Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-14 / 88. szám

10 DÉLMADÁR 2006. április 14., péntek Apró különbség Nátha kezelésére - olvasható egy gyógyászati termék cso­magolásán. Két ember beszélget - boltban, sorállás közben hallom -, azt mondja az egyik a másiknak: ő már jó ideje szedi ezt a bizonyos szert, rég meg kellett volna gyógyulnia. S erreföl ­ahogyan mondani szokás - tiszta takony. „Dáthásabb, bint valaha." Nem tudom, miért várja el a szertől a gyógyulást: a fölirat félreérthetetlenül és világosan „kezelést" emleget. Gyógyításról szó sincs! F.CS. ÚJ APUKA Pistikétől kérdezi a tanító néni: - Pistike, hogyan telt a nya­ralás? - jól, tanító néni. Anyu új férjével voltam nyaralni a Ba­latonon. - És megbarátkoztál az új apukáddal? - Igen, rendes bácsi. Min­dennap bevitt a Balatonba, én meg teljesen egyedül kiúsz­tam! - És nem volt nehéz ennyit úszni? - Á, az úszás jó volt, viszont a zsákból előtte kimászni már annál nehezebb. Takarékos megoldás Locsolóversek A népi költészet ilyenkor, hús­vét táján elkezd virágozni. Szellemesek és butyuták, e-mailen és SMS-ben kelnek szárnyra. A Délmadár meg előlegezve a hétfői dömpinget, ezekből válogatott. PÉNZGYŰJTŐNEK Bal zsebemben kölni, jobb zsebemben bicska, ha adsz egy ezrest, a jobb nem lesz nyitva! FARMEROSNAK Zöld erdőben jártam, akácfára másztam, kiszakadt a Levi'sem, kilátszott a fenekem. FALUSINAK Falu végén van egy ablak, gyere, babám, jól meg... locsollak. RAPPEREKNEK Zöld erdőben jártam, Ganxsta Zolee-t láttam, ott repült egy sirály, hő, király. SZÍNTÉVESZTŐNEK Kék erdőben jártam, zöld ibolyát láttam, holnap megyek szemészetre. PIÁSNAK Verset majd mondanak a ki­csik. Én azért jöttem, hogy igyak egy kicsit! PIÁSNAK II. Húsvéthétfő reggelén mosolyog az ég is, adjatok egy fél decit, mosolygok majd én is. Szabad-e locsolni? KÖZÉLETINEK SZDSZ, MSZP, Fidesz, locsolhatunk-e már, mi lesz? vagy Belami patkója Akkor most győztek, netán veszítettek? Vagy lehet még akármi? - bámulta Snájdig Pepi a Zsibbadt brigádvezető falára szerelt televíziót. Ebben mákos patkó helyett éppen egy par­lamenti patkót mutogattak, ami egyesek szerint félig már megtelt, mások meg úgy vélték, ha nem is félig, de jórészt még üres. - Én ugyanis nem értem, hogy miközben az egyik párt ünnepel, a másik azt mondja, hogy jobban talán nem is alakulhatott volna, a har­madik kifejezetten kielégítőnek tartja a voksolás eredményét, a negyedik meg kijelenti, hogy ő már akkor Is győzött, ha egy szavazattal sem kap többet - morfondírozott Snájdig. - Igazán nem akarom megbántani, kedves Pepi, de ön oly buta, hogy maga miatt fogják beiktatni a Vágó-műsorba a 10 forintos kérdést - hagyta abba egy rövid sértegetésnyi időre a köröm­reszelést Cink Enikő. Encike aztán unatkozó poharazgatóból előlépett választási vitatkozóvá, s úgy döntött, hogy megpróbálja elmagyarázni a jelenlévőknek a magyar választási rendszer sze­rinte mindenki által könnyen megérthető sza­bályait. Amikor aztán odáig ért, hogy országos lista, meg megyei lista, a Zsibiben ülők egy része okmánybélyeggel ellátott hivatalos papíron kö­vetelte, hogy Cink Enikő magyar választópolgár hagyja abba politikai tájékoztatóját, mert el­lenkező esetben különösen rafinált kínzásoknak vetik alá. - Nézze, tisztelt hölgyem, én úgy vélem, hogy ezt a választási rendet még az sem érti, aki kitalálta, úgyhogy jobb, ha maga nem akar bennünket saját tudatlanságukkal szembesíteni, mert még könnyen eltalálhatja az orcáját egy pofon. A lényeg úgyis az, hogy nekünk mint irtózatosan fontos választópolgároknak egy-két karikába be kellett húzni az ikszét, majd valaki ezek után megalakítja a kormányt. Vagy nem jól mondom? - érdeklődött Firnájsz Egon. A Zsibiben ülők mintegy fele - már csak politikai megszokásból is - úgy vélekedett: Egon nagyon téved. A mások fele egyetértett Egon szólásával, de mivel egyik tábor sem szerzett abszolút többséget, gyorsan össze is vesztek azt állítván, hogy Plüss Eta csalást követett el, mert mind a két kezét fölemelte, amikor a véleményét kikérték. Ezt hallván Plüss megsértődött, Ló Elek meg kijelentette, hogy akkor sem köt szövetséget Bovden Bécivel, ha az netán meghívná öt egy korsó sörre. - Nem akarok ítéletet mondani maguk fölött, de mintha kicsit átpolitizálódott volna az a gyík az elmúlt egy-két hónapban - szólt ekkor Belami. ­Ami nem is baj, mert hát mégis csak a vá­lasztások kellős közepén járunk, csak nehogy a végén így is maradjanak - aggodalmaskodott a külváros nyugalmazott szépfiúja. E közbevetés némi nyugalmat erőltetett a Zsibbadt brigádvezető népére, így aztán bé­kességben megvitathatták a bent ülők, hogy a tengernyi plakátnak, beszédnek, hirdetésnek volt-e értelme, hiszen a végén megint csak az derült ki: az ország egyik fele balra, a másik meg jobbra szavaz. És persze az is nyilvánvaló immár, hogy az országgyűlési képviselők dön­tő többsége remekül végezte eddig is a dolgát, merthogy a választások első fordulója után összesen három olyan politikus szerzett man­dátumot, aki korábban még nem vitázott a tisztelt házban. E pontos információval Belami szolgált, akit rögvest ki is kiáltottak választási szakértőnek, mi több politológusnak, merthogy a Zsibbadt bri­gádvezető talán az utolsó olyan közösség e kis hazában, amelyik nem rendelkezik saját po­litológussal. - Megtisztelő e kinevezés, de nem élnék vele ­hárította el a nagy tisztséget Belami. - Ugyanis attól tartok, hamarosan felkopna az állam. Hiszen mindenki tudja: ez az utolsó választás, amikor még ily sok parlamenti hely ügyében folyik a küzdelem. Merthogy most aztán nagy taka­rékosság következik, a parlament létszámát talán felére is lecsökkentik, s megszületik minden olyan jogszabály, ami az olcsóbb államot teremti meg. Merthogy ezt ígérték - magyarázta Belami. A Zsibi-lakók ezt az információt halovány mo­sollyal az arcukon, de azért nagy nyugalommal feldolgozták, s elindultak vásárolni, mintegy a húsvétra gondolva. A Zsibiben így aztán Józsi csapos mellett már csak a tévé képernyőjén ismét feltűnő parlamenti patkó maradt. No meg Snájdig, aki rendületlenül motyogta: akkor most győzött valaki? Vagy talán mégsem? BÁTYI ZOLTÁN Zöld erdőben jártam... Sose késő Idős házaspár ül kint a te­raszon békességben, mikor a néni megfogja a seprűnyelet, és irgalmatlan nagyot rávág az öreg orrnyergére, hogy az fel­bukik székestül. Felordít: -Asszony, megőrültél? Miért kaptam ezt? Mire a néni: - Azon gondolkoztam, hogy ötven éve együtt élünk, és mi­attad nem volt még egyszer sem egy jó szexünk! Szép csendben üldögélnek vagy öt percig, mikor az öreg feláll, és kegyetlenül hátba­rúgja a nénit, hogy az legurul a teraszról. A néni felül a pe­túniák között és rábődül az öregre: - Hát ezt most miért kap­tam? Mire a bácsi: - Honnan tudod te, hogy milyen a jó szex? Eredeti helyesírással... Eredeti helyesírással és fogalmazással gyerekdolgozatokból! - Miért van Gárdonyi Géza sírjára az írva, hogy „Csak a teste"? - Mert a fejét levágták a törökök. - Sorold fel a páros ujjú patásokat! - Sertés, disznó, malac, mangalica. - Kik voltak a vándor énekesek? Nevezzetek meg egyet közülük! - Kodály Zoltán. - Sorold fel a vízpart növényeit! - Vízi tündér. - Jellemezd a vidrát! - Teste: formás. - Mi az ősföld? - Ahol barna emberek és asszonyok laknak, és mindegyik fekete hajú. - Jellemezd röviden kedvenc hősödet utazókról, felfedezőkről olvasott könyv alapján! - Nekem Jean-Claude Van Damme, mert bátran viselkedik és jó a mozgása. - Mi a humusz? - Elpuszlott állat. - Ismerd fel rajzról az állatokat! - Pézsmapocsék. Mocsári patkány. A DÉLMADAR HETI BÖLCSESSEGE Az ígéret szép szó, de a Landwirschaftsausstellung meg hosszú!!! Woody Allen­idézetek - Egy alapvetően hülye csa­ládból származom. Az apám színbolond volt. Egy bankban dolgozott, de elkapták, ahogy A4-es papírokat lopott. - Öregapám az Észak-Dél elleni háborúban a Nyugatért harcolt. - Amikor születtem, az orvos kijött a váróterembe, és így szólt apámhoz: „Amit tud­tunk, mindent megtettünk, de mégis kinyomta magát." - Az anyám nem akart még szoptatni sem engem. Azt mondta, hogy csak mint ba­rátot szeret. - Amikor még kisebb gyerek voltam, le akartak fényképez­ni, és egy reklámot csinálni fogamzásgátló tabletta propa­gálására. Úgyhogy volt egy pár élményem. - Mondhatnám, hogy a szü­leim nem szerettek. A kádban általában hajszárítóval és rá­dióval játszottam. - Egyszer emberrablók ra­boltak el, és elküldték apám­nak az egyik ujjamat. Azt üzente vissza nekik, hogy neki több bizonyíték kell! - Dolgoztam már állatkert­ben is. A vendégek azt kér­dezték, hogy mennyit fogok még nőni. Vadászbaleset

Next

/
Oldalképek
Tartalom