyító tűz A húsvéti szentelt tűzben megégetett venyigét a sze­ged-alsóvárosiak a földjük sarkaiba szúrták le, hogy az megvédje terményeiket A nagyszombaton újjáélesztett tüzet sokfelé úgy gyújtották meg, hogy a szikrát szentelt barkára csiholták kovakővel. A csodás erejű tűzzel gyújtották meg a feltámadó Krisztust jel­képező hatalmas gyertyát, amit nagy becsben tartottak. A régi csanytelekiek olyannyi­ra, hogy igyekeztek a szent gyertya vásárlására elsőként fizetni a papnak, úgy vélvén, akinek ez sikerül, annak csa­ládja szerencsés lesz. A feltá­madási körmeneti tűznél gyúj­tott gyertyákat megőrizték, és ha baj (betegség, vihar) jött, meggyújtották, mert hitték, megóvja a házat és népét. rító hatalmával. Ezért Szege­den és környékén a feltáma­dási körmenetet követő va­csorán a családok minden tag­ja evett a családfő által szen­telt vízzel meghintett tojást, csakúgy, mint sonkát, kol­bászt, kalácsot vagy kenyeret. Körmenetes divat Az algyőiek úgy tartották, a húsvéti sonka evése megvédi őket attól, hogy a mezei mun­kák közbeni déli pihenéskor kígyó másszék a szájukba. A gonoszt, a rosszat, a bajt távol tartó, oltalmazó erőbe vetett régi hiedelem érhető tetten abban a szokásban is, hogy a húsvéti sonka csontját a tá­paiak a fájós torkukon húzo­gatták „gyógyítóként", mások meg az ólajtóra, a gyümölcs­fák ágaira kötözték, Kiszom­borban pedig a legterméke­nyebb gyümölcsfa alá ásták el. A szeged-alsótanyaiak hason­ló archaikus bajhárító rituá­léval a szentelt tojás héját ás­ták el, a szőlősük négy sar­kába. Tápén a tojáshéjat ösz­szetörve megetették a barom­fikkal, és voltak, akik a ve­teményesbe szórták, illetve tűzbe vetették. Az ősi termékenység- és bő­ségvarázslás elemei sajátos módon ötvöződtek a vallásos, liturgikus elemekkel a nagy­szombati körmenetekben is. A feltámadási szertartást követő körmenetben Sándorfalván például régen azért igyekeztek a családokból sokan részt ven­ni, mert úgy tartották, minél többen vannak ott, annál több gyümölcsük fog teremni. A va­laha volt természeti népek ta­vaszi megtisztulási, megúju­lási törekvése nyilvánvalóan rokonítható a néhai kiszom­boriak azon szokásával, hogy a misére és a körmenetre tisz­tára mosott lábbal mentek. S a tápéi asszonyok „divatjával", akik a feltámadási körmenetre tiszta fehér ruhába öltöztek. A szegedi gyerekseregnek a fel­támadáskor csapott éktelen lármázásában - amikor is rossz bográcsot verve, kolom­pot, csengőt rázva vonultak házról házra - pedig a zaj­keltéssel történő, ősi gonosz­űzés képzetei, s a Rómából visszatérő harangok kongásá­nak felidézése fonódnak egy­be. Akárcsak a húsvétvasár­napi dologtiltásban, paran­csolt ünneplésben az ősrégi, önfeledt, féktelen vígságok munkakerülő napjainak em­lékezete a keresztények ün­nepnapot megszentelő, azon nem dolgozó szokásaival. Locsolkodós bokréta A húsvéthétfői locsolkodás­ban a pogányok új életre va­rázsoló vízöntési rituáléi a hí­vőknek a megkeresztelkedés­sel új életet kezdő szertartá­saival mosódnak össze. A víz­bevető-hétfő eredeti egész­ség- és termékenységvarázsló jelentőségére, illetve a keresz­telés magasztos elemeire ré­gente a mainál sokkal több figyelmet fordítottak. E jeles nap szokásvilága éppen ezért igen gazdag volt (felidézni szí­nességét külön írást érdemel). Szegeden még a múlt század elején is dívott a lányok és asszonyok kútról, vödör vízzel való öntözése, azt követően a szagos szappanos vízzel tör­ténő locsolkodás, aminek ju­talma a húsvéti, hímesnek ne­vezett tojás mellett errefelé egy tavaszi virágokból kötött bokréta volt a férfiaknak, egy-egy kupica pálinkával. SZABÓ MAGDOLNA AZ ÖRÖMHÍR MINDENKI SZÍVÉBEN MEGRAGAD Az ünnep Sokak számára hagyományok, népi szokások emléknapjai a húsvéti ünnepek, ám egyre többen vannak, akik eletük sorsfordító felismerését kötik a nagyhét eseményeihez. A keresztények különös titokról emlékeznek meg Jézus fel­támadását felidézve: életformájuk tükrözi, hogy nincs többé válaszfal Isten és a megtért ember közt. Salamon László, apátfalvi plébános fiatal katolikus lelkészként a szeged-csanádi egyházmegye három falujának egyházközsé­gében egyszerre szolgál - szentmisével és a katolikus szer­tartásrend különleges, húsvéti liturgiáival - a nagyhét ün­nepnapjain is. így különlegesen is tömör, konkrét üzenetekben kell minden esetben megfogalmaznia a prédikációkban, hogy mi húsvét lényege, üzenete, titka, azaz misztériuma. A vallási gyakorlat egyik veszélye, hogy sokak számára monoton szo­kássá, lelkileg üres hagyománnyá válik a templomi ünneplés, éppen ennek megtörése a lelkész egyik legfontosabb feladata. - A katolikus egyház bevett tanítási, elmélyülési formája a lelkigyakorlat, ami megtervezett, kidolgozott rendszer szerint épül fel. Mint ilyenek vezetői, úgy gondoljuk, ha az esetleg több napon át tartó, több órát is felölelő gyakorlatok eredményeképp csak egyetlen gondolat is megfogan a résztvevők szívében, eredményes volt az együtt eltöltött idő. Úgy vélem, hogy maga a húsvéti ünnepkör az összes liturgikus elemével együtt egyet­len nagy lelkigyakorlat. Lelkipásztori célom, hogy a húsvét misztériumának lényeges eleme, legalább egy-két gondolat minden ünneplő szívében megragadjon. Húsvét egyik elemi titka a kiengesztelődés, egymással csakúgy, mint az Istennel. Ha ez az ünnep alatt megvalósul a hívek lelkében, a liturgia elérte a célját - foglalta össze a plébános, aki rámutatott: az üzenet továbbadásának legerősebb eszköze maga a prédikáció. - Úgy vélem, hogy a húsvét legfőbb titka, amit minden szentbeszédnek és szertartásnak tovább kell adnia, hogy a kereszténység nem csupán egy vallás, egy filozófia vagy erkölcsi rendszer, hanem életforma - tette hozzá Salamon László. - Ez az életforma az élet győzelmének, igenlésének értékrendjét kell, hogy magán hordozza. Erre utal Krisztus feltámadása, ami rámutat: minden helyzetből van kiút, a hívőnek van jövője, és ­sokszor a látszat ellenére - mégis rend uralkodik a világ feíett. Ez az életigenlés -__.__. egyébként ősi ti­tok, hiszem, hogy minden gflf' A ember lelkében hB^u, ^Éh^jj«^ ott él, legyen ke- BRCSlijjpfeJ^^P H^BMÉII '¡TÍ^ÍP resztény, más vallású, vagy akár ateista. Ép­pen ezért rend­kívül fontos lel­készi feladat a húsvéti ünnep ¡BEK* során is a meg- Rfgl felelő szavakkal rávezetni az ün­neplőket ennek a Ei&kiH bibliai valóságá­ra is. Akkor pedig hiszem, hogy a húsvéti üzenet [X^^^H^^^H lángra kap a hall­gatók szívében- Az utolós vacsora miséjének lábmosási lelkében. szertartását végzi Joseph Ratzinger - német ILLYÉS SZABOLCS bíborosként FCfTÓ:MTl/AP Misztérium Sokatmondó fogalom a zsidó-keresztény vallási hagyományban a misztérium. Az evangéliumi kifejezésnek, a görög müszterionnak az arámi eredetű bibliai fogalom, a „szód" felel meg az Ószövetségben, ami bizalmas beszélgetést, tanácsadást, titkot, valamint olyan bizal­mas társaságot jelent, amelyben ilyen titkos tanácsok megbeszélése folyik. Tehát ez a kifejezés egyaránt jelöli az emberek közötti intim vi­szonyt és az embernek az Istennel való bizalmas kapcsolatát Az evangéliumokban pedig Jézus beszél Isten országának a titkáról, amely a tanítványoknak adatott, ez a titok pedig maga Jézus, aki a Messiás. Az Újszövetség tanúsága alapján a Messiás, azaz a meny­nyei uralomra felkent Jézus küldetése a kereszten teljesedett be, húsvétkor, amikor ártatlanul kivégezve semmivé tette az emberek bűnének következményét - a büntetést. Ez tehát a keresztény húsvét titka: beteljesedik a zsidókkal megkötött bizalmas, titkos szövetség, mindenki számára elérhetővé válik a „tagság" Isten közösségében, aminek egyetlen feltétele a hit. Annak az elfogadása, hogy Jézus pa­rancsolata: a megtérés és a szeretet újra összekapcsolja az embert az Istennel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom