Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-08 / 83. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR* SZOMBAT, 2006. ÁPRILIS 8. Negyvenöt éves a középfokú művészeti oktatás Tömörkényes vizsgaremekek Kalmár Márton a tablót készítő grafikusnövendékekkel Fotó: Karnok Csaba A képző- és iparművészeti egye­tem mellett az SZTE tanárkép­ző főiskola rajzszakára jelent­keznek leginkább a Tömörkény gimnázium végzős művészeti szakközépiskolásai. Kalmár Márton művészeti igazgató sze­rint az a legfontosabb, hogy a gyerekek belülről építsék fel magukat, mert akkor válnak szuverén egyéniséggé. - Még nem érzem magam kész­nek, hogy az iparművészetire je­lentkezzek - mondta tegnap a kerámiaszakos Mitykó Zsuzsan­na a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szak­középiskola alagsori műhelyé­ben. Az intézmény végzős diákja a Szegedi Uidományegyetem ta­nárképző főiskola rajz szakára adta be jelentkezési lapját. Az ötödéves Kismárton Éva már tavaly leérettségizett. A kerami­kus lány jelentkezett az iparmű­vészetire és látványtervező szakra Kaposvárra, de nem vették fel. Idén a pécsi egyetem építész sza­kára és a debreceni egyetem épí­tészmérnöki karára adta be felvé­teli lapját. Az ötödik évben már nem tanulnak közismereti tan­tárgyakat a diákok, csak a szak­mával foglalkoznak. A vizsga­munkát - vagy ahogy hivatalosan nevezik: a vizsgaremeket - azon­ban idén is el kell készíteniük má­jus 22-éig. Tanáruk, Tóth Magdol­na Sára elmondta: olyan tárgya­kat kell készíteniük a keramiku­soknak, amelyek az ünnepeket jelképezik. Vizsgaremek lehetne egy teáskészlet is, de azzal nem mozgatnák úgy meg a fiatalok fantáziáját, nem jönnének ki úgy a személyiségjegyek, mint a mos­tani összetett, kreatív feladatnál. A textilszakos Sarnyai Ritának egy gobelint kell szőnie, melynek témája a viz, a Tisza. Az ötödéves vajdasági lányt tavaly felvették rajz szakra a tanárképző főiskolára, de halasztott egy évet, hogy gyakor­lottabb legyen - idén ugyanis újra megpróbálja az iparművészetit. Kovács Gergely süttői mészkőből készíti Marianna című vizsgare­mekét. A portrészobor - amit egy harmadéves lányról mintázott ­faragását nemrégiben kezdte el. A végzős szobrásznövendék a tanár­képző rajz-művészettörténész szakára jelentkezett. - Természe­tesen szeretnék szobrászművész lenni, de úgy gondoltam, hogy előbb szerzek egy tanári diplomát ­mondta Gergely, aki a tavaszi szü­netben is dolgozik majd a szobron, hogy készen legyen határidőre, május 22-ére. sz. c. sz. ALAPOK ÉS STÍLUSOK A Tömörkényben negyvenöt évvel ezelőtt, 1961-ben indult meg a művésze­ti oktatás szobrász, kerámia, grafika és textil szakon. Kalmár Márton szob­rászművész, művészeti igazgató az első évfolyamon végzett. Noha ma már több helyen is folyik középfokú művészeti oktatás az országban - a Tömör­kény kiemelkedik a sorból. - A legfontosabbnak azt tartom, s ezt mindig elmondom a gyerekeknek, hogy belülről építsék fel magukat, mert csak ak­kor lesznek szuverén egyéniségek - mondta Kalmár Márton. Az iskola ta­nárai közül sokan végeztek a Tömörkényben. A művészeti igazgató szerint ez is nagyon sokat számít, mert - ahogy fogalmazott - folyamata van az oktatásnak. Kalmár hangsúlyozta: az alapvetésekben nem változott a mű­vészeti képzés a negyvenöt év alatt, hiszen most is a művészetek alapjait tanulják a gyerekek. Az igazgató szerint a diákok stílusa majd csak a tanul­mányuk végeztével alakul ki. Elmondta: az iskola több száz millió forintos felújítása után még kulturáltabb körülmények között tanulhatnak, dolgoz­hatnak majd a diákok. A veszett fejsze nyele Ha én gazdag lennék! Nem tudom, milyen lennék, eddig nem próbáltam. Annyi biztos, a kódisnyugdíjnál jobb lehetne. Talán virtigli régészek se hallottak még elöásott filmekről. Rom­ló anyag, nem őrzi meg az idő. Mi most mégis ebben forgolódunk, és jó nekünk ott lennünk. Sok rébusz ez így együtt, tartson ve­lünk, akit érdekel. Negyven évvel ezelőtt indul a történet. Meg­egyeztünk a forráskúti művelődési ház akkori igazgatójával, hogy népi hagyományaikat - az aratóbált, a szüreti mulatságot, a lako­dalmas játékot, a farsangi tuskóhúzást és a cicázást - filmre vesz­szük. E sorok Írója akkor már/még javában nyomta a gombot kü­lön megbízatások alapján a televízió híradójának, és a hivatali szóval megyei filmkészítési csoportnak nevezett akárminek is operatőre volt, néminemű gyakorlata tehát volt benne. Az alku szerint ezért semmi térítésre igényt nem tart, ellenben azt kéri, a kész filmből egy kópia őt illesse, egy pedig az igazgatót. Tartalék játékosként még egyik nagyérdemű munkatársunk is számításba jött. Betette azonban az ördög a lábát, és mi fölbukfenceztünk benne. Új igazgatója támadt a művelődési háznak. Bár semmi köze nem volt az addigi fölvételekhez, bejelentette jussát, hogy alkotó­ként ót is föltűntessük. Kakukktojás a galambfészekben ? Amikor azt is meghallottuk, hogy Pesten vágóasztalon van már a filmünk, nyilatkozatban tiltottuk le a községi tanács elnökénél, külön ki­kötve, ha mégis forgalmaznák, az akkor esedékes összes alkotói javadalmazásra tartjuk a markunkat. Kezünkben van minden idevágó dokumentum, de a film mos­tanáig aludt. Hogyan, hogyan se, nem tudom, de előkerült belőle két adag, muszterállapotban. Erre mondom most, akár gazdag is lehetnék. Ahogy a régész gyönyörködve porolja le az aranyfibulát, úgy gyönyörködünk mi is benne. Lapéta Tóni bácsi szamaras vő­félykedésében, Monostori Vesztei ezer ágra szikrázó szellemessé­gében, Fodor fános köpcös humorában, és Csikós János tüsténke­désében. Hogy a többi fölvétel hová lett, nem tudhatjuk, de jó len­ne fölkutatnunk. A túlvilágra nem mehetünk egyelőre még, hogy megkérdezzük az igazgatót. A mostani polgármester jóindulatát is igénybe véve ezt a kettőt egy profi készségekkel rendelkező, ma is lelkes amatőr közreműködésével CD-re írtuk. A Szüreti mulat­ság az egyik, és a Tréfás lakodalom a másik. Szemem-szám tátva maradt, amikor újra bele láttam. Az ugra­tás lakodalom férfimenyasszonya az a fóska, aki évekig panelfö­löttesünk volt. Itt laktak fölöttünk. Csak akkor áztak be, ha esett az eső, de akkor jószívűen ránk is csurgott a levéből. Ő se mond­ta, és se tudtam, hogy találkoztunk már. Akkor ismertem rá, ami­kor újra láttam, hogyan bújtatja bele az abroncsszoknyába Vali­ka, tulajdon felesége. Az Isten is nekünk teremtette. Csúfos kudarcunk miatt, ha csak tehettem, ezt a falut nagy ív­ben kerültem el. A filmbemutatón alkalmunk volt az összebékü­lésre. A veszett fejszének a nyele is aranyat ér. Förgeteges sikert hozott. Talán előkerülhet még a feje is. H. D. Adóügyi kedd a bevallásokról Az APEH Csongrád Megyei Igaz- központi ügyfélszolgálaton az új gatósága Adóügyi kedd rendez- típusú bevallás és adatszolgáltatás vénysorozata keretében április rendjével kapcsolatban tartanak 11-én, 14 órai kezdettel a szegedi tájékoztatót az érdeklődőknek. A történelem- és az irodalomórát is izgalmassá teszi a postai bélyeg A tévnyomatok igazi ritkaságnak számítanak Ha a most forgalomban levő egysíkú postai bélyegekre tekintünk, gyanít­hatóan nem lesz kedvünk nekifogni a bélyeggyűjtésnek. A bélyegboltban azonban a magyar bélyeggyártás közel másfél évszázadának legszebb darab­jaiból válogathatunk. Hatévesen kezdett el bélyeget gyűjteni Gyöngyösi József - ötvenéves korában valósult meg gyerekkori álma, amikor 1999-ben saját bélyegboltot nyitott Sze­geden. A piros háromkrajcáros Úgy tapasztalja, egyre kevesebb a fila­telista, a videó és a számítógépes játé­kok terjeszkedése miatt a fiatalokat ke­vésbé érdekli ez a foglalatosság. A Vajda­ságban többre értékelik a magyar bélye­get: Gyöngyösi József boltját egy ott ta­nító magyar-történelem szakos tanár rendszeresen felkeresi, aki minden órá­jára bevisz néhány régi bélyeget. A gye­rekek figyelmét ezzel tudja igazán leköt­ni. Akár egy híres emberról, akár egy csatáról szól az óra - az elmúlt évek so­rán biztosan készült róluk postai bélyeg. A gyűjtés nem mondható költséges hobbinak, a bélyegek többsége néhány száz forintért cserél gazdát. A ritkasá­gokkal más a helyzet. Egy 1867-ben nyomott háromkrajcárosnak a szak­könyvek szerint zöld színben kell pom­páznia - egy ív |240 darab) véletlenül pi­ros színnel került forgalomba. Amint a hibát észrevették, az úgynevezett „tév­nyomatokat" kivonták a forgalomból. A hibás darabokért ma már 75 millió fo­rintot is elkérhetnek. - A bélyeggyűjtés akkor válik igazán költségessé, amikor az alapsorozatokat már beszerezte az ember. A törzsvendégek többsége ezért már tévnyomatokat és nyomdai hibás bélyegeket keres. Ezek tízszer, százszor is többe kerülhetnek hagyományos tár­saiknál - mondja Gyöngyösi József. Fejcsere Hibákat nemcsak régen, mostanában is eljeövetnek: 2003-ban Soó Rezső port­réjával adtak ki bélyeget születésének századik évfordulójára. A botanikus csa­ládja azonban felfedezte, hogy nem Soó, hanem egyik tanítványának arcképe ke­rült a bélyegre. A posta felhagyott a 40 forintos névértékű bélyeg további nyo­másával, a forgalomba kerültek ára az­óta meghússzorozódott. Az átlagos gyűj­tők azonban - Gyöngyösi tapasztalata szerint egyre több kisdiák is - inkább a növényeket és állatokat ábrázoló bélye­geket keresik. Számukra ezek a leglátvá­nyosabb darabok. A komoly gyűjtő nem jár bélyegboltba. Közéjük tartozik Lippai Pál ügyvéd, volt szegcdi polgármester, a Magyar Bélyeg­gyűjtők Országos Szövetségének alelnö­ke. Ahány darab, annyi történet Speciális gyűjtési területét az 1850-1867 között kiadott monarchia­beli bélyegek, ezen belül a levelezőlapra felragasztott darabok jelentik. - Minél több egy levélen a régi bélyeg és minél jobban olvasható rajta a postai pecsét, BÉLYEGTÖRTÉNELEM •j A világ első bélyegét a kor gazdasági nagyhatalmában, Angliában nyomták 1840-ben, Viktória királynő portréjá­val. Az Osztrák Birodalom felségjel­zésével tíz évvel később, 1850. július l-jén jelent meg a kis papírdarab. Az első magyar megrendelésre elkészí­tett bélyegek 1871-ben láttak napvi­lágot Ferenc József képmásával. A mai napig több mint 4800 magyar bélyeg került a piacra, évente har­minc-ötven új bélyeget adnak ki. A magyar bélyeg nemzetközileg is elis­mert: egyre több külföldi kezdi el gyűjteni őket. annál nagyobb értéket jelent a szemem­ben - mondja. Közel háromezer darabos gyűjteménye, amit tízéves kora óta gyűj­tött össze, sok ritkaságból áll. Egyik ked­venc darabja az a felbélyegzett levél, amin egy darab kilenc- és két darab há­romkrajcáros bélyeg található. - Ehhez egy árverésen jutottam hozzá huszonöt évvel ezelőtt. Emlékszem, éppen síelni voltunk, így vételi megbízást hagytam az aukciós cégnél. A síelés alatt csak er­re a levélre gondoltam, így megkértem a családomat, egy nappal korábban indul­junk haza. Rögtön az árverésre rohan­tam, ahol bebizonyosodott: ha tovább maradunk a hegyekben, nem lett volna az enyém, mert túllicitálták az ajánlato­mat. A mai napig ezek az emlékek eleve­nednek meg, ha ránézek - meséli. KG. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom